Magyarország, 1913. március (20. évfolyam, 52-76. szám)

1913-03-11 / 60. szám

Budapest, 1913. kedd, március II. MAGYARORSZÁG egy részével átszökött a bolgár tá­borba. Javer letartóztatása a hadügyminisz­tériumban óriási feltűnést keltett. Har­­mincz polgári hivatalnokot és tisz­tet, akik Javer letartóztatásánál ellenszegülést fejtettek ki, szin­­tén letartóztattak. Többen megszöktek. A kormány, úgy látszik, mindent elkövet, hogy az ellenzéki mozgalmakat a legnagyobb erély­­lyel elfojtsa. Budapest, márci­us 10. UJ Ig­azségü­gyi Államtitkár. A hivatalos lap vasárnapi száma közli, hogy a király az igazság­ügyminiszter előterjesztésére Belly­e­i Rickl Gyula m­niszteri tanácsosnak az államtitkári czimet adományozta. Justh­ Gyula üdvözlése. Justh Gyula ma a következő táviratot kapta Zen­tár­ól: «A Zentai Függetlenségi Kör szeretettel, lel­kesedéssel, bizalommal üdvözli gyógyultan hazatért harczos vezérét. Orbán Károly elnök:» Népgyű­lések. A Politikai Híradó je­lenti: Verse­cz város összes ellenzéki pártjai va­sárnap délelőtt 11 órakor népgyülést tartottak a választójog országos szövetségének helyi fiókjá­val együtt. A közönség a népgyülés termeit és a karzatokat teljesen megtöltötte. Mile­tics Szlavko dr. törvényhatósági bizottsági tag nyitotta meg a gyűlést és indítványára Schmidt Fü­­löp törvényhatósági bizottsági tagot választották elnökké. Kohn Emil, a függetlenségi és 48-as párt ügyvezető alelnöke határozati javaslatot ter­jesztett elő, melyet a népgyűlés egyhangú lel­kesedéssel magáévá tett. A határozat a követ­kezőket mondja: «A szövetkezett ellenzéki pártok mai általános nép­gyű­lése megbotránkozással veszi tudomásul, hogy a munkapárti képviselőhéz a magyar népet ismét erőszakosan letiporta. Versecz város füg­getlen lakossága teljes erővel és lelkes odaadás­sal csatlakozik azon országos mozgalomhoz, mely nem nyugszik előbb, míg ki nem küzdötte az ál­talános, egyenlő és titkos választójogot. A ver­­seczi polgárság egyúttal pártkülönbség nélkül ki­fejezi rájuk tukmált képviselőjüknek, Karátson Lajos honvédelmi államtitkárnak, aki programm­­beszédében az általános, egyenlő és titkos vá­lasztójog hívének vallotta magát, népellenes maga­tartása miatt legteljesebb bizalmatlanságát és felszólítja, hogy tegye le mandátumát. Tiltakoz­tak továbbá báró Dániel főispán azon önkényes eljárása ellen, hogy megakadályozta a törvény­­hatósági bizottság független tagjai állásfoglalását a Lukács-kormány jogfosztó javaslata ellen.­ A határozati javaslatot megküldötték a parla­mentnek és a kerület képviselőjének, Karátson Lajos államtitkárnak is. Justh Gyulát távirati­lag üdvözölte a gyűlés. Kossuth Ferencz nyilatkozata. Kossuth Ferencz a «Magyar Tudósító» útján a következő nyilatkozatot tette közzé: Az «Esti Újság» szombati számában a választó­jog történetéből egy részletet közöl, amiből annyi az igazság, hogy midőn még rendes viszonyok voltak a képviselő­házban, a Khuen-Héderváry kor­mányzatnak első idejében, egy bizalmas értekez­let lett összehiva Károlyi Mihály grófnál, mely­nek czélja volt, emlékezetem szerint, hogy a parlamenti helyzet lehetőleg rendes állapotba te­reltessék. Amennyire visszaemlékezni tudok erre az értekezletre, én is és Justh Gyula is meg voltunk híva. A