Magyarország, 1915. február (22. évfolyam, 32-59. szám)
1915-02-28 / 59. szám
Budapest, 1915. vasárnap, február 28. MAGYARORSZÁG ,a hitelekből a Holla és a hadsereg kiadásait fogják fedezni, azonkívül nagyobb összegeket fognak az ipar és a kereskedelem fejlesztésére fordítani, élelmiszereket fognak vasásrolni és előlegeket fognak nyújtani a brit gyarmatoknak és a szövetséges hatalmaknak. Az angol vasutasok beléphetnek a hadseregbe (i) , Bécs, február 27. » A Neue Ivree Presse jelenti Berliniből. Az angol kormány a háború kitörésekorösszeállította SO cég névsorát, amelyeknek személyzete nem szolgálhat a hadseregben. Most újabb lisztát állított össze a kormány, amelyben csak30 vállalat személyzetére terjesztik ki ezt a rendelkezést. Még a vasúttársasági alkalmazottak is hiányzanak a lisztából. Emiatt az illető vasúttársaságok panaszt emeltek a hadügyminisztériumnál és panaszukat azzal okolták meg, hogyha avasúti személyzet beléphet a hadseregbe, az gégész vasúti szolgálat károsul s ez a kormányt is érinti. l: Új angol hadikészülödés Berlin, február 27. ,Brüsszelből jelentik a Deutsche Tagestei- Hirungi-nak: Lloyd George a minisztertanács egyik legutolsó ülésén bejelentette, hogy az angol hadiköltség kezdetben naponta 20 millió font, vagyis 7211 millió korona volt. E számítás alapján világos, hogy a 350 millió font sterling (8750 millió korona) összeg, amelyről a kormány azt hitte, hogy június 30-ig elegendő lesz, egy hónappal hamarabb el fog fogyni, m mivel pedig a kormány addig nem járhat és minthogy számolni kell a hadiköltség folytonos aránytalan növekedésével, már áprilisban jegyzésre kell bocsátani a második hadikölcsönt. Legközelebb minisztertanács fog erről határozni. Azt tervezik, hogy az új angol hadikölcsön 400 millió font sterling, tehát kerek tíz milliárd korona lesz. A zápornak ilyen a természete. Ha kis golyózáporba jut az ember, akkor kevés golyót kap. Ha pedig nagy golyózáporba jut az ember, akkor sok golyót kap. Ez így van mindenfelé zápornál . Nem hiszik a fiakat. Két sógor, öreges sógor beszélget a pohár mellett, arról szólván néha egy-egy szót, hogy mint vannak a fiúk odaalá és odafent. Mert a fiainak némely része fölfelé van, a másik része lefelé. Hogy most már melyiknek van jobb dolga, azt ki tudná megmondani. Most olyan kavarodott világ van, hire jár, hogy még a régi katonák közül is némely részének le kell menni a király szolgálatára egészen az ötvenkettős évig. Ez ugyan nem baj, mert csak gyerünk, ha köllünk, elbírjuk még ma is azt a fegyvert, amit egykor idegen földeken tisztán meghurcoltunk. Azután legalább megérjük azt a furcsaságot is, ami szintén nem mindig adódik elő a világi életben, hogy együtt rukkolunk a fiúkkal. Azután majd meglátjuk, hogy melyik viszi a kettőnk közül többre. Az öreg sógorok azonban, akik a pohár mellett ülnek, már túl varrnak az ötvenkettőn, ők már nem mennek. De a fiúk onnan is oda vannak. Bizonytalanságban vannak. Nem lehet tudni, hogy hol vannak? Sebben vannak, vagy eltemetve vannak? Azt mondja az égjül öreg sógor a másik öreg sógornak: — Aztán hiszi kend aztal a halált, sógor ? Feleli a másik: — Én nem hiszem, sógor. Mert messziről grattanbei sokat beszélhet. Bólintanak hozzá, mert ez régi igazság. Ki bima annak utána járni, hogy mi igaz van abban, amit a messziről jött ember beszél? A tutajbajuszú sógor azt mondja: — Mindenbe kételkedök. Volt már énnálam káplár, aki hazagyútt a sebivel, az azt mondta, hogy látta, amikor a fiú elesett. Mellbe tanálták. A vékonyabb bajuszú sógor erre is csak bólint, szótalanul. Azután lassan beszélt: — Ilyen híradással szolgálták nekem is. Az enyimrül. De én még csak meg se mondtam a feleséginek. Hát... még majd mit nem ? Az ilyen beszédi forgalomban, mint most van. Csupa szószellő az egész világ. A másik sógor láthatólag fölvidámul ezen a beszéden. Ez kellemes. Hát hiszen emez sem hiszi az ő fiát, hát akkor ő miért higyje az ő fiát ? Azt kérdezi a sógortól a szemébe nézve: — Hát akkor kend se hiszi, kedves sógorom, a fiát? Legyint a sógor a kezével a levegőbe: — Oj, — mondja, — éj ugyan sógoron?, hát hogy hinném a fiamat ? Azzal a szép, erős fiatalembert. Kissé sértődve mondja a másik sógor: — Hát az enyingül mit képzel, sógor ? Hát miféle fogalma van kendnek az én fiamról, sógor. Hiszen a vas-ék, az vas-ék, de az semmi ahoz képest, ami az én fiam, sógor ? Hallgatás van megint, öreg szivek halkan dobognak a háborús csataterek felé. A másik sógor szivart szív szivarszivó szopókájából. Valami (v)éghetetlen jó dohányt szerkesztett bele a tekintetes állami hatóság, mert sehogy sem akar égni. Miután nem sok kedden egy francia cirkáló Kaba közelében száz francia haditengerészt