Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)
1915-03-09 / 68. szám
e tek a kormányhoz, a korábbi hónapokban szeptemberben stb., amelyek a készleteknek az egész országban való kényszerfelvételére, a behozatali tilalmak felfüggesztésére és a rekvirálásnak az egész ország területére elrendelésére vonatkoznak. Mindezek közzététele szükséges azért, hogy a közönség világosan lássa, mit tett a főváros és mulasztott-e. Nekem a közélelmezés kérdéséről az a véleményem, hogy az csak igen kis részben tartozik a helyi hatóságokra, hanem inkább a kormányra. Mert, hogy az általunk dicsért németekre térjünk át, csak nem hiszik, t. uraim, hogy Berlin, Lipcse, München külön-külön vásároltak gabonát, midőn a mi készleteinket és élelmiszerünket elvitték, nem, hanem a birodalmi kormány megbízottjai szerezték be a szükséges készleteket, általában, amidőn rekvirálásról beszélünk, vagyis midőn a szabad kereskedelem megszűnt, ott a helyi hatóságok meg vannak bénítva. Talán csak nem szenvedünk abban a nagyzási hóbortban, hogy általános, országos rend eszközlése nélkül, mindama élelmikészletekkel dúsan el leszünk látva, amelyekben más városokban, vidékeken nagy a hiány. A kormánynak kötelessége gondoskodni a készleteknek aránylagosan való szétosztásáról azért, hogy egy helyen se legyen túlságos bőség akkor, midőn más helyen nagy a hiány. Háborít idején a közélelmezés kérdése országos kérdés és a közélelmezés ügyének vezetése az elsőrendű szükségletet képező élelmi cikkeknél a kormányzat gondja. Különösen akkor, amidőn a rekvirálás intézménye életbe lépett, mert hiszen a fővárosnak nincsen csendőrsége, avagy katonája, amely karhatalommal gondoskodna és biztosítaná a készletek beszolgáltatását. Tehát csak a kormánynak és senki másnak a kötelessége, a rendet e téren megteremteni. (A készletek felvétele, a rekvirálás.) A közigazgatási bizottság a múltkor azt határozta, hogy kívánja a készletek kényszerfelvételét az egész országban. Konstatálom, hogy mindez máig sem történt meg. Megtörtént a kényszerfelvétel Budapesten, de már a környező falvakban nem, kivéve azokat, amelyek az államrendőrség hatásköre alá eső területhez tartoznak. Midőn tehát Budapestről a környező falvakba jut liszt, felszabadul azon készlet a kötelező összeírás alól. A környékbeli falvak Budapesten sok lisztet szereznek be, meggyőződhetünk erről a környező falvakhoz vezető útvonalakon látható szállításoknál. A kényszerfelvételnek csak úgy van igazi eredménye, ha az egész országra kiterjed, a rekvirálásnak pedig csak úgy van értéke, ha nem az egyén tetszésére bízzák gabonamennyiségeik beszolgáltatását, hanem ha szigorúan, kivétel nélkül mindenkinek be kell, kötelessége kiszolgáltatni készletét és ha nemcsak büntetik a mulasztást, hanem ha el is koboztatnak minden kártérítés nélkül azon mennyiségek, amelyeket nem szállított be. Az olyan rekvirálás, amely az egyén tetszésére van bízva, szankciót nem fűznek hozzá, és a mulasztót se nem büntetik, se vagyoni hátránynyal nem sújtják, nem ér semmit, úgy tudom, s az országos bizottság is e véleményen van, hogy az országban igen nagy gabonamennyiség van, amelyet még nem rekviráltak és amely ki tudott bújni a rekvirálás alól. Tudomásom szerint legalább másfél millió métermázsán felül van az a gabonamennyiség, amely kikerülte a rekvirálást. Kacagtató, hogy azon töprengünk, lehet-e egy kiló lisztet kapni Budapesten akkor, amidőn mintegy másfél millió méter mázsa gabona van elrejtve. (A kiviteli engedélyek.) A t. alpolgármester úr szerint a főhiba az, hogy rossz termés volt. Nem tudom, így van-e ez. Mihelyt az