Magyarország, 1914. január (21. évfolyam, 1-27. szám)
1914-01-01 / 1. szám
BUDAPEST, 1914. JANUÁR 1. CSÜTÖRTÖK XXI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM IloFizetési ár: Szerkesztő bizottság: ^ Hirdetések Negyedévre 7 korona. Egész évre 20 körönc. Károlyi Mihály gróf , milliméter számítással díjszabás szerint. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 isnlét. @@Ck Lajos ^© Vászy Márton Szerkesztőség és kiadóhivatal, Rákóczi-út 38. A „Magyarország“ közönségéhez. Budapest, deczember 31. Lipünk tulajdonjoga a mai napon az eddigi társaságról egy Uj részvénytársaságra megy át. Ez a változás nem jelent a «Magyarország»-ra nézve irányváltozást. Továbbra is hűséggel fogja az szolgálni a függetlenségi eszméket. De az az ádáz támadás, amelyet la mai hatalmi rendszer vállalatunk anyagi érdekei ellen intézett, szükségessé tette, hogy mi is új anyagi támaszokat keressünk. Új erőforrásokat gyűjtsünk össze lapunk körül, amelyek lehetővé teszik, hogy a «Magyarország» megiijodva, megerősödve folytathassa tovább a nemzeti eszmékért folytatott küzdelmét. A régi társaság kat évtizeden keresztül gondoskodott a lap fenntartásáról, nem csekély áldozatokat hozva, hogy a lap függetlenségét és erkölcsi érintetlenségét mindvégig megőrizhesse. A «Magyarország» hazafias közönségének lelkes támogatása és odaadó ragaszkodása tette lehetővé, hogy ezt a feladatot egy emberöltőn keresztül sikeresen megoldhassa. A régi tulajdonos-társaság nevében most hálás köszönetet mondok a «Magyarország» lelkes közönségének eddigi támogatásáért, kérve, hogy ragaszkodását őrizze meg tovább is a«Magyarország» iránt, amely bizonyára méltó fog lenni a jövőben is a magyar hazafias közönség bizalmára és ragaszkodására. Holló Lajos: A magyar közönséghez. Budapest, deczember 31. Az évforduló alkalmával a Magyarorság nagy átalakuláson megy át. Ennek,*" az átalakulásnak a fájdalmas része az, hogy meg kell válnunk Holló Lajostól, eddigi főszerkesztőnktől, a Magyarország megalapítójától, aki teljes két évtizeden keresztül az ő törhetetlen erélyével, lángoló hazagságával, nemes idealizmusával a Magyarország szellemi vezetője, irányitója volt. A viszonyok kényszerítő ereje, melylyel — --------------------------......&__ szemben tehetetlenek vagyunk, okozza azt, hogy kénytelenek vagyunk megválni megszokott, meghitt vezérünktől, aki iránt a legőszintébb tisztelet és szeretet érzéseit őrizzük meg lelkünkben ezután is. Ő egy egész harmonikus férfiélet óriási munkáját és teljes energiáját szentelte a Magyarországnak, és most, az elválás fájdalmas pillanatában csak az nyújt vigasztalást nekünk, hogy a tőle való elválást csak külső okok, nem pedig a köztünk fennálló benső harmónia megzavarása idézik elő. Az átalakulás, amelyen a Magyarország átmegy, nem érinti a lap czéljait, szellemét, irányát. Ezek a régiek maradnak. Rendületlen hűséggel ragaszkodunk a mi nagy ideálunkhoz, a független, demokratikus Magyarország megalkotásához. Ennek a nagy czélnak a szolgálatába szegőd , tetjük ezentúl is erőink összességét. Ezért aczélért folytatjuk — hisszük, hogy ezentúl még fokozottabb erővel — a kitartó, elszánt harcot a korrupcziónak és erőszaknak nemzetünket fojtogató rendszerével, ezért a czélért daczolunk ezentúl is bátor szívvel, fölemelt homlokkal a kormányhatalom nyomásával, üldözéseivel, kártételeivel. Az átalakulás lényege abban áll, hogy friss anyagi és szellemi erők bocsáttatnak a Magyarország rendelkezésére, amelyek képessé teszik arra, hogy terheitől, gondjaitól megszabadulva, újult erővel, szabad szárnyalással folytathassa a nemzet újjászületéséért vívott nehéz harczát. Ezek a friss erők biztosítják abbeli törekvésünk sikerét, hogy a legmagasabb színvonalon álló hírlappal elégíthessük ki a nagy olvasóközönség igényeit. Megbízható, alapos, mindamellett eleven és harczosújság akarunk lenni, pontos és szavahihető informálói a nagyközönségnek, ha krónikásai a társadalomélet összes életjelenségeinek, kérlelhetetlen üldözői minden téren a romlottságnak. Ebbéli törekvéseinkbensegítségünkre siet az egyesült függetlenségi és 48-as párt vezetősége, amely a maga kebeléből a szerkesztőség nehéz munkájának támogatása végett szerkesztői bizottságot alakított, élén Károlyi Mihály gróffal, a párt ügyvezető elnökével. Ezáltal csak szorosabbá válik az a kapcsolat, amely minket a függetlenségi eszmékkel egybefüzött, melyeknek hűséges katonái voltunk eddig és maradunk ezentúl is. A főszerkesztői tisztet lapunk eddigi felelős szerkesztője, Lovászy Márton orsz. képviselő vállalta el. És most már bizalommal fordulunk a magyar közönséghez, amelynek oly sok hálával tartozunk azért, hogy eddig is hűségesen kitartott mellettünk. A mi tisztünk lesz: kiérdemelni a közönség bizalmát azáltal, hogy ha kifejezői és harczosai leszünk azoknak az igazi szellemi áramlatoknak, amelyek nemzetünk lelkében lakoznak és amelyek e nemzet számára a jobb jövőt biztosítják. A „M Magyarország" szerkesztősége. Lapunk mai száma 32 oldal, Újévre. Irt : Apponyi Albert gróf. Budapest, deczember 31. Senki sem siratja az 1913. évet, amely valóban igazolni látszott a 13-as számhoz fűzött babonát. Mert csapást csapás után hozott úgy az egyes polgárok magánviszonyaira, mint az összes czivilizált nemzetek, de talán a legsúlyosabban a mi hazánk közviszonyaira. De ha ekképp bánat nélkül temetjük el 1913-at, reménynyel nézünk-e 1914 elé? Akiket szerencsés vérmérsékletük optimizmusra hangol és akik ennek folytán a beköszöntő évtől minden jót várnak, ezekkel nem akarok perbe szállni. De akik higgadt okoskodással, az ismert tényezők mérlegelésével iparkodnak maguknak a jövőről tiszta képet alkotni, azok nem igen várhatnak valami elöntő fordulatot a közállapotok javulása felé 1914-től. De vájjon miért hangoztatom újból és újból ezt a kevéssé biztató prognózist? Miért térek újévkor vissza erre a figyelmeztetésre, melyet karácsonykor intéztem az ellenzéki közvéleményhez, hogy ne várjon gyors sikereket, hanem rendezkedjék be hosszú küzdelemre ? Valóban nem az ünneprontás kedve, sem pedig holmi velem született feketemájúság nem ösztökél arra, hogy a közeljövőt ilyen komoly színekben ecseteljem, hanem az a tudat, hogy nehéz viszonyokkal akkor szádunk szembe legkönnyebben, ha azokat teljes valóságukban felismerjük és az