Magyarország, 1913. február (20. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-12 / 37. szám

Budapest, 1913. szerda, február 12.,a K A G T A A G RSZ T A Cf3 Mivel azonban Gergely István elnök ellentétes magatartása miatt ez a határozat csak elvi jelen­tőségű maradta, mert az elnök annak gyakorlati megvalósítása elé akadályokat gördít, a tanítóság elhatározta, hogy az egyesületen kívül indít ak­­c­i­ót a sztrájkoló munkások gyermekeinek ellá­­tása czéljából. A VI. kerület tanítósága ebben az ügyben e hó 13-án, csütörtökön, este 6 órára a VI. kerületi Központi Demokrata­ Körbe­n értekez­letre hívta össze a tanítóságot. Debreczenben előkelő polgárokból alakult bizottság a sztrájkolók gyermekeinek ellátására. — Fiuméban a polgárság szintén melegen karolja fel az ügyet s ezideig 34 család vállalt kötelezettsé­get több gyermek ellátására. Újabban a budapesti V—VI. kerületi festőmun­­kások, a mennyezetmunkások s a budai czipészmun-­kások csatlakoztak a sztrájkhoz. Vidéken a kispesti szentlőrinczi festőm­­nkások, az erzsébetfalvi szabómunkások, a szegedi sütő­­lési c­ukrászmunkások, a soproni sütőmunkások, a kispiesti Holfher és Schrantz, valamint a Lipták dr.-féle gyárak munkásai, az­albertfalvi, taksonyi, szentesi, békéscsabai, szolnoki, komáromi, hatvani, dunaharaszti és tord­ai munkásság mondotta ki a sztrájkot. A gyűléseken mindenütt rászt vett a pol­gárság is­­és biztosította a munkásságot messzemenő támogatásáról. Budapest, február 11. A választójogi bizottság ülése, Tisza Ist­ván választójogi bizottsága két napos szünet után ma folytatta tanácskozásait. A mai vita szónokai, hogy a bizottságról a felületesség vádját valami­képpen elhárítsák, hosszú beszédekben juttatták ki­fejezésre reakc­iós felfogásukat. A bizottság mai ülése 11 óra után kezdődött. Az első szónok K­o­s­t­y­á­k Miklós volt, aki a tótok ter­jeszkedésének veszedelmeiről beszélt, s végül az adóczenzus és a földbirtok mértékének feleme­lését javasolta. Mártonfy Márton, aki túlzó liberálisnak hir­dette magát, felszólalásával alaposan ráczáfolt erre a feltevésre. Szerinte a javaslat mindenben meg­felel a kormány ígéreteinek. Hosszasan foglalkozott az ipari munkásság választói jogával, s örömét fe­jezte ki afölött, hogy a választói jogot az ipari mun­kásságra is kiterjesztik. Az ipari munkásság nem tévesztendő össze a szoczialistákkal, akiknek nem hajlandó választói jogot adni, amíg ezek törekvé­seiket nem egyeztetik össze a haza érdekeivel. A szocziáldemokratákhoz különben az ipari munkás­ságnak mindössze 8 százalék­a tartozik. Az ipari munkásság választói jogosultságát a betegsegélyző­­pénztári tagsággal kötné össze. A javaslatot el­fogadja. Lázár István gróf Erdély szempontjából fog­lalkozik a javaslattal. Kesereg az erdélyi közép­­b­irtoko­sosztály pusztulásán, s azon kesereg, hogy ha nem teremtünk ipart és okos birtokpolitikát Er­délyben, az egész magyarság a középbirtokos sor­sára jut. A 30 éves korhatárnak 24 évre való le­szállítását javasolja a négy gimnáziumot végzett férfi lakosságnál. A birtokczenzus helyett egysé­ges adóczenzust kívánv a a javaslatot megszavazza. G­h­y­­r­án­y­i Imre báró a közvetett választói rendszer híve. A javaslatban kautelákat kíván a nemzeti érdekek biztosítására. Ilyen a 30 éves korhatár. A választási és nemzetiségi terror ellen, intézményes biztosítékokat sürget. A javaslat életbeléptetését nem tudja elképzelni, ha legalább a jegyzőket