Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)
1915-03-11 / 70. szám
Harc a lisztért !- A fehér sütemény vége. — Az étlap. — (Saját tudósítónktól.) A városházán egyre nagyobb tömegek jelentkeznek — liszt-utalványért. Ma is valóságos harc volt a jelentkezők között, mert mindenki első akart lenni. De ma már nemcsak a pékek, fűszeresek, vendéglősök jelentkeztek, hanem magánfelek is. Ez pedig tévedés, mert a főváros magánfeleknek egyáltalán nem ad utalványt. Ellenben szigorúan ellenőrzi, hogy a fűszeresek, pékek a nekik kiutalt liszteket válogatás nélkül ki is mérjék és amíg készletük van, senkit el ne küldjenek azon a címen, hogy nem rendes vevő, tehát nem kap lisztet. A mai lisztutalványozás is a rendes keretben folyt le. Nagyobb mértékben adtak kukoricalisztre, kisebb mennyiségben kevert főzőlisztre szóló utalványokat. Zúgolódás csak azok részéről hallatszott, akik tiszta nullás lisztet akartak. Ilyent nem adtak, nem is adnak. Annál kevésbé adnak, mert, mint megírtuk, a főváros a fehérsütemény-gyártást teljesen be akarja szüntetni, hogy ezzel is megmentsen egy csomó lisztet a rendes fogyasztás céljára. A kevert főzőliszt különben annyira jó, hogy akármilyen tészta készítésére alkalmas s igy a nullásliszt egészen mellőzhető. A liszten kívül a főváros még egy újítást tervez: a vendéglői étlapok megkurtítását. Az általános drágaság mellett rendkívül fokozta az árakat az is, hogy a vendéglők, korcsmák, a legkisebbek is, túlságosan tarka étlapot készitenek s erre a célra négy, ötfajta húst vásárolnak. A hosszú étlapkészités a piaci felhozatalt erősen igénybe veszi S ok nélkül nagyobbitja a keresletet. A terv az, hogy a háború idejére, háziasan egyszerű, normál étlap szerint főzzenek a vendéglősök s igy amennyire lehet, csökkentsék a fölösleges ^bevásárlást. Ezzel az intézkedéssel remélik a túlságosan megnőtt árak lenyomását, ami nemcsak a vendéglőkre, hanem elsősorban a fogyasztó közönségre lenne kedvező. . *r tm n u iy* rvi*r »** i*r n^i ■»—*•-<»***■*«*»*» y lános szavazáson nem veszünk részt. (Helyeslés a lengyeleknél.) Heydebrandt felszólalása után Nissen tiltakozik a dán nemzetiségi lakosságnak Észak-Saleswigben való elnyomatása ellen. Kiemelte a dánok hű kötelességteljesítését e nehéz időkben és kijelentette, hogy a dánok nem fognak résztvenni a szavazásban, minthogy a költségvetés ismét számos tételt tartalmaz, amelyek a nem német nemzetiségek elleni küzdelmet célozzák. Az általános vita ezzel befejezést nyert. Ezután a költségvetés harmadik olvasásban is elintézést nyert. A költségvetés ellen csak a szociáldemokraták szavaztak, a lengyelek és a dánok nem szavaztak. Budapest, március 10. Nagyküküllő vármegye a nemzeti jogokért. Segesvárról jelentik: Nagyküküllő vármegye törvényhatósága tegnapi közgyűlésén Somogyi István főispán elnöklésével egyhangú lelkesedéssel hozzájárult Abaúj- Torna vármegyének a háború kapcsán a magyar nemzet állami önállóságának kidomborítása tárgyában hozott átiratához és ennek közjogi biztosítása érdekében a közgyűlés hasonló szellemű feliratot intéz a kormányhoz, s A porosz költségvetés, Berlinből jelentik . A képviselőház vita nélkül elfogadta a kormánynak azon javaslatát, mely szerint a törvényhozás üléseit május 27-ig elnapolják, majd áttér a költségvetés harmadik olvasására. Tranzynski képviselő a lengyelek pártja nevében kijelenti, hogy 30 év óta úgy a kormány, mint a többség belső ellenségnek tekinti a lengyeleket. A kivételes törvények, valamint a közigazgatási intézkedések célja egyaránt a lengyelek nemzeti életének elnyomása volt. Állami pénzekből, tehát a lengyel elv adójából is, 1200 millió márkát költöttek arra, hogy a lengyelek nemzetiségi