Magyarország, 1915. január (22. évfolyam, 1-31. szám)

1915-01-01 / 1. szám

Budapest, 1915. péntek, január 1. MAGYARORSZÁG Francia aviatikusok katasztrófája Milánó, december 31. Párisi jelentés szerint egy új repülőgéppel tett próbaút alkalmával Franciaország két leg­­jobb katonai aviatikusa, Rougert főpilóta és Destouche százados halálukat­ lelték­ (Bud. Tud.) A belga hadügyminiszter jelentése Le Havre, december 31. A belga hadügyminiszter, aki már két hónapja nem ad ki hivatalos jelentést a belga csapatok harcairól, a havrei belga kolónia számára kiadott lapban ismerteti a flandriai harcokat. Az Ysertől ismét a tenger felé fog húzódni szerinte a flandriai harcvonal. A Lombaerlzydeből irányított belga-angol of­­fenzívának nagy akadálya a bázis nélküli la­pos vidék. Az egész terület­ egyenletes sík­ság, amelyen a német csapatok annyira el­­sáncolták magukat, hogy a szövetségesek nem érzik még magukat elég erő­seknek ahhoz, hogy a nagy áldozatokkal járó szuronyrohamokat a hosszú arcvonat minden pontján megkockáztathatnák. A szö­vetséges csapatok ezért fren­c­h generális régi taktikájával akarnak mindaddig dol­gozni, amíg a helyzet számukra meg nem érik. Mindazonáltal élénk akció van az egész flandriai és belga harctéren, amelyb­e a gya­logság épp úgy kiveszi a maga részét, mint a tüzérség. A belga-francia határvonalnak vé­delme és az innen való ellentámadások ke­resztülvitele még French tábornok feladatai közé tartozik. A határvonalnak német kézen levő frontján a németek rendkívül erős föld­sáncokat készítettek maguknak és ezek mögé vonultak vissza. Szemben velük a calaisi utat védő­­kombinált hadsereg áll, amelyet angol tengerész lövészbrigád és a szövetséges angol- Francia flottakülönítmény egészít ki. (P . I. Hir.) Belgiumban megnyitnak, a tőzsdék Brüsszel, december 31. Szaporodnak a jelek, hogy Belgium éb­redni kezd. A brüsszeli és az an­twerpeni tőzs­dék, a brüsszeli, lüttichi, charleroi-i és monsi­ mai képek Irta: Tömörkény István: A sok szokniya. Azt lehetett volna hinni a békeidőben, hogy h­a háború lenne, a sok minden elakadt és megapadt dolog között lenne az utazgatás. Hogy az emberek, akik nem mentek el a had­ba, otthon maradnak és csak az utazik, akinek el nem halasztható dolga van valamely más városban. Azonban nem úgy van, a vasút most is forgalmas és az állomásokon egymás hátán van a nép. Sokan jönnek, sokan mennek. Be­jönnek meglátogatni a fiatal katonafiukat, akik most tanulják a harcolás tudományát s még itthon vannak ugyan a békés kaszárnyában, de ki tud­ja meddig? Azután a polgárruhás öreg népfölkelőknél, akik helyi őrszolgálatot végez­nek is sok a vidéki ember. Azoknak is hoznak ennivalót, meg tiszta ruhát. Tűvel, cérnával, ollóval jön az asszony, hogy ha az ura ruhá­ján valami szakadt volna, megvarrhassa. De legtöbben a betegeket keresik föl, fiút, apát, férjet vagy rokont. Tarka ruhák teszik színessé az utcákat s olyan népviseletek is mutatkoznak, amilyeneket némelyik városi ember még nem is látott. Csak csodálkozva kérdezi: — Hát ilyen is van? Van hát, csakhogy csak igy kivételes idők­ben mutatja meg magát a városnak. Mert a falu nem könnyen mozdul meg s ha mozdul is, legfeljebb az embere az, aki útra kel. Ha vá­sárra hajt valamit eladni, bár ha venni kell valamit, ahhoz inkább megvárja a maga vá­sárját. De az asszonyok nem igen utaznak. Az olyan út, amit nem lehet oda-vissza egy nap alatt megtenni, nagy, nehéz és ritka dolog, még a búcsú az, ami olykor valamerre elviszi őket, de h­a nem katolikus a falu, akkor búcsú­ra se járnak. De most megindulnak kis, félre­eső falukból a háznépek, tisztát hozni a kato­nának, otthoni ennivalót a sebesültnek. És elő­tűnnek az utcákon a szokatlan női divatok, az asszony­, akinek két kötőből áll a szoknyája, a másik, aki pirosfej­ű sárga csizmát visel, a sváb faluk különös alakú kabátjai, amiknek a divatja a bevándorlásuk óta nem változott. Mennyi lármával járt annak idején a h­asított szoknya, amely egy darabot meg akart mutatni a női lábszárból, most meg ime formás me­nyecskék mutatkoznak az utcán olyan faluból, ahol sohasem viseltek az asszonyok térdigérő­­nél hosszabb szoknyát. Nehogy azonban ez a csak térdigérő szoknya valami szegénységnek láttassák, abból aztán viselnek sokat, egymás tetején. Ilyen rövidszoknyás faluból került elő a Verőn menyecske is az urával. Az ura járatos itten, mint vízparti emberek ők és az ura ho­mokot szokott szállítani ide hajón. Különös dolog az is, hogy