Magyarország, 1914. október (21. évfolyam, 246-276. szám)

1914-10-04 / 249. szám

Budapest, 1914. vasárnap, október 4. MAGYARORSZÁG Szabad-e dalolni? Amióta kiüresedett a falu s a fiatalság elment, sokszor bizony rosz­szul csett a nagy csöndesség. Néhány nap óta enyhült ez a nagy zárkózottság. Ahogy meg­érkeztek a sebesültek, a nagyobb részük kis bajjal, megélénkült a falu. Itt is, ott is meg­csendült a nóta, sőt már cigány is­ került né­melyik portára. * Jókedvű gyerekeie­k egyáltalán nem gon­dolnak a szüretre, amit az idén csak elmélet­ben élünk végig. Igaz, tulajdonképpen a szü­retről kellene egyet-mást tudatni, de úgy va­gyunk vele, mint az ellenséggel. Nem félünk tőle, de jobb, ha nem emlegetjük. Az idén nem szüretelünk — szőlőt. A dió már lekerült a fákról, a burgonya a földből, sok helyütt a kukorica is góréban van, de szőlő? Hol és merre van szőlő? Mifelénk nyoma sincs. Ötvény százholdas területekről alig néhány meggémberedett fürt kerül elő. És az a csodá­latos, a szüret elmaradása miatt nincs búsla­­kodás. Még a nyár elején gyakran hallhattuk a panaszkodókat a szőlőkárokról. Ahány meny­­asszonyos vagy vőlegényes ház volt, mind arról sopánkodott, hogy mi lesz, ha elmarad a szüret. A rengeteg sok fagy után jött a fene­­rospora (hivatalosan: percnospora) s megette még azt a keveset is, amit a fagy meghagyott. Az emberek kétségbeestek. Azután jött a háború. A vőlegények és vő­legényjelöltek csatába mentek s ime nincs egyetlen hang se, amely a szőlőkárt, vagy a szüretet emlegetné. A háború, a harctér, a haza sora a beszélgetés témája és a reménység, hogy milyen víg lesz a jövő esztendő szüretje. Adja az Isten. S amíg erre gondolunk, beállít az ávós kisunoka, a feketeképű Mancika s lázas kipirult ábrázattal szavalja, hogy a dadós néni háborús versre tanította. Hétfőn indulnak a katonák, Kedden ropognak a puskák, Szerdán csatázik a hős magyar, Csütörtökön övék a diadal, Pénteken pihennek a honvédek, Szombaton már haza is mehetnek, Vasárnap már mind haza jön, Aki él és a királylyal nem cserél. A kicsi lázasan szaval, cse kis hangja erősen cserig az alacsony falusi szobában s mi lelkesen hallgatjuk az egyszerű, színtelen ver­set, amelynek minden sora mégis csak nekünk beszél. íme ez az idei legiigabb szüreti mulatsá­gunk. Még egy öröm, hogy két rózsafa bimbó­zik s ha fagy nem jön, dér meg nem csípi, friss rózsáidra­ kedveskedhetünk a mi szeret­teinknek. . .•, yf-) Budapest, október 3. Szabolcs megye választóinak névjegyzékét a vármegye központi választmánya a minap tartott ülésében állapította meg, választóke­­rületenkint a következő eredménynyel: a ke­­mecsei kerületben 4073, a kisvárdaiban 3852, a nagykállóiban 3670, a nyírbátoriban 3166 és a tiszalökiben 3398, összesen tehát 18.159 szavazót vettek föl a jegyzékbe. Ez a megálla­pítás a nyár folyamán történt általános összeírási munka eredménye, melyet még né­hány községben és Nyíregyháza székvárosban­­ nem­ fejezhettek be idejében, mert kitört a háború, amely az összeíró küldöttségek mű­ködését megzavarta. Bár a belügyminiszter újabb rendelete az összeíró­ küldöttségek munkájának határidejét meghosszabbította, itt az a vélemény alakult ki, hogy a való­színű választóknak nagyszámban történt had­­bavonulása, folytán ennek az összeírásnak helyessége kétséges s éppen azért, a név­jegyzéknek a háború utáni állapotig minden vésglegetése ig