Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)

1915-03-09 / 68. szám

e­ tek a kormányhoz, a korábbi hónapokban szeptemberben stb., amelyek a készleteknek az egész országban való kényszerfelvételére, a be­hozatali tilalmak felfüggesztésére és a rekvi­rálásnak az egész ország területére elrendelé­sére vonatkoznak. Mindezek közzététele szük­séges azért, hogy a közönség világosan lássa, mit tett a főváros és mulasztott-e. Nekem a közélelmezés kérdéséről az a véleményem, hogy az csak igen kis részben tartozik a helyi ható­ságokra, hanem inkább a kormányra. Mert, hogy az általunk dicsért németekre térjünk át, csak nem hiszik, t. uraim, hogy Berlin, Lipcse, München külön-külön vásároltak gabonát, mi­dőn a mi készleteinket és élelmiszerünket el­vitték, nem, hanem a birodalmi kormány meg­bízottjai szerezték be a szükséges készleteket, általában, amidőn rekvirálásról beszélünk, vagyis midőn a szabad kereskedelem meg­szűnt, ott a helyi hatóságok meg vannak bé­nítva. Talán csak nem szenvedünk abban a nagyzási hóbortban, hogy általános, országos rend eszközlése nélkül, mindama élelmikészle­tekkel dúsan el leszünk látva, amelyekben más városokban, vidékeken nagy a hiány. A kor­mánynak kötelessége gondoskodni a készletek­nek aránylagosan való szétosztásáról azért, hogy egy helyen se legyen túlságos bőség akkor, midőn más helyen nagy a hiány. Háborít ide­jén a közélelmezés kérdése országos kérdés és a közélelmezés ügyének vezetése az elsőrendű szükségletet képező élelmi cikkeknél a kor­mányzat gondja. Különösen akkor, amidőn a rekvirálás intézménye életbe lépett, mert hiszen a fővárosnak nincsen csendőrsége, avagy kato­nája, amely karhatalommal gondoskodna és biztosítaná a készletek beszolgáltatását. Tehát csak a kormánynak és senki másnak a köteles­sége, a rendet e téren megteremteni. (A készletek felvétele, a rekvirálás.) A közigazgatási bizottság a múltkor azt határozta, hogy kívánja a készletek kényszer­felvételét az egész országban. Konstatálom, hogy mindez máig sem történt meg. Megtör­tént a kényszerfelvétel Budapesten, de már a környező falvakban nem, kivéve azokat, ame­lyek az államren­dőrség hatásköre alá eső te­rülethez tartoznak. Midőn tehát Budapestről a környező falvakba jut liszt, felszabadul azon készlet a kötelező összeírás alól. A környékbeli falvak Budapesten sok lisztet szereznek be, meggyőződhetünk erről a környező falvakhoz vezető útvonalakon látható szállításoknál. A kényszerfelvételnek csak úgy van igazi eredménye, ha az egész országra kiterjed, a rekvirálásnak pedig csak úgy van értéke, ha nem az egyén tetszésére bízzák gabonamennyi­ségeik beszolgáltatását, hanem ha szigorúan, kivétel nélkül mindenkinek be kell, köteles­sége kiszolgáltatni készletét és ha nemcsak bün­tetik a mulasztást, hanem ha el is koboztatnak minden kártérítés nélkül azon mennyiségek, a­melyeket nem szállított be. Az olyan rekvirá­lás, amely az egyén tetszésére van bízva, szankciót nem fűznek hozzá, és a mulasztót se nem büntetik, se vagyoni hátránynyal nem sújtják, nem ér semmit, úgy tudom, s az or­szágos bizottság is e véleményen van, hogy az országban igen nagy gabonamennyiség van, amelyet még nem rekviráltak és amely ki tudott bújni a rekvirálás alól. Tudomásom szerint legalább másfél millió­­ métermázsán felül van az a gabonamennyiség, amely kike­rülte a rekvirálást. Kacagtató, hogy azon töp­rengünk, lehet-e egy kiló lisztet kapni Buda­pesten akkor, amidőn mintegy másfél millió méter mázsa gabona van elrejtve. (A kiviteli engedélyek.) A t. alpolgármester úr szerint a főhiba az, hogy rossz termés volt. Nem tudom, így van-e ez. Mihelyt az ország háborús időben elkövet­kezendőknek neki megy oly készületlenséggel, hogy nem veszi fel a meglevő készleteket és nem csinál kasszát annól, hogy.