meghívást Justh Gyula vissza­utasította, én azonban kötelességemnek tartottam azon megjelenni. A tanácskozásnak más eredménye nem­ volt, mint annak konstatálása, hogy Tisza István gróffal nem tudtunk megegyezni. Az, hogy valami fogalmazványon Tisza István gróf és én sajátkezűleg széljegyzetet tettünk volna, ami en­gem illet, a tényállásnak nem felel meg. Kossuth Ferencz: A bud­apstti. gr­öff-katholikus egyház be­­osztása a hajdudorogi püspökségbe. Pap Antal, munkácsi görög-katholikus püspök, a hajdú­­dorogi egyházmegye apostoli adminisztrátora leve­let intézett Bárczy István dr. polgármesterhez, melyben bejelenti, hogy a hajdudorogi görög szer­tartást, fentrcolikos új egyházmegye ppécsi ad­­minisztrá­torává kinevezték , egyúttal jelzi, hogy a székesfővárosban létező «görög-katholikus egy­házközség» a hajdudorogi egyházmegyéhez csatol­­tatott. Az egyház hivatalos meglátogatásával és 1912. évi számadásainak megvizsgálásával Bá­nya­y János tiszteletbeli kanonok, szerencsi espe­res-lelkészt bizta meg. Vázsonyi Tisza Istvánról. —­ Saját tudósí­tónktól •— Budapest, márcziu­s 10. A Demokrata Kör szakácsos társasvacsoráján szombat este rendkívül nagy számban jelentek meg a tagok, kik az est folyamán lelkes ovácziókban ré­­szesítették Vázsonyi Vilmost. A kör helyiségei, zsúfolásig megteltek. Ott láttuk a Terézváros pol­gárságának színe-javát, a kerületi, fővárosi bizott­sági tagokat majdnem teljes számban, a városháza és elöljjáróság számos főtisztviselőjét. Részt vett a vacsorán több országgyűlési képviselő is: Sümegi Vilmos, Benedek János, Bródy Ernő, továbbá Balla Aladár ny. főispán. Füredi Mór dr. törvényhatósági bizottsági tag lelkes szavakkal üdvözölte Vázsonyi Vil­most, hangsúlyozván, hogy a reakczió táborának lekicsinylése nem érintheti a demokráczia harczo­­sait. Szűnni nem akaró zajos taps és éljenzés köz­ben emelkedett szólásra. Vázsonyi Vilmos, aki lelkes ováczióktól sű­rűn megszakítva tartott beszédet, melyben többek közt i a következőket mondotta: (Tisza m­erülete.) Igen t, uraim! Egyik politikai barátom azzal hízelkedett Tisza István grófnak, hogy őt az őrültek házába valónak nyilvánította, úgy látom, az egész országban tévedésben vannak Tisza István gróf politikai szerepléséről. Azt hiszik, hogy őt valami szent őrület szállta meg és ennek hatása alatt cselekszik. Sőt, ő önmaga is a legutóbbi beszédében ad­lm kés­őleg, hogy mániákusak ne­vezi és nevezteti magát. Hát, uraim, ez tévedés; a hamisítások korszakában már az őrültséget is hamisítják. Én, aki régóta figyelem Tisza István gróf közpályáját, mondhatom, hogy az ő őrülete­m a G r­ü 1 e ! Mert én olyan dühöngő őrültet nem ismertem még, aki a maga rombolási vágyában és erejében egy bizonyos ponton mindig meg­állott volna. Én azt hiszem, hogy ha egy igazi dühöngő őrült erkeztetik ki a közpályára, az nem fogja respektálni az osztrák generálisokat, az udvart, az összes létező erőket és hatalmakat és annak a dühöngő őrülete nem fog arra redu­kálódni, hogy mindig csak ott tör és zúz, ahol magával szemben gyengébbeket, elnyomottakat, porban heverőket talál. Ez műőrület és én úgy látom, hogy a munkapárti bálvány az őrültséget nagyszerűen szimulálja, nagyszerűen szimulálja azt, hogy őt szent hevület szállta meg s ennek