Magyarország, 1913. február (20. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-13 / 38. szám

a dolgot, előbb kidobatta az ugyanabban a műhelyben dolgozó lakatosokat, aztán a vas­esztergályost­­kat.­­ Eközben történt, hogy a lányok sztrájk­tanyáját a csendőrök szétverték­. A sztrájkolók erre hivatták a főbizalmi férfiat, hogy teremtsen rendet, de az igazgatóság nem engedte ki a gyárból. Csendőrökkel tartóz­tatta föl, úgy hogy a kerítésen kellett ke­­resztülmásznia. — Mindez persze nagy lármával, kavarodással járt, a erre a nagy ribillióra a mun­kásság, amelyet amúgy is állandó iz­galomban tart a zavaros politikai helyzet, kivonult a gyárból. — Ebben a gyárban különben is olyan lehetetlen viszonyok vannak hogy ha egy pesti gyárban történne ennyi mindenféle, már rég szétszed­ték volna. Én most megkísérlem kapcsolatot teremteni a munkások­ és az igazgatóság között s a békét olyformán helyreállítani, hogy a husztagú bizottság az igaz­gatóság embereivel vitass­a meg azt a sok rendezetlen kérdést, amely nem ilyen gyárat, de még a Krupp­­gyárat is megbuktatná. Mert az állapo­tok itt igazán lehetetlenek. Folytonos leállítá­sok, örökös a czivakodás, torzsalkodás az egyes művezetők önkényeskedése folytán. Malasits Géza ezután tizenkét órakor Weisz Man­­frédhez ment, akivel hosszasan tárgyalt, de a meg­állapodás eredményéről eddig pozitív hír nem szi­várgott ki. Budapest, február 12. Berzeviczy a helyzetről. A­ Budai Polgári Kör helyiségében tegnap este Berzeviczy Al­bert, a II. kerület munkapárti képviselője berestét adott, amelyen mintegy kétszázötvenen jelentek meg. Berzeviczy Albert ezt az alkalmat arra használta föl, hogy véleményt mondjon a politi­kai helyzetről. A beszéd nem olyan mély­­aáatású, mint sokan várták, de egyes részei egyrészt ma­gát a szónokot, másrészt a munkapárt vigasztalan helyzetét kellő világításba helyezik. A képviselő­ház elnöki székéből az erőszak kedvéért kibukta­tott Berzeviczy a többek között ezeket mon­dotta : Részletesen ismertette a képviselőház elnökség­­ről való lemondásának történetét, majd a junius negyediki eseményeket azzal mentegette, hogy a közvélemény egészen másképp fogadta junius ne­gyedikét, mint annak idejében november tizennyol­­czadikát. Azután így folytatta: — Azt nem tagadhatom, hogy ez a parlamenti helyzet egészen abnormis (Felkiáltások: ügy van!) az országra nézve, különösen a jelenlegi súlyos külpolitikai viszonyokkal szemben, a leg­nagyobb mértékben káros. A parlamenti reform kér­dését a parlamenti állapotok szanálásának szem­pontjából akarja megítélni. A házszabály­­íl® vízió szükségességét mindig vallotta, de a vég­leges reform megalkotása a mostani parlamenti viszonyok között azzal a vesz­élylyel jár, hogy végleg lehetetlenné fogja tenni az ellenzékkel való egykori megegye­zést és hogy a pártok között az élet-halál harca elkerülhetetlenné fog válni. Ami a választójogi tör­vényt illeti, itt egy kompromisszumot kellett létre­hozni a demokratikus elv és a nemzeti érdekből folyó konzervatív szempontok között. Ezzel nem akarja azt mondani, hogy az előterjesztett javaslat ideális ma volna, sőt inkább nagyon ráfér­­a javítás. — De én — Úgymond — ma nem erre helye­zem a fősúlyt. A kérdés, amely előttem lebeg, az, hogy elkerülhetetlenül szükséges, hogy ezt a­­javaslatot, melynek előterjesztésével a kormány el­vállalt kötelezettségének tett eleget, a mai par­lamenti helyzetben az ellenzék