Magyarország, 1910. április (17. évfolyam, 77-102. szám)

1910-04-14 / 88. szám

12 fóliában tartózkodó nagy­bátyj­a, a provencei gróf, aki később X­V­ill. Lajos néven szerepelt, Fran­­cziaország királyává proklamálta és ezt az európai hatalmakkal is elismertette. Még ugyanazon év ju­tna havában a fogoly királyt a konvent határozott rendelkezésére és azzal az ürügy­gyel, hogy «MVI. I Lajos neveltetéséről a franczia nem­zet kíván gondoskodni», kiszakította anyja tarjaiból és egy durva jakobinus, Simon czipész,­­felügyeletére bízták, aki azután őt szellemileg és testileg tönkretette. A szerencsétlen ifjú 1795. évi jan. 8-án halt meg teljes elhagyatottságban. Már a halálát megelőző hónapban a betegségéről el­terjedt hírek alapján Desault orvos megvizs­gálta a fogoly ifjú egészségi állapotát és azt tel­jesen reménytelennek találta, halála után pedig egy kiküldött bizottság megállapította, hogy a halál természetes okokból következett be. A holt­testet június 10-én a Szent Margit-egyház közös sírhelyén temették el és oltatlan mészszel öntöt­ték le, úgy hogy XVIII. Lajos 1815-ben el­rendelt kutatásai már teljesen sikertelenek marad­tak a holttest maradványainak megtalálását ille­tőleg, úgy ez a körülmény, valamint az, hogy 1796. évi június hó 9-én, tehát egy nappal a szerencsétlen XVII. Lajos halála után, a Páris­i és Fontainebleau felé vezető útón feltartóztattak egy Q­u­­­a­r­d­i­n nevű egyént, egy körülbelül 10 esztendős fiúval, akiről viszont azt hitték, hogy XVI. Lajossal azonos, bár másnap mindkettőjü­ket szabadon bocsátották, nyújtottak utóbb tápot ama hitnek, hogy a fogoly ifjút annak idején fog­ságából megszöktették és ugyanezek a körülmé­nyek kölcsönöztek valószínűséget a később töme­­­gesen fellépett ál-dauphinek fantasztikus meséi­nek. A XVIL Lajos álcrájában tetszelgő kalandorok közül Naundorf Károly Vilmos potsdami órás tzudta legvalószínűbbé tenni XVII. Lajossal való személyazonosságát, részben azért is, mert arcz­­vonásai feltűnő hasonlósággal bírtak a Bourbo­nok arczjellegéhez. Naundorf 1810-től kezdve Berlinben, majd Spandauban és Brandenburgban élt és állandóan Bourbon gyanánt adta ki magát, amiért közben Krossenben 3 évi börtönbüntetést is szenvedett. 1833-ban a nagyratörő órásmester Francziaországba ment, ahol igényeivel a kama­rához és a törvényszékekhez fordult, amelyek azonban 1836-ban elutasították keresetét. Naundorf ezután Angliába vonult és ott Delftben, 1845. évi augusztus hó 10-én meghalt. Gyermekei szintén felvették a de Bourbon nevet és 1851-ben, va­lamint 1874-ben ismételten sikertelen keresetet in­­dí­ttak a párisi törvényszék előtt Chambord gróf ellen. Naundorf Károly Vilmos gyermekei atyjuk ha­lála után keresztülvitték, hogy az angol hatóságok engedélyével az alábbi feliratot alkalmazhatták aty­juk síremlékére: «Itt nyugszik Bourbon Károly, Bur­gundia herczege, Dauphin, jog sze­rint XVII. Lajos néven Francziaor­szág királya, akit Naundorf Károly néven ismertek.­ Kieszközölték ezenkívül azt is, hogy a német­alföldi anyakönyvekben családi nevük gyanánt a «de Bourbon» név jegyeztetett be. Naundorf fia egész életén keresztül Hollandiában maradt, ahol kereskedéssel tartotta fönn életét. Ennek két fia maradt, akik közül az egyik borügynök, a má­siknak foglalkozása ismeretlen.