Magyarország, 1913. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1913-10-15 / 244. szám

t lak a szerencsétlenekkel. Christoff a ki­merüléstől meg is halt ezekben a napokban. Minden lopás, amit a bolgár kormány a gö­rög hatóságnál tett, hogy Christoffal emberségesebben bánjanak, hatástalan maradt. A görög kormány még azt sem engedte meg, hogy a postaigazgató orvossal kezel­tesse magát. Bolgár jelentések szerint a Trikeri-szigeten száz bolgár fogoly halt meg éh­halállal. A halal sziget borzalmai­ról röviddel ezelőtt egy angol újságíró rán­totta le a leplet. A Dardanellák, Konstantinápoly, október 14. A Dardan­el­lák parancsnoka elrendelte a Dardanellákon való átkelés korlátozását A Dardanellákba befutó hajók csak délelőtt egy órán belül, a kifutó hajók csak dél­után egy órán belül haladhatnak át­­a T­­ ardanellákon. Erre vonatkozó közlést a kor­mány holnap fog a külhatalmak képviselőihez intézni. Zavar Nyu­gat-Trácziában Konstantinápoly, október 14. H­a i­­ bég, nyugat-trácziai delegátus azokat a híreket, hogy Bulgáriával megegyezés jött létre, alaptalanoknak jelenti ki. A lakosság küzdeni fog a függetlenségért, vagy elpusztul. A gümüldzsinai haditörvényszék huszonegy halálos ítéletet mon­dott ki, melyekből nyolc­at­­már­­vég­rehajtottak. Azörögök és bolgárok harcsa. Konstantinápoly, október 14. A «Jeune Turque» jelenti, hogy Kávaitánál nagy harczok voltak a bolgár komitácsik és görög csapatok között. A görögöket meg­verték. A görög postát elkobozták. Konstantinápoly, október 14. A tegnap ideérkezett görög postát hatósá­gilag elkobozták. Albánok és montenegróiak harcza. Cetinje, okt. 14. A montenegrói csapatok az egész várakon tovább harczolnak a felkelőkkel. Gusinjé­nél három nap óta folyik a csata. A monte­­negróiak az albánokat, kik támadnak, még nem tudták visszavetni. A hadügyminiszté­rium új csapatokat és tüzérséget küldött a harczok színhelyére. Kuczooláhok a görögök ellen Bukarest, okt­. 14.­­ Tegnap négy kuczooláh állított be az itteni oláh követségre és a követet lármásan meg­támadták és fenyegették amiatt, hogy Gö­rögország az általa annektált­ területeken a kuszooláhokat elnyomja. Kettőt közölök le­tartóztattak, a másik kettő elmenekült. Az eset, mely miatt a görög követ felszólalt a kormánynál, nagy feltűnést kelt. A török leszerelés, Konstantinápoly, október 14. A D­i­m­o­t­i­k­á­b­a­n lévő 30. és 32. N­i­z­a­vi­­hadosztályokat, valamint a 9-ik hadtestet G­a­l­­l­i­p­o­l­i­b­a vezényelték. E csapatok itt szabadságon lévő tisztjei felszólítást kaptak, hogy egyenesen Gallipoliba­­menjenek. E csapatmozdulatot a demobilizáczió kezdetének tekintik. A csapatok egy részét ugyanis Ro­dostón és Erek­in át fogják hazaszállítani. TÁVIRATOK: A mexikói államcsíny. Newyork, október 14. (Reuters) Egy mexikói távirat szerint Aldapa miniszter kijelentette, hogy a letartóztatott kép­viselőket nem lehet szabadon bo­csátani, hanem bíróság­­elé fogják állítani őket. A kongresszus feloszlatását új­­válasz­tások fogják követni. Az utcáikon állandóan csapatok czirkálnak, az államcsíny folytán tá­madt irgalom azonban laseru­lnaKLb MAGYARORSZAG ■Budapest, 1913. szerda, október 15. Látogatás Amundsennél. Készül az Északi sarkra. Kopenhága, október 12. Roald Amundsen, a Déli sark fölfede­ző­je, ez idő szerint Krisztián­iában tartózkodik, ahol északsarki utazásának előkészületeivel foglal­kozik. A Grand Hotelben a «P o l i t i k e n» levelezője beszélgetést folytatott a híres kutatóval és erről lapjában a következőket írja: «Egy magas, simára borotvált arcza, na­gyon karcsú űr haladt át ma délelőtt a Grand Hotel