absztinenc­iája mel­lett letárgyaljuk? Erre nézve én nem csinálok tit­kot belőle, a pártvezetőségtől eltérő vé­leményen vagyok. Amint most indul a dolog, ha ez a reform úgyszólván mint egy párt alko­tása kerül tető alá, a választójog körüli harc­ egy percéig sem fog megállapodásra jutni. Másik súlyos aggályom a többségben levő párt jövőjét illeti. Meghagyjuk az ellenzéknek az agitác­iója leghatásosabb eszközét, amit ez a vá­lasztások idejében, félek, keservesen fog meg­­érezni. Kötelességemnek fogom tartani, ezt az aggályt a döntés órájában a párt előtt is kifejezni.­­ A párt bölcs­sége fog­­dönteni! Ha erre a nézetem MAGYARORSZAG Budapest­, 1913. csütörtöki, február 13. szerint veszélyes útra lép, annál kevésbbé fogom elhagyni, mert veszélynek teszi ki magát. Ha hajlamomat szabadon követhetném, a mai si­vár viszonyok között, l­egszivesebben megválnék a politikai pályától. A török előnyomulás. A bolgár c­áfolatok tarthatatlansága. Csatardzsánál a törökök döntő támadásra készülnek. Embermészárlás Szkutari előtt. Két külső erőd elfoglalása. Budapest, február 12. A tegnapi napról újabb ütközet híre nem érkezett, hanem az előző ütközetekről érkez­nek teljesen ellentétes jelentések. A bolgá­rok természetesen sorra megc­áfolják a tö­rök győzelmekről szóló híreket, de a c­á­folatok olyan ügyetlenül vannak megfogal­mazva, hogy az első szempillantásra kitűnik azoknak tarthatatlansága, így például azt mondják, hogy Csataldzsánál, miután meg­verték a törököket, visszavonultak; a G­allipoli-félszigeten lefolyt ütközetről azt ál­lítják, hogy megakadályozták a török csa­patoknak Sarkesnél való partraszállását; ugyanakkor azt is mondják, hogy vissza­vonultak és Bulak­nál elsánczolták magukat. A hadászatban általánosan elismert tétel ,lé­vén az, hogy aki győz, az nem vonul­­vissza, tiszta dolog, hogy a nagy zavarban a bolgár távirati ügynökség ügyetlenül működött.­­Ezek után most már határozottan elfogadhatjuk a török győzelmi hírek valódiságát, mert a bolgárok saját c­áfolatukkal erősítették meg azokat. Drinápolynál és Szkutarnnál, de különösen az utóbbi helyen rettenetes, véres harczot vívnak egymással az ellenfelek, de az ered­mény eddig jóformán semmi. Hakki basa, aki a török kormány megbízásából megy kül­földre, ma utazott keresztül Budapesten és felső állomása Bécs lesz, ahol a béke ügyében megteszi j propozíczióit. Mai jelentéseink a következők: A törökök megszállották Csataldzsát. Konstantinápoly, február 12. A hadügyminisztérium a következő hivata­los közlést adta ki: Tegnapelőtt a csataldzsai jobbszárnyon nem állott be változás. Jobb­­szárnyunk az ellenséget, mely a 9-ik hadosz­tály által kiküldött csapatokkal találta ma­gát szemben, Akalan irányában visszaverte. Az ellenség felderítő osztálya balszárnyunk önkéntes csapatai táján támadott, de vere­séget szenvedett. Egy felderítő osztál­­yünk napfölkelte­kor benyomult Csataldzsába és megszállotta a vá­rost. Az ellenség odah­agyta a buluki ma­gaslatokat, melyek Csataldzsát nyugat felől uralják. Haderőink, melyek Bab asz- Burgaszban állapodtak meg, vitéz szuronytámadással bevették az e Helységtől nyugatra eső hegyháta­kat. Lovasságunk megszállotta Ro­­gadoszt. A bolgárok nyugati irány­ban visszavonulnak. Konstantinápoly, február 12. (Laj. lúd.) Ideérkezett hírek szerint a tö­rök csapatok megszállták Midiát é­s a b­olg­ár­o­k­at K­o­n­iá­n­á­l vissza­vetették. Egy vasútvonalnak a központ­jában, ahol a bolgárok