Magyarország, 1914. május (21. évfolyam, 105-128. szám)
1914-05-01 / 105. szám
Budapest, 1914. péntek, május, 1. MAGYARORSZÁG — Jól értsen meg, kérem. Nem akarok hideg zuhanyként hatni. A magyarok forró temperamentuma, melyben sok a szimpatikus vonás, a meglevő hangulatot — elégedetlenség az egyik, fölébredt rokonszenv a másik oldalon — egy ilyen utazási tervbe kristályosította ki. Nem felelne meg a tényeknek, ha ma még a pétervári útról beszélnénk. Ám a kedvező hangulat megvan, és ezt megérlelni, mélyebbé tenni: ez lesz a mi legközelebbi feladatunk a monarchia jól felfogott érdekében. — Ami engemet illet, én már a múlt télen szándékoztam Pétervárra utazni, hogy nővéremet, Festetlek grófnőt, meglátogassam. Azonban a közbejött amerikai utazásom miatt mégis elhalasztottam ennek a tervemnek a kivitelét. Hogy ez az utazás, melynek teljesen magánjellege lenne, a közeljövőben megtörténik-e, még nem tudom. Budapest, április 30. Ki az a kolozsvári egyetemi tanár? Az után a nagyon erélyes cáfolat után, amelyet Apponyi Albert gróf a Budapesti Hírlapban megjelent „Erdélyi“ levélre adott, a kolozsvári társaság nagyon kiváncsi arra, hogy ki lehet az a kolozsvári egyetemi tanár, aki azt a lehetetlenül hihetetlen levelet meg merte írni? Mert valóban nagy merészség kell hozzá ilyen levelet nyomdafesték alá írni. Az „Erdélyi“ álnév alatt rejtőzködő kolozsvári egyetemi tanár ama rosszul sikerült levelében egy szóval sem említi, hogy azokat az ostobaságokat másoktól hallotta, sőt úgy is, mintha Apponyi szavait nemcsak hallotta, de ő maga gyorsírással föl is jegyezte volna. És ime, most, a B. H. mai híradásából azt látjuk, hogy ha megkérdeznénk az egyetemi tanár urat, mint a notórius nagyotmondókat meg szoktuk kérdezni: ott volt-e, amikor az általa ismételteket Apponyi mondotta? — az illető tanár úr nem felelhetne egyebet, mint a notórius nagyotmondók. — Ott voltam, ahol olyanok beszélték a dolgot, akik olyanokkal beszéltek, akik a dolgot olyanoktól hallották, akik ott voltak, így mondja a B. H.-ban maga a tanár úr, csak finomabban fejezi ki magát, mondván :— Én ezt egy olyan embertől hallottam, aki viszont az értekezleten résztvevőktől hallotta bizalmasan. Méghozzá bizalmasan. Nagyon szép. A kolozsvári lapok most epésen kérdezik, ki az az „Erdélyi“, aki kolozsvári egyetemi tanár és a B. H. útján küld 20 koronát azzal, hogy juttassa azt a kolozsvári Rákóczi-emlékbizottsághoz, holott az adományokat ott helyben, Kolozsvárott gyűjtik hivatalosan. A húsz korona erkölcsi nyomaték lett volna a levél hitelessége mellett ? Találgatják is a kolozsvári lapok az egyetemi tanár úr nevét. Nagyon jól tudják ugyanis, hogy két kolozsvári egyetemi tanár van összeköttetésben a B. H.-pal. Az egyikről az írják, hogy az egyetemi tanárságba is úgy vezércikkezte be magát. Kíváncsian várják, hogy a másik jelentkezzék, hogy nem ő írta az áprilisi levelet. Apponyi Kassán, Kassáról jelentik, hogy Apponyi Albert gróf pénteken éjjel ismét leutazik Kassára, ahol tegnap a kassai jogakadémia ifjúsága nevében Baitner Hugó dr. jogakadémiai dékánnak, a fügetlenségi párt egyik lelkes vezérének vezetése alatt tisztelgett hála a főiskolai küldöttség, hogy megkérje a Szombati kassai országos Rákóczi-ünnepség ünnepi beszédének elmondására. Apponyi Albert gróf vállalta a dolgot s igy pénteken éjjel ismét Kassára kell utaznia. Kassai tartózkodása bikáiméból a függetlenségi párt választói gyü&sfcl*s»Bd£z,. fepi^a^aksztás-jelölt bolgárságot Apponyi Albert gróf és a kíséretében levő képviselők lelkesíthessék. Apponyi Kassáról egyenesen Debrecenbe utazik a Kosuth-szobor leleplezésére. A helyzet. Helyt áll-e Tisza? — Miért sietett el a trónörökös? - Akármibe merek fogadni, hajlandó vagyok ezer korona jópénzt tenni egy amerikai dollár ellen, hogy Tisza István egy szóval se fog felelni azokra a kemény és hatalmas igazságokra, amiket Károlyi Mihály tegnap a szemébe vágott. Pedig ezekről beszélhetne már egyszer. Mert ezekből folyik az ő uralmának teljes erkölcstelensége és jogtalansága. A többségi jogelvre van fölépítve egész erőszakos kormányzása. De bebizonyult tény, hogy a többséget, amelyre támaszkodik, a jó erkölcsökbe ütköző módon szerezte. S ez az egy tény kirántja kormányzása alól az erkölcsi és jogi alapot. Mióta ez a tény bíróság előtt be van bizonyítva, a király nevében igaznak kijelentve, azóta mindaz, amit négy év alatt véghezvitt, nem a többségi akarat jogosult érvényesítése, hanem jogtalan és erkölcstelen erőszakoskodás. És Tisza István épp erről nem akar soha szólani. Csudálatosan bőbeszédű. Beteg, ha nem szavalhat és nem írhat az ő nagyszerű küzdelmeiről. De mikor a sópanamát