Magyarország, 1913. február (20. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-06 / 32. szám

Bmlapeef, T9TU. esritörGTk, fehrtiAí б. SlAGYAItCmSZÄfci Vasúti katasztrófa Erdélyben. Etel Frigyes porosz herczeg is a gyors­vonaton átázott Saját tudósítónktól . Budapest, február 5. Az elmúlt éjjel két órakor Medgyes és Barát­he­ly közt súlyos vasúti katasztrófa történt. A 601. számú gyorsvonat belefutott egy, az őrháznál veszteglő gyors­ terrorvonatba. A gyorsvonaton utazott Romániából hazafelé Eitel Frigyes porosz herczeg is. Az ös­­­szeütközés következtében a tehervonat ben­­zinszállító kocsija kigyűlt. Több kocsi porrá égett. Egy vonatfékező, az utasok közül­ pedig egy asszony tel­jesen összeégett, többen megsebe­sültek. A gyorsvonat kocsijai megrongá­lódtak. Az utasoknak át kellett száll­ni­uk, Eitel Frigyes porosz herczeg szalonko­csija sértetlen maradt. Eitel Frigyes her­czeg és kísérete személyesen közreműködtek a sebesülteknek való segélynyújtásban. A herczeg azután Medgyesre hajtatott és onnan táviratilag értesítette Vilmos császárt a balesetről. A forgalom szünetel. A szerencsétlenség oka az, hogy az őr a lámpás nélküli tehervo­­natot megállította, nem gondolva arra, hogy nemsokára a gyorsvonat is arra fog haladni. A kolozsvári üzletvezetőség kiküldöttei a helyszínen vannak és folytatják a vizsgála­ttot. A pálya javítása folyamatban van. Egy Medgyesről érkezett másik táv­irat szerint az összeütközésnek rémes hatása­­volt. A tehervonat­ utolsó kocsijaiban lévő petróleum felrobbant és a robbanás, meg az éjszaka sötétjében kigyulladó lángok nagy ijedelmet okoztak a gyorsvonat utasai kö­zött. Három utas kiugrott a kocsi­ból s közülök az egyik igen súlyos, a másik kettő kevésbbé súlyos égési sebeket szenve­­dett Az utasok közül más nem sérült meg, mert a gyorsvonat kocsijai nem ugrottak ki a sínpárból. De a gyorsvonat mozdonyának vezetője, fűtője és a kisérő mozdonyfelvigyázó a felrobbant petróleum lángjától súlyos égési sebeket szenvedett. Halottja is van az összeütközésnek: a gyorstehervonat zárfékezője, aki az utolsó ko­csiban volt elhelyezve és olyan súlyos égési sebeket kapott, hogy még ott az összeütközés színhelyén meghalt. A három megsebesült Utast és a gyorsvonatnak három megsebesült alkalmazottját a medgyesi kórházba szállí­tották. V . Az a szalonkocsi, amelyen Eitel Frigyes herczeg kíséreté­vel utazott, teljesen sértet­len maradt. A medgyesi állomásfőnök meg­nyugtatta a herczeget és személyzetét. A gyorsvonat többi utasa, valamint a herczeg és a kísérete három-négy órai késéssel a Med­­gyesen állott 604-es számú gyorsvonat kocsi­­szerelvényeivel indultak el Meggyesről és csak ma este fognak megérkezni Budapestre. A h­er­­czegnek egy hálókocsiban készítettek helyet. A medgyesi állomásról azonnal értesítették a Magyar Államvasutak igazgatóságát Buda­pesten, ahonnan egy vegyes bizottság szállt ki a baleset okainak és körülményeinek meg­vizsgálására. Máris meg lehet állapítani azon­ban, hogy az összeütközést a gyors­tehervonat zárfékezője okozta, a­mikor fedezet nélkül nyílt pályán megállította vonatját. Ez a szeren­csétlen ember már halott. A Máv­ igazgatósága hivatalosan értesítette az esetről a budapesti német főkonzulátust. A medgyesi kórházba egy halottat és öt sebesültet szállítottak be. A se­besültek közt van Le­bo­vics Lázár lókeres­kedő és a felesége, a többi sebesült az állam­­vasút személyzetéhez tartozik. Eitel Frigyes Ber­ezseg udvari marsalba ma délben telefonon jelentette a budapesti né­met főkonzulnak, hogy vasúti szerencsétlen­ség történt és a királyi herczeg nem tud továbbutalni. Az igazgatóság kijelentette, hogy minden intézkedés meg fog történni A királyi herczeg késéssel, de biztosan Buda­pestre érkezik. A Máv. jelentése. A Máv. igazgatósága a vonatösszeütközés­­ről a következő hivatalos jelentést adta­­kil: A 601. számú gyorsvonat a mára Hajló éjszakán Erzsébetváros