Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)
1915-03-10 / 69. szám
t kező figyelemreméltó sorokat írja: Ha ez a támadás sikerülne, nagyjelentőségű tényt fog képezni, amelynek egyenes vonatkozása van az olasz érdekekkel. A nagy világháború műhelyében most akarják megrajzolni az új világtérképet. Olaszország nem várhatja tétlenül és tehetetlenül a háttérben, hogy mit fog csinálni az óriási mechanizmus, mely őt elnyomhatja, deformálhatja, vagy megerősítheti, hanem minden eszközzel azon kell lennie, hogy ez a mechanizmus a helyzetet az ő javára változtassa meg. Ezért szavunkat az olasz nemzethez intézzük, hogy mindenki acélozza meg szívét és készítse elő lelkét. Minden lehunyó nap dönthet a nemzet sorsa felett. Sürgős dolog tehát, hogy mindenki, tekintet nélkül arra, melyik vidék szülötte, melyik pártnak tagja, aminek szükségét a miniszterelnök már megmagyarázta a kamrában, akiknek szavait a hadügyminiszter megerősítette.“ A cikknek igen nagy hatása volt Olaszországban és mindenki úgy érzi, hogy nagy eseményeknek előfutárja. Olaszország meg fogja védeni érdekeit a Földközi-tengeren, illetve Kisázsiában az ententtel szemben. (Pol Hír.) Francia és angol csapatszámltások Turin, március 9. A Stamp a angol politikai forrásból a következő információkat kapja : Az angol kormány, amely régóta készíti elő a Dardanellák elleni expedíciót, konstatálta, hogy szükség van szárazföldi seregek igen erős támogatására, ha a tengeri akcióval valamit el akarnak érni. Ezek a csapatok már készen is állanak és kis részletekben indulnak Franciaországból és javarészt Egyiptomból. A csapatok leginkább gyarmati katonaságból állnak. Asquith miniszterelnök újólag biztosította a kamarát, hogy a csapatszállítások nem fogják meggyengíteni azokat az erőket, amelyek a kontinensen küzdenek. Berlin, március 9. Rómából táviratoztak. A Tolemaida hajó kapitánya jelenti, hogy Malta szigete előtt huszonkét francia csapatszállító gőzössel találkozott, melyeket francia hadihajók kísértek a Dardanellák felé. lamaftMBBJmaneaK Megyünk ki a frontra, tizenöt-tizenkét kilométer ide. Spillenberg Barna, girálti főszolgabíróval vagyunk útitárs. Sokat dolgozó, el nem fáradó, kora reggeltől késő estig két járásnak: a felsővízközinek és giráltinak közigazgatási ügyeit intézi s amellett tömérdek, a hadak útjaival járó munkát. Most liszt kell, most széna kell, most szállás kell, most ló kell. Most kell száz munkáskéz, most ki kell üríteni községet, most igazolványokat kell kiállítani stb., é s ez a munka az ő kezében fut össze mind s emellett van ideje, hogy tátjai legkisebb bajával törődjék, orvosul, ügyvédjük, tanácsadójuk, barátjuk. Még egy ilyen főbíróval találkoztam, a homonnai ütközetek idején novemberben : Bajusz Andor nagymihályi főszolgabíróval. Ez is, Spillenberg Barna is, ha kell, éjnek idején kocsiznak, vagy ülnek íróasztaluk mellett, hogy semmi fennakadás ne legyen azokban a munkálatokban, amelyeket a közigazgatás nyújthat segítségül a katonaságnak. Az utakon hármas csendőrkordonok, lengyel népfölkelőkkel megsokszorosítottan.... Egy-egy autó vágtat szédült sebességgel, dragonyosok nyargalnak csatakosan, sárosan. Szobos, Kerekrét, Radoma, Sósfüred . . . December első napjaiban Radomáig lejött az orosz, e községben hét házat rommá lőttek a gránátok. Megüszkösödött gerendák, kormos falak, egy-egy ház csak kőtörmelék halmaza s ezeken a romhalmokon elárvult kémények