Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)

1915-03-12 / 71. szám

o­ r­ációk ellen. Hivatkozik Károly király bölcs magatartására ebben a kérdésben és a köz­­gazdasági statisztika beszédes adatainak fel­sorolásával mutatja ki, minő katasztrófát je­lentene Romániára egy orosz Konstantiná­poly. A cikkíró, miután megállapítja, hogy, Romániának csatlakoznia kell Németország keleti törekvéseihez, így végzi: — Ha a Fekete-tenger orosz vízzé válik, akkor a román zászló megszűnik létezni. A keresztülhajózási dijak a Dardanellákon, a­melyek, ha mindenki részére egyformák, agyot nnyomnának, megsemmisítenének ben­nünket. A Boszporus birtokában levő Orosz­országnak gazdaságilag a hűbérese lennénk, Bulgária politikája nem változik Bécs, március 11. A Reichspost jelenti Szófiából: Gesov lapja, a russzofil Mir jelenti, hogy Ton­es­e­v pénzügyminiszter néhány politikus kér­désére azt a kijelentést tette, hogy az entente­­hatalmak erőfeszítései a Dardanellák kierő­szakolására a kormány politikájára befolyást nem gyakorolnak. A kabinet el van hatá­rozva­, hogy politikájának eddigi irányvonalait továbbra is szigo­rúan szem előtt tartja. M Balkán . . 4 _ *i — * , Görögország elesett „a győzelmi zsákmánytól“ Kopenhága, március 11.:­­ A Rjecs ezeket írja: Görögországnak a győzelmi zsákmányban való részesedése most már elesett Oroszország a kis Görög­­ország fölött napirendre tér. A Balkán-államok megegyezése Milánó, március 11. *? " öt ", a Corriere della Sera szófiai híradása szerint a Dardanellák ágyúztatása nagy ag­godalmat keltett Bulgáriában. Pártolásra talál egy román-bolgár szövetség eszméje.­­A szövetség a túlzott orosz követelések el­len küzdene. Hir szerint az olasz kormány rendkívüli követet küld ki, akinek az lesz a feladata, hogy a Balkán-államok meg­­­egyezését előkészítse. ' * , Marghiloman ' Románia semlegességéről Bukarest, március 11. * : A pétervári Rjecs bukaresti levelezője — aki Zorky álnév alatt szokott írni — beszélge­tést folytatott egy előkelő román államférfiu­­val, mint a lap kiadója megjegyzi, valószínű­leg Marghiloman volt miniszterelnökkel. — Románia számára föltétlenül kívánatos a semlegesség megtartása, — mon­dja az ál­lamférfim — és ha kilépne a semlegességből, inkább tenné ezt Besszarábiáért, mint Er­délyért. Erdélyben a románok nemzetiségüket sokkal inkább megtarthatják, mint Besszará­­biáb­an, ah­ol a román parasztság céltudatos vezetés hiányában teljesen jelentéktelen szere­pet foglal el. Erdélyben a kormányzat teljesen függetlenül a háború kimenetelétől, kedvez­ményt ad a románságnak. A háborúba való belekeveredéstől óva int bennünket pénzügyi helyzetünk és közlekedési állapotunk. Ha ugyanis Oroszország mellé állanánk, ki- és be­vitelünk, élelmiszerbeszerzésünk kizárólag Oroszország felé lenne irányítva. Egyébként meg kell állapítanunk, hogy Oroszország mel­lett csupán Franciaország kívánta fegyveres beavatkozásunkat, Anglia úgy látszik egyálta­lában nincs mellette Ausztria és Magyarország gyöngítésének. A kormányzat osztja azt az ál­láspontot, amelyet én most vázoltam. Bra­­tianu, akivel több ízben kicseréltem vélemé­nyemet, ugyanezt a nézetet osztja. Arra töre­ MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. péntek, március 1­21 - kedünk tehát, hogy semlegességünket megtart­hassuk, de minden eseményre készen vagyunk. Valóban őrültség lenne ebben a pillanatban az arénába lépni. A háború kimenetele még bi­zonytalan és nem hazardírozhatunk azokkal a területekkel, amelyeket most birtoklunk. Miljukov, a Rjecs kiadója, ehhez a nyilat­kozathoz Petrovnak, a romániai állapotok tö­kéletes ismerőjének egy megállapítását fűzi kommentár gyanánt. Petrov