Magyarország, 1914. október (21. évfolyam, 246-276. szám)
1914-10-04 / 249. szám
Budapest, 1914. vasárnap, október 4. MAGYARORSZÁG Szabad-e dalolni? Amióta kiüresedett a falu s a fiatalság elment, sokszor bizony roszszul csett a nagy csöndesség. Néhány nap óta enyhült ez a nagy zárkózottság. Ahogy megérkeztek a sebesültek, a nagyobb részük kis bajjal, megélénkült a falu. Itt is, ott is megcsendült a nóta, sőt már cigány is került némelyik portára. * Jókedvű gyerekeiek egyáltalán nem gondolnak a szüretre, amit az idén csak elméletben élünk végig. Igaz, tulajdonképpen a szüretről kellene egyet-mást tudatni, de úgy vagyunk vele, mint az ellenséggel. Nem félünk tőle, de jobb, ha nem emlegetjük. Az idén nem szüretelünk — szőlőt. A dió már lekerült a fákról, a burgonya a földből, sok helyütt a kukorica is góréban van, de szőlő? Hol és merre van szőlő? Mifelénk nyoma sincs. Ötvény százholdas területekről alig néhány meggémberedett fürt kerül elő. És az a csodálatos, a szüret elmaradása miatt nincs búslakodás. Még a nyár elején gyakran hallhattuk a panaszkodókat a szőlőkárokról. Ahány menyasszonyos vagy vőlegényes ház volt, mind arról sopánkodott, hogy mi lesz, ha elmarad a szüret. A rengeteg sok fagy után jött a fenerospora (hivatalosan: percnospora) s megette még azt a keveset is, amit a fagy meghagyott. Az emberek kétségbeestek. Azután jött a háború. A vőlegények és vőlegényjelöltek csatába mentek s ime nincs egyetlen hang se, amely a szőlőkárt, vagy a szüretet emlegetné. A háború, a harctér, a haza sora a beszélgetés témája és a reménység, hogy milyen víg lesz a jövő esztendő szüretje. Adja az Isten. S amíg erre gondolunk, beállít az ávós kisunoka, a feketeképű Mancika s lázas kipirult ábrázattal szavalja, hogy a dadós néni háborús versre tanította. Hétfőn indulnak a katonák, Kedden ropognak a puskák, Szerdán csatázik a hős magyar, Csütörtökön övék a diadal, Pénteken pihennek a honvédek, Szombaton már haza is mehetnek, Vasárnap már mind haza jön, Aki él és a királylyal nem cserél. A kicsi lázasan szaval, cse kis hangja erősen cserig az alacsony falusi szobában s mi lelkesen hallgatjuk az egyszerű, színtelen verset, amelynek minden sora mégis csak nekünk beszél. íme ez az idei legiigabb szüreti mulatságunk. Még egy öröm, hogy két rózsafa bimbózik s ha fagy nem jön, dér meg nem csípi, friss rózsáidra kedveskedhetünk a mi szeretteinknek. . .•, yf-) Budapest, október 3. Szabolcs megye választóinak névjegyzékét a vármegye központi választmánya a minap tartott ülésében állapította meg, választókerületenkint a következő eredménynyel: a kemecsei kerületben 4073, a kisvárdaiban 3852, a nagykállóiban 3670, a nyírbátoriban 3166 és a tiszalökiben 3398, összesen tehát 18.159 szavazót vettek föl a jegyzékbe. Ez a megállapítás a nyár folyamán történt általános összeírási munka eredménye, melyet még néhány községben és Nyíregyháza székvárosban nem fejezhettek be idejében, mert kitört a háború, amely az összeíró küldöttségek működését megzavarta. Bár a belügyminiszter újabb rendelete az összeíró küldöttségek munkájának határidejét meghosszabbította, itt az a vélemény alakult ki, hogy a valószínű választóknak nagyszámban történt hadbavonulása, folytán ennek az összeírásnak helyessége kétséges s éppen azért, a névjegyzéknek a háború utáni állapotig minden vésglegetése