Magyarország, 1913. március (20. évfolyam, 52-76. szám)
1913-03-11 / 60. szám
Budapest, 1913. kedd, március II. MAGYARORSZÁG egy részével átszökött a bolgár táborba. Javer letartóztatása a hadügyminisztériumban óriási feltűnést keltett. Harmincz polgári hivatalnokot és tisztet, akik Javer letartóztatásánál ellenszegülést fejtettek ki, szintén letartóztattak. Többen megszöktek. A kormány, úgy látszik, mindent elkövet, hogy az ellenzéki mozgalmakat a legnagyobb erélylyel elfojtsa. Budapest, március 10. UJ Igazségügyi Államtitkár. A hivatalos lap vasárnapi száma közli, hogy a király az igazságügyminiszter előterjesztésére Bellyei Rickl Gyula mniszteri tanácsosnak az államtitkári czimet adományozta. Justh Gyula üdvözlése. Justh Gyula ma a következő táviratot kapta Zentáról: «A Zentai Függetlenségi Kör szeretettel, lelkesedéssel, bizalommal üdvözli gyógyultan hazatért harczos vezérét. Orbán Károly elnök:» Népgyűlések. A Politikai Híradó jelenti: Versecz város összes ellenzéki pártjai vasárnap délelőtt 11 órakor népgyülést tartottak a választójog országos szövetségének helyi fiókjával együtt. A közönség a népgyülés termeit és a karzatokat teljesen megtöltötte. Miletics Szlavko dr. törvényhatósági bizottsági tag nyitotta meg a gyűlést és indítványára Schmidt Fülöp törvényhatósági bizottsági tagot választották elnökké. Kohn Emil, a függetlenségi és 48-as párt ügyvezető alelnöke határozati javaslatot terjesztett elő, melyet a népgyűlés egyhangú lelkesedéssel magáévá tett. A határozat a következőket mondja: «A szövetkezett ellenzéki pártok mai általános népgyűlése megbotránkozással veszi tudomásul, hogy a munkapárti képviselőhéz a magyar népet ismét erőszakosan letiporta. Versecz város független lakossága teljes erővel és lelkes odaadással csatlakozik azon országos mozgalomhoz, mely nem nyugszik előbb, míg ki nem küzdötte az általános, egyenlő és titkos választójogot. A verseczi polgárság egyúttal pártkülönbség nélkül kifejezi rájuk tukmált képviselőjüknek, Karátson Lajos honvédelmi államtitkárnak, aki programmbeszédében az általános, egyenlő és titkos választójog hívének vallotta magát, népellenes magatartása miatt legteljesebb bizalmatlanságát és felszólítja, hogy tegye le mandátumát. Tiltakoztak továbbá báró Dániel főispán azon önkényes eljárása ellen, hogy megakadályozta a törvényhatósági bizottság független tagjai állásfoglalását a Lukács-kormány jogfosztó javaslata ellen. A határozati javaslatot megküldötték a parlamentnek és a kerület képviselőjének, Karátson Lajos államtitkárnak is. Justh Gyulát táviratilag üdvözölte a gyűlés. Kossuth Ferencz nyilatkozata. Kossuth Ferencz a «Magyar Tudósító» útján a következő nyilatkozatot tette közzé: Az «Esti Újság» szombati számában a választójog történetéből egy részletet közöl, amiből annyi az igazság, hogy midőn még rendes viszonyok voltak a képviselőházban, a Khuen-Héderváry kormányzatnak első idejében, egy bizalmas értekezlet lett összehiva Károlyi Mihály grófnál, melynek czélja volt, emlékezetem szerint, hogy a parlamenti helyzet lehetőleg rendes állapotba tereltessék. Amennyire visszaemlékezni tudok erre az értekezletre, én is és Justh Gyula is meg voltunk híva. A meghívást Justh Gyula visszautasította, én azonban kötelességemnek tartottam azon megjelenni. A tanácskozásnak más eredménye nem volt, mint annak konstatálása, hogy Tisza István gróffal nem tudtunk megegyezni. Az, hogy valami fogalmazványon Tisza István gróf és én sajátkezűleg széljegyzetet tettünk volna, ami engem illet, a tényállásnak nem felel meg. Kossuth Ferencz: A budapstti. gröff-katholikus egyház beosztása a hajdudorogi püspökségbe. Pap Antal, munkácsi görög-katholikus püspök, a hajdúdorogi egyházmegye apostoli adminisztrátora levelet intézett Bárczy István dr. polgármesterhez, melyben bejelenti, hogy a hajdudorogi görög szertartást, fentrcolikos új egyházmegye ppécsi adminisztrátorává kinevezték , egyúttal jelzi, hogy a székesfővárosban létező «görög-katholikus egyházközség» a hajdudorogi egyházmegyéhez csatoltatott. Az egyház hivatalos meglátogatásával és 1912. évi számadásainak megvizsgálásával Bányay János tiszteletbeli kanonok, szerencsi esperes-lelkészt bizta meg. Vázsonyi Tisza Istvánról. — Saját tudósítónktól •— Budapest, márczius 10. A