Magyarország, 1913. február (20. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-22 / 46. szám
e ha másnak szenvedést okozhatnak, kik ők: jópanamisták. Akik erkölcs, Isten, hasa és történelem nevében prédikálnak, azok először adják vissza a kincstárnak, ami a kincstáré. (Úgy van!) Hogy ez az erkölcsi sülyedés bekövetkezhetett, ez az ő legnagyobb bűnük. Andrássy Gyula gróf állott ezután szólásra. — Azok azurak, — mondotta — akik ma Magyarország sorsát intézik, azok az urak, tudva vagy nem tudva, Magyarország alkotmányát tönkre teszik. Soha még az abszolutizmust olyan szilárd alapokra nem fektették, mint most a munkapárt, ha az abszolutizmusnak minden formáját utálom. Hogyha azonban választanom kellene az abszolutizmusok között, én mindig, szívesebben látnám a fejedelmi abszolutizmust. (Éljenzés és taps.) Szívesebben, mint egy többségi párt abszoutizmusát, amely mindenfajta abszlutizmusnál rosszabb. (Úgy van! Úgy van!) A fejedelmi abs'o’utizmus tiszta kezű, mert a fejedelem felelős. Az ilyen pártsb^outizmus azonban korrupezió nélkül nem Le'hetne, korrupezió nélkül el kell buknia, korrupczó a létalapja. (Úgy van!) És ezt az abso’utranu-t alapozták meg erőben. Az egak eszközük az, hogy az állam pénzéből saját politikai czéljaikat szolgálják. (Úgy van!) Hogy abból a pénzből, amely az utolsó garasig az államot illeti meg, olyan pártkasszát alapítanak, amelynek ellenállása alig lehet. Ebben van a nagy veszély, mert anfelem, hogy erőszakkal és pénzzel összehoztak egy többséget, amely a nemzet akaratával a legnagobb ellentétben áll, biztosítják az ő abszolutizmusuknak alapjait úgyis, hogy az elnökielkiismeret pótolja a házszabályokat, úgyis, hogy a többségi akarat megdönt minden osztályt és törvényt. Az így összevásárolt többség mindent tehet, amit akar, minden jogot letörhet, ellenzék nélkül a’kiohtja meg a legfontosabb törvényeket, oldhatja meg a legéletbevágóbb kéréseket és egymaga válik állammá. (Úgy van! ügy van!) Ha nekünk az ilyen precedenst nem sikerül romba döntenünk, akkor az egész magyar alkotmányból és szabadságból igazán nem marad más, mint гоgy és foszlány. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Ez az első teendőnk. Azután később el kell végeznünk a második teendőnket is: demokratikus alapokra kell helyezni az alkotmányt. Poharamat arra ürítem, hogy találjuk meg azokat a pontokat, amelyekben egyesített működést tudunk kifejteni, szolgáljuk együttesen az alkotmány ügyét a demokratikus fejlődés, a köztisztesség ügyét. Ürítem poharamat Désy Zoltánra, aki ugyanezeket az érdekeket nemcsak szóval, de tettel is szolgálta. Ezzel az ügygyel «Auffenberg emléke» czimen foglalkozik ma vezércikkben a bécsi «Deutsches Volkstaft» is. Azt hangoztatja, hogy Auffenberg báró volt külügyminiszter fölvilágosítással tartozik azért amiért szakított a régi rendszerrel és ügynököket engedett lőszerszállítási ügyekben garázdálkodni. Ezelőtt nem volt szokásos az ügynöki rendszer a közös hadügyminisztérium és az egyes fegyver- és lőszergyárak között. Auffenberg báróé a dicsőség, hogy bár rövid időre, de mégis ügynökök járhattak a hadügyminisztériumban. A lap bejelenti, hogy a német nemzeti párt az ominózus ügyet a parlament elé fogja vinni. Budapest, február 21. Egy hadseregszállítás titkai. Bécsből jelentik nekünk, hogy az ottani józsefvárosi kerületi biróságnál érdekes becsületsértési per folyt le. Brück Gyula 1912. októberben fegyver- és lövőszet-szállítására üzletet kötött, amelyben másokkal társulva, ötszázezer koronát akart nyerni. Hogy a szállítást megkapja, szüksége volt Cziffra alezredes özvegyének közreműködésére. Az özvegy ugyanis azt mondta neki, hogy összeköttetése van nagy állású emberekkel, akiknek a nevét egyelőre a tárgyaláson nem árulták el. A tárgyaláson csak annyit mondtak, hogy az üzlet szálai a hadügyminisztériumba vezettek. Ezért a közbenjárásáért Cziffránénak százezer koronát ígértek. Brück azonban a panaszosnőnek csak húszezer koronát fizetett és azt mondta, hogy a többiért forduljon az ügyvédjéhez, Preszburgerhez, aki azonban megtagadta a nyolcvanezer korona kifizetését, kijelentvén, hogy az özvegy Brücktől a províziós levelet kicsalta. A tárgyaláson Preszburger dr. kijelentette, hogy mint