Magyarország, 1913. február (20. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-13 / 38. szám
a dolgot, előbb kidobatta az ugyanabban a műhelyben dolgozó lakatosokat, aztán a vasesztergályostkat. Eközben történt, hogy a lányok sztrájktanyáját a csendőrök szétverték. A sztrájkolók erre hivatták a főbizalmi férfiat, hogy teremtsen rendet, de az igazgatóság nem engedte ki a gyárból. Csendőrökkel tartóztatta föl, úgy hogy a kerítésen kellett keresztülmásznia. — Mindez persze nagy lármával, kavarodással járt, a erre a nagy ribillióra a munkásság, amelyet amúgy is állandó izgalomban tart a zavaros politikai helyzet, kivonult a gyárból. — Ebben a gyárban különben is olyan lehetetlen viszonyok vannak hogy ha egy pesti gyárban történne ennyi mindenféle, már rég szétszedték volna. Én most megkísérlem kapcsolatot teremteni a munkások és az igazgatóság között s a békét olyformán helyreállítani, hogy a husztagú bizottság az igazgatóság embereivel vitassa meg azt a sok rendezetlen kérdést, amely nem ilyen gyárat, de még a Kruppgyárat is megbuktatná. Mert az állapotok itt igazán lehetetlenek. Folytonos leállítások, örökös a czivakodás, torzsalkodás az egyes művezetők önkényeskedése folytán. Malasits Géza ezután tizenkét órakor Weisz Manfrédhez ment, akivel hosszasan tárgyalt, de a megállapodás eredményéről eddig pozitív hír nem szivárgott ki. Budapest, február 12. Berzeviczy a helyzetről. A Budai Polgári Kör helyiségében tegnap este Berzeviczy Albert, a II. kerület munkapárti képviselője berestét adott, amelyen mintegy kétszázötvenen jelentek meg. Berzeviczy Albert ezt az alkalmat arra használta föl, hogy véleményt mondjon a politikai helyzetről. A beszéd nem olyan mélyaáatású, mint sokan várták, de egyes részei egyrészt magát a szónokot, másrészt a munkapárt vigasztalan helyzetét kellő világításba helyezik. A képviselőház elnöki székéből az erőszak kedvéért kibuktatott Berzeviczy a többek között ezeket mondotta : Részletesen ismertette a képviselőház elnökségről való lemondásának történetét, majd a junius negyediki eseményeket azzal mentegette, hogy a közvélemény egészen másképp fogadta junius negyedikét, mint annak idejében november tizennyolczadikát. Azután így folytatta: — Azt nem tagadhatom, hogy ez a parlamenti helyzet egészen abnormis (Felkiáltások: ügy van!) az országra nézve, különösen a jelenlegi súlyos külpolitikai viszonyokkal szemben, a legnagyobb mértékben káros. A parlamenti reform kérdését a parlamenti állapotok szanálásának szempontjából akarja megítélni. A házszabályíl® vízió szükségességét mindig vallotta, de a végleges reform megalkotása a mostani parlamenti viszonyok között azzal a veszélylyel jár, hogy végleg lehetetlenné fogja tenni az ellenzékkel való egykori megegyezést és hogy a pártok között az élet-halál harca elkerülhetetlenné fog válni. Ami a választójogi törvényt illeti, itt egy kompromisszumot kellett létrehozni a demokratikus elv és a nemzeti érdekből folyó konzervatív szempontok között. Ezzel nem akarja azt mondani, hogy az előterjesztett javaslat ideális ma volna, sőt inkább nagyon ráféra javítás. — De én — Úgymond — ma nem erre helyezem a fősúlyt. A kérdés, amely előttem lebeg, az, hogy elkerülhetetlenül szükséges, hogy ezt ajavaslatot, melynek előterjesztésével a kormány elvállalt kötelezettségének tett eleget, a mai parlamenti helyzetben az ellenzék