ország háborús időben elkövetkezendőknek neki megy oly készületlenséggel, hogy nem veszi fel a meglevő készleteket és nem csinál kasszát annól, hogy.ffice yaai addig nem adhat semmiféle kiviteli engedélyt, bármennyire is szeretem a velünk harcoló szövetségeseinket ; ha csak annyim van éppen, amennyire nekem is szükségem van, akkor nem adhatok kiviteli engedélyeket. Mulasztás, hogy mindmáig nem állapították meg, hogy mily készlete van Magyarországnak. A tejtermelők pl. panaszkodnak, hogy oly nagy mennyiségű korpa kivitelére adott a kormány engedélyt, amelynek elvonása igen káros a tejtermelésre, íme minden baj ebből származott és az nem mentség, hogy kevés volt a termés. Mert azt hivatalosan, hitelesen senki sem tudja. (Mozgás.) A készletek felvétele nélkül a terepet nem lehet áttekinteni. (A behozatali vámok felfüggesztése.) A behozatali vámok kérdése kibővült. Most már nemcsak Románia felé kell felfüggeszteni a vámokat, hanem a háború tartamára általában minden élelmicikkre vonatkozó behozatali vámot, tilalmat fel kell függeszteni. Mert most nem ismerhetünk el semmiféle magánérdeket, amelyet a felfüggesztések folytán sérelem érne. Akármennyi élelmiszert hoznak most Magyarországba, az mind megtalálja a maga piacát. Kérdés, vájjon az a tilalom, amelyet a lapokhoz intéztek arra vonatkozólag, hogy a rekvirálás adatai nem közölhetők, érinti-e azon adatokat is, amelyek a főváros területén felvett készletekre vonatkoznak ... Bárczy polgármester : Ez az összeírás nem rekvirálás céljából történt! Vázsonyi Vilmos: Ha a hadviselés érdekeibe nem ütközött, hogy egyes lapok úgy írjanak, mintha éhínség volna Budapesten ugyanakkor, amidőn a kávéházakban csak úgy ropogtatják a kifliket, még kevésbbé ütközhetik a hadviselés érdekeibe az éhínség cáfolatára szolgáló adatok közzététele. A cenzúra intézményét általában perhorreszkálom, de ha van, akkor ezen a téren is bizonyos demokráciát, egyenlőséget várok. A szerelőlyukak vagy mind nyitva legyenek, vagy mind be legyenek téve. De hogy az egyik felén mindent lehessen csinálni, a másik felén pedig semmit sem, a hadviselés érdekeinek ilyen szempontból való kezelését igen különösnek tartom. Fura dolog, hogy amidőn Budapesten malmokban és közraktárakban 371.000 mm. liszt van felhalmozva, csak rövid ideig, egy hétig átmenetileg nem tud mindenki liszthez jutni. Csak szállítási nehézségekről van szó, a kormány maga garantálja, hogy a mennyiségek rövid idő múlva megérkeznek, katonai célokra az említett 371.000 mm. van felhalmozva és ilyen körülmények között a hatalmas készletből a főváros lakossága javára nem lehet 50.000 mm.-t kölcsön venni a kormány garanciája mellett?! A hadügyi kormánynak, amely rövid időre kölcsönözné nekünk a szükséges lisztet, mindig módjában áll a részére szükséges mennyiséget felhozatni. Felhozok egy esetet: Újvidékről egy nagy gabonacég nem tudja felhozatni készletét Budapestre, mert a katonai hatóság nem engedi, hogy Újvidéken a hajóra rakodni lehessen. Tudnunk kell mindezt, hogy láthassuk, kik okozzák a nehézségeket. A hadviselésnek semmiféle érdeke nem tilthatja meg, hogy midőn az említett óriási lisztkészlet van felhalmozva, átmenetileg rövid időre, másfél, vagy két hétre a kormány kezessége mellett 50—56 ezer métermázsát kölcsön kaphasson. Tehát apró, kicsinyes dolgok akadályozzák az átmeneti nehézségek elhárítását. (A magánosok készletei.) Magánháztartásokban állítólag 66 ezer mm. liszt van felhalmozva. Ez a mennyiség megfelel — valamivel több is — Budapest egyhavi szükségletének. Szerintem a magánházakban lévő lisztmennyiség még ennél is