osztrák hazafi nem hitte el a dolgot. Ilyen dolog— úgymond — Ausztriában még nem történt és nem történhetett meg ebben az esetben sem. Thaler dr., Cziffráné képviselője elmondta, milyen trükkökhöz folyamodtak, hogy a panaszosnőtől visszaszerezzék a províziós levelet, amelyhez ő valóban egyenes úton jutott Ezzel szemben Brück azt állítja, hogy erre a levélre neki csak azért volt szüksége, mert Weisz Manfréd budapesti lövőezergyárosnak bizonyítani akarta, hogy a províziót valóban kifizette. Cziffráné azt mondja, hogy a províziós levelet azért irta alá, mert nem tételezhette föl, hogy Brück csak az ő megtévesztésére találta ki a proviziós levél dolgát. A tárgyalást újabb három tanú beidézése czéljából elnapolták. 'v *' ч' I IffAGTABOSSZAQ Budapest’, 1913. szembat, február 22. Munkapárti gyaszuszás. — A talpfa- és szénszállítás dolga. — — Saját tudósítónktól. — Budapest, február 21. A munkapárti lapok a zárszámadási bizottság tárgyalása alkalmával újra emlegetik a koalícziós kormány talpfa- ез szénszállítási ügyét. Erre vonatkozólag az ügyben tájékozottsággal bíró helyről a következőket teszik közre: A talpfák ügye először 1938-ban került a nyilvánosság elé Farkasházy Zsigmond képviselő interpellácziója révén. Azután Habár Mihály lapszerkesztő röpirata és végül Heltai Ferencz 1911-iki képviselőházi felszólalása szellőztette ezt a kérdést. Minden egyes esetben kiderült, hogy a talpraszerződéseket az állam érdekeinek szigorú szemmeltartásával, teljesen korrektül kötötték meg. A Habár-féle per tárgyalásánál a bizonyítást a legmesszebbmenőleg megengedték és lefolytatták, anélkül, hogy a koalíciós gazdálkodás korrektségéhez a gyanúnak még csak árnyéka is férhetett volna. Az erre vonatkozó összes miniszteri és államvasúti iratok nyilvánosságra hozattak a tárgyalás folyamán. Heltai Ferencz képviselőházi felszólalása után Szterényi József nyugalmazott államtitkár indítványt jegyzett be a képviselőház indítványkönyvébe, hogy parlamenti vizsgálóbizottság küldessék ki az ügy tisztázása czéljából. És éppen a «lord protektor», Lukács László akkori kereskedelmi miniszter volt az, aki ellenezte az indítvány napirendre tűzését, s bár Apponyi Albert gróf, a koalícziós kormány volt minisztere megismételte Szterényi kérését, hogy az ügy tisztázása erkölcsi szempontból feltétlenül szükséges, a munkapárti többség az indítványt leszavazta. A talpfaügy részletei mindenki előtt ismeretesek. A 2.400.000 darab talpfára versenytárgyalást hirdettek és minden versenytárgyalási ügy szabályszerűen letárgyaltatok a minisztérium illetékes ügyosztályai és a vasút által is. Volt egy másik talpfa ügy is 1908-ban, amiről a zárszámadási bizottság nem akar tudomást szerezni. Ekkor a minisztérium egy mostani munkapárti képviselő által protegált versenytárgyalást megsemmisített, mert az árak túl magasak voltak. Ilyen módon másfél millió megtakarítás érezett el. A túlbeszerzést Stetina József mostani kereskedelmi államtitkár, akkor miniszteri tanácsos, a vasút osztályvezetője indítványozta. A tűzifa beszerzést illető eltérés az államvasút javaslatára történt, ahol a biharmegyei súlyos nemzetiségi viszonyokkal indokolta vok az eljárás, de versenytárgyaláson kívül sohasem szereztetett be semmi szükséglet. A szénszállításoknál a bányák a szerződést vis major miatt mondottál fel, amit biztosított nekik egy Baross Gábor minisztersége óta fennálló szerződéses pont. Igaz, hogy az új szerződés a bányák 25 filléres követelésével szemben 20 filléres felemeléssel köttetett meg, de a felmondhatási klauzula kimaradt a szerződésből. A szénügy hátralékának egy részét a vagyonhiány miatt kellett elengedni. Egyesekkel szemben kivétel, vagy kedvelés nem történt, az összes bányák egyenlő elbánásban részesültek. (Szlerányi nyilatkozata.) A sananama ellensúlyozására felhozott ügyben Szterényi József a következőket mondotta egy újságíró előtt: — A talpfákat soha másképpen, mint versenytárgyaláson be nem szereztük. Mindannyiszor a Máv javaslatára és előterjesztésére történtek a talpfabeszerzések, sőt az Eisler-féle telpfabeszerzési javaslatot egyizben el is utasítottuk és csak a Máv igazgatóságának külön, nyomatékos adatokkal igazolt felterjesztésére fogadtuk el .utólag Egy, más