Magyarország, 1914. május (21. évfolyam, 105-128. szám)

1914-05-01 / 105. szám

Budapest, 1914. péntek, május, 1. MAGYARORSZÁG — Jól értsen meg, kérem. Nem akarok hideg zuhanyként hatni. A magyarok forró temperamentuma, melyben sok a szimpati­kus vonás, a meglevő hangulatot — elége­detlenség az egyik, fölébredt rokonszenv a másik oldalon — egy ilyen utazási tervbe kristályosította ki. Nem felelne meg a té­nyeknek, ha ma még a pétervári útról be­szélnénk. Ám a kedvező hangulat megvan, és ezt megérlelni, mélyebbé tenni: ez lesz a mi legközelebbi feladatunk a monarchia jól felfogott érdekében. — Ami engemet illet, én már a múlt télen szándékoztam Pétervárra utazni, hogy nővéremet, Festetlek grófnőt, meglátogas­sam. Azonban a közbejött amerikai utazá­som miatt mégis elhalasztottam ennek a ter­vemnek a kivitelét. Hogy ez az utazás, mely­nek teljesen magánjellege lenne, a közel­jö­vőben megtörténik-e, még nem tudom. Budapest, április 30. Ki az a kolozsvári egyetemi tanár? Az után a nagyon erélyes cáfolat után, ame­lyet Apponyi Albert gróf a Budapesti Hír­lapban megjelent „Erdélyi“ levélre adott, a kolozsvári társaság nagyon kiváncsi arra, hogy ki lehet az a kolozsvári egyetemi ta­nár, aki azt a lehetetlenül hihetetlen levelet meg merte írni? Mert valóban nagy me­részség kell hozzá ilyen levelet nyomdafes­ték alá írni. Az „Erdélyi“ álnév alatt rejtőz­ködő kolozsvári egyetemi tanár ama rosszul sikerült levelében egy szóval sem említi, hogy azokat az ostobaságokat másoktól hal­lotta, sőt úgy is, mintha Apponyi szavait nemcsak hallotta, de ő maga gyorsírással föl is jegyezte volna. És ime, most, a B. H. mai híradásából azt látjuk, hogy ha megkérdeznénk az egye­temi tanár urat, mint a notórius nagyot­­mondókat meg szoktuk kérdezni: ott volt-e, amikor az általa ismételteket Ap­ponyi mondotta? — az illető tanár úr nem fe­lelhetne egyebet, mint a notórius nagyot­­mondók. — Ott voltam, ahol olyanok beszélték a dolgot, akik olyanokkal beszéltek, akik a dolgot olyanoktól hallották, akik ott voltak, így mondja a B. H.-ban maga a tanár úr, csak finomabban fejezi ki magát, mond­ván :­­— Én ezt egy olyan embertől hallottam, aki viszont az értekezleten résztvevőktől hallotta bizalmasan. Még­hozzá bizalmasan. Nagyon szép. A kolozsvári lapok most epésen kérde­zik, ki az az „Erdélyi“, aki kolozsvári egye­temi tanár és a B. H. útján küld 20 koronát azzal, hogy juttassa azt a kolozsvári Rá­­kóczi-emlékbizottsághoz, holott az adomá­nyokat ott helyben, Kolozsvárott gyűjtik hi­vatalosan. A húsz korona erkölcsi nyoma­ték lett volna a levél hitelessége mellett ? Találgatják is a kolozsvári lapok az egyetemi tanár úr nevét. Nagyon jól tudják ugyanis, hogy két kolozsvári egyetemi tanár van összeköttetésben a B. H.