Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)

1915-03-11 / 70. szám

Harc­­ a lisztért !- A fehér sütemény vége. — Az étlap. — (Saját tudósítónktól.) A városházán egyre nagyobb tömegek jelentkeznek — liszt-utalványért. Ma is valóságos harc volt a jelentkezők között, mert mindenki első akart lenni. De ma már nemcsak a pékek, fűszeresek, vendéglősök jelentkeztek, ha­nem magánfelek is. Ez pedig tévedés, mert a főváros magánfeleknek egyáltalán nem ad utalványt. Ellenben szigorúan ellenőrzi, hogy a fűszeresek, pékek a nekik kiutalt liszteket válogatás nélkül ki is mérjék és amíg készletük van, senkit el ne küldjenek azon a címen, hogy nem rendes vevő, tehát nem kap lisztet. A mai lisztutalványozás is a rendes ke­retben folyt le. Nagyobb mértékben adtak kukoricalisztre, kisebb mennyiségben ke­vert főzőlisztre szóló utalványokat. Zúgoló­dás csak azok részéről hallatszott, akik tiszta nullás lisztet akartak. Ilyent nem adtak, nem is adnak. Annál kevésbé adnak, mert, mint megírtuk, a főváros a fehérsütemény-gyár­­tást teljesen be akarja szüntetni, hogy ezzel is megmentsen egy csomó lisztet a rendes fogyasztás céljára. A kevert főzőliszt különben annyira jó, hogy akármilyen tészta készítésére alkal­mas s igy a nullásliszt egészen mellőzhető. A liszten kívül a főváros még egy újí­tást tervez: a vendéglői étlapok megkurtí­tását. Az általános drágaság mellett rendkí­vül fokozta az árakat az is, hogy a vendég­lők, korcsmák, a legkisebbek is, túlságosan tarka étlapot készitenek s erre a célra négy, ötfajta húst vásárolnak. A hosszú étlapké­­szités a piaci felhozatalt erősen igénybe veszi S ok nélkül nagyobbitja a keresletet. A terv az, hogy a háború idejére, há­ziasan egyszerű, normál étlap szerint főzze­nek a vendéglősök s igy amennyire lehet, csökkentsék a fölösleges ^bevásárlást. Ezzel az intézkedéssel remélik a túlságosan meg­nőtt árak lenyomását, ami nemcsak a ven­déglőkre, hanem első­sorban a fogyasztó közönségre lenne kedvező. . *r tm n u iy* rvi*r »** i*r n^i ■»—*•-<»***■*«*»*» y lános szavazáson nem veszünk részt. (Helyes­lés a lengyeleknél.)­­ Heydebrandt felszólalása után Nis­sen tiltakozik a dán nemzetiségi lakosságnak Észak-Saleswigben való elnyomatása ellen. Kiemelte a dánok hű kötelességtel­jesítését e ne­héz időkben és kijelentette, hogy a dánok nem fognak résztvenni a szavazásban, minthogy a költségvetés ismét számos tételt tartalmaz, a­melyek a nem német nemzetiségek elleni küz­delmet célozzák. Az általános vita ezzel befejezést nyert. Ezután a költségvetés harmadik olvasásban is elintézést nyert. A költségvetés ellen csak a szociáldemokraták szavaztak, a lengyelek és a dánok nem szavaztak. Budapest, március 10. Nagyküküllő vármegye a nemzeti jogokért. Segesvárról jelentik: Nagyküküllő vár­megye törvényhatósága tegnapi közgyűlésén Somogyi István főispán elnöklésével egy­hangú lelkesedéssel hozzájárult Abaúj- Torna vármegyének a háború kap­csán a magyar nemzet állami ön­állóságának kidomborít­ás­a tárgyá­ban hozott átiratához és ennek közjogi biztosí­tása érdekében a közgyűlés hasonló szellemű feliratot intéz a kormányhoz, s A porosz költségvetés, Berlinből jelen­tik . A képviselőház vita nélkül elfogadta a kormánynak azon javaslatát, mely szerint a törvényhozás üléseit május 27-ig elnapolják, majd áttér a költségvetés harmadik olvasására. Tranzynski képviselő a lengyelek pártja nevében kijelenti, hogy 30 év óta úgy a kor­mány, mint a többség belső ellenségnek tekinti a lengyeleket. A kivételes törvények, valamint a közigazgatási intézkedések célja egyaránt a lengyelek nemzeti életének elnyo­mása volt. Állami pénzekből, tehát a len­gyel elv adójából is, 1200 millió márkát költöt­tek arra, hogy a lengyelek nemzetiségi életét