Magyarország, 1913. február (20. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-08 / 34. szám

4 A behívott tartalékosok családjának se­gítése. Mind sűrűbben hangzik föl a panasz a be­hívott tartalékos katonák és segély, kenyérkereső nélkül maradt családjaik ajkáról, hogy a magyar ka­tornák családjai semminemű segélyben nem részesülnek, holott az osztrák közös hadsereg és honvédség behívott tartalékosai már régen azzal dicsekedhetnek, hogy családjuk sorsa biztosítva van. Ez a kétféle elbánás oly elkeseredett kifakadá­­sokra kényszeríti a magyar tartalékosokat, hogy az ebből származó veszedelmeket már ki sem lehet­­számítani. És ilyen körülmények között azt olvassuk a fél­­hivatalos jelentésekben, hogy a magyar kormány most ankétezik a behívott tartalékosok családjai­nak segítése tárgyában. Ha a utólagos jóváhagyás reményében­­ meg tudnak rendelni sok milliókat elnyelő csatahajókat és ágyukat, nem kellene a tartalékosok ügyében sem a merev bürokratizmus szabályait olyan makacs ragaszkodással szem előtt tartaná. Bizony nem tanácskozni kellene, hanem mielibb segíteni. Serényi Béla gróf és az uj nyugdíjtör­vény. Serényi Béla gróf földm­ivelésügyi mi­niszter rendeletet bocsátott ki a minisztérium vala­mennyi fő- és ügyosztályához, a számvevőségi igaz­gatóhoz és a számvevőségi csoporthoz, a segédhiva­­tali főigazgatóhoz és valamennyi alárendelt ható­sághoz, hivatalhoz intézethez és közeghez, amely­ben preczizírozza az új nyugdíjtörvény egyes pont­jait és utasításokat ad, hogy miként kell értelmezni végrehajtani azokat. Utasítja a miniszter rendele­tében a számfejtéssel foglalkozó hivatalokat és a­­kifizető pénztárakat, hogy az özvegyi nyugdíj fel­vétele végett jelentkező tisztviselői, altiszti ,vagy szolgai özvegyeket, akiknek férje 1912. január hó elseje előtt halt meg, figyelmeztessék arra, hogy özvegyi nyugdíjukat az új nyugdíjtörvény 81-ik pa­ragrafusa alapján való 20 százalékos felmelése iránt folyamodni tartoznak. Félreértések elkerülése vé­gett hangsúlyozza a miniszter, hogy az uj nyug­díj­törvény 81. ,§-a alapján felemelt özvegyi nyug­díjakat nem visszahatólag 1012. évi január hó 1-től, ■hanem csak a törvény hatálybalépésének napjától, vagyis 1913. évi január 1-től kezdve kellő időben legkésőbb 1913. évi deczember hó végéig terjesz­tetett elő, ellenkező esetben a felemelésnek csak a kérelem előterjesztésének napját követő hó else­jétől­ van helye. A rendelettel egyidejűleg a föld­­mívelésügyi miniszter az illetékes hatóságoknak az fej nyugdíjtörvényt egész terjedelmében megküldötte.­­ A fiumei püspökség ügye, Fiuméból táviratoztak a Magyar Kurírnak. A­ fővárosi, sőt a külföldi sajtó is már napok óta különféle hír­adásokat közöl, amelyek a fiumei püspökség fel­állításáról szólnak. Ismételten foglalkozik ezzel a kérdéssel a két fiumei horvát lap, a «Novi List»­­és a «Rieczki Novine», amelyek hevesen támad­ják a kormányt, mert magyar papot akar kinevez­tetek Bár a fiumei kormányzóságnál szerzett érte­sülések szerint az egész híradásból semmi sem igaz,­­mert a fiumei püspökség felállítására az utóbbi időben semmiféle lépés nem történt, mégis fog­lalkozni kell a «Rieczki Novine»-vel, amely olyan feltevésekből indult ki és olyan adatokat hozott fel, amelyek teljesen