Magyarország, 1914. március (21. évfolyam, 53-79. szám)

1914-03-15 / 66. szám

Ha rektorunkban pénzre játszottunk, úgy Hogy kraj­cárt állítottunk a földre s arra eresztettük a go­lyót Ha a másik oldalára fordult találás után a krajcár, az, aki ütötte, megnyerte s a másik új krajcárt állított. Ha nem fordult másik oldalára a golyó, addig ütötte az ütős, mig csak fel nem for­dította s az övé lett a krajcár. De a golyókat, amik­kel ütött, de nem tudott fordítani, elvesztette s mind a másiké lett. Minden krajcárnyerés után felváltva fordítottunk. Nagyobb golyó könnyebben fordított Uj krajcár könnyebben fordult, kivált h­a a szélén kapta a golyót. A kopott krajcár nehezeb­ben fordult s arra lehetőleg jó magasról ejtettük a golyót. Legnehezebben fordult a teknősre, ha­sasra vert krajcár, a görbe krajcár. Persze, min­dig a hátával felfelé állítottuk. Ha a krajcárt kőre állítottunk, vagy billegőre, könnyebben fordult. Sárba, vagy kis mélyedésbe állított, vagy nagyon is görbe krajcárt nem voltunk kötelesek ütni s olyankor azt mondtuk:­­ nem ütöm s akkor a másik szárazra állított és pedig rendes, egyenes krajcárt. Nem számított az ütés, ha nagyon is mé­lyen lehajoltunk s igy találtunk golyót, vagy for­dítottunk krajcárt Olyankor a másik azt mondta: „újra“­s akkor újra kellett dobnunk. De ha nem találtunk golyót, vagy nem fordítottunk krajcárt, számított az ütés, akárhogy lehajoltunk is. Ha cél­zás közben az ütést meglökték, vagy máskép za­­var­ták, újra dobhatott. Aki szép, új, ép golyókkal kezdte a játékot, követelhette, hogy a másik, ha elnyerte tőle, azokkal üssön. A csupa apró, vagy­ hibás, csorba golyókat nem fogadtuk el. Legközeleb a többi ütős játékot írja le: Csigabiga. Március 15. Nagy napra virradtatok, gyere­­kek, március­­15-re, a magyar nemzet és a magyar föld szabadságának megszentelt, dicsőséges nap­jára. Ez a nap az, mikor minden igaz magyar* * kicsinek, nagynak egyaránt lelkesebben, sebesebben dobban a szive, mint bármikor. Ez a nap az, amelyen Petőfi először szavalta el a Talpra magyar­ t s szavai visszhangoztak bércek közt, pusztákon, szerte az egész hazában az Adriá­tól a Kárpátokig. Öltsétek fel a mai napon ün­neplő ruhátokat és menjetek el a hazafias ünnep­ségekre s hallgassátok áhitatos figyelemmel, mit beszélnek, mit szavalnak ott 1848 március 15-ről és hőseiről. S amit hallani fogtok, jól a szivetekbe véssétek, hogy mindenkor hű fiai maradjatok ha­zátoknak. A mai napon minden gondolatotok a magyar hazáért, magyar szabadságért való imád­ság legyen. Ezüst és arany. A Heted­hét Ország első szá­mában közért Kar alatt dűvósdi játék nyolcadik és kilencedik sorát rosszul nyomta ki a gép. (Mert gép nyomja ki az írott betűt nyomtatottra.) Helye­sen így kell olvasni azt a két sort: Hol vettétek az aranyat. Hol vettétek az ezüstöt? Húsvéti készülődés. Közeledik a húsvét, de máris erősen készülődnek mind, akiket illet. Nyuszi anyó, meg nyuszi apó naponta fürdetik a kis nyu­szikákat, hogy szép fehérek legyenek husvétra s arra is erősen tanítják őket, hogy­ kell a fülüket hegyezni s hogy kell hátra csapni? Husvétig biz­tosan megtanulják. Van Nyusziéknak panorámás, cukor, selyem meg festett tojásuk is annyi, hogy minden gyereknek jut belőle. Bárányék is erősen készülődnek. Bárányanyó, meg bárányapó előre is szép göndörre fésülik a kis bankákat s egész nap selyempántlikákat vasalnak, hogy­ husvétkor legyen mit kötni a fiókáik nyakába. Már a csen­gőkre is gyűjtik a pénzt, hogy az se hiányozzon­­ majd a nyakukról. A kis karikák pedig egész nap bégetni tanulnak. Meg is tanulják a bégetést hús­vétra úgy, hogy Hüvelyk Matyi urfi bizonyosan kótára fogja szedni. (Elárulom azt is, hogy a pa­tikusok is megrendelték már a kószámra a renge­teg rózsavizet, meg otkolont. Lesz mivel öntözni, nem kell félni! Az „Én Újságom“ legújabb száma sok képpel és a következő érdekes tartalommal jelent meg: Dósa bácsi: Siró csalogány. Seress Imre: A gép­madár. Gracza János: Hadd forogjon a malom. P. Ábrahám Ernő: A majomerdő. Zöldi Márton:­­A bércek országa. E. P. O.: Mikor a fák beszél­nek. Móra Ferenc: Csalavári Csalavár. Tudós Gergő tréfái. A szerkesztő bácsi postája, Megfejtők névsora, ' v .