szób­ít. - - LEGÚJABB Csapataink előnyomulása Szerbiában , Grác, október 3. A Tagespost katonai munkatársa meg­állapítja, hogy Szerbiában offenzívánk, a­mely stratégiai és taktikai okokból, a muní­­ciókészletek kiegészítése miatt kissé pihent, messze előrehaladt. Csapataink helyzete igen kitűnő és már a legközelebbi órák a legjobb híreket hozzák. '<­■ É NAPIHÍREK. Epikurosz kertje Ilyennek kellene lennie az iskolának min-* denkor. Epikurosz kertjének, az élet aranyfái és gránátalmái úgy kellene, hogy ott legyenek és ott ragyogjanak az iskolában. Szürkeség és megmerevedett formák helyett piros és eleven élet való az iskolába mindenkor, és amikor a gyerekeknek, avagy serdülő tanulóknak beszé­lünk, a kisebb-nagyobb hallgatóknak meg kell érezniük az összefüggést a mi beszédünk, meg az élet szívverése között. Mindenkor, még a békesség idejében is, amikor a szántóvető dalolva vonja meg a ba­­rázdát a televényföldeken, amikor a gőzkala­pácsok azért hullanak le az üllőre, hogy új, meg új ipari alkotásokkal hirdessék a béke ál­dásait ; amikor nagy hajók zavartalanul rin­gattak a nagy tengereken, hogy elvégezzék a maguk csodálatos világkereskedelmi felada­tait ; amikor a gazdasági élet rithmusai sza­bályszerűen lüktetnek, akár az erek a mi vér­­edényrendszerünkben. Mindenkor meg kell lennie az összefüggésnek az iskola, meg az élet között, a hajítófát sem ér az olyan tudomány,­­ amely nem szolgálja a gyakorlati életet. És aminek meg kell lennie máskor, az élet elevensége, dübörgése, a világ nagy vi­harzása, új világok születése: mindezek a hatalmas rithmusok jobban beleszólanak­ a tanításba, mint akármikor máskoron. Meg­nyíltak és megnyílnak az iskolák, de a köny­vek, egyikük-másikuk legalább, akként tűn­nek föl, mintha beletévedtek volna a mi ko­runkba a régi múzeumokból. A földrajz tele , van anakronizmussal, Európa térképei ott vannak mindenikünk asztalán és mintha láthatatlan kezek mozgatnák, ide-odahullám­­zanak az országhatárok. A könyv akként be­szél, hogy Montenegrót vitézi nép lakja, — mindannyian tudjuk, hogy a törpe kis ország tisztán üzleti alapon intézi a maga háborús­dijait. És Belgium és Franciaország..., hol vannak és ki tudja, hol lesznek a két ország­nak a határai. Mozog a föld, jobban, hatal­masabban, viharosabban, mint ahogy valaha Galilei megálmodta. A történelem: talán könyvből tanítsuk a történelmet, a pán háborúkról beszéljünk ta­lán, amikor vasból és acélból kovácsolják Európa csataterein az új históriát. Régi kró­nikákat olvassunk-e, amikor Stein főhadi­szállásmester jelentései különb és izgatóbb ol­vasmányok, mint a történetírás remekes mes­tereinek a munkái, mint akár Tacitus könyve a régi germánokról. A közgazdasági tudomány régi törvényei­ről beszéljünk-e, amikor a nagy földrengés, a világháború felforgatta a közgazdasági tudás, a társadalmi politika megannyi tételét. Ki kér­dezi, ki vizsgálja,­ hogy a jegybankoknak mennyi az érckészletük, ki nézi, hogy nem mentek-e túl a békeidők jegykibocsátó hatá­rain ? Ki meri mondani, hogy az állam nem szólhat bele a termelésbe, az árak megszabá­sába, hogy a gazdasági szabadság, tételei szen­tek és sérthetetlenek? És a szolidaritás, amely máskoron egy­­egy osztálynak a szervezetítsége, mostan át­fogja, átöleli a társadalom valamennyi osztá­lyát. Az egyes ember, aki síkraszáll valamen­nyiünkért, és mindannyian, akik oltalmunkba vesszük az egyes embert, a szolidaritás neme­sen kihajt az új világrendben, a háború világ­rendjében. El­pihent az osztályharcok elmélete, alusznak, elvonultak, talán meg is haltak a régi istenek.