nem­­államosítják, statisztikai felvilá­gosításokat kér Némethy államtitkártól. Némethy Károly államtitkár felvilágosítása után az ülés véget ért A legközelebbi ülés holnap délelőtt 11 órakor lesz. Az új kultuszminisztert államtitkár. A hiva­talos lap mai száma közli a király kéziratát, amely szerint a király a vallás- és közoktatás­ügyi magyar minisztere előterjesztésére dr. Jan­­k­ovi­ch Béla belső titkos tanácsost, a magyar országgyűlés képviselőháza alelnökét államtitkárrá nevezte ki. Szolnok­ a kormány ellen. Szolnok város pol­gársága vasárnap nagyszabású népgyűlést tart, amelyen állást foglal a kormány választójogi tör­vényjavaslata ellen. A népgyűlés iránt megyeszerte rendkívül nagy az érdeklődés, a vármegye vala­mennyi választókerülete küldöttséggel fogja ma­gát képviseltetni. A népgyűlésre a szövetkezett el­lenzéki pártok számos­­tagja le­utazik. A törökök győzelmei. Részletek a legutóbbi ütközetekről. — A bolgárok nem czár­tolnak. — Nagy török győzelem Epiruszban. — Nem hivatalos béketárgyalások. — A czár válasza nem hozta meg a lesze­relést. Budapest, február 11. A török győzelmekről ma újabb részletes jelentések­ érkeztek Konstantinápolyból, a bol­gár távirati iroda azonban mélyen hallgat és ebben a hallgatásban megerősítését látjuk a török sikereknek­. Az eddig elért török sike­rek kétségtelenül Enver bej nevéhez fűződnek, aki egészen új taktikát honosított meg. Kis- Ázsiából friss csapatokat, valamint a tarta­lékokat hajóra szállítja és hol itt, hol ott he­lyezi őket partra a hadihajók fedezete mel­lett. A bolgárok visszaszorítása leírhatatlan örömet keltett Konstantinápolyban és miután a tények igazolni látszanak az ifjú­törö­kök magatartását, a közhangulat egyre jobban megnyilvánul irányukban és a régi párt hí­vei mocczsanni sem mernek"- Természetesen nem szabad elbizakodni az eddigi török sikerek miatt, mert, amint már tegnap is jeleztük, döntő csata még nem történt, de az bizonyos, hogy nemcsak a közvélemény, hanem a diplo­­máczia is bizonyos izgatottsággal figyeli a meglepő fordulatot.­­ Drinápoly és Szkutaril ostroma szakadatla­nul folyik, de az ostromlók által elér­t eredmény nincsen arányban az óriási veszteségekkel. Epiruszban szintén felragyogott a félhold hal­ványuló fénye, mert Eszád basa, Janina védője, megverte a görögöket. Mialatt a háború fo­lyik, meg fognak indulni a béketárgyalások­, de ezek nem lesznek hivatalos jellegűek, és most már bizonyos, hogy Hakki basa volt nagyvezér ebben az ügyben utazott Európába. Ránk nézve a balkán-Háborúnak egy siral­mas kisérő akkordját jegyezzük fel. Miután az egész európai sajtó egy hétig ujjongott az osztrák-magyar—orosz közeledésnek, és Ho- Henlohe herczeget mint a béke galambját te­kintette, most kitűnt, hogy ennek a levélvál­tásnak a jelentőségét túlbecsülték. Bécsből ugyanis azt jelentik, hogy a demobilizálás megkezdéséről szó sincsen. Mai jelentéseink a következők:« Török győzelmek. Gallipoli előtt. Konstantinápoly, februá 1Г. A Bi­lair­­és Szadi,Ilo között tegnap­előtt lefolyt harczokról tájékozott katonai ol­dal­ról a következőket jelentik: A bolgárok Xamiltepen, Doghan-Ars­an-Cserektől észak­nyugatra elterülő magaslaton, erős állásokban helyezkedtek el E hó 8-án reggel a török csa­patok megtámadták az ellenséget, amely kezdett visszavonulni. Más török csám­pátok, amelyek közben a Márvány-tenger partjáról odaérkeztek volt, kényszerítet­­ték a bolgárokat, hogy még 6 kilo­méternyire visszavonuljanak. Dél­előtt 