megöljék. (Helyeslés a lengyeleknél.) Jogunk, sőt kötelességünk volt küzdeni e törekvések ellen. Azonban, habár változatlanul, el va­gyunk szánva arra, hogy utolsó lehelletünkig megvédjük nemzetiségünket, nem távo­zunk el a jog alapjáról, hanem tel­jes mértékben teljesítjük ál­lam­polg­ári kötelességeinket. A mai vi­lágháborúban úgy itt, mint a birodalmi gyűlé­sen, feltétlenül megszavaztuk mindazon intéz­kedéseket, amelyek a kormány nézete szerint szükségesek. A csatatereken a porosz államért több vért ontottak a lengyelek, mint amennyi a lengyel lakosság száma után ítélve várható lett volna. De a kormány megelégedett azzal, hogy későbbi változtatást helyezett kilátásba. Éppen ezért az említett tételeket nem fog­j­u­k megszavazni és a költségvetés feletti által* Az „N­ 18“ „tiszta fókája“ Berlin, március 8. (Saját tudósítónktól.) Gottberg Ottó, a német tengeralattjáró alapos ismerője és azok munkájának színes leírója, elmondja egy leg­utóbb megjelent tárcájában, hogy Hansen né­met tengerészkapitányt angliai üdülésének ide­jén éri a mozgósítási parancs. Angol háziasz­­szonya tudja, hogy miért csomagol olyan röp­tében a kapitány inasa és bucsúzáskor arra kéri Hansent, hogy az elkövetkező háborúban ne bántsa torpedóival azokat a cirkálókat és torpedózúzakat, amelyeken a fiai szolgálnak. A kapitány ezt megígéri szives háziasszonyá­nak és viszontagságos utazás után eljut Kid­be, ahol átveszi az „U 16“ parancsnokságát. Minden szükséges holmi a fedélzeten van már, amikor jön a parancs . Indulás 1 A szürkés kis viziszörnyetegeknek az volt a feladatuk, hogy kikémleljék, merre gyüleke­zik az ellenséges hajóraj. Az ,,U 16“ Orkney felé ringott el cirkáló útján. Csalódottan fo­gadták jelentését hazaérkeztekor, hogy: Nyo­muk sincsen az angoloknak! De megint csak fölkerült Norvégia szomszédságába. Verőfé­nyes tiszta napon történt, hogy a partok men­tén kémtelen haladva, megpillantotta a két első ellenséges angol hajót: egy cirkálót meg egy torpedózuzót. Eszébe jutott a csatornántúli hölgynek tett ígérete, de azért támadásra szán­tan száguldott a két angol hadihajó felé. A torpedóval megtámadott ellenfél tisztán lát­hatta a tenger tükörsima színén bugyborékoló barázdát, amit a torpedó szántott: idejében­­elfordult és kikerülte a löveget és teljes gőz­erővel elinalt. Hansen később Stavanger tájékán kószált, amikor egyszer csak a kormányszél (Steuer­bord ) a hajó jobb oldala, Backhol­d ) a hajó baloldala. A fordító,­ oldalán elől periszkópot lát kimeredni a vízből. Víz alá merülve, biz­tonságos távolságra futott és akkor fölbuk­kanva megmutatkozott. A másik naszád em­berei megismerték körvonalairól és a német lobogót lengették feléje. Az idegen vizeken való ritka találkozás örömére egymás mellé evezett a két naszád és a parancsnokok kicserélték egymással az ellenség felől szerzett híreiket. — Meddig szándékozol még erre csava­rogni ? — kérdezte Hansent a búcsúzáskor baj­­társa. — Nyolc-tíz napig, — volt a válasz, amin amaz jót nevetett, de az „U 16“ parancsnoka állotta szavát és „rekordot teremtett“ a hazai menedéktől való legtovábbi távolmaradás terén. Nevezetes útja volt az ,,U 16“-nak is, amikor a skót és ferfi szigetek tájékán kémle­lődön. Elragadtatással emlékezik meg Hansen kapitány arról, hogy igen hullámos, viharos tengerár arra kényszerítette,­ hogy meghúzód­jék egy félreeső kis öbölben, ahol tizenkét órán át egyfolytában alhatott. Az ilyen pihenésre adódó alkalmakkor a legénység a függő­ágyaiba vonul. De csak a fele ring hevereken, mert a matrózok négy, a fűtők hat óra hosszat tesznek fölváltva szolgálatot, míg a megfelelő számú többi legénység pihen. Hogy ilyenkor mégis valamennyi nyugodhassék, tartalék-v­­ágyakat vetnek a torpedók mögötti