­ffice yaai addig nem adhat semmiféle kiviteli engedélyt, bár­mennyire is szeretem a velünk harcoló szövet­ségeseinket ; ha csak annyim van éppen, a­mennyire nekem is szükségem van, akkor nem adhatok kiviteli engedélyeket. Mulasztás, hogy mindmáig nem állapították meg, hogy mily készlete van Magyarországnak. A tejtermelők pl. panaszkodnak, hogy oly nagy mennyiségű korpa kivitelére adott a kormány engedélyt, amelynek elvonása igen káros a tejtermelésre, íme minden baj ebből származott és az nem mentség, hogy kevés volt a termés. Mert azt hivatalosan, hitelesen senki sem tudja. (Moz­gás.) A készletek felvétele nélkül a terepet nem lehet áttekinteni. (A behozatali vámok felfüggesztése.) A behozatali vámok kérdése kibővült. Most már nemcsak Románia felé kell felfüggeszteni a vámokat, hanem a háború tartamára általá­ban minden élelmicikkre vonatkozó behoza­tali vámot, tilalmat fel kell függeszteni. Mert most nem ismerhetünk el semmiféle magánér­deket, amelyet a felfüggesztések folytán sére­lem érne. Akármennyi élelmiszert hoznak most Magyarországba, az mind megtalálja a maga piacát. Kérdés, vájjon az a tilalom, amelyet a lapokhoz intéztek arra vonatkozólag, hogy a rekvirálás adatai nem közölhetők, érinti-e azon adatokat is, amelyek a főváros területén fel­vett készletekre vonatkoznak ... Bárczy polgármester : Ez az összeírás nem rekvirálás cél­jából történt! Vázsonyi Vilmos: Ha a hadviselés érde­keibe nem ütközött, hogy­ egyes lapok úgy ír­janak, mintha éhínség volna Budapesten ugyanakkor, amidőn a kávéházakban csak úgy ropogtatják a kifliket, még kevésbbé ütközhetik a hadviselés érdekeibe az éhínség cáfolatára szolgáló adatok közzététele. A cenzúra intéz­ményét általában perhorreszkálom, de ha van, akkor ezen a téren is bizonyos demokráciát, egyenlőséget várok. A szerelőlyukak vagy mind nyitva legyenek, vagy mind be legyenek téve. De hogy az egyik felén mindent lehessen csi­nálni, a másik felén pedig semmit sem, a had­viselés érdekeinek ilyen szempontból való ke­zelését igen különösnek tartom. Fura dolog, hogy amidőn Budapesten malmokban és köz­raktárakban 371.000 mm. liszt van felhalmozva, csak rövid ideig, egy hétig átmenetileg nem tud mindenki liszthez jutni. Csak szállítási nehézségekről van szó, a kormány maga ga­rantálja, hogy a mennyiségek rövid idő múlva megérkeznek, katonai célokra az említett 371.000 mm. van felhalmozva és ilyen körül­mények között a hatalmas készletből a főváros lakossága javára nem lehet 50.000 mm.-t köl­csön venni a kormány garanciája mellett?! A hadügyi kormánynak, amely rövid időre kölcsönözné nekünk a szükséges lisztet, min­dig módjában áll a részére szükséges mennyi­séget felhozatni. Felhozok egy esetet: Újvidék­ről egy nagy gabonacég nem tudja felh­ozatni készletét Budapestre, mert a katonai hatóság nem engedi, hogy Újvidéken a hajóra rakodni lehessen. Tudnunk kell mindezt, hogy láthas­suk, kik okozzák a nehézségeket. A hadvise­lésnek semmiféle érdeke nem tilthatja meg, hogy midőn az említett óriási lisztkészlet van felhalmozva, átmenetileg rövid időre, másfél, vagy két hétre a kormány kezessége mellett 50—56 ezer métermázsát kölcsön kaphasson. Tehát apró, kicsinyes dolgok akadályozzák az átmeneti nehézségek elhárítását. (A magánosok készletei.) Magánháztartásokban állítólag 66 ezer mm. liszt van felhalmozva. Ez a mennyiség megfelel — valamivel több is — Budapest egyhavi szük­ségletének. Szerintem a magánházakban lévő lisztmennyiség még ennél is­ több. Mi volt