tett partra. Egy török csapat megtámadta a matrózokat, mire ezek két órai harc után sietve visszatértek a cirkáló fedélzetére. A cirkáló ágyúi és géppuskái hevesen tüzeltek a törökökre, de ezek mégis csak három sebesültet és hárm halottat vesztettek, látszatja van a szipákolásnak, igy adja föl a szót: — Hát azt hiszi kend, sógor, hogy talán az enyim kutya ? Hiszen ha azt a falhoz vágják, visszarugódzik, mint a gumilabda. Látott kend már gumilabdát, sógor? — Nono, — véli a sógor, — lehet, hogy láttam, amikor két szúnyog vitte vasrúdon. De alighanem az is csak olyan kerék, mint a többi. A másik sógor helyreigazítja az abroszt, amely egy kissé már el volt könyökölve. Simogatja, takarítja, szépíti, a jó isten tudja csak, hogy mostan kit simogat. — Az — beszéli csendesen — azután gyűtt haza egy cukfirer is. Mert a káplár azt mondta, hogy látta is, amikor eltemették. A cukfirer meg azt mondta, hogy a föl volt szorulva a fára, onnan látta, hogy a fiú nem halt meg, hanem a muszka szanitécok tragacson elvitték. Hát most már akik a tett helyen voltak, azok is igy beszélnek, össze-vissza. Hát én nem hiszem a fiamat. A szemközt való sógor azt mondja vigasztalásul : — Tudja kend, sógor, én is hallottam sok beszédet a fiamról, kit igy, kit úgy. Hogy igy sebes, úgy sebes. Hogy halott, már el is temették. Hát én nem hiszem a fiamat. Mert tudja kend, az is valóságosan olyan volt, mint a gumilabda. Hát mit képzel kend az ilyen emberrel, sógor? A sógor "nem képzel semmit. Két öreg ember egyértelműleg beleállapodik abba, hogy nem hiszik a fiakat. " Törökország háborúja A törökök nem vonulnak vissza a Szuezi-csatornától . Bécs, február 27. A Zeit jelenti Milánóból. A Corriere della Sera jelenti: Az a hír, hogy a törökök a Szuezi-csatornától visszavonulóban vannak, teljesen alaptalan. Ellenkezőleg, a törökök számos nehéz ágyút szállítanak a csatornához, olyan ágyukat, amelyeknek a sivatagon át való ■ szállítása eddig lehetetlennek látszott. Angol aviatikusok már azt is jelentik, hogy a török nehéz ágyuk El Aris és El Kantara közelébe megérkeztek. A törökök továbbá nagy buzgalommal folytatják ezen a vidéken a vasutak építését. A Dardanellák ostroma Heidin, február 27. Konstantinápolyból és Olaszországból érkezett jelentések most már tisztán mutatják, hogy a szövetséges angol-francia flotta a legnagyobb erőfeszítéssel látott a Dardanellák bombázásához és mindent megkísérel, hogy e nagyszerűen megvédett tengerszőrös erődést elhallgattassa. Eddigi kísérletei mind kudarccal végződtek, de a szenvedett veszteségeket pótolták és olyan nagy erővel kezdték meg újból a Dardanellák forszírozását, amilyenre még alig volt példa a történelemben. Milánói jelentések szerint tegnapelőtt reggel féltíz órakor huszonkét nagy páncélos hajó és húsz torpedózutó jelent meg a Dardanellák előtt és megkezdte a török erődök bombázását Már előbb három vízi repülőgép tűnt fel a partvidék fölött A gépek ezer méter magasságból gyújtó gránátokat dobtak az erődökre és néhány helyen tüzet okoztak. A flotta ágyúinak tüzelése főként a Dardanellák bejáratának két erőde, az Orkanie és a Kum Kalessi ellen irányult. Háromnegyed óráig tartott a tüzelés, melyben több mint százötven ágyú vett részt, összesen több mint kétezer lövedéket adtak le. A harc közben az ostromló flottát még hét angol és három francia dreadnoughttal erősítették meg. Egy tenedesi jelentés közli még, hogy két nagy csapatszállító hajó érkezett a Dardanellák elé. Ezeket tíz segédcirkáló kísérte. A szövetségesek most már több mint hatvan egységből álló flottát gyűjtöttek őszsze a Dardanellák előtt. Az entente-lapokban legutóbb az a hír jelent meg,hogy Anglia a bombázás előtt felszólította Olaszországot, hogy vegyen részt az akcióban, de Olaszország ezt az ajánlatot visszautasította. Római politikai körökben ezt a hírt a leghatározottabban megcáfolják. (Az Est.) Konstantinápoly, február 27. Mosttudódott ki, hogy annak az angolhadihajónak parancsnoka, amely a múlt héten többed magával a Dardanellákat bombázta, súlyosan megsebesült. ’A parancsnokot Szalonikiba vitték és az ottani kórházban ápolják. . . , 'Athén, február 27. Ideérkezett jelentések szerint a Dardanelliák külső erődei az angol-francia flotta ágyúzásának eredményesen állottak ellen. Az első bombázás több mint hat óráig tartott, a második pedig majdnem nyolc óra hosszat. Mikor több ellenséges hadihajó egyszerre közeledett az erődökhöz, a nehéz ütegek tűz alá vették a támadó flottát Még nem lehet pontosan tudni, hogy milyen károkatszenvedtek az ellenséges cirkálók, csak az bizonyos, hogy egy nagy hadihajó lehetősen súlyosan megsérült. Visszavert francia támadás Konstantinápoly, február 27.