a ha­tása alatt akarja megmenteni a hazát. Ha végig­nézek az életén, azt látom, hogy teljes czéltuda­­rcossággal, tökéletes ne­messég",­ és mindenkoron egy czél vezérelte, hogy a politikai hatal­mat biztosítsa magának és maga mellé vegyen kreatúrákat, akik őt árkon-bokron keresz­tül követik, így csinálta meg a római császár­ságnak paródiáját. Nérót és Caligulát tartván maga előtt követendő mintaképnek, akik preto­­riánusainak seregével igázták le Rómát mind­addig, amíg müőrületüknek véget nem vetettek. A hatalom megszerzése és a hatalomnak kényel­mes, ellenállhatatlan gyakorlása volt mindenkor az ő politikájának czélja. Az volt a konc­epcziója: megadni mindent a császárnak s ezért cserébe magának és annak a maroknyi falánk csoport­nak, amelyet a pártjában összpontosított, meg­szerezni minden hatalmat. Ha önök figyelik az eseményeket, t. uraim azt látnák, hogy a daczos férfiasságnak sok puha agyvelejű és sok puha idegzetű ember által cso­dált bálványa mily csodálatraméltó módon szolgai tudott lenni a legk­özelebb múlt időben, amikor arról volt szó, hogy lenyelessék a rezolucziót, ami­kor arról volt szó, hogy az általa gyűlölt hadügy­miniszter az útból eltakaríttassé­k. Az az intran­­zigens férfiú, aki az ut si fractus ffiabatar orbis­ialapján áll, ha szembekerül a szegény párral, a munkással, a kispolgárral, a fegyvertelenekkel, az a daezoe, elszánt, kemény és hajthatat­lan férfi rögtön elolvad, ha a császár hatalmát találja magával szemben. Az ő ereje és nagysága a kölcsönkért és kikoldult szuronyokon, az uchaeiusokon és Mannlicher­eken épült föl, ezeket nevezi­k Isten kegyelmének 'és ies­sai gaildyisatésáflfc. ............ * Az igazi férfiút mindig a veszedelem és a koc­­­kázat ingerli, keresi az erőt, hogy megpróbálja magát, mert hiszen a férfi életének legnagyobb öröme és gyönyörűsége az akadályok leküzdése. A gyengének vérében megfürdetni pedig a per­verzitásnak szokása. Ha lapozom a ma­gyar történelem lapjait, látok férfiakat, akik szembeszálltak a hatalommal, a halállal, vérpad­dal nemzetük szabadságáért, nemzetük alkotmá­nyáért, de Haynautt senki sem tartotta a fér­fias elszántság mintaképének, mert volt benne erő, hogy aláírjon hidegvérre­ halálos ítéleteket , nem hatotta meg senkinek sírása és könyörgése. A Nérók és Kaligulák, akik szintén apró embe­rekből szervezték meg a maguk környezetét, — mert a lónak konzullá való tételében csak allegó­riát méltóztassanak látni — ezek is mind m­g­­ őrültek voltak, mert Néróban pl. nem volt meg soha az az őrület, hogy a maga ereit vágja föl, hanem Róma legjobbjait, a Petróniuso­kat vitte oda, hogy azok vágják föl az ereiket Néróban .Sohasem volt meg az az őrület, hogy magára gyújtsa a palotát, amikor abban lakik, hanem ő Rómát gyújtotta föl és gyönyörködött a tűzben. Ezekben az emberekben egyszerűen a gonoszság lobogott amelyet a rövidesülek oly sokszor tartanak a férfiasság jelének, pedig a gonoszság az állatvilágból való, a duvadaknak férfiassága és romboló ereje. Az igazi férfi a maga erejének tudatában egyúttal szelíd, mérsé­kelt és tartózkodó is, a szolidság és szeretet jel­lemzi: az igazi férfiasság sohasem fog fegyverte­lenekkel, gyengékkel, porban fetrengőkkel szem­ben mutatkozni, hanem mindig keresni fogja a