említik, akkor elnémul beszédes ajka, megáll tollforgató keze. Mindent meghall, mindenre nyomban felel, de amint a sóról beszélnek, azonnal megsüketül s úgy tesz, mintha egy szót se hallana többé. Sajátságos nyavalya ez nála. Más ember színvak, mert nem látja a szint. Ő só süket, mert nem hallja a sót. Folyton az obstrukcióról irkál. Folyton az ő becsületes törekvéseit, becsületes küzdelmeit emlegeti. S úgy tesz, mintha nem tudná, nem érezné, hogy uralmának származásából éppen a becsület hiányzik. Erről írjon az Igazmondóba. Erről tartson oktatást azoknak a jámbor magyaroknak, akiket a szerkesztői üzenetekben hirdetett kijárások ígéretével gyűjt a lapja köré. Soha még Magyarországon kormányról és kormányzó pártról olyanokat nem mondtak, mint amiket Károlyi mond Tiszáról és piszkos eredetű pártjáról. Egy utolsó falusi kisbíró nem hallgatná el, nem vágná zsebre az ilyen irtózatos vádakat. Tisza István bedugja a füleit, megrázza magát, mint a kacsa, mikor kijön a vízből s dikciózik tovább, hogy milyen becsületes küzdelmet folytat ő az obstrukció ellen. Ez az, amin aztán elképed minden tisztességes emberi gondolkozás. Hát így is lehet? Hát ilyenek is történhetnek egy országban, amelynek a kormányát, még nem is olyan régen, Deák Ferenc és Andrássy Gyula becsületes tiszta keze vezette? Károlyi Mihály egyénisége, neve, becsülete mind elég jelentős arra, hogy kormány, amely ad valamit a saját tisztességére, azokat a megbélyegzővádakat ne hallgassa el válasz nélkül. Károlyi cikke csak felelet volt Tiszának durva és rosszhiszemű támadására. Károlyi nem hátrált meg!helytállt, felelt.ÉS_megfelelt Tisza támadásaira. Hát Tisza helytáll-e most ? Ő fog-e válaszolni ? Fogadni merek egy sóbányába, hogy, nem ír majd az obstrukcióról, a kisebbségi erőszakról, de a panamákról, a sópénzről a fogházban ülő ignéci választókról nem iegy szót sg. tizeknek a meglátására és meghallására az ő puritán szeme és füle nincs berendezve. A keze átveszi a sópénzen és vesztegetésen szerzett mandátumot, a lába rááll a piszokból született többség alapjára, de a szája, az egyre csak a becsületről szó, nohol. Valóban a biblia farizeusai a nyílt, becsületes őszinteség mintaképei voltak Tisza Istvánhoz képest. Ezer meg ezer magyar ember lelkében vetődött föl tegnap a kérdés: tud-e vájjon sítrónörökös a sópanamákról s a többi kiderült s bebizonyult gyalázatosságokról, amelyeknek szennyes foltjai mind ott sötétlenek Tisza uralmán? S tud-e ezekről a király, a kifogástalan tisztesség fenkölt példaképe ? Hogy a király nem tud róluk, azt egérszén bizonyosra vehetjük. Nem tudja, hogy, mik bizonyultak be a bíróság előtt, s mir csoda piszkos üzelmek derültek ki azóta is. Föltétlenül, kétségtelenül bizonyos, hogy, mindezekről a királynak sejtelme sincs. Mert ha csak tizedrészét tudná annak, ami nyilvánosságra jutott, ha csak sejtené is, hogy egy panamapénzekből élősködő társaság milyen cégéresen szennyezi a világ előtt az ő országának becsületét, teljes erkölcsi lehetetlenség, hogy azonnal el ne űzné ezt az egész bűnszövetséget. De mindezekről nem tud a király. Hogy ez hogyan történhetik. Hogy hogyan sikerülhet a királyt a magyarországi botrányok felől állandó tévedésben tartani, ennek a titoknak a megfejtését megkaptuk a múlt héten. Igen egyszerű, igen érthető a magyar lapokból s a magyarországi hírekből a király számára a jeles BarátÁrmit készít naponta kivonatos összeállítást. Ugye, most már értjük, hogy miért nem tud a király semmit a kormány és a többség szennyes, szégyenletes dolgairól s miért tűri ezt a megbélyegzett többséget tovább is az ország élén? A trónörökösnek már nem Barát Ármin a magyarországi tudósítója. A trónörökös, úgy látszik, jól tudja mindazt, ami kiderült. Nyilván ezért nem marad itt pár óránál tovább, ha kényszerűségből el is kell jönnie. Menekül ebből a panamákkal fertőzött levegőből. Nem érzi jól magát ezen a földön, ahol a kormányok állami szerződésekért pénzeket szednek el a vállalkozóktól pártjuk kasszájába. Vallásosan szigorú erkölcsi érzéke visszaborzad az erkölcstelenségnek attól a kavargó özönétől, amellyel a munka- párt uralma ezt a szerencsétlen országot elárasztotta. Hiszen ha magyar sót adnak föl az asztalára, ha kinéz a budai vár ablakából a Margitszigetre, minden csak ennek a megrontott országnak a gyalázatát juttatja eszébe. Csoda-e, ha becsületes lelke nem jól érzi itt magát? Csoda-e, ha sietve siet el innen ? Tiszát is kénytelen volt végre fogadni Nem térhetett ki a szokás elől. Hat percig tartott a kihallgatás. Csak formaság volt, Vájjon kezet fogott-e Tiszával? Sérezterfi !Tisza kezén_ fu. ő&pénz.. nyomát _________________________________, 3