­­Ez a két fiú, Naundorf Károly Vilmos unokái, nemrég újabb beadványt intéztek a fran­czia szenátushoz, amelytől csupán a Bourbon név és franczia állampolgár­ságuk elismertetését kérik és egyút­­tall kijelentik, hogy a franczia trónra való minden jogukról már eleve lemon­danak és a köztársasági szervezetet minden fentartás nélkül elismerik. A szenátus azonban előreláthatólag­­sem fog az ügygyel foglalkozni, hanem azt átteszi az igaz­­ságügyminisztériumhoz, amelynek állás­pontja ma még teljesen ismeretlen. A kérelmezők azt állítják, hogy származásuk titka a po­­tfisg állami levéltárban ifiók találhat­ át , amelynek adataihoz azonban a porosz hatóságok ellenkezése miatt mindeddig nem juthattak, holott azok felkutatását a franczia kormány hivatalos kérelmére előreláthatólag megengednék. A Naundorf-probléma újabb felmerülése alkal­mából a párisi «Temps» most leközli Naundorf Károly Vilmos önéletrajzát, amely bármilyen valószínűtlen is egyébként, mégis történelmi ok­mány marad és a jelen esetben a szenátus végér­vényes döntésének alapját fogja képezni. Az ér­dekes önéletrajzból közöljük az alábbiakat: "A­ fiatal «herczeget» 1795 június havában, álomba merülten, elszállítják a börtönből és egy meleg, tiszta ágyban ébred ismét öntudatra: melyik ház­ban, melyik városban? azt nem tudja. Egy idősebb asszony virraszt mellette, aki egy ideig egyedüli ápolója marad és őt a német nyelvre oktatja. Gyakrabban meglátogatja őt egy «csinos, barátsá­gos férfi», akiről azonban szintén nem tud semmi közelebbi adatot. A férfi a gyermek előtt isme­retlen nyelven beszél az asszonynyal, akinek pénzt szokott adni. Ez a helyzet eltart a gyermek 12 esztendős koráig, tehát az 1797. év tavaszáig. Egy napon azután, «mintha a földből termettek volna», férfiak jelennek meg előtte, akik őt meg­ragadják és egy kocsiba teszik. A gyermek elájul: amikor magához tér, gyorsan robogó kocsiban találja magát, amelyben egy teljes napot és éjjelt tölt. Börtönajtó nyílik ezután, a gyermeket be­zárják. Néhány órai pihenés után a férfiak ruhát hoznak részére, mert eddig csupán egyetlen ing volt rajta. Újra elalszik, ébredésekor ismét ko­csiban találja magát, amely most két nap és két éjszaka halad egyfolytában, míg végül egy,­égbe­­meredő, régi kastély bejárója előtt megáll. A gyermek kezeit megbilincselik, szemeit bekötik és igy vezetik hosszú, földalatti folyosókon végig, míg végre egy borzalmas földalatti helyiségbe ér­nek, ahol egy ijesztő vénasszony fogadja a fogoly herczeget. Hosszú időt tölt itt a fogoly, akinek naponkint egyszer hoz ételt a vénasszony. Egy napon azután ez is elmarad helyette hosszú kö­penybe burkolt férfi lép be az ajtón és a föld­alatti folyosókon keresztül magával hurczolja a fiút. A gyermek a sötét folyosó egyik fordulójá­nál megbotlik. Rémülten felkiált: ott fekszik előtte eddigi őrzője holtan. — Csönd, c susogja a férfi, — vagy elvesztünk! Egy nap és egy éjjel tartó őrült menekülés kö­vetkezik, most, végül leszállnak a kocsiról és gya­log folytatják útjukat, míg egy puszta helyre érnek, ahol előbb az említett «csinos, barátságos férfival» találkoznak, aki egy vadászruhába öltözött férfival várja őket. A gyermek lázba esik, betegsége alatt egy szép, ábrándos, fiatal leány ápolja. Marinak hívják és úgy látszik, hogy a «csinos, barátságos férfi» leánya. Ezután Amerikában töltenek négy esztendőt; a «csinos» férfi itt egy kazettát mutat, amelyben a herczeg «magas származásának ok­mányai vannak megőrizve.» A kazetta időközben elvész. • Nemsokára újabb menekülés következik a vadon erdőségbe; az ifjú még látja, hogy eddigi lakó­helyüket egy rettenetes robbanás a levegőbe re­píti. Útközben elhagyott kunyhókban lelnek pihe­nésre. Az ifjú és a «vadászruhás férfi» végül el­vesztik a «csinos» férfit és Marit, akiket utóbb borzasztóan megcsonkítva, holtan találnak fel újra. őket is el­fogják nemsokára: a herczeget három álarczos férfi egy székhez kötözi, haját lenyitják, arczát összehasogatják és tetoválják, ezek megtör­ténte után végül szabadon bocsátják. A festék las­sanként lekopott ugyan az arczról, amely maga azonban teljesen elváltozott, most már senki sem ismerhette őt fel. Az önéletrajz ebben a sejtelmes alakban folyik tovább, lassankint azonban a tartózkodási helyek­kel tisztábban megismerkedünk. Az örökös mene­külés közben a herczeg végre Németországba jut, ahol egy ismeretlen férfi 1600 aranyfrankot és egy Naundorf névre szóló útlevelet