Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)

1915-03-02 / 61. szám

18 * ) Az idei termés biztosítási A hiánkanélküliség elleni küzdésérű­ ma­gyarországi egyesülete vasárnap délelőtt föl­des Béla egyetemi tanár, orsz. képviselő elnök­lésével látogatott ankétet tartott annak a kér­désnek megállapítására, ak­iképpen lehetne a munkáshiányra való tekintettel az idei ter­­hlést biztosítani. m­a. Az elnök a megnyitó beszédében rámutatott a probléma kimagasló jelentőségére, amely elsősorban abban áll, miként lehet a katonai szolgálatra bevonult, fitarikaerőket­ helyettesí­teni, másodszor, hogyan kell a munkaviszon­yt szabályozni, hogy azáltal a helyettesítés tény­leg bekövetkezzék. A monarchia 50 millió la­kosságának nyugalmáról és gondtalan munká­járól van itt szó. A tárgy előadója Barkányi Béla volt, aki kifejtette, hogy a háború­ előtérbe tolja a gaz­dasági élet olyan­ kérdéseit, amelyek azelőtt egyesek figyelmét kötötték le. Ilyen probléma a mezőgazdasági munkaerők jobb szervezésé­nek a kérdése. A munkaerő egyenlőtlen ki­használása okozza a nagy munkatorlódást az esztendő egyik részében, a munkáshiányt az esztendő másik részében. A háború a munka­erő szervezésében rejlő hiányokra világít rá, amelyek egyaránt károsan hatnak a terme­lésre és a munkások szociális helyzetére. Most nemcsak gazdasági, hanem politikai motívu­mok is sürgetik a munkaerő jobb szervezését, hogy az idei termést biztosíthassuk. Az első szükséges intézkedés volna a munkaközvetítés jobb szervezése a mezőgazdaságban és a tájé­koztatás a munkapiac helyzetéről. A jelenlegi rendszer hiányai, amelyek szerinte főképpen a végrehajtó szervek és a központ között való igen laza kapcsolatból erednek,­­ sürgősen is orvoslandók volnának, ha egy rövid kurzuson 50—60 olyan gyakorlott közigazgatási vagy mezőgazdasági szakembert látnának el a szük­séges tudnivalókkal, hogy ezek vajononként (egy vagy több vármegye területe) megszer­vezzék a községi munkaközvetítőket. Rendkí­vül fontos, hogy a közvetítés ne a hivatalos le­velezés lassú útján­ történjék, hanem a telefon és a sajtó felhasználásával". A központ egy, legalább hetenkint egyszer megjelenő hivatalos lap útján lehet nagy szolgálatot, melyből a hatósági munkaközvetítők, a munkások veze­tői, a közmunkák végeztetői és az egyes na­gyobb birtokosok megtudnák, hogy melyik közvetítő útján mehet végbe a munkaközvetí­tés. A munkapiacról való tájékoztatáson és munkaközvetítésen kívül a gépek alkalmazását és a meglévő munkaerő jobb kihasználását tartja feltétlenül szükségesnek, óriási a száma azoknak a kihasználatlan gépeknek, amelyek gépsínekben hevernek, mert tulajdonosuk azóta mást vett. Ezekkel a gépekkel, ha azokat a községnek átengedik használatra, a község egy vállalkozóval nagy területet munkáltathat meg. A mezőgazdasági munkaerő teljesítőké­­pességének fokozására hozott fel azután érde­kes példákat. A termelés munkaerő jobb ki­használásával még nagy mértékben fokozható. Válvetett munkával el fogjuk érni, hogy a­ termés betakarításánál semmi fennakadás nem lesz és a magyar mezőgazdaság nagyobb ter­melőképességgel kerül ki a háborúból. Az előadás után hosszabb vita indult meg, amelyben elsőnek Polónyi Géza vett részt. Rámutatott Magyarország szerencsés helyze­tére a világháborúban, amelyet annak köszön­het, hogy gabona- s állatszükségletéről maga tud gondoskodni. Hazánk kiéheztetéséről nem lehet szó, a­­mint az a világ leghatalmasabb kereskedőnemzetének, Angliának esetében fe­nyeget. Mindazonáltal Magyarország mező­­gazdaságában jelenleg nemcsak emberi, ha­nem állati és motorikus munkaerőben is hiány mutatkozik. Minthogy a galíciai aratás az el­lenséges megszállás következtében elmarad, különösen fontos, hogy az összes alkalmas te­rületeket a gabonaműelésbe bevonjuk. A mezőgazdák körében az az aggály merült fel, hogy a vetés talán megtörténhetik, de az ara­tás nehézségekbe fog ütközni. A halak elhárí­tására elsősorban arra van szükség, hogy Né­metország mintájára az állami ménesek lóál­lományát a gazdák rendelkezésére bocsássák. A mezőgazdasági munkások körében bekövet­kezett nagy hiányt az i­skolásgyerm­ekek mun­kájával nem igen lehet