és Medgyes ál­lomások közt utólérte az egyik mozdonylámpa kialvása miatt a nyílt vonalon megállított 543. számú gyorstehervonatot és abba bele­ütközött. A gyors teher­vonat két Utolsó tartány­­kocsija, amely petróleummal volt megrakva, fel­robbant. A gyorsvonat utasai közül hárman a ijedtségtől, a kocsiból kiugrottak s­ közülük az egyik súlyos, a másik kettő pedig könnyebb égési sebeket szenvedett.A többi utas közül­ senki sem sérült meg. A gyorstehervonat zárfékezője meg­halt. A gyorsvonat mozdonyvezetője, sűtője és a mozdonykisérő mozdony­­felvigyázó súlyos égési sebeket szenvedtek. Ugyanezzel a vonattal uta­zott Eitel Frigyes porosz királyi her­czeg egy termeskocsiban, aki kíséreté­vel együtt teljesen sértetlen maradt, s a Medgyes állomáson állott 601. számú gyors­vonat szerelvényével folytatta útját Budapest felé a többi utassal együtt. A 601. számú gyorsvonat utasai mintegy négyórai késéssel fognak Budapestre érkezni. Az igazgatóság és a kolozsvári üzletvez­etőség bizottságot ren­delt ki a helyszínére, hogy szigorú vizsgála­tot folytasson annak megállapítása végett, kik okozták a balesetet.­­ A Keleti pályaudvar főnökségétől vett ér­tesítés szerint az aradi gyorsvonat, amely­nek 1 óra 25 pereskor kellett volna befutnia a­­keleti pályaudvarra, három órát késett. ■■ ~ ---------■ -----T" Egry Béla nyilatkozata a Birtokértéke­­sítő r.-t. ügyében. A «Politikai Híradó» jelenti­: Egry Béla orsz. képviselő a «Pol. Hir.» útján ma Pécsről táviratilag egy nyilatkozat közlésére kérte föl lapunkat. A nyilatkozat, mely a képviselő szerepét ez ügyben lényegesen másképp állítja be, a következő: «A reggeli és esti lapokban Sebestyén vallo­másaként szemenszedett és minden ízükben rá­galmazó állításokat közölnek ellenem. Engem már Sebestyén és mások neveinek hangoztatásával és fiamnak a banknál leendő alkalmaztatásával bír­tak reá részvényjegyzésre és igazgatósági tagság elvállalására. Nemcsak ezreket nem, de egye­t­­len fillér tanü­emet sem kaptam. Gellért üzelmeiről mit sem tudtam. Én már deczember 6-án lemondtam az igazgató­­sági tagságról, a czégjegyzékből törlése­met kértem a czégbíróságnál, tehát a deczember 21-iki igazgatósági ülésen részt sem vehettem. Fiamat ezekért boszúból deczember elején el­­bocsájtották, amiért fiam ellenük pert is indított. Padó Eleket és társait csalás és ökirarca-­ Budapest, február 5. Állami tisztviselők a választási javas­lat ellen. Az Állami Tisztviselők Országos Egye­sülete kedden­­este tartotta igazgatóvátó­szá­mán­y­i ülését Benedek Sándor közigazgatási bíró el­­nöklése alatt. Az ülés elején az elnök megemlé­kezett a tanítók m­ozgalmáról, és arra va­n tekintet­tel , hogy az állami tanítók az egyesületnek is tagjai, azon óhajnak adott kifejezést, hogy a ta­nítói fizetésekről szóló törvényjavaslat a kívánt módosításokkal lépjen életbe. Hosszú vitát kel­tett a választási törvényjavaslat tárgya is­a, amely­nek egyes intézkedései az állami tisztviselői kar jogait megszorítják, így a középiskolai végzett­séggel nem bíró tisztviselők csak harminc­éves korukban szereznének választójogot. Erre nézve, valamint az iránt, hogy a szegedi és kolozsvári kongresszusok határozatainak megfelelően a tit­kos szavazás az állami tisztviselőkre mindenütt alkalmaztassák, m­inor randiz­mot készítenek, melyet az elnökség fog Lukács László miniszterelnöknek és N­é­m­e­t­h­y Károly belügyi államtitkárnak átadói, s misizán miatt magam in fölíjslentei­■jiem. En a tendencziózua hajsza ellenem, — úgy lát­szik eddig­­— még ismeretlen forrásból eredő rosszakaratú boszu müve.