tévesek. Fiume és kerülete a valóságban a zenggi püspökség hatáskörébe utal­tatott, jogtal azonban soha, tehát ma sem tar­tozik oda. Csak II. József császár rendelkezett így, aki anélkül, hogy a püspökség vagy a pápa bej­egyezését­ kérte volna, önhatalmúlag kiszakította Fiumét a palai püspökségből, amelyhez Krisztus után 887 óta tartozott. A császár, rendelkezése azonban nem volt végleges, mert ő is csak ideig­lenesnek minősítette intézkedését, amelyet külön­­­ben sem Fiume, sem a pápa el nem ismert, mert amíg VI. Pius pápa személyesen is járt Bécs­ben, hogy II. Józsefet rendelkezése visszavonására írja, addig Fiume sem maradt tétlen és a sé­relmes intézkedés orvoslását állandóan szorgalmazta­­egészen napjainkig. TELEFONSZAH: Szerkesztőség 23—51 Kiadóhivatal 13—97 A vidéki telefon (állami) 40 A mosta­ni küzdelem Gallipp­i körül, szorítják az ellenséget. nápolyi ostrom borzalmai. Budapest, február 7. Most már végleg el­tű­nt a remény, hogy a­­ hadakozó felek békét kössenek, mielőtt az ágyuk szava eldönti a sikert. Tegnapelőtt a csatardzsai vonalon összejöttek a török és bolgár megbízottak, de­ a bolgárok ekkor már olyan feltételeket állítottak fel, amelyek ki­zárták a béke megkötését és ezek után a porta elhatározta, hogy a háborút a végsőig folytatja. A portának rendkívül nehéz a helyzete, mert Törökország pénzügyi viszonyai rendkívül zi­láltak és­ a porta pénzügyi műveletei nem sikerülnek. Hogy ennek daczára olyan nagy energiával folytatják a harczot, ez önmagá­ban c­áfolja­ meg azt a híresztelést, mintha a hadseregben ellentétek volnának. A távira­tokból még mindig nem lehet látni a három és félnapi harczok tiszta képét. A csatardzsai vonalon, úgy látszik, hogy a törökök értek el sikert és az egyesült bolgár­­szerb csapatok visszavonulnak. Hozzájárul ehhez a biztonsági hadmozdulathoz Enver bej­nek Rodostó felől való inváziója. Szkutari el­­estéről is megjelent a szokásos napi jelentés, de ez, amint­­egy alábbi táviratunkból olvas­ható, egy berlini lap hírének téves értelme­zéséből eredhet. Az epiruszi harczokról semmi Mi sem érkezett, és így a fentiekben röviden vázoltuk a harc­téri helyzetet. Mai jelentéseink a következők: Bolgár győzelem Gallipolinál. Szófia, február 7. M­u­s­z t­a­f­a-P­a­s­á­b­ó­l jelentik: Jó forrás­ból származó jelentések szerint a Gallipoli k­ö­rüli harczok a következőképpen folytak le: Nem a bolgárok, hanem a törökök támadtak, még­pedig a Kávák folyó melletti hadállások ellen, m­íg a bolgár lovasság a tengerpart vidékét kutatta át, hogy a török haderők esetleges partra szállítását megaka­rjás v­ozzé­k , a bolgár gyalogság és tüzérség visszavetette az ellenséget, amely eleinte rendben vonult vissza, de mikor az egész bolgár lovasság ve­tte üldözőbe, az ellenség páni­ss­rá futással menekült. A bolgár lovas­ág a menekülők kiűzött rettentő n eurárlást rendezett. A tör­ődök vsesterégét ezen a­­ napon közel 15­ 000 főre becsülik. Azt a hitt, hogy a bolgárok­­10.00) törököt elfog­tak. лет erősítették meg. Paris, február 7. Konstantinápolyból jelentik: Feti bei, En­ver bej legmegh­ittebb barátja, seregével a Gallipoli félsziget déli vidékeire húzódott, visz­­sza és úgy e­l­s­á­n­c­z­o­lj­a m­a­g­á­t, h­o­g­y­­ szárazföld­' felől a bolgárok