visszavonulásuk köz­ben még a vasúti vágányokat is magukkal vitték, a törökök Sinekli állomásig nyomul­tak előre. A bolgároknak még erős hadállásaik vannak Cserkeszköj­­n­é­l és Csern­unál, ahol már legkö­zelebb kop­oly harczokat várnak. Bolgár jelentések. Szófia, február 12. (Bolgár táv. iroda.) Tegnap sem Csa­­taldzsa, sem Bulair előtt nem tör­tént semmi. A törökök semmiféle akczióba nem bocsátkoztak. A bolgárok Bulair­ előtt és Csataldzsától öt kilomé­ternyire nyugatra elsánczolták magukat. A Sarkos előtt tegnapelőtt lefolyt harci­ban a törökök több mint ezer embert vesztettek. A bolgárok vesztesége több­ mint 60 ember volt. Drinápoly bombá­zása megszakításokkal egész nap tartott. Az ellenség nehéz ágyukkal viszo­nozta a tüzelést. A Csataldzsa körüli Sklali falu mellett lefolyt harczban részt vett és e hé­t­ én fogságba került török katonák el­beszéléseiből kitűnik, hogy ebben a harczban, melyben a bolgárok három zászlóaljjal küz­döttek, a 11. és 17. gyalogezred vett részt, amelyeknek zászlóalj-állománya 200 ember volt. Az Izzedin falu körül felállított török ütegeket gyalogsági katonáknak kellett lűz­niük, mert a lovak kimerültek. Az e hó 8. és 9-iki harcrokban a törököknek tetemes veszteségeik voltak. A tisztek azzal bátorí­tották katonáikat, hogy azt mondották, a tö­rök csapatok Csataldzsánál és Gallipolinál tá­madásba mennek át, Drinápoly fölmen­tése végett. Szófia, február 12. A bolgár táv­­iroda jelenti: Egy Kom­bargas­­ból menekült assz­ony elbeszélése szerint a tö­rök katonák ott lemészárolják a keresztény férfilakosságot, az asszonyokat és gyerme­keket pedig rész­ben lemészárolják, részben a hajók fedélzetére czipelik. Hasonló kegyet­lenségeket követnek el Kesztenik és Oktavik­ falvakban is. A törökök vesztesége Bulairnál. Konstantinápoly, február­ 12. A Kavakli mellett (Bulak­ körül)A lefolyt Bar­ezokban a törököknek 1200 halottjuk és sebesültjük volt, köztük néhány tiszt. (A bolgár jelentés szerint 6000 török esett el. S­zerk.) Bolgár foglyok. Konstantinápoly, febr. 12. (Saj. tud.) Tegnap reggel három fog­ságba jutott bolgár tisztet hoztak ide, akik közül az egyik úgy látszik orosz. Este százhúsz bolgár katona érkezett a fővárosba, akiket Kallikrati­nnál (csa tardzsai vonal szé­lén) fogtak el. Az egyik közülök zsebkésével felvágta ereit és meghalt. A foglyokat kivé­tel nélkül a hadügyminisztérium épületébe internálták. Drinápoly ostroma, Berlin, február 12. A «Lokalanzeiger»-nek jelentik Kon­stantinápolyból: Drinápoly bombázása szaka­datlanul tart. A bolgárok elfoglalták a Bojuk-dombot, amelyet azonban a törökök heves támadása után, nagy veszteséggel el kellett hagyniok. A­ hír Drinápoly felmentéséről. Paris, február 12. A «Matin» jelenti: A Drinápolyt ostromló sereg hadvez­e­tősége elfogott egy szikra­táviratot, amelyet Konstantinápolyból ad­tak fel és amelyben a nagyvezér ezt közli Sukri basával: „Csataldzsánál kivertük az ellensé­get hadállásaiból. A bolgárok az egész fronton vad futással menekül­nek. Segítséget hozunk nektek, csak néhány napig tartsátok magatokat.“ Gyanús emberek száműzetése. Konstantinápoly, f­bruár 12. A rendőrség tovább folytatja a gyanús görög állampolgárok letartóztatását s kiutasítását. Számos Ottoman állampolgársági­ görögöt, bolgárt és szer­­bet is Szinopéba és más ázsiai városokba hurczolnak. Mintegy százat közülük, akik galatai orosz kolos­torokban röltözködtek abban a pillanatban tartóz-

Next