pótolni. A statisztikai­­lag kimutatott munkáshiány esetén a hadifog­lyokat és menekülteket kellene elsősorban munkára fogni A városi őrzömünket végző népfelkelőket és a rokkant­ katonákat fel kel­lene e célra használni. Az ipari munkásokat is részben fel lehetne erre a célra használni, ki­vált az építőipar munkanélküli elemeit. A kor­mány feladata, hogy a munkaközvetítést or­szágszerte megszervezze. Végül állást foglal a galiciai bevándorlás ellen. Farkas Oé­za dr. munkásszervezetünknek legnagyobb hibáját abban látja, hogy a köz­­igazgatási hatóságoknak kevés érzéke van a munkásság szociális jóléte iránt, a munkaköz­­terítésbe­l való részvételüktől még kellő kitá­gítás esetén sem vár eredményeket. Jó munka­erőket csak akkor lehet kapni, ha megfelelő munkabékéket ajánlanak fel, nem pedig bünt­­tetésekkel fenyegeeti meg a népet. Nem hiszi, hogy a gépszínekben számottevő használható feléé gép volna. A mai helyié­G azoknak ad iga­zat, akik a kisbirtok szaporítja' 'fi mellett fog­lalnak állást. ». .. • , Koppeni Géza egyetért az akkodu.jel'r­end­­szer elterjesztésére vonatkozó javaslattal. Jra_ mutat arra a munkáskontingensre, amely nor­mális évekbeli mezőgazdasági munkára megy Ausztriába és Németországba; ma ezeket a munkásokat hatósági intézkedésekkel kellene itthon tartani. Javasolja továbbá, hogy az arató- és cséplőmunkákn­ál a részes munkát a minimum megállapítása mellett általánosan vezessék be, Ferenczi Imre dr. óva int attól, hogy a ter­més biztosításának és lehető növelésének fel­tétlen nemzeti szükségességét bármelyik osz­tály a maga előnyére és egy másik osztály hát­rányára használja ki. A társadalmi békét a mai viszonyok között fokozott mértékben kell megóvni. Elsősorban tehát a szabad mező­gazdasági munkások és munkásnők munka­erejét kell méltányos munkafeltételek felaján­lásával nemcsak teljesen igénybe venni, de a maximumig fokozni. Csak hol a munkáshiányt megszüntetni ilyenkor sem sikerül, lehet szó­badi szolgáltatásról, a hadifoglyok és mene­tvitek tömeges alkalmazásáról. Javaslatai a következők: A kormány bocsássa ki mielőbb a munkaközvetítés újjászervezésére vonatkozó rendeletet, amelyre az 1914. évi L. tc. 12. §-a alapján nyert felhatalmazást. Állapítsa meg vidékenként a munkabér minimumát, amely­nek, tekintettel az élelmiszerek drágaságára, a múlt évi pénzbéreknél legalább 20%-kal kell magasabbnak lennie. Csak azokat a munká­sokat és munkásnőket, akik ezen méltányos munkabérek mellett sem hajlandók önként dol­gozni, lehet az 1914. évi L. te. 6. §. alapján ezen minimum mellett méltán munkára szorí­tani, illetve az 1914. évi XLV. te. 7. §-a alapján a hadbavonultak után járó segélytől megfosz­tani. A nélkülözhető népfölkelőket, úgy mint Franciaországban a territoriális katonákat, kü­lönösen a kisebb gazdaságok érdekében fel­váltva kellene úgy a tavaszi munkák, mint az aratómunkák elvégzésére legfeljebb két hétre szabadságolni, mert ez a munka is katonai ér­dekű. A hadifoglyokat és a menekülteket, úgy mint Németországban, csak az esetben sza­badna rendelkezésre bocsátani, ha először a munkaközvetítő központ igazolja, hogy tényleg munkáshiány áll fenn, másodszor, ha a munkaadó kész a hadifoglyoknak is a helyben szokásos munkabéreket és ellátást megadni. Az ipari munkások közül végszükség esetén az építőm­unkások, ácsok, napszámosok és egyéb vidéki származású városi elemek alkalmasak a szervezetek közvetítése mellett megállapítandó tisztességes munkaiés tételek esetén könnyebb mezei munkákra. Ausztriának nagyszámú sze­zonmunkásait és munkásnőit is tekintetbe le­hetne venni. A mezőgazdaságból származó rok­kantokat oda kellene visszavezényelni. Földes Béla elnök befejező szavaiban azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a bábomból az emberi szolidaritás eszméje megerősödve fog kikerülni. Köszönetet mond az előadónak és a felszólalóknak, akik értékes eszmékkel já­rultak hozzá a mezőgazdasági termés biztosítá­sának kérdéséhez. * Csongrád vármegye alispánja a megye kö­zönségéhez felhívást intézett, amelyben arra figyelmeztet, hogy a földnek megművelése és hasznosítása mindenekfelett álló feladat. A szemestermények mellett főleg a