absztinenciája mellett letárgyaljuk? Erre nézve én nem csinálok titkot belőle, a pártvezetőségtől eltérő véleményen vagyok. Amint most indul a dolog, ha ez a reform úgyszólván mint egy párt alkotása kerül tető alá, a választójog körüli harc egy percéig sem fog megállapodásra jutni. Másik súlyos aggályom a többségben levő párt jövőjét illeti. Meghagyjuk az ellenzéknek az agitációja leghatásosabb eszközét, amit ez a választások idejében, félek, keservesen fog megérezni. Kötelességemnek fogom tartani, ezt az aggályt a döntés órájában a párt előtt is kifejezni. A párt bölcssége fogdönteni! Ha erre a nézetem MAGYARORSZAG Budapest, 1913. csütörtöki, február 13. szerint veszélyes útra lép, annál kevésbbé fogom elhagyni, mert veszélynek teszi ki magát. Ha hajlamomat szabadon követhetném, a mai sivár viszonyok között, legszivesebben megválnék a politikai pályától. A török előnyomulás. A bolgár cáfolatok tarthatatlansága. Csatardzsánál a törökök döntő támadásra készülnek. Embermészárlás Szkutari előtt. Két külső erőd elfoglalása. Budapest, február 12. A tegnapi napról újabb ütközet híre nem érkezett, hanem az előző ütközetekről érkeznek teljesen ellentétes jelentések. A bolgárok természetesen sorra megcáfolják a török győzelmekről szóló híreket, de a cáfolatok olyan ügyetlenül vannak megfogalmazva, hogy az első szempillantásra kitűnik azoknak tarthatatlansága, így például azt mondják, hogy Csataldzsánál, miután megverték a törököket, visszavonultak; a Gallipoli-félszigeten lefolyt ütközetről azt állítják, hogy megakadályozták a török csapatoknak Sarkesnél való partraszállását; ugyanakkor azt is mondják, hogy visszavonultak és Bulaknál elsánczolták magukat. A hadászatban általánosan elismert tétel ,lévén az, hogy aki győz, az nem vonulvissza, tiszta dolog, hogy a nagy zavarban a bolgár távirati ügynökség ügyetlenül működött.Ezek után most már határozottan elfogadhatjuk a török győzelmi hírek valódiságát, mert a bolgárok saját cáfolatukkal erősítették meg azokat. Drinápolynál és Szkutarnnál, de különösen az utóbbi helyen rettenetes, véres harczot vívnak egymással az ellenfelek, de az eredmény eddig jóformán semmi. Hakki basa, aki a török kormány megbízásából megy külföldre, ma utazott keresztül Budapesten és felső állomása Bécs lesz, ahol a béke ügyében megteszi j propozíczióit. Mai jelentéseink a következők: A törökök megszállották Csataldzsát. Konstantinápoly, február 12. A hadügyminisztérium a következő hivatalos közlést adta ki: Tegnapelőtt a csataldzsai jobbszárnyon nem állott be változás. Jobbszárnyunk az ellenséget, mely a 9-ik hadosztály által kiküldött csapatokkal találta magát szemben, Akalan irányában visszaverte. Az ellenség felderítő osztálya balszárnyunk önkéntes csapatai táján támadott, de vereséget szenvedett. Egy felderítő osztályünk napfölkeltekor benyomult Csataldzsába és megszállotta a várost. Az ellenség odahagyta a buluki magaslatokat, melyek Csataldzsát nyugat felől uralják. Haderőink, melyek Bab asz- Burgaszban állapodtak meg, vitéz szuronytámadással bevették az e Helységtől nyugatra eső hegyhátakat. Lovasságunk megszállotta Rogadoszt. A bolgárok nyugati irányban visszavonulnak. Konstantinápoly, február 12. (Laj. lúd.) Ideérkezett hírek szerint a török csapatok megszállták Midiát és a bolgárokat Koniánál visszavetették. Egy vasútvonalnak a központjában, ahol a bolgárok