-pal. Az egyik­ről az írják, hogy az egyetemi tanárságba is úgy vezércikkezte be magát. Kíváncsian várják, hogy­­ a másik jelentkezzék, hogy nem ő írta az áprilisi levelet. Apponyi Kassán, Kassáról jelentik, hogy Apponyi Albert gróf pénteken éjjel ismét le­utazik Kassára, ahol tegnap a kassai jogaka­démia ifjúsága nevében Baitner Hugó dr. jogakadémiai dékánnak, a fügetlenségi párt egyik lelkes vezérének vezetése alatt tisztelgett hála a főiskolai küldöttség, hogy megkérje a Szombati kassai országos Rákóczi-ünnepség ünnepi beszédének elmondására. Apponyi Al­bert gróf vállalta a dolgot s igy pénteken éjjel ismét Kassára kell utaznia. Kassai tartózkodása bikáiméból a függetlenségi párt választói gyü­­&sfcl*s»Bd£z,. fepi^a^aksztás-jelölt bolgár­ságot Apponyi Albert gróf és a kíséretében levő képviselők lelkesíthessék. Apponyi Kassá­ról egyenesen Debrecenbe utazik a Kosuth-szo­­bor leleplezésére. A helyzet. Helyt áll-e Tisza? — Miért sietett el a trónörökös? - Akármibe merek fogadni, hajlandó va­gyok ezer korona jópénzt tenni egy ameri­kai dollár ellen, hogy Tisza István egy szó­val se fog felelni azokra a kemény és hatal­mas igazságokra, amiket Károlyi Mihály teg­nap a szemébe vágott. Pedig ezekről beszélhetne már egyszer. Mert ezekből folyik az ő uralmának teljes erkölcstelensége és jogtalansága. A többségi jogelvre van fölépítve egész erőszakos kormányzása. De bebizonyult tény, hogy a többséget, amelyre támaszko­dik, a jó erkölcsökbe ütköző módon sze­rezte. S ez az egy tény kirántja kormányzása alól az erkölcsi és jogi alapot. Mióta ez a tény bíróság előtt be van bizonyítva, a ki­rály nevében igaznak kijelentve, azóta mindaz, amit négy év alatt véghezvitt, nem a többségi akarat jogosult érvényesítése, ha­nem jogtalan és erkölcstelen erőszakos­kodás. És Tisza István épp erről nem akar soha szólani. Csudálatosan bőbeszédű. Be­teg, ha nem szavalhat és nem írhat az ő nagyszerű küzdelmeiről. De mikor a sópa­namát említik, akkor elnémul beszédes ajka, megáll tollforgató keze. Mindent meg­hall, mindenre nyomban felel, de amint a sóról beszélnek, azonnal megsüketül s úgy tesz, mintha egy szót se hallana többé. Sa­játságos nyavalya ez nála. Más ember szín­­vak, mert nem látja a szint. Ő só süket, mert nem hallja a sót. Folyton az obstrukcióról irkál. Folyton az ő becsületes törekvéseit, becsületes küz­delmeit emlegeti. S úgy tesz, mintha nem tudná, nem érezné, hogy uralmának szár­mazásából éppen a becsület hiányzik. Erről írjon az Igazmondóba. Erről tart­son oktatást azoknak a jámbor magyarok­nak, akiket a szerkesztői üzenetekben hirde­tett kijárások ígéretével gyűjt a lapja köré. Soha még Magyarországon kormányról és kormányzó pártról olyanokat nem mond­tak, mint amiket Károlyi mond Tiszáról és piszkos eredetű pártjáról. Egy utolsó falusi kisbír­ó nem hallgatná el, nem vágná zsebre az ilyen irtózatos vádakat. Tisza István be­dugja a füleit, megrázza magát, mint a ka­csa, mikor kijön a vízből s dikciózik tovább, hogy milyen becsületes küzdelmet folytat ő az obstrukció ellen. Ez az, amin aztán elképed minden tisz­tességes emberi gondolkozás. Hát így is le­het? Hát ilyenek is történhetnek egy or­szágban, amelynek a kormányát, még nem is olyan régen, Deák Ferenc és Andrássy Gyula becsületes tiszta keze vezette? Károlyi Mihály egyénisége, neve, becsü­lete mind elég jelentős arra, hogy kormány, amely ad valamit a saját tisztességére, azokat a megbélyegző­­vádakat ne hallgassa el vá­lasz nélkül. Károlyi cikke csak felelet volt Tiszának durva és rosszhiszemű támadására. Károlyi­­ nem hátrált meg!helytállt, felelt.