a túlerőt, mert az ingerli az igazi férfit, nem pe­dig a gyengeség, amelyet az igazi férfi mindig fölemel („Az isteni gondviselés“.) Nem büszke férfiasság ragyog tehát előttünk,­­csak rosszaság, rombolási vágy. Hiszen minden jel­szava hamis, minden érzés­ében képom­tatás és czi­­­mimue mutatkozik. Vallásos ked­élyn­ek állítja oda mágiát, isteni gondviselésről beszél, arról, hogy Isten kegyelméből adatott meg neki az a nagy boldogság, hogy a világ gúnyjára­­és kacsájára bemutassa nemzetének gyengeségét, hogy össze­törje itt az alkotmányt, hogy kigúnyolja és meg­­gyalázza a népet, hogy a szemébe nevessen a jo­gokból kitagadottaknak. Isteni kegyelem és gond­viselés tényének hirdeti azt, hogy neki sikerült be­bizonyítani a dinasztia előtt, hogy Magyarországra elég ráküldeni a hadsereget, elég mereszteni a parnamaperrnek piszkos áradatát és ezzel a kettős érc­folyammal, az aranynyal és aranynyal mindent meg lehet csinálni ebben Ш országban. T. uraim, a Vallásosság, mélységes áthitat szép érzés, de a vallásosság — úgy tudom — soha­sem nyilatkozott rombolási dühben,­­hanem lemondásban, álkozatkészségben és szeretet­ten nyilvánul. Vallásos kedély sohasem fog szik­rázó gyűlölettel szólni arról, hogy azok, akik lent vannak a mélységben, fel akarnak törekedni a nap­sugárra; a vallásos kedély éneke, de profundis,­ de nem azért, hogy a mélységben maradjanak azok, akik az istenükhöz kiáltanak a mélységből, hanem' azért, hogy az Isten képére formált emléber, ha van benne isteni sugallat, Isten hel­yett'hiá­lja meg azo­kat, akik de profundis kiáltanak és nyújtson feléjük segítő kezet, hogy a mélységből a nap­sugárra, jogokhoz­, kenyérhez, boldogsághoz jus­sanak. Az igazi vallásosság törvénye: a szeretet, egy­úttal a demokráciának nagy törvénye, mert a szeretetben benn van minden kiváltságnak és elő­jognak eltörlése. A szeretetten benne van az egyenlő jog a földi boldogulásra; a szeretetben benne van az a tan és követelés, hogy egyikünknek kéje sem származhatik a másiknak fájdalmából, egyi­künknek joga sem a másiknak jogtalanságából,­­s egyikünknek hatalma sem a másiknak szolgaságá­ból. Ez azonban, amit ez az emberi merészkedik isteni gondviselésnek, isteni kegyelemnek állítani, nem a vallásosságnak sugallata, ez egyszerűen b' gonosznak ez éltudatos rombolása, ez azok-' nak vallásossága, akik a vallást vagy babonának tartják csupán, amely a hetüknek imádatában áll, vagy pedig képmutató módon egyszerűen az ur-í isten­t is a maguk pártjába íratják be és azt is felhasználják korteseszköz­zül. Ez a vallásosság hasonló az olasz banditák vallásosságához, akik, mielőtt elmennek rabolni, a szenteknek gyertyákat áldoznak. Van-e nagyobb istenkáromlás és képzelhető-e a val­ápaságaiak na­gyobb meggyalázása, mint amikor isteni gondvise­lésről vallásról és Isten kegyelméről beszél na, aki a jogokból ktt-rr-,’ ’ -■­­—',гта is foghalam­­ságban akarja tartani van-e nagyobb blaszfémia, ha ilyen ember az isten nevét ajkára meri venni! Uraim, az ő vallásossága épp úgy hamis, mint hamis póz a szent őrület És hamisítva van Bs hazafiságuk, mert hiszen ők a hazát is védelme­zik velünk szemben, akik a népnek jogokat kí­vánunk. De tol van az ő hazájuk, mit értenek ők ш еШ a mi hazánk sisdgaaknak i­aNo A

Next