visszavonulásuk közben még a vasúti vágányokat is magukkal vitték, a törökök Sinekli állomásig nyomultak előre. A bolgároknak még erős hadállásaik vannak Cserkeszköjnél és Csernunál, ahol már legközelebb kopoly harczokat várnak. Bolgár jelentések. Szófia, február 12. (Bolgár táv. iroda.) Tegnap sem Csataldzsa, sem Bulair előtt nem történt semmi. A törökök semmiféle akczióba nem bocsátkoztak. A bolgárok Bulair előtt és Csataldzsától öt kilométernyire nyugatra elsánczolták magukat. A Sarkos előtt tegnapelőtt lefolyt harciban a törökök több mint ezer embert vesztettek. A bolgárok vesztesége több mint 60 ember volt. Drinápoly bombázása megszakításokkal egész nap tartott. Az ellenség nehéz ágyukkal viszonozta a tüzelést. A Csataldzsa körüli Sklali falu mellett lefolyt harczban részt vett és e hét én fogságba került török katonák elbeszéléseiből kitűnik, hogy ebben a harczban, melyben a bolgárok három zászlóaljjal küzdöttek, a 11. és 17. gyalogezred vett részt, amelyeknek zászlóalj-állománya 200 ember volt. Az Izzedin falu körül felállított török ütegeket gyalogsági katonáknak kellett lűzniük, mert a lovak kimerültek. Az e hó 8. és 9-iki harcrokban a törököknek tetemes veszteségeik voltak. A tisztek azzal bátorították katonáikat, hogy azt mondották, a török csapatok Csataldzsánál és Gallipolinál támadásba mennek át, Drinápoly fölmentése végett. Szófia, február 12. A bolgár táviroda jelenti: Egy Kombargasból menekült asszony elbeszélése szerint a török katonák ott lemészárolják a keresztény férfilakosságot, az asszonyokat és gyermekeket pedig részben lemészárolják, részben a hajók fedélzetére czipelik. Hasonló kegyetlenségeket követnek el Kesztenik és Oktavik falvakban is. A törökök vesztesége Bulairnál. Konstantinápoly, február 12. A Kavakli mellett (Bulak körül)A lefolyt Barezokban a törököknek 1200 halottjuk és sebesültjük volt, köztük néhány tiszt. (A bolgár jelentés szerint 6000 török esett el. Szerk.) Bolgár foglyok. Konstantinápoly, febr. 12. (Saj. tud.) Tegnap reggel három fogságba jutott bolgár tisztet hoztak ide, akik közül az egyik úgy látszik orosz. Este százhúsz bolgár katona érkezett a fővárosba, akiket Kallikratinnál (csa tardzsai vonal szélén) fogtak el. Az egyik közülök zsebkésével felvágta ereit és meghalt. A foglyokat kivétel nélkül a hadügyminisztérium épületébe internálták. Drinápoly ostroma, Berlin, február 12. A «Lokalanzeiger»-nek jelentik Konstantinápolyból: Drinápoly bombázása szakadatlanul tart. A bolgárok elfoglalták a Bojuk-dombot, amelyet azonban a törökök heves támadása után, nagy veszteséggel el kellett hagyniok. A hír Drinápoly felmentéséről. Paris, február 12. A «Matin» jelenti: A Drinápolyt ostromló sereg hadvezetősége elfogott egy szikratáviratot, amelyet Konstantinápolyból adtak fel és amelyben a nagyvezér ezt közli Sukri basával: „Csataldzsánál kivertük az ellenséget hadállásaiból. A bolgárok az egész fronton vad futással menekülnek. Segítséget hozunk nektek, csak néhány napig tartsátok magatokat.“ Gyanús emberek száműzetése. Konstantinápoly, fbruár 12. A rendőrség tovább folytatja a gyanús görög állampolgárok letartóztatását s kiutasítását. Számos Ottoman állampolgársági görögöt, bolgárt és szerbet is Szinopéba és más ázsiai városokba hurczolnak. Mintegy százat közülük, akik galatai orosz kolostorokban röltözködtek abban a pillanatban tartóz-