Magyarország, 1913. október (20. évfolyam, 232-258. szám)
1913-10-15 / 244. szám
t lak a szerencsétlenekkel. Christoff a kimerüléstől meg is halt ezekben a napokban. Minden lopás, amit a bolgár kormány a görög hatóságnál tett, hogy Christoffal emberségesebben bánjanak, hatástalan maradt. A görög kormány még azt sem engedte meg, hogy a postaigazgató orvossal kezeltesse magát. Bolgár jelentések szerint a Trikeri-szigeten száz bolgár fogoly halt meg éhhalállal. A halal sziget borzalmairól röviddel ezelőtt egy angol újságíró rántotta le a leplet. A Dardanellák, Konstantinápoly, október 14. A Dardanellák parancsnoka elrendelte a Dardanellákon való átkelés korlátozását A Dardanellákba befutó hajók csak délelőtt egy órán belül, a kifutó hajók csak délután egy órán belül haladhatnak áta T ardanellákon. Erre vonatkozó közlést a kormány holnap fog a külhatalmak képviselőihez intézni. Zavar Nyugat-Trácziában Konstantinápoly, október 14. Ha i bég, nyugat-trácziai delegátus azokat a híreket, hogy Bulgáriával megegyezés jött létre, alaptalanoknak jelenti ki. A lakosság küzdeni fog a függetlenségért, vagy elpusztul. A gümüldzsinai haditörvényszék huszonegy halálos ítéletet mondott ki, melyekből nyolcatmárvégrehajtottak. Azörögök és bolgárok harcsa. Konstantinápoly, október 14. A «Jeune Turque» jelenti, hogy Kávaitánál nagy harczok voltak a bolgár komitácsik és görög csapatok között. A görögöket megverték. A görög postát elkobozták. Konstantinápoly, október 14. A tegnap ideérkezett görög postát hatóságilag elkobozták. Albánok és montenegróiak harcza. Cetinje, okt. 14. A montenegrói csapatok az egész várakon tovább harczolnak a felkelőkkel. Gusinjénél három nap óta folyik a csata. A montenegróiak az albánokat, kik támadnak, még nem tudták visszavetni. A hadügyminisztérium új csapatokat és tüzérséget küldött a harczok színhelyére. Kuczooláhok a görögök ellen Bukarest, okt. 14. Tegnap négy kuczooláh állított be az itteni oláh követségre és a követet lármásan megtámadták és fenyegették amiatt, hogy Görögország az általa annektált területeken a kuszooláhokat elnyomja. Kettőt közölök letartóztattak, a másik kettő elmenekült. Az eset, mely miatt a görög követ felszólalt a kormánynál, nagy feltűnést kelt. A török leszerelés, Konstantinápoly, október 14. A Dimotikában lévő 30. és 32. Nizavihadosztályokat, valamint a 9-ik hadtestet Gallipoliba vezényelték. E csapatok itt szabadságon lévő tisztjei felszólítást kaptak, hogy egyenesen Gallipolibamenjenek. E csapatmozdulatot a demobilizáczió kezdetének tekintik. A csapatok egy részét ugyanis Rodostón és Erekin át fogják hazaszállítani. TÁVIRATOK: A mexikói államcsíny. Newyork, október 14. (Reuters) Egy mexikói távirat szerint Aldapa miniszter kijelentette, hogy a letartóztatott képviselőket nem lehet szabadon bocsátani, hanem bíróságelé fogják állítani őket. A kongresszus feloszlatását újválasztások fogják követni. Az utcáikon állandóan csapatok czirkálnak, az államcsíny folytán támadt irgalom azonban laserulnaKLb MAGYARORSZAG ■Budapest, 1913. szerda, október 15. Látogatás Amundsennél. Készül az Északi sarkra. Kopenhága, október 12. Roald Amundsen, a Déli sark fölfedezője, ez idő szerint Krisztiániában tartózkodik, ahol északsarki utazásának előkészületeivel foglalkozik. A Grand Hotelben a «P o l i t i k e n» levelezője beszélgetést folytatott a híres kutatóval és erről lapjában a következőket írja: «Egy magas, simára borotvált arcza, nagyon karcsú űr haladt át ma délelőtt a Grand Hotel sárgás-fehér márványcsarnokán. Kifogástalan