állanak, némelyisem még rajta a tavalyi gólyafészek. A falvakban csönd, csak az után csattog a lovak patkója s oly furcsa, amint az előttünk húzódó hegyhát mögül élesen csattannak erre felé a tábori ágyuk és hegyi ütegek lövedékei. Szeptember óta hallgatok már ily furcsa muzsikát, de a szív húrjain mindig új és új hangokat fog. A telegráfdrótok oly furcsán muzsikálnak — itt a szomszédomban egy ritka lövés nyoma, a telegráfpóznát derékon érte egy gránátlövés, nem roppant tőle ketté, hanem a gránát keresztül ütötte, lecsapott, belefúródott a földbe, most is ott fekszik hidegen, engedetlenül, nem robbant föl. Vájjon, érkezésekor mit éreztek a hangok a drótok belsejében? Nincs civil semerre, a falvak kiürítettek, mindenfelé katona, gulyáságyuk, mészárszékek, a közeli kis erdő szélső fáira akasztják föl a friss húst, fagyni. Jönnek huszárok, felülről, dalolnak, holott az egyiknek csak szeme és pipája látszik a kötésből.. . Sósfüred, a villákban most nincsenek tetszelgő hölgyek, pihenő hivatalnokok, de az istállókból mindenütt okos lófejek kandikálnak, dragonyosok fordulnak ki csöndes galoppban az udvarokról s mellénk nyargal egy tiszt, mondja, hogy a szerpentinen túl nem ajánlatos tovább kocsin menni Rákóczifalvának, mert rája is, meg egy vezérkari autóra is lőttek ma az oroszok. Tehát gyalog ... Az idő reggel óta meglágyult, trónkocsik szántották az országutat, a sár dagasztékos, marasztaló, bokáig járja benne a turista-bakancs. Néhány ulánus is leszáll, ők is gyalogolnak, mert ebben a nem kicsiny munkában fölmelegszik a fázott láb. Havas felhő érkezik a völgyre s a felhőnek ez az utjai igen érdekes, balról tiszta levegőn keresztül látjuk a fenyő zöldjét, de jobbról már a hóesés szürke bíbora borítja a hegyeket. És ez a szürke fátyol ringó-renyőn jön a lassú szél hátán, számláljuk a pillanatokat, míg a fátyol ránk terül. A szélse foszlányos, néha meglebben, mint a függöny az ablak előtt... Most már a fejünkre ért, nézünk fölfelé s a levegőben szaggatott fehér vonalak. Esik a hó és szürkébe borulnak már balról is a hegyek, kétszáz méterre alig látni. Egy boldog sóhaj, halk kívánság : talán a hóesés alatt szűnni fog pár kilométernyire tőlünk a vérontás ... Holott most kezdette el játékát a hegyi üteg. Furcsán szól, mint a színpadi mennydörgések nagydobja, a fegyverropogás olyan, mint mikor a kulisszák mögött Gárdonyi Borában a kocsizörgést utánozzák. A sár, hol a szerpentint megkerüljük, ellepi a bakancsot, de már az erdő avarján állunk, hol csodálkozva néz ránk egy tábori csendőr.: * A hóhullás elmúlt, de az ágyuk viaskodása nem szűnt, egy-egy lövés után dupla csattanás , az ágyú dörejlése és a lövedék robbanása. A hegyhát, jobbról és balról mit sem mutat, míg füstkarikák nem csapnak föl rejtett helyekről. Egy füst, két füst . . . olvasunk tovább húszig s minden füst után külön kilencig, csak ekkor ér ide a hang. Egyszerre MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. szerda, március 10. A kaukázusi orosz hadsereg bajai Amsterdam, március 9. (A „Magyarország“ tudósítójának exressz távirata.) A hivatalos orosz körök eismerik, hogy a kaukázusi orosz hadsereg szerfölött kritikus helyzetben van. Egész törzsek pártolnak át a törökökhöz, miáltal az a veszély forog fenn, hogy a főhadsereggel való összeköttetés megszűnik. H. S. Orosz lap a török vitézségről Pétervár, március 9. A ■ Rjecs tudósítója jelenti lapjának: A kaukázusi harcokban a