11 órakor süni köd állott be, mely a harczot megállította. Dél felé a köd el­oszlott, mire a harcz újból kitört A török csapatok most megszállták Doghan-Arslant és kettőzött erővel tá­madták. A bolgárok tovább vonultak vissza és mintegy nyolczszáz halot­tat és sebesültet, köztük kétszáz köny­­nyű sebesültet hagytak a csatatéren. A köd következtében a törököknek is vesz­teségeik voltak, amelyeket kétszáz halottra, illetve sebesültre becsülnek. E hó 9-én a törökök a Kuron-Cseflik melletti bol­gár hadállást megtámadták és e hely,, valamint a Kávák folyó torkolata kö­zött körülzárták őket. Az itt kifejlődött harcz az éj beálltáig tartott. A törökök­nek sikerült a Kávák folyón át­kelniük, mire Klemomtini felé nyomultak előre. A török haderő megszállotta Mir­ofitót, majd előnyo­mult Kehanig, amelyet szintén meg­szállt. A török előőrsöket már Muradirig tolták előre. A bolgár haderő egyik becslés szerint mintegy tízezer emberből áll. A törököknek Szadi­sa körül kivívott győ­zelmét egy kis kudarca előzte meg,­­melynél fogva Bulak­ig visszavonultak. A tö­rökök azonban visszanyerték az elvesztett terrénumot és jelentékenyen előnyomultak, át­lépvén a Kávák folyót is. Egy másik hír sze­rint, mely még hivatalosan nem nyert meg­erő­sítést, a bolgárok Mirnlós­it­óbó­l az or­szág belsejébe visszavonulva, szá­mos elesettet hagytak vissza, az egyik verzió szerint 1800-at, amelyek közt hat­­száz sebesült van. A kormány üdvözölte a csapatparancsnokokat a sikerek­ért, melyek a csapatok hangulatát rendkívül emelték. Frankfurt, febr. 11 A Frankfurter Zeitungnak jelentik Konstanti­nápolyból. Vasárnap este a törökök friss csa­patokkal támadtak és folytonos szuronyos tá­madásokkal rendkívül hévvel harczoltak. A küzdelem, csekély megszakítássokkal, egészen tegnap estig tartott. Végül sikerült a tö­rököknek a bolgárokat Amilóból a Kávák folyó túlsó partjára vissz­avetni. A törökök ezután folytatták előnyomulásukat Balair irányában. Hétfőn reggel a törökök megtámadták a Bulairral szemben lévő Kali­­menti magaslatot, amelyet nyolczezer bolgár tartott megszállva. A törökök a harcz előkészí­tése után szuronytámadást intéztek, a b­o­l­g­a­­rokat ebből a hadállásukból is ki­vetették, s legközelebbi hadállásukig ü­ldöz­­­­ték, melyet az előző­ napokon jelentékenyen megerősítettek. A bolgárok itt sem tudták ma­­­gukat tartani. Más hadoszlopok, amelyek Mi­­r­ositóból indultak el, szintén rábukkantak az­­ ellenségre és a bolgárok elkeseredett harcz után kénytelenek voltak sietve visszavonulni, rendkívül sok halottat hagyva a harcztéren s ezernyolczszáz katonájuk fogságba esett. A konstantinápolyi kormány a győzelmes seregnek üdvözlő táv­iratot küldött. Cs­atal­d­z­s­ánál, Konstantinápoly, februr 11. Csatakijánál a helyzet a törökökre igen kedvező. Az «Isham» szerint tegnap­előtt egy török önkéntes különítmény heve­sen megtámadta a bolgárok hadállását. Az önkéntesek a szúrós drótsö­vények akadályát legyőzve, a sáncz­ erődökig nyomultak előre és veszteségeket okoztak a bolgárok­nak. Az ellenség, mely közben erősítéseket kapott, megkísérelte az önkéntes csapatot,a­mely csak száz emberből állott, körülzárni, de az önkénteseknek sikerült magukat átvágniok és halottaikat és sebesülteiket is elvitték. Az ellenségnek több, mint ezer ha­­lottjuk és sebesültjük volt. Amikor az önkéntesek erősítéseket kaptak, megint előnyomultak és a bolgárokat kiszorí­­tották állagaikból. A bolgárok csei-

Next