hagyományoz részére. Ezekkel Berlinben letelepszik és ott órás­üzletet nyit... Ezzel végződik ez a csodálatos okmány, amely inkább, kalandos legénynek, mint történetim­­eixáa-­ htagyarország Budapest, 1910. csütörtök, április 1- nak látszik. Mindenesetre szinte hihetetlen, hogy a konzulátus és a császárság korában, amikor , a minden tekintetben kitűnő rendőrség minden gya­nús jelenséget figyelemmel kisért, a fentebbi, ese­mények észrevétlenek maradhattak volna. FŐVÁROSI ÜGYEK. Harminczhárom millió építkezésre. — Az építési programm folytatása. — Budapest, április II. ) A főváros folytatni akarja a bérház- és is­kolaépítést a polgármester programmja alap­ján. A lakásínség miatt hangoztatott pana­szok hatása alatt kezdte meg a polgármester a főváros nagyszabású építkezéseit. A tér­v eleintén általános tetszést keltett s meglehe­tős örömet a lakás nélkül szűkölködik köré­ben. A kivitel módja és a lakáskiadás ellen már merültek fel kifogások. A kivitelt nagyon rohamosnak mondták, s ezt bizonyítot­ták az építőanyagok nagy áremelkedésével s az építőiparosok kartelljeivel, amik az építést alaposan megdrágították. A lakáskiadás­nál kifogásolták, hogy a megbízottak nagyon is válogattak a lakókban, ami a kifogások sze­rint nem volt igazságos, mert a főváros min­den polgárának egyenlő joga van a köz által nyújtott bármely előny élvezéséhez válogatás kizárásával.­­" ^ Mindezek a kifogások nem riasztották el a polgármestert, aki az építkezés tovább foly­tatására már kidolgoztatta a terveket,­­ még pedig három évre, 1910—11—12-re előre és ma délben terjesztette az éritő­bizottság elé. A fe­nt Programm három csoportra oszlik: bér­ház, iskola és közczélú építkezésre s a három évre összesen harminczhárom millió koronát igényel. A terv részletei a következők: A­z 1910—11. évben: , 1. Bérlakások építése: 1. 3 emeletes bérházak, az idén épültekhez hasonló kivitelben, kivétel nélkül fővárosi telkeken. A III., Miklós-tér Sorompo­ntera 1—2 szobás, 60 lakás, 300.000 kor.; a VI. Frangepán—Lomb­u. sarok 1—2 szo­bás 150 lakás, 600.000 k.; a IX., Mester-utcza 5. sz. 2—3 szobás, 40 lakás, 400.000 kor.; a XX., Simor-u. (tisztviselőtelep) 1—2—3 szobás, 100 la­kás 600.000 kor.; a X. Jászberényi-ut—Harmat-u. sarok 1—2 szobás, 150 lakás 600.000 kor. Mű­­helybérház utóbb kijelölendő helyen 600.000 kor. Összesen 6 épület 500 lakással 3 millió korona építési költséggel. 2. Földszintes kislakások, egészen egyszerű kiképzéssel, kivétel nélkül fővárosi telke­ken. A III., Aunntendrei­ uton 1 szobás, 100 lakás­sal, 300.000 korona; a VII., Százados—Juranics— HSs-u. sarok 1 szobás, 200 lakással 600.000 ko­rona; a VIII., Kerepesi-út (Tattersall telke) 1 szo­bás, 30 lakással 100.000 korona; a X. Kőbányai-út (Népliget mellett) 1 szobás, 300 lakással 900.000 korona;­ a káposztásmegyeri vizmatelepen 1—2 szo­bás, 120 lakással, 500.000 korona; végül , szük­séglakások a mai szükségbar­akkok helyett, egé­szen egyszerű kivitelben a különb­öző..kerületek­ben elosztva, kijelölendő, helyeken 1 szabás, 250 lakással, 600.000 korona. Összesen: 6 csoport, 1000 lakás 3 millió korona építési költséggel. E terv szerint tehát épülne 1500 lakás, 6 millió, korona költséggel. V. ’ II. Iskolaépítkezések. Minden egyes is­kolában van: a tantermeken kívül tornaterem (min­den 15 tanteremre 1—1), rajzterem, ifjúsági, ol­vasóterem, váróterem (a korán jövő gyermekek számára külön fiuk, külön leányoknak), napközi otthon (1—1 tartózkodó terem fiuknak és leányok­nak, 1 közös ebédlő, konyhával), tantestületi te­rem, igazgatói iroda, igazgatói lakás és 1 szolga­­lakás. Az óvoda áll: 3 teremből, óvónői és dajka­­lakásból. Az elhelyezések: :At. I. ker., Fehérvári-út—Verpeléti-út sarkán pol­gári és elemi iskola és évé 600.000 korona; I. ker., Márvány—Mozdony-utcza sarkán elemi iskola ás éxe 400.000 korona; I. kér., Városmajor—Jem­en

Next