az oka, hogy ekkora mennyiséget felhalmoztak? Szerintem nem az, mintha tettek volna, hogy nem lesz liszt, hanem attól folva, hogy­ éppen ottan nem lesz, ahol legjobban van rá szük­ség és nem lesz arányosan szétosztva. Az volna helyes, hogy az, aki vagyoni helyzeténél fogva könnyebben jutott liszthez, és nagyobb mennyi­ség van nála felhalmozva, átengedne a szegé­nyebb sorsú lakosságnak bizonyos részt. Ha egyesek tetemes készleteket gyűjtenek, mások meg nem jutnak kis készlethez sem, nem lá­tok más megoldást, mint az utalványozási­­rendszert. Be fog következni, hogy a polgárok nem egyenletesen jutnak liszthez, hanem egyesek, túlzott óvatosságból, készleteket fognak gyűj-­ teni, másoktól vonván el azokat, mások rová­sára. Mert azoknak módjukban áll. Egyiknél tehát lesz készlet, a másiknál nem. A főváros vezetőségének csak azt a szemre­hányást tehetem, hogy az adatokat nem kö­zölte kellő időben és engedte félrevezetni a köz­véleményt. Most bátorkodom levoni a fentiek­ből a konklúziókat. Tisztelettel kérem múltkori határozatunk­nak megismétlését, mely a készletek kényszer­felvételére vonatkozik, az egész országra nézve. Minthogy az a gyanú lappang, hogy az or­szágban még mindig vannak elrejtve gabona­­készletek, a rekvirálásnak kényszer alapján szigorúan kell történnie, oly módon. A­ kor­mány záros határidőt szabjon, amely alatt mindazok, akik készleteiket az eddigi rekvirá­­lásnál elhallgatták, még pótlólag bejelenthetik és így minden büntetéstől és zaklatástól me­nekülnek. Azokat pedig, akik a kitűzött határ­idő alatt titkos készleteiket nem jelentik be, nemcsak büntetik, hanem elrejtett gabona­­mennyiségüktől is megfosztják, minden kárté­rítésre való igény nélkül. Amennyiben a ren­des közigazgatás ezen feladatok elvégzésére elégtelen volna, igénybe vehetők a készletek ki­derítésére az e téren már jártassággal bíró pénz-, ügy­őrök. A háború tartamára az összes élelmicik­kekre vonatkozólag függesztessenek fel a be­hozatali vámok, illetve a behozatali tilalmak. Teljesen méltányolván a hadviselés érde­keit, kérjük a kormányt, hogy átmenetileg a fennálló nehézségek elhárítására, kölcsönkép-­­pen adasson lisztet a katonai célokra Budapest­­en felhalmozott óriási készletekből. Tisztelettel kérem a bizottság hozájárulá­­sát eme javaslataimhoz.­­ Hogy egyoldalúsággal ne vádoltassam, rátérek ama közvetítőkre is, akik álítólag visz­­szaéléseket követtek el és az ínséget előidézték. Ezek azok a kis apró exisztenciák, akiket a háború sodort hazájukból a fővárosba, ahol kis panamácskáikat kezdték űzni. Ha ezek okozták a liszthiányt, egyetértünk azt hiszem abban, hogy amennyiben ezek vendégekként tartózkodnak Budapesten, a főváros területéről eltávolíttassanak. . Az indítványokat a bizottság nagy he­lyesléssel elfogadta, valamint Feleki Bélá­nak azt a javaslatát is, hogy a fővárost a lisztellátás helyes elintézése és ellenőrzése érdekében alkerületekre osszák fel. magyarország Budapest, 1915. kedd, m­­árcius 9. A hatósági burgonya Az elárusítás első napja (Saját tudósítónktól.) A főváros na­rancssárga falragaszokon tudatta a fogyasztó közönséggel, hogy ma reggel 8 órakor hat vásárcsarnokban és négy piacon megkezdi a hatósági burgonya elárusítását. És­pedig kilogrammonként 12 fillérjével. A plakátok és a lapok közlései nyomán a közönség már kellőképpen tájékozódott volt a főváros ebbeli intézkedéséről és már jóval nyolc óra előtt tolongott az elárusító­helyek ajtai előtt. Miután ez a tolongás előre látható volt, az egyes helyeken nemcsak fővárosi alkalmazottak, hanem két-két rendőr igyekezett fönntartani a rendet, öt- tizkVQL adagokat lehetett csak

Next