meg se tám­ad­h­a­t­j­á­k. Konstantinápoly­, február 7. A Dardanellákból ideérkezett utasok elbeszé­lése szerint görög szál­lítógőzösök megkísérel­ték, hogy szerb csapatokat szállítsanak partra a Gallipolival szemben lévő kikötőkbe. E csa­patokat, Szalonikiból indították hajón útnak és ott azt mondották, hogy Durazzóba mennek. Gaffipoliból tegnap számos muzulmán menekült érkezett ide a Bukovina Lloyd­ gőzös fedél­zetén. véres harczok. — Gjabidzsánál a törökök vissza* Enver bej cSdantámaefása. — A «Sri­— Шћјг Szkutari elestéről. Cáafardzsa. Török előnyomulás, Konstantinápoly, február 7.­­ (Hivatalos.) Kaligrafiából jelentik, hegyi a vasúti vonal mentén, fekvő Bagaaisköy állomást és a török hadsereg jobb­­szárnyával szemben lévő mogrsl-­tokat a török csapatok megszállták. A törö£ felderítő csapatok szakadatlanul csatár­oznak­ az ellenséggel. ■Bombázott bolgár hadállát. Konstantinápoly, február 7. (Saj­­tud) Török hadihajók szerdán dé­l­után nagykaliberű­ ágyukkal bombázták Silivrinél a bolgárok déli szár­nyát, amelynek a sor­a­i­t erőse­n m­e­g­tizedelték. Haver bej támadása. Konstantinápoly, február 7. 4 Enver bej húszezer emberrel p­a­r­t­­­ ra szállott Rodostónál és a bolgá­rok visszavonultak a túlnyomó erő elől, de aztán segédcsapatokat kaptak és­ harczba bocsátkoztak. A törökök támadását elősegítette a Medsidie és az A­sear ii Tevfik hadihajók ágyú tüze. Az ütközet na­gyon heves lehetett, mert az ágyuk dörgő­e egész Konstantinápolyig elhallatszott. Drinápoly ostroma. Konstantinápoly, febr. 7. (Saj. tud.) A bolgárok Drínápoly ostro­mánál a legnagyobb kíméletlenséggel járnak el és egyáltalán nincsenek tekintettel a ke­gyelet által megszentelt és vallási czélokat, szolgáló épületekre, így Szelim híres, tör­ténelmi nevezetességű mecsetjét is rommá lőtték. A bolgár ágyúgolyók több mint hatvan magánházat elpusztítot­tak és a várost négy helyen felgyúj­tották. A városnak mintegy 80 lakója meghalt vagy megsebesült. Szófia, február 7. : Több nagyhatalom képviselője közölte G e­ s o V miniszterelnökkel a drinápolyi kon­zuloknak azt a kérését, hogy neu­trális zónát jelöljenek ki, vagy pe­dig nekik és a többi külföldi ál­lampolgárnak engedjék meg­ a vá­ros elhagyását. G­e s o V miniszterelnök azt válaszolta, hogy, nincs prec­edens arra, hogy konzu­loknak, vagy másoknak megengedték volna az ostromlott hely elhagyását. Másrészről ko­moly okok lehetetlenné teszik a bol­gár főhadiszállásnak, hogy hozzá­járulását adja a város elhagyásá­hoz, vagy pedig semleges zónát je­löljön ki a drinápolyi konzulok és külföldiek számára. Senki sem vállal­hatna ugyanis garanc­iát arra, hogy vélet­­lenségből nem езпе-e néhány bomba erre az elkülönített területre is, ami nagy kellemet­lenségeket vonhatna maga után. Konstantinápoly, február 7. Hivatalosan megc­áfolják egyes lapok azon távirati jelentését, hogy Drinápolyban a gö­rög és az örmény püspököt, valamint más keresztény előkelőségeket felakasztottak, mert azt tanácsolták a katonai parancsnoknak, hogy hódoljon meg a bolgároknak. Szófia, február 7. Az angol egészségügyi misszió és a zsidó humanitárius szervezetek missziói utasítást kaptak, hogy tekintettel Drinápolynak Hátány napon belül várható kamt- Budapest, 1913. szombat, február 8.

Next