életét megöljék. (Helyeslés a lengyeleknél.) Jogunk, sőt kötelességünk volt küzdeni e törekvések ellen. Azonban, habár változatlanul, el vagyunk szánva arra, hogy utolsó lehelletünkig megvédjük nemzetiségünket, nem távozunk el a jog alapjáról, hanem teljes mértékben teljesítjük állampolgári kötelességeinket. A mai világháborúban úgy itt, mint a birodalmi gyűlésen, feltétlenül megszavaztuk mindazon intézkedéseket, amelyek a kormány nézete szerint szükségesek. A csatatereken a porosz államért több vért ontottak a lengyelek, mint amennyi a lengyel lakosság száma után ítélve várható lett volna. De a kormány megelégedett azzal, hogy későbbi változtatást helyezett kilátásba. Éppen ezért az említett tételeket nem fogjuk megszavazni és a költségvetés feletti által* Az „N 18“ „tiszta fókája“ Berlin, március 8. (Saját tudósítónktól.) Gottberg Ottó, a német tengeralattjáró alapos ismerője és azok munkájának színes leírója, elmondja egy legutóbb megjelent tárcájában, hogy Hansen német tengerészkapitányt angliai üdülésének idején éri a mozgósítási parancs. Angol háziaszszonya tudja, hogy miért csomagol olyan röptében a kapitány inasa és bucsúzáskor arra kéri Hansent, hogy az elkövetkező háborúban ne bántsa torpedóival azokat a cirkálókat és torpedózúzakat, amelyeken a fiai szolgálnak. A kapitány ezt megígéri szives háziasszonyának és viszontagságos utazás után eljut Kidbe, ahol átveszi az „U 16“ parancsnokságát. Minden szükséges holmi a fedélzeten van már, amikor jön a parancs . Indulás 1 A szürkés kis viziszörnyetegeknek az volt a feladatuk, hogy kikémleljék, merre gyülekezik az ellenséges hajóraj. Az ,,U 16“ Orkney felé ringott el cirkáló útján. Csalódottan fogadták jelentését hazaérkeztekor, hogy: Nyomuk sincsen az angoloknak! De megint csak fölkerült Norvégia szomszédságába. Verőfényes tiszta napon történt, hogy a partok mentén kémtelen haladva, megpillantotta a két első ellenséges angol hajót: egy cirkálót meg egy torpedózuzót. Eszébe jutott a csatornántúli hölgynek tett ígérete, de azért támadásra szántan száguldott a két angol hadihajó felé. A torpedóval megtámadott ellenfél tisztán láthatta a tenger tükörsima színén bugyborékoló barázdát, amit a torpedó szántott: idejébenelfordult és kikerülte a löveget és teljes gőzerővel elinalt. Hansen később Stavanger tájékán kószált, amikor egyszer csak a kormányszél (Steuerbord ) a hajó jobb oldala, Backhold ) a hajó baloldala. A fordító, oldalán elől periszkópot lát kimeredni a vízből. Víz alá merülve, biztonságos távolságra futott és akkor fölbukkanva megmutatkozott. A másik naszád emberei megismerték körvonalairól és a német lobogót lengették feléje. Az idegen vizeken való ritka találkozás örömére egymás mellé evezett a két naszád és a parancsnokok kicserélték egymással az ellenség felől szerzett híreiket. — Meddig szándékozol még erre csavarogni ? — kérdezte Hansent a búcsúzáskor bajtársa. — Nyolc-tíz napig, — volt a válasz, amin amaz jót nevetett, de az „U 16“ parancsnoka állotta szavát és „rekordot teremtett“ a hazai menedéktől való legtovábbi távolmaradás terén. Nevezetes útja volt az ,,U 16“-nak is, amikor a skót és ferfi szigetek tájékán kémlelődön. Elragadtatással emlékezik meg Hansen kapitány arról, hogy igen hullámos, viharos tengerár arra kényszerítette, hogy meghúzódjék egy félreeső kis öbölben, ahol tizenkét órán át egyfolytában alhatott. Az ilyen pihenésre adódó alkalmakkor a legénység a függőágyaiba vonul. De csak a fele ring hevereken, mert a matrózok négy, a fűtők hat óra hosszat tesznek fölváltva szolgálatot, míg a megfelelő számú többi legénység pihen. Hogy ilyenkor mégis valamennyi nyugodhassék, tartalék-vágyakat vetnek a torpedók mögötti