elegancziával kanyarodott be a pálmakertbe, hirtelen átfutotta a külföldi lapokat, azután hirtelen eltűnt és liften felment az emeletre. Roald Amundsen volt Fölösleges talán mondani, hogy a következő pillanatban jelenlétének híre azonnal elterjedt. Néhány amerikai félbeszakította olvasását és érdeklődő figyelemmel kisérte a híres ember minden mozdulatát A dán hírlapíró megtudta, hogy melyik szobában lakik Amundsen és rövid idő múlva már előtte állt. — Most teszem meg előkészületeimet — mondta Amundsen — és ez bizony sok munkát ad, hiszen tudja, hogy 1914 júniusában szándékozom legújabb északsarki expedicziómra indulni. Az utazás körülbelül 5 évig fog tartani. A «F ra m» hajón indulunk Sanfranciskoból, a Behring-szoroson át. Olyan módon igyekszünk a sarkot megközelíteni, hogy az úszó jég irányában haladjunk és remélem, hogy szerencsés megfigyelések és élmények után, a Spitzbergiákon át térhetünk vissza Norvégiába. Összesen tizenöten veszünk részt az expedíczióban, két tudós Krisztiánjában csatlakozik hozzánk. — És az aviatikus? — A lapok sokat foglalkoznak ezzel és például a trfád aviatikust, Cederstroem tárót meg is nevezik; valószínű is, hogy Cederstroem elkísér bennünket és az ő feladata különösen a terepszemle lesz. Természetesen azt tűzik ki legfontosabb feladatul, hogy minél mélyebben hatolhassunk a jégen túl. Eddig az árboca csúcsa volt a legmagasabb hely, ahonnan széttekinthettünk, de most sokkal nagyobb magasságokból is tájékozhatjuk majd magunkat. — És honnan szerzik be élelmiszerüket? — Legnagyobb részét Dániából. Minden bevásárlásra magam ügyelek fel. Több száz tonna húsra és főzelékfélére van szükségünk és néhány tonna kor zenét is viszünk magunkkal. Az étkezéshez és a reggeli kávéhoz gyümölcsízt is eszünk. Amundsen szavait olykor fejbólintásokkal kíséri, hogy magyarázatait erősebben hangsúlyozza, vagy talán azért, hogy bebizonyítsa, hogy alapjában véve milyen könnyű dolog akár a déli, akár pedig az északi sarkot elérni. Amikor a reggelihez szánt gyümölcsízről beszélt, azt lehetett volna hinni, hogy valami egyheti pünkösdi kirándulásról cseveg, fiatal hölgyek társaságában. — És a kenyeret hol veszik? — Azt magunk sütjük. Minden reggelre frissen sült, pompás, meleg kenyerünk lesz. Ennek lenni kell. A számlazások alatt természetesen kétszergülttel is meg kell elégednünk. Gondtalanul mosolyog, mintha egyáltalán nem ismerne semmi akadályt, úgy beszél északsarki utazásáról, mint valami vasárnapi kirándulásról. — Tudósításai nyomán az egész világ azt hiszi, hogy egészen könnyű dolog a déli sarkig eljutni. Igazán nem jár az semmi veszélylyel? — Alapjában véve nem, ha az ember jól elkészül rá... — És ön az előkészületek nagymestere. — Kellemes bók, — jegyezte meg Amundsen, azután így folytatta: — Természetesen rendkívül sokat jelent az, ha kellően előkészülünk. Örömmel támaszkodom mások tapasztalataira, éppen úgy, amint saját tapasztalataimat is igyekezem kiaknázni. Ha ezt tesszük, akkor erősnek érezzük magunkat... — Ugyebár, csak most tért vissza Amerikától? ■— Igen, ott egy félév alatt 150 előadást tartottam, ami azonban nem volt nagyon fárasztó. Az ünnepségektől igyekeztem magamat távoltartani. — És mit szándékozik tenni, ha az északi sarkról visszatér? , — Nos, milyen öreg leszek én már akkor, — mondta Amundsen és végigsimította kezével majdnem egészen megfehéredett hajit. — Azt hiszem, hogy még mindig várnak rám bizonyos feladatok... — Csak az a kár, hogy a földnek már nincs több sarka, — mondtam én helyemből fölemelkedve. Ebben a pillanatban Amundsen is felpattant helyéről és nekem úgy tetszett, mintha két méternél magasabbra nőtt volna... A kertészeti kiállítás dijai. — Saját tudósítónktól. — Budapest, október 14. Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület által a városligeti Iparcsarnokban és környékén rendezett Országos Kertészeti Kiállítás biráló-bizottságának egyes csoportjai három napi fárasztó működés után befejezték feladatukat s a biráló bizottság tegnap teste Landgráf János, min. tanácsos és Angyal Dezső kir. tanácsos, a kertészeti tanintézet igazgatója elnöklete alatt tartott összülésében az egyes kiállítóknak a következő dijakat ítélte oda: József főherczeg védnöki díját az igazságügyminiszter fenhatósága alatt álló javítóintézetek összkiáltásának; állami aranyérmet: Feszty Béla földbirtokos, Ógyalla; Babág Ferencz, Budapest (és 100 korona tiszteletdíjat); Esterházy Miklós herczeg kertészete, Kismarton; Hatvany-Deutsch Sándornéróné kertészete, Hatvan; Kovács testvérek, Budapest; Aszódi javítóintézet kertészete; Kassai Gyárvítóintézet kertészete (Nádassy József aszódi és Pohl Ferencz főkertészek 200—200 korona tiszteletdíjat); Némethy Zoltán, Szabadka; Stephani Ervin kertészete, Fülek (Turcsányi főkertész Hatvany Ferencz báró tiszteletdiját); Szabó János, Szeged (és Szepesmegye tiszteletdíját); Tornyai Schossberger Lajos báró kertészete, Nagy kar fal; if. Niemetz Ferencz, Temesvár; Esterházy herczeg lékai várkertészete; Gerenday-féle várkertészet; Piszke; Niemetz W. Ferencz, Temesvár; Alimentaria általános élelmiszerértékesítő r. t., Budapest; Kovács Ilona, Budapest; Rohonczy Gida, Törökbecse; Rührig János, ifj. Kocsis Pál, Kecskemét; Lipthay Sándor Ráczkeve (és két tiszteletdíj), Fischer Samu dr., Nógrádverőcze (és két tiszteletdij), Nagykőrösi Kertészeti Egyesület; Bohus Róbertné, Budapest; Vály Emil Kistétény; Papp Miklós dr., Dőry Etelka, Dombóvár; Kecskeméti konzervgyár; a szőlészeti és borászati csoportban: Mathias János Kecskemét, Rohonczy Gida Törökbecse, RoykoViktor Tiszaújlak, Pannonhalmi szent Benedekrend, Magyar-belga kertgazdaság Vácz; a konyhakertészeti csoportban: a székesfővibon konyhakertészeti telepe, Nonn János József Buda*pest (és a földművelésügyi minisztérium tisztelet«* díját és a kertművészeti ezüstérmet), Pammer Ferencz Tarjánpuszta, a Magyar izraelita kertészeti és földmivelési egyesület kertészete, az aszódi, valamiint a kassai, a kolozsvári és a székesfehérvári javítóintézetek kertészetei, hilibi Haller Ödön fehér fémből való legújabb permetezőért, a Műtrágyát értékesítő szövetkezet, Szécsy Béla, Posnansky és Strelitz, Geittner és Rausch, Hofherr és Schrantz, Claython és Schuttleworth, Oetl-féle gépgyár; egyesületi aranyérmet kaptak: Baum Lipót szobrász Budapest, Szabó István Újszeged, Gyérey Richard Tolna-Ozora, Jedlicska Nándor Nagykartal, Esterházy Miklós herczeg kertészete Esterháza, Magyar-belga kertészeti telep Vácz; kertművészeti aranyérmet: Pecz Gyula és Rerrich Béla műépítészek, valamint Brunner Jenő (és Budapest székesfőváros tiszteletdijait), állami ezüstérmet kaptak, az L csoportban: Babág Ferencz, özv. Balogh Jánosné, Bogyay Gyula, Fekete Károly és 100 korona tiszteletűi. Grazi Lajos (és tiszteletdij), Magyar-Bëlgakertészeti r.-t a kassai javítóintézet, Mikefe, Némethy Zoltán, Schuchard Károly, Székesfővárosi iskolai növénykert, SWeinzegl József (és székesfővárosi tiszteletdíj); a II. csoportban: Fleisch Károly, Ulipolstvin, Mahalá Mariska; . . , jj ! a IV. csoportban: msí MsíMühj