kis szabad térségre.. A padlóra terítve ezen a kis helyen is elég fekhely fér el. Hogy a villamos erővel ta­karékoskodjanak , eloltanak minden lángot és­ a nagy víznyomás ellenében védekezve, acél­lapokkal zárják el az ablakok nyílásait. És ebben a vaksötétben egy ember kivételével va­lamennyi mély álomba merülve hortyog. En­nek az egynek az a dolga, hogy ügyeljen arra és jelentse, hogy a tenger árama ellódítja­ nyugvó helyéből a naszádot. Mikor február elején sima tengeren Hel­goland előtt vesztegelt az „U 16“ , szokatlan türelmetlenséggel leste már a parancsnok, hogy hová vezényeli a legközelebbi rendelke­zés. Meg is örült a hamarosan érkezett pa­rancsnak, amely azt hagyta meg feladatául, hogy igyekezzék a tengerszoros karját bizony­talanná tenni az ellenséges hajók számára, itt, a keskeny csatornában lehet legtöbbre menni. Azért nyüzsögnek ott legszívesebben a mi kis szürkéink. Február 9-ike kezdetben gyönyörű idővel virradt, de a hollandi partok táján, az ottani világító hajó magasságában sűrű köd feküdt, ami csak tíz óra múlva szakadt föl. Az ,,U 16“ felszínre emelkedett, az égen meglátta a napot,­­ a vizen pedig a cselekedni valót. Egy kö­rülbelül hatezer tonnás hollandi hajót 'állított' meg a parancsnok. Az egyik tiszt áthozta a hajó papírjait naszádunkra. A rakomány hol­landi telepeseknek szólott s így Hansen azzal köszönt el az idegen tiszttől, hogy: „A leg­őszintébben sajnálom, hogy késedelmet okoz­tam önöknek.“ Most aztán fellegek gomolyogtak a nap elé. A vízre ismét szürkés fátyoldarabkák ereszked­tek, amelyeknek áttetsző tömkelegéből egyszer csak váratlanul egy hatalmas gőzös dugja ki az orrát. A mieink még meg sem állapíthatták, hogy miféle, az idegen máris fölrántja a hol­landi lobogót, megfordul és igyekszik elfelé. Ez már gyanús volt, hiszen a hollandusoknak semmi okuk sincs arra, hogy a mi búvárha­­jóinkkal való találkozástól féljenek. Hiszen jól tudják, hogy csak a háború kényszerít ben­nünket arra, hogy a semleges hajókat is fel­tartóztassuk. Hasztalan adott jelt Hansen, hogy stoppoljon a hajó. Megfeszített erővel fu­tott az idegen tovább és ezzel egy semleges hajó részéről megbocsáthatatlan hibát követett el, amelylyel feljogosította a parancsnokot arra, hogy lövessen. Hansen azért még mindig k­e­­gyelmeskedni akart és csak úgy, figyelmezte­tésül egy gépfegyvert szólaltatott meg. Közben alkonyult. De a búvárhajó állhatatosan kö­vette a menekülőt barázdája nyomán. Majd leszállt az esthomály s az üldözést abban kel­lett hagyni. Később aztán kiderült, hogy a nagy elővigyázatával csakugyan megmenekült gőzös — a brit ,,Laertes“ volt, amelynek a hol­landi lobogóval való visszaélése jogos fölhá­­borodást keltett a semleges államok körében. Rájöttek arra, hogy micsoda veszedelem rejlik abban, hogy Anglia kereskedelme az ő színeik alatt igyekszik belopakodni a csatornán. An­nál inkább ajánlatos tehát, hogy a fölhívó fi­gyelmeztetésre mennél hamarabb stoppoljon a hajó. Mert aki gyanússá válik, torpedót zúdít­hatnak a bordái közé. Calais előtt az időjárás megint olyan át­­láthatatlanra fordult, hogy az ,,U 16“-nak órák hosszáig a víz alatt kellett tartózkodnia. Mikor fölbukkant, egy kis angol hajó legénységét csó­nakokra szállíttatta, hamarosan torpedót adott neki, mert francia torpedózuzók közeledtek. Mikor űzőbe vették Hansent, könnyedén mene­kült előlük. Estefelé Havre előtt meglátta, hogy egy gőzös a kikötőbe igyekszik. Útját állotta és jeladással megállásra kényszerítette a „Dul­­wich“-t. Gyorsan és engedelmesen kúszott a legénység a mentőcsónakokba. Egy torpedólövés köményestől szakította derékon a gőzöst és leküldte a halak világába. MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. csütörtök, március 11.

Next