­­, MAGYARORSZÁG Budapest', 1913. vasármnap, nááxcatis II.: REJTVÉN­YEK, I, IL Kedd 7 O s Feladta Haasz Soma, Pancsova. III. Arad I b . Ezeknek a rejtvényeknek a megfejtését küldjétek be levélben, vagy levelezőlapon március 25-i­g. Az első szám rejtvényeinek a megfejtését még március 18-ig beküldhetitek s a sorsolás eredményét a március 22-iki számban közölni fogom. A Heted-Hét Ország március 8-iki számában közölt rejtvények megfejtése: I. Tintatartó, II. Kanári mf.dár, III. Virágvasárnap. A helyes megfejtést idáig beküldték: Orbán Katinka Derestye-Hétfalu, Grigássy Irénke, Dussika és Mártuka Szatmárnémeti, Serkó Miklós Fiume, Jenei Zoltán Kolozsvár, Kiss Lulu Szat­márnémeti, Pastyik Terus és Bori Doroszló, Haasz Soma Pancsova, Szép László Pécs, Berki Jaska Petrozsény, Holley Macuka Nagybánya, Bodor Mar­git és József Sátoraljaújhely, Balogh Irénke Szatmár­németi, Kánya Lajos Szárd, ifj. "Kujnis Gábor Lo­sonc, Cseh János Ada, Muszkopf Imre Csák, Hina Antal Baja, Platschek Arabella Budapest, Németh Imre Nemesvidou, Antal­ Mimic és Ibic Budapest, Pataki Lajos Kotor, Ullrich Vilma Budapest, Sza­­lontay Erzsiké, St. Veit am Glan, Mal­ár Olga Jászberény, Varaslyay Irén Czelldömölk, Szilágyi Margit, Gyula, Hosszú Pötrike Kolozsvár, Bodor Géza, Miki és Juliska Szatmárudvari, Wapfer Mar­git Zalaegerszeg, Muzsnai József Marosvásárhely, Gül­­cher Hermann Budapest, Berényi Mariska Zilah, ■Weinberger Miklós Kisvárda, Végváry Károly Buda­pest Papp Ibolya Szolnok, Jánossy Gyula és Imre Arad, Szepessy Lajos Kolozsvár, Geren István Ba­rabás, Lánczy Micike és Iduska, Klein Jolánka Kassa, Kratochvilla Gizella Budapest, Keresztesi Ödön Sátoraljaújhely, Kiss Loránd Guraszáda, Deutsch -Anny Budapest, Mihályi Irénke Sopron, Hevesi László Eger, Welter János Csősztelek, W­­ljavnai Jenő Beszterce, Rácskó István Csurog, Hart­mann Ilonka és Sanyika Budapest, Szerelemhegyi Olga Kiskunfélegyháza, ifj. Pecher László Kassa, Tapody Itus Kiskunfélegyháza, Tallián Lajos Ka­posvár, Molnác Margit Budapest, Fábián Sári Eger, Kovács Erzsike és Piroska Palotailva, Ambrusik Jolika Maniga, Papén Adrién Gidraga, Schlichter Ferenc Budapest, Lukacsovits Dezső Léva, Fivoli Mária Zalaegerszeg, Endrődy István Orosháza, Dob­­roszláv Erzsike, Gyárváros, Demeczky Stefánia Kassa, Csik Lajos Visk, Varga Lacika Arad, Hu­szár Lacika Budapest, Péczely Sárika Kiskomárom, Pukli Ferenc Nagygomba, Uroni Kovács Jánosné, Székelyudvarhely, Kratochvilla Mimiké Budapest, Király János Magyaróvár, Olasz Margitka Nemes- Vid, Dobos Gyula Fadd Pistyák Dominika Omol­­dova, Laudan Jolán Beregszász, Popovics Aurora Versec, ifj. D. Szilágyi János Szamosborhid, Veres Mariska Szászrégen, Schmidt Alfréd Fehértemplom, Puszka Erzsike Husztet, Csorba Miklós Kolozsvár, Gallay Ella Hódmezővásárhely, Scherer Dezső Pan­csova, Vécsey István Budapest, Grosz Tibor Buda­pest, Sárkány Elemér Szatmárnémeti, Sztaics Bo­­szilyka és Natasa Monostorszentgyörgy, Atyimovits Zsófika Mohács, Magyary László Brassó, Erdőss Ilonka és Elza Polgár, Gelsei Biró Éviké Budapest, Bősz Loránd Zsombolya, Virágh József és Lajos Budapest, Kánitz Pistike Budapest, Hodits Ferenc pikolója, Sopron, Hartstein Gyuri Nyíregyháza, Bíró János Fogaras, Metz Géza Pécs, Bérczy László Rimaszombat, Reisz Elemér György Nyomja, Oberth Margitka Palást, ............... " Öregapó minden levélre válaszol, hát írja­, tök mindnyájan, hogy örömötökben, bánato­tokban egyaránt osztozkodhassak. Minél több levélre kell válaszolnom, annál nagyobb az örömöm, mert a levélírás a legkedvesebb fog­­­lalkozásom. A leveleket igy címezzétek : 1. A bonítékon­y „A Magyarország“ szerkesztőségében Hetedhétországi öregapónak. Budapest. 