ide, a homok birodalmába hajón hozzák a homokot, de úgy van, mert az idevaló homok az építkezéshez nem alkalmas, arra nagyon is apró. Ezért mondja a tanyai ember, ha szólnak neki, hogy ejnye de nagy homokok vannak erre maguk felé, nem nagy az uram, inkább nagyon is apró, hanem csak hogy nagyon sok van belőle. Szóval Verőn menyecskéék szíves fogad­tatásra találnak annál a háznál, ahol a homo­kot meg szokták venni. — Ha egy éjszakára szállást adnának — mondja az ember. — Hogyne. Akár kettőre is. Azzal Verőn meg az ura elmennek a vá­rosba a dolgukra, megkeresni a falubeli ka­tonákat, akik után bejöttek s csak késő dél­után vetődnek vissza a szállásra. De alig ül­nek le, lükön vannak, izgatottak. Verőn mondja: — Nem is tudja, Teca néni, hogy milyen vállalkozásba fogtunk az urammal. — No ugyan. Hát mibe? — Hát úgy gondoltuk — beszéli a Verőn, — hogy ha már itt bennt vagyunk éjszakára is, hát elmegyünk a színházba. Hogy azt meg­nézzük, hogy milyen belől­ül. — Az nagyon jó rossz — véli a Teca néni. — Nézzék meg, vigyék el a hirit haza. Verőn ura mondja: — Hát már csak megtekintjük, ha itt vagyunk. — Úgy, úgy — mondja a Teca néni, ha­nem azután a homlokára üt a tenyerével — csakhogy baj van ám. Maga így nem mehet el a színházba, Verőn, fém- és széntőzsdék előreláthatóan a legköze­lebbi hetekben ismét megnyitnak. Bankok és váltóüzletek, amelyek a német okkupáció kez­dete óta zárva voltak, ismét megkezdik műkö­désüket. Az észak-franciaországi szénszállítás Bécs, december 31. A Neues Wiener Journal jelenti Berlinből. A német kormány a Berliner Zeitung jelentése szerint hozzálátott az észak-franciaországi szénszállítás kérdésének tanulmányozásához. Nagy akadály, hogy nincs elég képzett munka­erő. Megrendszabályozott elzászi lapok Bécs, december 31. A Neue Freie Presse jelenti Karlsruheből. Wetterle Nouvelliste-jének colmari kiadását állami felügyelet alá helyezték és Blumenthal­­nak Elzász-Lotharingia című lapja ellen el-­­rendelték a csődöt. A tuniszi német foglyok Bécs, december 31. A Reichspost jelenti Berlinből. Svájci je­lentése szerint a német foglyok Tunisz mel­lett két nagy táborban vannak elhelyezve. A­ felügyeletet kizárólag európai katonák végzik, mert félnek attól, hogy a mohamedánok a né­metekkel rokonszenveznek és hogy esetleges szökési kísérleteiknél segítségükre lehetnek. Az orosz Visszavert orosz támadások Hivatalos jelentés. (Érkezett december 30-án este.) . A Kárpátokban csapataink az uzsoki szorostól északra támadtak és több magaslatot elfoglaltak. A lupkovi szorostól északra ellentámadásunkkal az oroszok előrenyomulását megállítottuk. Továb­b nyugatra az ellenség gyengébb erőkkel egyes átjárókat megközelített. Gornicétól északra, Zakliczyntól északkeletre és a Nida alsó folyásán az orosz támadások súlyos veszteségük mellett összeomlottak. A Tomaszovtól keletre és délkeletre fekvő területen a szö­vetségesek előrehaladtak. A balkáni hadszíntéren, a szerb határon nyugalom van. A montenegróiak­­nak az Avtovácz mellett fekvő Gat és a Trebinje mellett fekvő Lastva ellen intézett éjjeli támadásait visszautasították. Slofer, altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A király hadi- és hajóhadparancsa A hivatalos lap mai száma a király következő hadi- és hajóhadparancsát közli: A múló évnek öt hónapja óta küzd a monarchia a reá és hit szövetségesére kényszerített háborúban nagyszámú ha­talmas ellenségekkel. Visszapillantván Hadseregem rés Hajóhadam állhatatos kitartására, öröm­teljes harckészségére és halált megvető vitézségére, a jövő hadiév kilátásai azon felemelő bizakodást nyújtják, hogy, Ausztria és Magyarország harcos fiai, szárazföldön és tengeren, a legnehezebb megpróbáltál­ásokat is, amelyeket a há­ború katonai erényeikre ró, a haza ja­vára becsülettel fogják viselni. Fájdalomteljes hálával emlékszem­ meg­­azok nagy számáról, kik életüket áldozták a véres küzdőtéren igaz Ügyünkért; legmelegebb elismeréssel üd­vözlöm vitéz katonáimat azon remény­ben, hogy Isten segítségével az uj év,­­ győzelemre fogja őket vezetni. • Kelt Bécsben, 1914. évi december 3- 31-én. Ferenc József s. k. Csapataink előnyomulása a Kárpátokban Ungvár, december 31 Az oroszok uzsoki veresége után csa­pataink az ellenség üldözése közben átlép­ték a galíciai határt. Az oroszok támadó kí­sérletét a mieink meghiúsították. Az ellenség tegnap Al­s­ó­v­e­r­e­c­k­­é­­­n­é­l is vereséget szenvedett, úgy, hogy ez az orosz sereg kénytelen kelet felé menekülni.

Next