­­ Egry Béla dr. ügyvéd, országgyűlési képviselő, Pécs.» Sándor Pál nyilt levele Tiszátó ’Budapest, február 5. Sándor Pál, a főváros ötödik kerületének kép­viselője, aki tudvalevőleg a Lukács—Tisza-féle vá­lasztójogi javaslat miatt kilépett a munkapártból s az általános választói jog agilis harczosa, a követ­kező nyilt levelet intézte Tisza­­István grófhoz: Kegyelmes Uram! Ezen a válságos fordulóponton, a választójogi javaslat bizottsági tárgyalásának megkezdése előtt, mikor minden gondolkodó ember érzi a bekövet­kezendő események végzetes súlyát, lelkiismere­tem parancsszavának engedek, midőn az utolsó­­órában Hozzád fordulok, kegyelmes uram, hogy súlyos aggályaimnak kifejezést adjak, úgy ér­zem, hogy az, amit elmondandó vagyok, a ma­gyar polgárság élő közvéleménye, olyan nézet, amelyet mindenütt hall az ember, ahol közdol­gok iránt érdeklődnek. Ha ezt az egész polgár­ságban élő meggyőződést és kívánságot igen nyomatékosan szólaltatom meg, ennek az az oka, hogy feltűnő formában hívjam fel — mint a polgárság egyik tagja — figyelmedet ennek a közvéleménynek létezésére, követeléseinek jogos­ságára, álláspontjának természetességére és he­lyességére. Mert erősen hiszem, hogy a te po­litikai magatartásodnak egyik igen lényeges o­ka az, hogy nem ismered kellőképpen az ország igazi polgári közvéleményét. Én a vele való köz­vetlen kapcsolat révén jól ismerem ezt a han­gulatot, de közvetlen tapasztalatok alapján isme­rem a munkapárt lelkiállapotát is és így tudom és ország-világ előtt bizonyítom, hogy amit ma a munkapárt, vagy a kormány akaratának szokás nevezni, az kizárólag a Te akaratod, kegyelmes­­uram, a Te egyéniséged súlya az, amely a kép­viselőház legutóbbi­ ülésszakán történtekre rá­nyomta a maga bélyegét. Fanatikusan hiszel ön feltázította dogmnákban és még fanatik­usabban propagálod azokat s rajtok kívül semmit helyesnek el nem ismersz. Ahogy fé­nyes tehetségeidnél fogva meg tudod győzni pá­t­­hiveidet, épp oly mértékben­ lehetetlen meggyőzni Téged és na,bízni arra, hogy egyszer kimondott vé­leményedet megváltoztasd. Boldog az az ország, mely ily erős férfiakat teremt, de erősnek kell az országnak is lennie, hogy tévedéseiket kibírhassa. Az ily férfinak a pártra gyakorolt, szinte hipnotí­­zá­ló hatása és önbizalma nagyon is érthető. Hisz a Tisza István férfias bátorsága és semmi akadály­tól vissza nem riadó energiája volt az, amely az obstrukcziónak alkotmányunkat veszélyeztető ré­mét összetörte, mely az évek óta a király és a nemzet összhangját megbontó katonai kérdé­seket megoldotta, mely a közjogi gravaminális politikát­­— úgyszólván — kivégezte, mely a ház­­szabályok reformjával a többségi elv uralmát biz­tosította. Mindezen érdemeidet — melyeket, meg­győződésem szerint a jövő történetírója sem fog elfeledni — megállapítva, viszont nem hallgatha­tom el le azt, hogy ezeket a­ nagy eredményeket csak olyan eszközökkel tudtad elérni, melyek Té­ged szükségképp egy tragédia hősévé avatnak. Az eszme győzött, de a győzemes hienek el kell buknia. Hisz egész programmedat olyan eszközökkel valósítottad meg, melyek nem az alkotmányos ál­­lamférfiúnak, hanem az abszolutizmusnak fegyver­tárából kerülnek ki. Az ország közvéleményével, a letört ellenzék passzív rezisztencziájával, a mun­kásságnak tompa elkeseredésével szemben egyé­niséged többé nem alkalmas arra, hogy a béke művét megteremtse s ezzel­ a nemzet érdekeit szol­­gálja. Már pedig nagy alkotásaid csak akkor lesz­nek igazán értékesek, ha utólag az ország meg­nyugodott közvéleménye azokat élő törvényeiként ismeri el. Ilyen körülmények között úgy Te, mint a kor­mány be­töl­tettétek hivatástokat. Csak egy új kor­mány hegesztheti be azokat a sebeket, melyeket ha­zánk fejlődése érdekében alkotmányunkon ütöttél. Mi sem mutatja inkább a jelenlegi helyzet tarthatat­lanságát és antiparlamentáris ,— bátran mondhatom­ — abszolutisztikus szerepedet, mint az a tény, hogy ma, kegyelmes uram, egy személyben házalnék, miniszterelnök, pártvezér és törvénytervező vagy. Aki nyílt szemmel figyeli meg országunk közhan­gulatát, annak lehetetlen észre nem vennie, hogy minden őszinte és becsületesen hazafias törekvés ma a béke helyreállítását óhajtja. A béke helyre­állításának ma pedig peak egyetlen What.

Next