2. Belül pedig így kezdjétek : Kedves öreg­apó! Szépen, olvashatóan írjatok, mert Csigabiga koma, meg Hüvelyk Matyi urfi is elolvas min­den levelet, sőt mikor átkérezkedik hozzám a szomszédból Pöttyöm Jóska is s ők nem igen tudnák kibetűzni az ákum-bákiumos írást. A neveteket és a címeteket különös gonddal írjátok. Ha külön darab papiroson küldtök rejtvényt vagy más egyebet, minden darab pa-­­pirosra külön írjátok rá a neveteket és a címe­­­teket. Levelet mindenki írhat, aki olvassa a He­­tedhétországot. Minden vasárnap azokra a levelekre vála­szolok, amelyeket csütörtök délig megkapok- A többire csak a következő vasárnap adhatok vá­laszt. Most pedig felteszem a mindentlátó, min­dent tudó pápaszemet, Csigabiga komát az asz­talalomhoz szólítom, Hüvelyk Matyi urfit is felteszem az asztal tetejére s Isten nevében megkezdem a levelezést. Biztos vagyok benne, hogy mielőtt befejezném, átkérezkedik a szom­szédból Pöttyöm Jóska is. Mert többet lakik­ .Öregapónál, mint otthon. Szalontag Erzsiké, St. Veit am Glan. No, kis Erzsikém­, nagy örömet szereztél Öregapónak, hogy­ olyan messziről is gondoltál rá. Szép magyar leve­let írtál onnan a Glan mellől. Elhiszed-e, hogy én is jártam ám már Karinthiában. Még fürödtem is a Wörthi tóba. Csigabiga koma, mikor mutattam neki a leveledet, azt mondta, ő bizony meglátogat. Csak egy kicsit még gondolkozik, mert sokallja az utat. Vasútra ugyanis nem mer ülni, a maga lábán pedig számítása szerint csak tizenkét, esztendő múlva érne oda s attól is tart, hogy útközben be­találja kapui valami varjú. Hüvelyk Matyi urfi azt kérdi, mit csinálsz te Karinthiában? — Jánossy, Gyula és Imre. Megszentelt városban laktak, Gyula és Imre fiaim, a vértanuk városában, Aradon. Bi­zony, a ti városotoknak igaz joga van megünne­pelni a szabadság ünnepét. Március tizenötödikét. Remélem, tik is el fogjátok énekelni azon a nagy napon , a magyarok imádságát. Kölcsey himnuszát. Szép írásotokat külön megdicsérem- Melyikőtök érdeme? — Antal Mimic és Ibic, Budapest. Ha tik megörültetek a Heted-hét Országnak, én még job­ban a ti leveleteknek. Nagyon kedves két kislány lehettek tik s ha már egy városban lakunk, meg is látogathatnátok valamelyik délelőtt a szerkesz­tőségben a ti Öregapátokat, hogy gyönyörködjem bennetek. Azt írjátok, most fejeztétek be az „Abc-t!“ No, akkor csoda, hogy máris milyen szé­pen és okosan irtok ! Mit gondoltok, mi lesz az az ígért ajándék? Én úgy sejtem, hogy eg­y csapat bábu, amivel bábszínházat játszhattok. Csigabiga koma meg Hüvelyk Matyi úrfi azt izenik, hogy azt már ők is megnézik, ha hivatalosak lesznek. Az ígért hosszú levelet pedig nehezen várom, de azt is írjátok meg, hogyha a becéző nevetek Mimic meg Ibic, hát az igazi micsoda? Bizonyosan az is nagyon szép, mind a kettőtöké. Csigabiga koma legalább szentül meg van róla győződve. — Papp Ibolyka, Tiszaszentimre. Szeretnéd megnyerni va­lamelyik könyvet, kis Ibolyám. Én is örülnék neki, hidd el. Hüvelyk Matyi urfi ki is húzná szívesen a nevedet a kalapból mindjárt, de hát behunyt szemmel kell neki húzni s igy azt a nevet huzza ki, amelyik éppen a kezébe akad. Remélem, ha­marosan a te neved is a kezébe akad. — Végváry Károly, Budapest. Köszönöm az üdvözlést, Károly fiam s el is várom, hogy ígéreted megtartod s szorgalmas olvasóm leszel, örülök, hogy tetszik a játékrovat is. Ne félj, nem is fogy el egyhamar ! Csigabiga koma győzi ! — Weinberger Miklós, Kisvárda. Ki az a derék nagy bajuszú magyar em­ber a levelezőlapodon, Miklós fiam? (Hüvelyk Matyi váltig irigyli a bajuszát.) Talán bizony az édesapád? Ha eltaláltam, azt kívánom, te belőled is elvan derék ember­vállaal !. Becéim Msujska, *

Next