ig szóbít. - - LEGÚJABB Csapataink előnyomulása Szerbiában , Grác, október 3. A Tagespost katonai munkatársa megállapítja, hogy Szerbiában offenzívánk, amely stratégiai és taktikai okokból, a muníciókészletek kiegészítése miatt kissé pihent, messze előrehaladt. Csapataink helyzete igen kitűnő és már a legközelebbi órák a legjobb híreket hozzák. '<■ É NAPIHÍREK. Epikurosz kertje Ilyennek kellene lennie az iskolának min-* denkor. Epikurosz kertjének, az élet aranyfái és gránátalmái úgy kellene, hogy ott legyenek és ott ragyogjanak az iskolában. Szürkeség és megmerevedett formák helyett piros és eleven élet való az iskolába mindenkor, és amikor a gyerekeknek, avagy serdülő tanulóknak beszélünk, a kisebb-nagyobb hallgatóknak meg kell érezniük az összefüggést a mi beszédünk, meg az élet szívverése között. Mindenkor, még a békesség idejében is, amikor a szántóvető dalolva vonja meg a barázdát a televényföldeken, amikor a gőzkalapácsok azért hullanak le az üllőre, hogy új, meg új ipari alkotásokkal hirdessék a béke áldásait ; amikor nagy hajók zavartalanul ringattak a nagy tengereken, hogy elvégezzék a maguk csodálatos világkereskedelmi feladatait ; amikor a gazdasági élet rithmusai szabályszerűen lüktetnek, akár az erek a mi véredényrendszerünkben. Mindenkor meg kell lennie az összefüggésnek az iskola, meg az élet között, a hajítófát sem ér az olyan tudomány, amely nem szolgálja a gyakorlati életet. És aminek meg kell lennie máskor, az élet elevensége, dübörgése, a világ nagy viharzása, új világok születése: mindezek a hatalmas rithmusok jobban beleszólanak a tanításba, mint akármikor máskoron. Megnyíltak és megnyílnak az iskolák, de a könyvek, egyikük-másikuk legalább, akként tűnnek föl, mintha beletévedtek volna a mi korunkba a régi múzeumokból. A földrajz tele , van anakronizmussal, Európa térképei ott vannak mindenikünk asztalán és mintha láthatatlan kezek mozgatnák, ide-odahullámzanak az országhatárok. A könyv akként beszél, hogy Montenegrót vitézi nép lakja, — mindannyian tudjuk, hogy a törpe kis ország tisztán üzleti alapon intézi a maga háborúsdijait. És Belgium és Franciaország..., hol vannak és ki tudja, hol lesznek a két országnak a határai. Mozog a föld, jobban, hatalmasabban, viharosabban, mint ahogy valaha Galilei megálmodta. A történelem: talán könyvből tanítsuk a történelmet, a pán háborúkról beszéljünk talán, amikor vasból és acélból kovácsolják Európa csataterein az új históriát. Régi krónikákat olvassunk-e, amikor Stein főhadiszállásmester jelentései különb és izgatóbb olvasmányok, mint a történetírás remekes mestereinek a munkái, mint akár Tacitus könyve a régi germánokról. A közgazdasági tudomány régi törvényeiről beszéljünk-e, amikor a nagy földrengés, a világháború felforgatta a közgazdasági tudás, a társadalmi politika megannyi tételét. Ki kérdezi, ki vizsgálja, hogy a jegybankoknak mennyi az érckészletük, ki nézi, hogy nem mentek-e túl a békeidők jegykibocsátó határain ? Ki meri mondani, hogy az állam nem szólhat bele a termelésbe, az árak megszabásába, hogy a gazdasági szabadság, tételei szentek és sérthetetlenek? És a szolidaritás, amely máskoron egyegy osztálynak a szervezetítsége, mostan átfogja, átöleli a társadalom valamennyi osztályát. Az egyes ember, aki síkraszáll valamennyiünkért, és mindannyian, akik