több. Mi volt az oka, hogy ekkora mennyiséget felhalmoztak? Szerintem nem az, mintha tettek volna, hogy nem lesz liszt, hanem attól folva, hogy éppen ottan nem lesz, ahol legjobban van rá szükség és nem lesz arányosan szétosztva. Az volna helyes, hogy az, aki vagyoni helyzeténél fogva könnyebben jutott liszthez, és nagyobb mennyiség van nála felhalmozva, átengedne a szegényebb sorsú lakosságnak bizonyos részt. Ha egyesek tetemes készleteket gyűjtenek, mások meg nem jutnak kis készlethez sem, nem látok más megoldást, mint az utalványozásirendszert. Be fog következni, hogy a polgárok nem egyenletesen jutnak liszthez, hanem egyesek, túlzott óvatosságból, készleteket fognak gyűj- teni, másoktól vonván el azokat, mások rovására. Mert azoknak módjukban áll. Egyiknél tehát lesz készlet, a másiknál nem. A főváros vezetőségének csak azt a szemrehányást tehetem, hogy az adatokat nem közölte kellő időben és engedte félrevezetni a közvéleményt. Most bátorkodom levoni a fentiekből a konklúziókat. Tisztelettel kérem múltkori határozatunknak megismétlését, mely a készletek kényszerfelvételére vonatkozik, az egész országra nézve. Minthogy az a gyanú lappang, hogy az országban még mindig vannak elrejtve gabonakészletek, a rekvirálásnak kényszer alapján szigorúan kell történnie, oly módon. A kormány záros határidőt szabjon, amely alatt mindazok, akik készleteiket az eddigi rekvirálásnál elhallgatták, még pótlólag bejelenthetik és így minden büntetéstől és zaklatástól menekülnek. Azokat pedig, akik a kitűzött határidő alatt titkos készleteiket nem jelentik be, nemcsak büntetik, hanem elrejtett gabonamennyiségüktől is megfosztják, minden kártérítésre való igény nélkül. Amennyiben a rendes közigazgatás ezen feladatok elvégzésére elégtelen volna, igénybe vehetők a készletek kiderítésére az e téren már jártassággal bíró pénz-, ügyőrök. A háború tartamára az összes élelmicikkekre vonatkozólag függesztessenek fel a behozatali vámok, illetve a behozatali tilalmak. Teljesen méltányolván a hadviselés érdekeit, kérjük a kormányt, hogy átmenetileg a fennálló nehézségek elhárítására, kölcsönkép-pen adasson lisztet a katonai célokra Budapesten felhalmozott óriási készletekből. Tisztelettel kérem a bizottság hozájárulását eme javaslataimhoz. Hogy egyoldalúsággal ne vádoltassam, rátérek ama közvetítőkre is, akik álítólag viszszaéléseket követtek el és az ínséget előidézték. Ezek azok a kis apró exisztenciák, akiket a háború sodort hazájukból a fővárosba, ahol kis panamácskáikat kezdték űzni. Ha ezek okozták a liszthiányt, egyetértünk azt hiszem abban, hogy amennyiben ezek vendégekként tartózkodnak Budapesten, a főváros területéről eltávolíttassanak. . Az indítványokat a bizottság nagy helyesléssel elfogadta, valamint Feleki Bélának azt a javaslatát is, hogy a fővárost a lisztellátás helyes elintézése és ellenőrzése érdekében alkerületekre osszák fel. magyarország Budapest, 1915. kedd, március 9. A hatósági burgonya Az elárusítás első napja (Saját tudósítónktól.) A főváros narancssárga falragaszokon tudatta a fogyasztó közönséggel, hogy ma reggel 8 órakor hat vásárcsarnokban és négy piacon megkezdi a hatósági burgonya elárusítását. Éspedig kilogrammonként 12 fillérjével. A plakátok és a lapok közlései nyomán a közönség már kellőképpen tájékozódott volt a főváros ebbeli intézkedéséről és már jóval nyolc óra előtt tolongott az elárusítóhelyek ajtai előtt. Miután ez a tolongás előre látható volt, az egyes helyeken nemcsak fővárosi alkalmazottak, hanem két-két rendőr igyekezett fönntartani a rendet, öt- tizkVQL adagokat lehetett csak