­ ­ A­ régi istenek, akik, és a régi elméletek, amelyek most úgy kell, hogy száműzöttek le­gyenek az iskolából. Megnyíltak és megnyit-', nak az iskoláknak a kapui, nyissátok ki azt ablakjaikat is, hogy frissen, pirosan beárad-; janak rajtuk az élet uj színei. Uj rithmusok­­ keresnek most helyet az iskolában. A forrongj uj világrend hangjai, rithmusai. (K­r L I.)' . Az idő. í­r 'n­á A Meteorológiai Intézet jelentése. I­t­ t Közép-Európában az idő változé­kony, h­elyenkint esős volt és a hőmér­séklet sü­lyedt. Dél-Európában csapadék csak elvétve fordult elő. Hazánkban változékony, nappal eny­he, éjjel hűvös idő uralkodott. Kevés eső az Alföld középső részét, meg egyes du­­­­nántúli és erdélyi részeket kivéve, min­denfelé esett. Keszthelyről és Csáktor­­nyáról zivatart jelentettek. A hőmérséklet maximuma 21 C fok volt Nagybecskereken, meg Versecen, mi­nimuma 21 C fok Rozsnyón, meg Bot­falun. nfl Jóslat: Erős éjjeli lehűléssel túl­nyomóan száraz idő várható. Sürgöny-prognózis: Hűvös, száraz. — Lapunk legközelebbi száma va­sárnap a rendes időbent jelenik meg. — A Magyarország Rákóczi-pályázata. A tavaszszal, amikor Szekfü Rákóczi-gya­­lázó könyve országszerte fölháborodást és hatalmas mozgalmat szült, a Magyarország szerkesztősége tudvalevőleg kétezerkoronás pályadíjat tűzött ki a száműzött Rákóczi életének és szereplésének elfogulatlanul tár­gyilagos és tudományosan alapos megírá­sára. A pályázat határidejét ez év október 6-dikában állapítottuk meg. Az azóta kitört háború miatt, amelynek izgalmai nem le­hetnek alkalmasak a nyugodt történetírói munkálkodásra, vagy amely egyik-másik pályázót is a harctérre szólíthatott, ettől a megállapítástól el kell térnünk s a szerkesz­tőség most értesíti a pályázat iránt érdeklő­dőket, hogy annak határidejét bizonytalan időre, mindenesetre azonban a háború utánra elhalasztja. Magát a pályázatot egyébiránt természetesen teljes egészében, fentartjuk s’ az uj határidőről értesítést adunk. — Büntetik az álhirek terjesztőit. A Bud. Tud. közli: Hadseregünk északon és dé­len győzelmes csatákban szerez becsületet fegyvereinknek. Minden okunk megvan arra, hogy a legjobb reménységgel néz­zünk a döntő küzdelmek elé. Mégis akad­nak itthon olyanok, akik tájékozatlan­ságból, vagy­ éppen nagyképűsködésből vészhíreket koholnak és terjesztenek. Ezek a hírek szájról-szájra járva még kibővül­nek fantáziaszülte ijesztő részletekkel. "Az ilyen mende­mondáknak semmi pozitív, alapjuk sincs és azokat a higgadtan gon­dolkozók le tudják szállítani értékükre. De vannak hiszékeny emberek, akik hi­telt adnak a rémhíreknek. Ezek körében nyugtalanságot kelthetnek a kósza hí­resztelések. Mivel a mai súlyos napok­ban a hazafias kötelesség azt paran­csolja, hogy az állam minden polgára aj fegyvereinkbe vetett egészen­ jogos biza­lommal, lelkesedéssel várja a fejlemé­nyeket, a köznyugalom fentartása meg­követeli, hogy a legnagyobb erélylyel jár­janak el az álhirek gyártóival és terjesz­tőivel szemben. Evégből Sándor János belügyminiszter 9271/1914­. evi. szám a. kiadott rendeletével az álhirek ko-r ho­zá­s­át és terjesztését kihá­gássá min­ősí­ti. Aki ezután valótlan­ vészhireket kohol vagy terjeszt, azt . a.

Next