ÉS_megfelelt Tisza támadásaira. Hát Tisza­ helytáll-e most ? Ő fog-e válaszolni ? Fogadni merek egy sóbányába, hogy, nem­ ír majd az obstrukcióról, a kisebbségi erőszakról, de a panamákról, a sópénzről a fogházban ülő ignéci választókról nem i­­egy szót sg. tizeknek a meglátására és meg­­hallására az ő puritán szeme és füle nincs berendezve. A keze átveszi a sópénzen és vesztegetésen szerzett mandátumot, a lába rááll a piszokból született többség alapjára, de a szája, az egyre csak a becsületről szó­, nohol. Valóban a biblia farizeusai a nyílt, be­csületes őszinteség mintaképei voltak Tisza Istvánhoz képest. Ezer meg ezer magyar ember lelkében­ vetődött föl tegnap a kérdés: tud-e vájjon sí­­trónörökös a sópanamákról s a többi kide­­­rült s bebizonyult gyalázatosságokról, amel­­yeknek szennyes foltjai mind ott sötétlenek Tisza uralmán? S tud-e ezekről a király, a kifogástalan tisztesség fenkölt példaképe ? Hogy a király nem tud róluk, azt egér­szén bizonyosra vehetjük. Nem tudja, hogy, mik bizonyultak be a bíróság előtt, s mir csoda piszkos üzelmek derültek ki azóta is. Föltétlenül, kétségtelenül bizonyos, hogy, mindezekről a királynak sejtelme sincs. Mert ha csak tizedrészét tudná annak, ami nyilvánosságra jutott, ha csak sejtené is, hogy egy panamapénzekből élősködő társa­­ság milyen cégéresen szennyezi a világ előtt az ő országának becsületét, teljes erkölcsi lehetetlenség, hogy azonnal el ne űzné ezt az egész bűnszövetséget. De mindezekről nem tud a király. Hogy ez hogyan történhetik. Hogy hogyan­ sikerülhet a királyt a magyarországi botrá­­­nyok felől állandó tévedésben tartani, en­nek a titoknak a megfejtését megkaptuk a múlt héten. Igen egyszerű, igen érthető­­ a magyar lapokból s a magyarországi hírek­ből a király számára a jeles Barát­­Ármi­t készít naponta kivonatos összeállítást. Ugye, most már értjük, hogy miért nem tud a király semmit a kormány és a több­ség szennyes, szégyenletes dolgairól s miért tűri ezt a megbélyegzett többséget tovább is az ország élén? A trónörökösnek már nem Barát Ár­min a magyarországi tudósítója. A trónörö­­­kös, úgy látszik, jól tudja mindazt, ami ki­derült. Nyilván ezért nem marad itt pár óránál tovább, ha kényszerűségből el is kell jönnie. Menekül ebből a panamákkal fertőzött le­vegőből. Nem érzi jól magát ezen a földön, ahol a kormányok állami szerződésekért pénzeket szednek el a vállalkozóktól pártjuk kasszájába. Vallásosan szigorú erkölcsi ér­­zéke visszaborzad az erkölcstelenségnek at­tól a kavargó özönétől, amellyel a munka-­ párt uralma ezt a szerencsétlen országot el­árasztotta. Hiszen ha magyar sót adnak föl az asztalára, ha kinéz a budai vár ablaká­ból a Margitszigetre, minden csak ennek a megrontott országnak a gyalázatát juttatja eszébe. Csoda-e, ha becsületes lelke nem jól érzi itt magát? Cs­oda-e, ha sietve siet el innen ? Tiszát is kénytelen volt végre fogadni Nem térhetett ki a szokás elől. Hat percig tartott a kihallgatás. Csak formaság volt, Vájjon kezet fogott-e Tiszával? S­­érezterfi !Tisza kezén_ fu. ő&pénz.. nyomát _________________________________, 3

Next