Demokrata Kör szakácsos társasvacsoráján szombat este rendkívül nagy számban jelentek meg a tagok, kik az est folyamán lelkes ovácziókban részesítették Vázsonyi Vilmost. A kör helyiségei, zsúfolásig megteltek. Ott láttuk a Terézváros polgárságának színe-javát, a kerületi, fővárosi bizottsági tagokat majdnem teljes számban, a városháza és elöljjáróság számos főtisztviselőjét. Részt vett a vacsorán több országgyűlési képviselő is: Sümegi Vilmos, Benedek János, Bródy Ernő, továbbá Balla Aladár ny. főispán. Füredi Mór dr. törvényhatósági bizottsági tag lelkes szavakkal üdvözölte Vázsonyi Vilmost, hangsúlyozván, hogy a reakczió táborának lekicsinylése nem érintheti a demokráczia harczosait. Szűnni nem akaró zajos taps és éljenzés közben emelkedett szólásra. Vázsonyi Vilmos, aki lelkes ováczióktól sűrűn megszakítva tartott beszédet, melyben többek közt i a következőket mondotta: (Tisza merülete.) Igen t, uraim! Egyik politikai barátom azzal hízelkedett Tisza István grófnak, hogy őt az őrültek házába valónak nyilvánította, úgy látom, az egész országban tévedésben vannak Tisza István gróf politikai szerepléséről. Azt hiszik, hogy őt valami szent őrület szállta meg és ennek hatása alatt cselekszik. Sőt, ő önmaga is a legutóbbi beszédében adlm későleg, hogy mániákusak nevezi és nevezteti magát. Hát, uraim, ez tévedés; a hamisítások korszakában már az őrültséget is hamisítják. Én, aki régóta figyelem Tisza István gróf közpályáját, mondhatom, hogy az ő őrületem a G rü 1 e ! Mert én olyan dühöngő őrültet nem ismertem még, aki a maga rombolási vágyában és erejében egy bizonyos ponton mindig megállott volna. Én azt hiszem, hogy ha egy igazi dühöngő őrült erkeztetik ki a közpályára, az nem fogja respektálni az osztrák generálisokat, az udvart, az összes létező erőket és hatalmakat és annak a dühöngő őrülete nem fog arra redukálódni, hogy mindig csak ott tör és zúz, ahol magával szemben gyengébbeket, elnyomottakat, porban heverőket talál. Ez műőrület és én úgy látom, hogy a munkapárti bálvány az őrültséget nagyszerűen szimulálja, nagyszerűen szimulálja azt, hogy őt szent hevület szállta meg s ennek a hatása alatt akarja megmenteni a hazát. Ha végignézek az életén, azt látom, hogy teljes czéltudarcossággal, tökéletes nemesség", és mindenkoron egy czél vezérelte, hogy a politikai hatalmat biztosítsa magának és maga mellé vegyen kreatúrákat, akik őt árkon-bokron keresztül követik, így csinálta meg a római császárságnak paródiáját. Nérót és Caligulát tartván maga előtt követendő mintaképnek, akik pretoriánusainak seregével igázták le Rómát mindaddig, amíg müőrületüknek véget nem vetettek. A hatalom megszerzése és a hatalomnak kényelmes, ellenállhatatlan gyakorlása volt mindenkor az ő politikájának czélja. Az volt a koncepcziója: megadni mindent a császárnak s ezért cserébe magának és annak a maroknyi falánk csoportnak, amelyet a pártjában összpontosított, megszerezni minden hatalmat. Ha önök figyelik az eseményeket, t. uraim azt látnák, hogy a daczos férfiasságnak sok puha agyvelejű és sok puha idegzetű ember által csodált bálványa mily csodálatraméltó módon szolgai tudott lenni a legközelebb múlt időben, amikor arról volt szó, hogy lenyelessék a rezolucziót, amikor arról volt szó, hogy az általa gyűlölt hadügyminiszter az útból eltakaríttassék. Az az intranzigens férfiú, aki az ut si fractus ffiabatar orbisialapján áll, ha szembekerül a szegény párral, a munkással, a kispolgárral, a fegyvertelenekkel, az a daezoe, elszánt, kemény és hajthatatlan férfi rögtön elolvad, ha a császár hatalmát találja magával szemben. Az ő ereje és nagysága a kölcsönkért és kikoldult szuronyokon, az uchaeiusokon és Mannlichereken épült föl, ezeket nevezik Isten kegyelmének 'és iessai gaildyisatésáflfc. ............ * Az igazi férfiút mindig a veszedelem és a kockázat ingerli, keresi az erőt, hogy megpróbálja magát, mert hiszen a férfi életének legnagyobb öröme és gyönyörűsége az akadályok leküzdése. A gyengének vérében megfürdetni pedig a perverzitásnak szokása. Ha lapozom a magyar történelem lapjait, látok férfiakat, akik szembeszálltak a hatalommal, a halállal, vérpaddal nemzetük szabadságáért, nemzetük alkotmányáért, de Haynautt senki sem tartotta a férfias elszántság mintaképének, mert volt benne erő, hogy aláírjon hidegvérre halálos ítéleteket , nem hatotta meg senkinek sírása és könyörgése. A Nérók és Kaligulák, akik szintén apró emberekből szervezték meg a maguk környezetét, — mert a lónak konzullá való tételében csak allegóriát méltóztassanak látni — ezek is mind mg őrültek voltak, mert Néróban pl. nem volt meg soha az az őrület, hogy a maga ereit vágja föl, hanem Róma legjobbjait, a Petróniusokat vitte oda, hogy azok vágják föl az ereiket Néróban .Sohasem volt meg az az őrület, hogy magára gyújtsa a palotát, amikor abban lakik, hanem ő Rómát gyújtotta föl és gyönyörködött a tűzben. Ezekben az emberekben egyszerűen a gonoszság lobogott amelyet a rövidesülek oly sokszor tartanak a férfiasság jelének, pedig a gonoszság az állatvilágból való, a duvadaknak férfiassága és romboló ereje. Az igazi férfi a maga erejének tudatában egyúttal szelíd, mérsékelt és tartózkodó is, a szolidság és szeretet jellemzi: az igazi férfiasság sohasem fog fegyvertelenekkel, gyengékkel, porban fetrengőkkel szemben mutatkozni, hanem mindig keresni fogja a a túlerőt, mert az ingerli az igazi férfit, nem pedig a gyengeség, amelyet az igazi férfi mindig fölemel („Az isteni gondviselés“.) Nem büszke férfiasság ragyog tehát előttünk,csak rosszaság, rombolási vágy. Hiszen minden jelszava hamis, minden érzésében képomtatás és czimimue mutatkozik. Vallásos kedélynek állítja oda mágiát, isteni gondviselésről beszél, arról, hogy Isten kegyelméből adatott meg neki az a nagy boldogság, hogy a világ gúnyjáraés kacsájára bemutassa nemzetének gyengeségét, hogy összetörje itt az alkotmányt, hogy kigúnyolja és meggyalázza a népet, hogy a szemébe nevessen a jogokból kitagadottaknak. Isteni kegyelem és gondviselés tényének hirdeti azt, hogy neki sikerült bebizonyítani a dinasztia előtt, hogy Magyarországra elég ráküldeni a hadsereget, elég mereszteni a parnamaperrnek piszkos áradatát és ezzel a kettős ércfolyammal, az aranynyal és aranynyal mindent meg lehet csinálni ebben Ш országban. T. uraim, a Vallásosság, mélységes áthitat szép érzés, de a vallásosság — úgy tudom — sohasem nyilatkozott rombolási dühben,hanem lemondásban, álkozatkészségben és szeretetten nyilvánul. Vallásos kedély sohasem fog szikrázó gyűlölettel szólni arról, hogy azok, akik lent vannak a mélységben, fel akarnak törekedni a napsugárra; a vallásos kedély éneke, de profundis, de nem azért, hogy a mélységben maradjanak azok, akik az istenükhöz kiáltanak a mélységből, hanem' azért, hogy az Isten képére formált emléber, ha van benne isteni sugallat, Isten helyett'hiálja meg azokat, akik de profundis kiáltanak és nyújtson feléjük segítő kezet, hogy a mélységből a napsugárra, jogokhoz, kenyérhez, boldogsághoz jussanak. Az igazi vallásosság törvénye: a szeretet, egyúttal a demokráciának nagy törvénye, mert a szeretetben benn van minden kiváltságnak és előjognak eltörlése. A szeretetten benne van az egyenlő jog a földi boldogulásra; a szeretetben benne van az a tan és követelés, hogy egyikünknek kéje sem származhatik a másiknak fájdalmából, egyikünknek joga sem a másiknak jogtalanságából,s egyikünknek hatalma sem a másiknak szolgaságából. Ez azonban, amit ez az emberi merészkedik isteni gondviselésnek, isteni kegyelemnek állítani, nem a vallásosságnak sugallata, ez egyszerűen b' gonosznak ez éltudatos rombolása, ez azok-' nak vallásossága, akik a vallást vagy babonának tartják csupán, amely a hetüknek imádatában áll, vagy pedig képmutató módon egyszerűen az ur-í istent is a maguk pártjába íratják be és azt is felhasználják korteseszközzül. Ez a vallásosság hasonló az olasz banditák vallásosságához, akik, mielőtt elmennek rabolni, a szenteknek gyertyákat áldoznak. Van-e nagyobb istenkáromlás és képzelhető-e a valápaságaiak nagyobb meggyalázása, mint amikor isteni gondviselésről vallásról és Isten kegyelméről beszél na, aki a jogokból ktt-rr-,’ ’ -■—',гта is foghalamságban akarja tartani van-e nagyobb blaszfémia, ha ilyen ember az isten nevét ajkára meri venni! Uraim, az ő vallásossága épp úgy hamis, mint hamis póz a szent őrület És hamisítva van Bs hazafiságuk, mert hiszen ők a hazát is védelmezik velünk szemben, akik a népnek jogokat kívánunk. De tol van az ő hazájuk, mit értenek ők ш еШ a mi hazánk sisdgaaknak iaNo A