oltalmunkba vesszük az egyes embert, a szolidaritás nemesen kihajt az új világrendben, a háború világrendjében. Elpihent az osztályharcok elmélete, alusznak, elvonultak, talán meg is haltak a régi istenek. A régi istenek, akik, és a régi elméletek, amelyek most úgy kell, hogy száműzöttek legyenek az iskolából. Megnyíltak és megnyit-', nak az iskoláknak a kapui, nyissátok ki azt ablakjaikat is, hogy frissen, pirosan beárad-; janak rajtuk az élet uj színei. Uj rithmusok keresnek most helyet az iskolában. A forrongj uj világrend hangjai, rithmusai. (Kr L I.)' . Az idő. ír 'ná A Meteorológiai Intézet jelentése. It t Közép-Európában az idő változékony, helyenkint esős volt és a hőmérséklet sülyedt. Dél-Európában csapadék csak elvétve fordult elő. Hazánkban változékony, nappal enyhe, éjjel hűvös idő uralkodott. Kevés eső az Alföld középső részét, meg egyes dunántúli és erdélyi részeket kivéve, mindenfelé esett. Keszthelyről és Csáktornyáról zivatart jelentettek. A hőmérséklet maximuma 21 C fok volt Nagybecskereken, meg Versecen, minimuma 21 C fok Rozsnyón, meg Botfalun. nfl Jóslat: Erős éjjeli lehűléssel túlnyomóan száraz idő várható. Sürgöny-prognózis: Hűvös, száraz. — Lapunk legközelebbi száma vasárnap a rendes időbent jelenik meg. — A Magyarország Rákóczi-pályázata. A tavaszszal, amikor Szekfü Rákóczi-gyalázó könyve országszerte fölháborodást és hatalmas mozgalmat szült, a Magyarország szerkesztősége tudvalevőleg kétezerkoronás pályadíjat tűzött ki a száműzött Rákóczi életének és szereplésének elfogulatlanul tárgyilagos és tudományosan alapos megírására. A pályázat határidejét ez év október 6-dikában állapítottuk meg. Az azóta kitört háború miatt, amelynek izgalmai nem lehetnek alkalmasak a nyugodt történetírói munkálkodásra, vagy amely egyik-másik pályázót is a harctérre szólíthatott, ettől a megállapítástól el kell térnünk s a szerkesztőség most értesíti a pályázat iránt érdeklődőket, hogy annak határidejét bizonytalan időre, mindenesetre azonban a háború utánra elhalasztja. Magát a pályázatot egyébiránt természetesen teljes egészében, fentartjuk s’ az uj határidőről értesítést adunk. — Büntetik az álhirek terjesztőit. A Bud. Tud. közli: Hadseregünk északon és délen győzelmes csatákban szerez becsületet fegyvereinknek. Minden okunk megvan arra, hogy a legjobb reménységgel nézzünk a döntő küzdelmek elé. Mégis akadnak itthon olyanok, akik tájékozatlanságból, vagy éppen nagyképűsködésből vészhíreket koholnak és terjesztenek. Ezek a hírek szájról-szájra járva még kibővülnek fantáziaszülte ijesztő részletekkel. "Az ilyen mendemondáknak semmi pozitív, alapjuk sincs és azokat a higgadtan gondolkozók le tudják szállítani értékükre. De vannak hiszékeny emberek, akik hitelt adnak a rémhíreknek. Ezek körében nyugtalanságot kelthetnek a kósza híresztelések. Mivel a mai súlyos napokban a hazafias kötelesség azt parancsolja, hogy az állam minden polgára aj fegyvereinkbe vetett egészen jogos bizalommal, lelkesedéssel várja a fejleményeket, a köznyugalom fentartása megköveteli, hogy a legnagyobb erélylyel járjanak el az álhirek gyártóival és terjesztőivel szemben. Evégből Sándor János belügyminiszter 9271/1914. evi. szám a. kiadott rendeletével az álhirek ko-r hozását és terjesztését kihágássá minősíti. Aki ezután valótlan vészhireket kohol vagy terjeszt, azt . a.