sárgás-fehér márványcsarnokán. Kifogástalan ele­­gancziával kanyarodott be a pálmakertbe, hirtelen átfutotta a külföldi lapokat, azután hirtelen el­tűnt é­s liften felment az emeletre. Roald Amund­sen volt Fölösleges talán mondani, hogy a kö­vetkező pillanatban jelenlétének híre azonnal elter­jedt. Néhány amerikai félbeszakította olvasását és érdeklődő figyelemmel kisérte a híres ember min­den mozdulatát A dán hírlapíró megtudta, hogy melyik szobában lakik Amundsen és rövid idő múlva már előtte állt. — Most teszem meg előkészületeimet — mondta Amundsen — és ez bizony sok munkát ad, hiszen tudja, hogy 1914 júniusában szándékozom legújabb északsarki expedicziómra indulni. Az utazás kö­rü­lbelül 5 évig fog tar­tani. A «F r­a m» hajón indulunk Sanfranciskoból, a Behring-szoroson át. Olyan módon igyekszünk a sarkot megközelíteni, hogy az úszó jég irányában haladjunk és remélem, hogy szerencsés megfigyelések és élmények után, a Spitzbergiákon át térhetünk vissza Norvégiába. Összesen tizen­öten veszünk részt az expedíczióban, két tudós Krisztiánjában csatlakozik hozzánk. — És az aviatikus? — A lapok sokat foglalkoznak ezzel és például a trfád aviatikust, Cederstroem tárót meg is nevezik; valószínű is, hogy Cederstroem elkísér bennünket és az ő feladata különösen a terep­szemle lesz. Természetesen azt tűz­ik ki legfonto­sabb feladatul, hogy minél mélyebben hatolhassunk a jégen túl. Eddig az árboca csúcsa volt a legmaga­sabb hely, ahonnan széttekinthettünk, de most sok­kal nagyobb magasságokból is tájékozhatjuk majd magunkat. — És honnan szerzik be élelmiszerüket? — Legnagyobb részét Dániából. Minden bevásár­lásra magam ügyelek fel. Több száz tonna húsra és főzelékfélére van szükségünk és néhány tonna kor zené­t is viszünk magunkkal. Az étkezéshez és a reggeli kávéhoz gyümölcsízt is eszünk. Amundsen szavait olykor fejbólintásokkal kí­séri, hogy magyarázatait erősebben hangsúlyozza, vagy­ talán azért, hogy bebizonyítsa, hogy alap­jában véve milyen könnyű dolog akár a d­éli,­­ akár pedig az északi sarkot elérni. Amikor a reg­gelihez szánt gyümölcsízről beszélt, azt lehetett volna hinni, hogy valami egyheti pünkösdi ki­­­­rándulásról cseveg, fiatal hölgyek társaságában. — És a kenyeret hol veszik? — Azt magunk sütjük. Minden reggelre frissen sült, pompás, meleg kenyerünk lesz. Ennek lenni kell. A szám­lazások alatt természetesen kétszer­­gülttel is me­g kell elégednünk. Gondtalanul mosolyog, mintha egyáltalán nem ismerne semmi akadályt, úgy beszél északsarki utazásáról, mint valami vasárnapi kirándulásról. — Tudósításai nyomán az egész világ azt hiszi, hogy egészen könnyű dolog a déli sarkig el­jutni. Igazán nem jár az semmi veszélylyel? — Alapjában véve nem, ha az ember jól el­készül rá... — És ön az előkészületek nagymestere.­­ — Kellemes bók, — jegyezte meg Amundsen, azután így folytatta: — Természetesen rendkívül sokat jelent az, ha kellően előkészülünk. Örömmel támaszkodom má­sok tapasztalataira, éppen úgy, amint saját ta­pasztalataimat is igyekezem kiaknázni. Ha ezt tesszük, akkor erősnek érezzük magunkat... — Ugy­e­bár, csak most tért vissza Ameriká­tól?­­ ■— Igen, ott egy félév alatt 150 előadást tar­tottam, ami azonban nem volt nagyon fárasztó. Az ünnepségektől igyekeztem magamat távoltar­­tani.­­ — És mit szándékozik tenni, ha az északi sarkról visszatér? , — Nos, milyen öreg leszek én már akkor, — mondta Amundsen és végigsimította kezével majdnem egészen megfehéredett hajit. — Azt hiszem,­ hogy még mindig várnak rám bizonyos feladatok... — Csak az a kár, hogy a földnek már nincs több sarka, — mondtam én helyemből fölemel­kedve. Ebben a pillanatban Amundsen is felpat­tant helyéről és nekem úgy tetszett, mintha két méternél magasabbra nőtt volna... A kertészeti kiállítás dijai. — Saját tudósítónktól. — Budapest, október 14. Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület által a városligeti Iparcsarnokban és környékén rende­zett Országos Kertészeti Kiállítás biráló-bizottságá­­nak egyes csoportjai három napi fárasztó működés után befejezték feladatukat s a biráló­ bizottság teg­nap teste Landgráf János, min. tanácsos és Angyal Dezső kir. tanácsos, a kertészeti tan­intézet igazgatója elnöklete alatt tartott összülé­­sében az egyes kiállítóknak a következő dijakat ítélte oda: József főherczeg védnöki díját az igaz­ságügyminiszter fenhatósága alatt álló javító­inté­­zetek ös­szkiál­tásának; állami aranyérmet: Feszty Béla földbir­tokos, Ógyalla; Babág Ferencz, Budapest (és 100 korona tiszteletdíjat); Esterházy Miklós herczeg ker­tészete, Kismarton; Hatvany-Deutsch Sándorné­róné kertészete, Hatvan; Kovács testvérek, Buda­pest; Aszódi javítóintézet kertészete; Kassai G­yár­vítóintézet kertészete (Nádassy József aszódi és Pohl Ferencz főkertészek 200—200 korona tisz­teletdíjat); Némethy Zoltán, Szabadka; Stephani Er­vin kertészete, Fülek (Turcsányi főkertész Hatvany Ferencz báró tiszteletdiját); Szabó János, Szeged (és Szepesmegye tiszteletdíját); Tornyai Schossbe­r­­ger Lajos báró kertészete, Nagy kar fal; if. Niemetz Ferencz, Temesvár; Esterházy herczeg lékai vár­kertészete; Gerenday-féle várkertészet; Piszke; Nie­­metz W. Ferencz, Temesvár; Alimentaria általános élelmiszerértékesítő r. t., Budapest; Kovács Ilona, Budapest; Rohonczy Gida, Törökbecse; Rührig Já­nos, ifj. Kocsis Pál, Kecskemét; Lipthay Sándor Ráczkeve (és két tiszteletdíj), Fischer Samu dr., Nógrádverőcze (és két tiszteletdij), Nagykőrösi Ker­tészeti Egyesület; Boh­us Róbertné, Budapest; Vály Emil Kistétény; Papp Miklós dr., Dőry Etelka, Dombóvár; Kecskeméti konzervgyár; a szőlészeti és borászati csoportban: Mathias­ János Kecskemét, Rohonczy Gida Törökbecse, Royko­­Viktor Tiszaújlak, Pannonhalmi szent Be­­nedekrend, Magyar-belga kertgazdaság Vácz; a konyhakertészeti csoportban: a székesfővib­on konyhakertészeti telepe, Nonn János József Buda­*­pest (és a földművelésügyi minisztérium tisztelet«* díját és a kertművészeti ezüstérmet), Pammer Ferencz Tarjánpuszta, a Magyar izraelita kerté­szeti és földmivelési egyesület kertészete, az aszódi, valamiint a kassai, a kolozsvári és a szé­kesfehérvári javítóintézetek kertészetei, hilibi Hal­ler Ödön fehér fémből való legújabb permetezőért, a Műtrágyát értékesítő szövetkezet, Szécsy Béla, Posnansky és Strelitz, Geittner és Rausch, Hof­herr és Schrantz, Claython és Schuttleworth, Oetl-féle gépgyár; egyesületi aranyérmet kaptak: Baum Lipót szobrász Budapest, Szabó István Újszeged, Gyérey Richard Tolna-Ozora, Jedlicska Nándor Nagykartal, Esterházy Miklós herczeg kertészete Esterháza, Magyar-belga kertészeti telep Vácz; kertművészeti aranyérmet: Pecz Gyula és Rerrich Béla műépítészek, valamint Brunner Jenő (és Budapest székesfőváros tisz­teletdijait), állami ezüstérmet kaptak, az L cso­portban: Babág Ferencz, özv. Balogh­ Jánosné, Bogyay Gyula, Fekete Károly és 100 korona tisz­teletűi. Grazi Lajos (és tiszteletdij), Magyar-Bëlga­­kertészeti r.-t a kassai javítóintézet, Mikefe, Né­methy Zoltán, Schuchard Károly, Székesfővárosi­ iskolai növénykert, SWeinzegl József (és székesfővá­rosi tiszteletdíj); a II. csoportban: Fleisch­ Károly, Ulipolst­vin, Mahalá Mariska; . . , jj ! a IV. csoportban: msí MsíMühj

Next