törökök meglepő szívósságot és halálmegvető bátorságot tanúsítanak. A törököket a terepviszonyok is támogatják, amelyeket kitűnően kihasználnak. Különösen vitézül harcolnak a konstantinápolyi csapatok. A tudósító említést tesz egy kis török csapatról, amely egy számbelileg túlsúlyban levő orosz csapattal került szembe, amely elől a török csapat nem menekült el, meg sem adta magát, hanem az utolsó pillanatig kitartott a szuronyharcban, végre is az utolsó szál emberig levágták, jóllehet elég alkalma lett volna, hogy fedezékeibe meneküljön. A semleges államok Az Unió partjainak védelme Hága, március 9. A Times jelenti Washingtonból, hogy Pittsburgból és az Egyesült Államok más fegyvergyáraiból nagy ágyúszállítmányokat indítottak útnak a kaliforniai parthoz és a Panama-csatornához, valamint Texasba és Floridába. A Panama-csatornánál egy betonalapokon dolgoznak szilárd parti ütegek förrézt jelenti, hogy Wilson elnök már szerdán több törvényjavaslatot terjeszt elő, amelyekkel a partvédelem céljaira négy milliárd márkát kér. Olasz publicista röpirata Berlinből Írják: Az ismert nevű publicista’, Virgilio Scatollini, röpiratot írt ezzel a címmel: „Kötelességünk Németországgal szemben ! Ausztriának igaza van!“ A röpirat, amely Olaszországban nagy feltűnést keltett, a napokban a német könyvpiacon is megjelent fordításban. Scatollini röpiratában teljes határozottsággal fordul azok ellen, akik Olaszországot szövetséges társai ellen akarják izgatni s a történelmi, geográfiai és gazdasági körülményekből állapítja meg, hogy Olaszországnak saját érdekében áll a központi hatalmakkal való szoros kapcsolat. A mélyenjáró tanulmány meggyőzően bizonyítja, hogy úgy Anglia, mint Franciaország ellenséges szemmel nézné Olaszország hatalmának megnövekedését és hogy Poincaré jelenleg pártjával egyetemben teljesen Olaszország ellen fordult. — Ne áltassuk magunkat — írja Scatallini — azzal, hogy Franciaország és Anglia szimpátiával viseltetnek irántunk. Nem igaz az, hogy Anglia a mi barátunk volna. Mindig ellene volt hatalmunk erősbödésének. — A szerző emlékezetbe hozza, hogy Viktória királyné Olaszország nemzeti fellendülésének mindig ellensége volt. Az angol és francia részről a németek rovására terjesztett hazugságokkal is energikusan száll szembe. A közvéleménynek ez az ízléstelen megrontása— t. i. a németek kulturátlanságáról és barbár voltáról szóló mesék — késztettek engem arra, hogy objektív állásfoglalásomat megírjam. A röpirat második részének címe: Ausztriának igaza van ! Scatallini azt fejtegeti, hogy Olaszországban sok tévedés és hiba van. Végezetül a következő konklúziókat állapítja meg: 1. Az országban túl sok az érzelgés és igen ideges a hangulat a nemzeti dicsőség iránt. 2. Túl sok a hazafiság a szavakban és igen kevés, vagy éppen semmi a tettekben. 3. Nem tudott sokszor kellő időben okos lenni és nemzeti kiépítésének ideálját higgadtan mérlegelni. 4. A legtöbb olasz nagyon kevéssé ismeri a jelenlegi Ausztriát. — Azt hiszem, — szólnak a röpirat befejező sorai — jobban szeretem hazámat akkor, amikor megpróbálom feltárni és megállapítani, ami az ő nagyságára hasznos lehet, mintha azok közé állok, akik őrült kalandba akarják dönteni és az ország nevét és becsületét teszik kockára. (Magy. Tud.) TELEFONSZÁM: Főszerkesztő . . . 23—51 Felelős szerkesztő 94—94 Szerkesztőség . . 23—51 Interurbán .... 40 Nyomda (lapzártakor) 80—40 Kiadóhivatal . . . 13—97