főzelékfélék ültetését ajánlja. Egyidejűleg figyelmezteti az alispán a munkásokat, hogy március 10-ig az eddigi szokásos feltételek mellett kössék meg az aratási szerződéseket, hogy ezáltal biztosít­sák maguknak a keresetet. Végül figyelmezteti azokat, akik hadisegélyt élveznek, hogyha a nekik felajánlott s munkabírásuknak meg­felelő mezőgazdasági munkák végzésére nem vállalkoznak, megvonják tőlük a segélyt. A Miskolc város törvényhatósági bizottsága tegnap Tarnay Gyula dr. főispán elnöklésével rendes havi ülést tartott, amelyen tárgyalták a­ földművelésügyi miniszternek a földek meg­művelése tárgyában küldött leiratát. Nagy Ferenc polgármester bejelentette, hogy a le­irat a várost nem találta készületlenül, mert ő már hetekkel előbb folytatott a gazdákkal tárgyalásokat a bevetetlen földek megműve­lése dolgában. A közgyűlés a polgármester be­jelentését örömmel vette tudomásul és elhatá­rozta, hogy a kisgazdáknak egy vagyon árpát, egy vagyon zabot és fél vagyon tavaszi búza­vetőmagot ad s azokat a földeket, melyeket tulajdonosai nem vetnek be, házi kezelésben maga munkáltatja meg. * , MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. kedd, március 2. A Kárpátok lábánál A berlini Lokalanzeiger közli a Kárpá­­tokba küldött tudósítójának­;­tollából az itt kö­vetkező cikket: Magyarország,­ február végén. " A háborúnak talán sehol sincs annyi han­gulata, mint itt a Kárpátokban. A hóval bo­rított, erdős szakadékok mélységes csendje, a zúzmarától csillogó fák, a nap melegében pá­rolgásnak induló hó, az egész vidéknek sajá­tos eredetiséget kölcsönöznek. Csodálatos, hogy­ a háború­ mennyire élesebbé teszi érzékünket a természeti­ szépségei iránt. A Latorca kanyar­odóit követve, autónk két óra alatt érkezik el a hadsereg főhadiszállá­sáról a frontba.­. Lengyelországban szerzett ta­pasztalataink után-az út valósággal- ideálisnak tűnik fel előttünk. Csak a kanyar­odóknál, akadnak nehézségeink, amelyeknek emelkedé-­ seit a síkos, jeges havon nem kis dolog le­győzni. Az osztrák és magyar ágyuk lés trón-, szekerek elé fogott nyolc-nyolc apró ,­macska** ló, amelyek megszokták a Havon és hegyekben való járást, itt előnyben van az autók fölött.­ Erappe-parancsnokságunk igyekezett is minél több ilyen h­egyi lovat beszerezni Tirolból , Bukovinából. A rend, amit az osztrák és mag­­gyar trénnél tapasztalunk, igazán, mintaszerű, Beregváron kiszállunk. Hogy megtekint­­­sük Schönborn gróf vadászkastélyát, amely egészen egyedi áll egy erdős hegycsúcsán. Egy porosz tábornok lakik benne, és foga­d bennünket. Mialatt körülvezetett bennünket, lövések zaját hallottuk. A generális tisztjei vaddisznóra vadásztak a környékben. A­ szom­széd faluban egy processzióval találkoztunk, száz meg száz gyertyát vivő asszonynyal­­és gyermekkel, akik valamennyien az itteni nép viseletében, a kecskebőrből való „bundában“ jártak. Az egészen öreg asszonyok, akik már­ menni is alig tudnak, a házuk kapujában ül­dögéltek, hosszú pipával fogatlan szájukban. Sok faluban és számos hídon diadalkapukat találunk, amelyek virágfüzérekkel vannak dí­szítve, magyar felírás vann rajtuk: ,,Isten kö­zölte, emlékezetéül annak, hogy nemrégiben itt még az oroszok tanyáztak, s amikor azok el­menekültek innen, a helyükbe vonuló magyar csapatok üdvözlésére készültek ezek a kapuk. Errefelé igen sok elappe-csapatra van szük­ség a hidak és a hegyúriak biztosítására. Körülbelül egy órai utazás után egy völgybe kanyarodtunk, ahonnan csakhamar ismét fölfelé vezetett az út a hágó magaslatára. Itt egy ugyancsak Schönborn gróf tulajdoná­­ban levő vadászháznál szállottunk ki. Egy osz­trák és magyar dandárparancsnokság ütött itt tanyát. A legénység és a lovak­ számára barak­kokat állítottak fel. Minden harmadik nap ide jönnek vissza a lövészárkokból egy kis üdü­lésre a felváltott csapatok. Az után több hegyi haulk­ pihen. Mostanáig hallgattak ezek­, de alig tűntünk mi el az erdőben, máris meghnyi­­tották bronzszájukat. Az erdős szakadékban, ahol két derék honvéd vezetett bennünket, egy őrjáratra bukkantunk, amely lövéseket adott le. A lövések fölverték az erdő csendjét. Még Segít egy­ órahosszat, mentünk völgynek,­ hegy­

Next