kis szabad térségre.. A padlóra terítve ezen a kis helyen is elég fekhely fér el. Hogy a villamos erővel takarékoskodjanak , eloltanak minden lángot és a nagy víznyomás ellenében védekezve, acéllapokkal zárják el az ablakok nyílásait. És ebben a vaksötétben egy ember kivételével valamennyi mély álomba merülve hortyog. Ennek az egynek az a dolga, hogy ügyeljen arra és jelentse, hogy a tenger árama ellódítja nyugvó helyéből a naszádot. Mikor február elején sima tengeren Helgoland előtt vesztegelt az „U 16“ , szokatlan türelmetlenséggel leste már a parancsnok, hogy hová vezényeli a legközelebbi rendelkezés. Meg is örült a hamarosan érkezett parancsnak, amely azt hagyta meg feladatául, hogy igyekezzék a tengerszoros karját bizonytalanná tenni az ellenséges hajók számára, itt, a keskeny csatornában lehet legtöbbre menni. Azért nyüzsögnek ott legszívesebben a mi kis szürkéink. Február 9-ike kezdetben gyönyörű idővel virradt, de a hollandi partok táján, az ottani világító hajó magasságában sűrű köd feküdt, ami csak tíz óra múlva szakadt föl. Az ,,U 16“ felszínre emelkedett, az égen meglátta a napot, a vizen pedig a cselekedni valót. Egy körülbelül hatezer tonnás hollandi hajót 'állított' meg a parancsnok. Az egyik tiszt áthozta a hajó papírjait naszádunkra. A rakomány hollandi telepeseknek szólott s így Hansen azzal köszönt el az idegen tiszttől, hogy: „A legőszintébben sajnálom, hogy késedelmet okoztam önöknek.“ Most aztán fellegek gomolyogtak a nap elé. A vízre ismét szürkés fátyoldarabkák ereszkedtek, amelyeknek áttetsző tömkelegéből egyszer csak váratlanul egy hatalmas gőzös dugja ki az orrát. A mieink még meg sem állapíthatták, hogy miféle, az idegen máris fölrántja a hollandi lobogót, megfordul és igyekszik elfelé. Ez már gyanús volt, hiszen a hollandusoknak semmi okuk sincs arra, hogy a mi búvárhajóinkkal való találkozástól féljenek. Hiszen jól tudják, hogy csak a háború kényszerít bennünket arra, hogy a semleges hajókat is feltartóztassuk. Hasztalan adott jelt Hansen, hogy stoppoljon a hajó. Megfeszített erővel futott az idegen tovább és ezzel egy semleges hajó részéről megbocsáthatatlan hibát követett el, amelylyel feljogosította a parancsnokot arra, hogy lövessen. Hansen azért még mindig kegyelmeskedni akart és csak úgy, figyelmeztetésül egy gépfegyvert szólaltatott meg. Közben alkonyult. De a búvárhajó állhatatosan követte a menekülőt barázdája nyomán. Majd leszállt az esthomály s az üldözést abban kellett hagyni. Később aztán kiderült, hogy a nagy elővigyázatával csakugyan megmenekült gőzös — a brit ,,Laertes“ volt, amelynek a hollandi lobogóval való visszaélése jogos fölháborodást keltett a semleges államok körében. Rájöttek arra, hogy micsoda veszedelem rejlik abban, hogy Anglia kereskedelme az ő színeik alatt igyekszik belopakodni a csatornán. Annál inkább ajánlatos tehát, hogy a fölhívó figyelmeztetésre mennél hamarabb stoppoljon a hajó. Mert aki gyanússá válik, torpedót zúdíthatnak a bordái közé. Calais előtt az időjárás megint olyan átláthatatlanra fordult, hogy az ,,U 16“-nak órák hosszáig a víz alatt kellett tartózkodnia. Mikor fölbukkant, egy kis angol hajó legénységét csónakokra szállíttatta, hamarosan torpedót adott neki, mert francia torpedózuzók közeledtek. Mikor űzőbe vették Hansent, könnyedén menekült előlük. Estefelé Havre előtt meglátta, hogy egy gőzös a kikötőbe igyekszik. Útját állotta és jeladással megállásra kényszerítette a „Dulwich“-t. Gyorsan és engedelmesen kúszott a legénység a mentőcsónakokba. Egy torpedólövés köményestől szakította derékon a gőzöst és leküldte a halak világába. MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. csütörtök, március 11.