alkalommal éppen a talpfákkal való visszaélés miatt a minisztérium meg is semmisített egy versenytárgyalást és az új versenytárgyaláson több, mint másfélmillió koronával olcsóbban szerezte be a talpfákat. Ami a telitőtelepekre vonatkozó megernyéseket illeti, melyeket Nagy Sándor intervjújában felemnít, ezekre vonatkozólag a Máv igazgató ága részletesebb felvilágosítással szó’rá’hatna. Mert tudvalevőleg a minisztéium nem foglalkozik talpratérítéssel, nem foglalkozott a koalícziós kormányzat alatt se és nem foglalkozik talán vele ma se. *A volt koalícziós kormány érdekelt tagjai nagyon szívesen fogják venni, ha az egész ügyre vonatkozó összes «iratok, szerződések, ajánlatok, levelek’, Máv. véleményei:» mind a legutolsó írásbeli adatig be fognak szereztetni s a volt koalicziós kormány fog a legjobban örülni annak, hogy ha ezeket az adatokat nyilvánosságra is hozzák. A volt koalicziós kormány tagjai ugyanis igen nagy súlyt fektetnek arra, hogy ügyeik mindenkor a legteljesebb nyilvánosság előtt tárgyaltassanak és nincs okuk arra, hogy a bizonyítás elől bárminek az elvonását szorgalmazzák. Ami Nagy Sándornak azt a nyilatkozatát illeti, hogy a kereskedelmi miniszter diszkrécionális jogával élt volna vissza, erre nézve az iratok nyilvánosságrahozatala a legélénkebb cáfolat, mert tudvalevő dolog hogy az anyagszükségletet a Máv igazgatósága állapítja meg és azok fedezésére ez alapon történik és történhettek csak intézkedések a költségvetés keretében. Ha túlkiadások fölmerültek, mint ez esetben is, azt a minisztérium negyedévenként, mint ez esetben is, bejelentette a Háznak. Hol itt a diszkrécionális joggal való visszaélés? Ismétlem, hogy a koalíciós kormány minden tagja a teljes nyilvánosságot követeli nemcsak ebben, de bármely más kormányzati tevékenységében és nincs okunk elzárkózni a bizonyításnak bármilyen tág keret elől sem. Kossuth Ferencz,.Akivel közölték Szterényi nyilatkozatát, azt mindenben magáévá tette és figyelmébe ajánozta Nagy Sándornak az iratok tanulmányozását. Budapest, február 21. , prizendi konzulátus. Prohásaka priz endi osztrák-magyar konzul több heti szabad ágra ment és Ausztriában tölti szabadságidejét. Távollétében a konzuli teendőket Pézel Tibor akonzul látja el. Az alkonzul budapesti szülész, magyar, állampolgár és 1909 ben végezte a bécsi konzuli akadémiát Három év óta az üszkübi konzulátushoz volt beosztva és a pírrendi konzulátus vezetését e hónap 21-én veti át Prohászka konzult, aki tegnap átutazott Budapesten, hir szerint Pittsburgba fogják áthelyezni. A ferencavárosi mandátum. A főváros IX—X. kerületének ellenzéki polgársága dr.Springer Ferenczet jelölte. Helvey Tivadarral, a munkapárt tiszteletbeli elnökével szemben A szövetkezeti ellenzék vezérférfiai most a IX —X. kerület választópolgáraihoz a következő felhívást intézték Dr. Visontai Soma visszalépése folytán a kerület nagyszámú ellenzéki polgárai a jelölést Springer Ferencz urnak ajánlották fel, aki azt el is fogadta. Alulírottak a mágunk részéről is melegen ajánljuk a IX—X. kerület ellenzéki választópolgárainak ezt a jelöltséget és kérjük őket, hogy teljes buzgósággal segítsék győzelemre zászlóját. A zalatnai ház ügye. A kormány a jósiívatakos «Bud. Tud.» utján nyilvánosságra hozta a bíróság két szakértőjének becslését a zalatnai házról. Az egyik szakértő szerint a 14.000 négyszögméteres telek értéke, négyszögméterenként 5 koronát számítva, 70.000 korona, a telken levő parknak értéke 21.000 korona, a beépített 515 négyszögméternyi területnek értéke, négyzetméterenként 85 koronával számítva, 43.775 korona. A másik szakértő a beépített területet 43.973, illetve 45.230 koronára értékeli, a telket pedig 79.460 koronára. Hangsúlyozza még a félhivatalos közlemény, hogy a szakértő mérsékelt árban állapította meg az értéket, amelyhez jön még a 4200 koronás kerítés és az 1600 koronát érő kút, vagyis az ingatlan és összes tartozékainak értéke 129.233 korona. A vétel után 9600 koronát fordítottak az átalakításra, vagyis a ház és telek értéke a vétel idejében 119.633 korona volt A félhivatalos szerint tehát az állam még jó üzletet csinált a zalatnai ház megvételével, mert majdnem 30.000 koronával olcsóbban jutott a 90.000 koronáért megvett ingatlanhoz.