ugyanis azt mondja, hogy az erdélyi román parasztság jobb helyzetben él, mint a földművelő osztály Romániában és eszébe sem jut Romániához csatlakozni, amit különben a román ariszto­krácia is a leghevesebben ellenez. Anglia Tiltakozás az angol cenzúra ellen­­ Amsterdam, március 11. (A Magyarország tudósítójának expressz­­távirata.) Londonból jelentik: A Daily Te­legraph erélyesen tiltakozik az angol sajtó­iroda ama eljárása ellen, hogy fontos híre­ket visszatart és nevezetesebb eseményeket titokban iparkodik tartani a közönség elöl. Az angol cenzor az összes, Hollandiába szánt angol újságokat visszatartotta. Eljárá­sának okát nem tudni. Az angol kikötőmunkások mozgalma Bécs, március 11. Berlinből jelentik a N. Fr. Pressének. A londoni Daily News jelenti, hogy az angol ki­kötőmunkások szövetségének központi vezető­sége vasárnapra Londonba országos gyűlést hí­vott ösze. Ezen a gyűlésen fognak határozni arról,­­ vájjon országszerte megindítják-e a mozgalmat a béremelés érdekében. A német tengeralattjáró naszádok blokádja következté­ben az angol kikötőmunkások harminc száza­lékkal magasabb bért követelnek és­ általános sztrájkkal fenyegetőznek, ha március 18-ig nem teljesítik követeléseiket. A szerb harctérről Antivári bombázása *s- ’A Magyar Távirati Iroda jelenti a sajtót hadiszállásról: Antivári előtt március 1-én és 2-án végbevitt flottaakciónkról több lap hely­telen leírást közöl. E helytelen, a külföldi la­pokból átvett jelentésekkel szemben álljon itt a következő hiteles tényállás: Ez év március 1-én reggel fél háromkor három torpedónaszá­dunk három torpedózuzó kíséretében behatolt Antivári kikötőjébe és csapatot szállított partra, amely a parton lévő raktárakat felgyújtotta és elpusztította. A francia csapatok partraszállí­­tásának gyorsítására újonnan épült mólót rob­banással teljesen elpusztították. Az úgyneve­zett Rumija-yachtot, melyet már évek óta csak áruszállításra használnak és amelyet eddigi ak­ciónknál állandóan megkíméltünk, most kihoz­tuk a belső kikötőből, és miután a viharos időjárás megakadályozta, hogy a vadítót ma­gunkkal vívjaik, azt a kikötő bejáratánál el­süllyesztettük. E hadműveleteink során hajóin­kat egy óra hosszat öt ágyú egyre hevesebben bombázta, de nem talált. A torpedónaszádok csak gépfegyverrel viszonozták azt a tüzelést, amit ellenünk és a partraszállított legénységre zúdítottak és­ ezenkívül két fényszórót közvetlen közelből gránáttal lövöldöztek és egyet el is pusztítottak. A várost egyáltalán nem is bom­bázták. A torpedózuzak sem a kikötőben, sem a kikötő előtt egyetlenegy lövést sem adtak le. A parton elhelyezett nagyobb benzinmeny­iséget is megkíméltük, mert két ismeretlen nemzeti­ségű vitorlás hajó tartózkodott a közelében. A montenegrói részről terjesztett rémmesék a vá­ros bombázásáról, az elpusztított vagy lángba­­borított lakóházakról, a romok alatt elteme­tett, vagy shrapnell által megölt polgárokról, különösen asszonyokról, blind csak tendenció­zus koholmány, ami az ellenséges oldalról előre­láthatólag várható volt. Orosz röpirat a háborúról Bécs, március 11. • A sajtóhadiszállásról jelentik: «Galíciában az oroszok: «Ki erősebb »,­ mi vagy ellenségeink?» című röpiratot ter­jesztenek, amelyet a háború elején Moszkvá­ban nyomattak. Ez a közleményt vil­ágosan mutatja, milyen hazugságokra, ferdítésekre és mértéktelen túlzásokra érzik magukat indít­tatva Oroszország vezető körei, hogy bátor­ságot­­és bizalmat keltsenek és ébren tartsa­nak a lakosságban; egyúttal azonban követ­keztetni lehet belőle annak­ a népnek művelt­ségi fokára, amelyről feltételezik, hogy­ hitelt ad­ ilyen mesterkedéseknek. A röpirat gyűlölködő kirohanásokkal kez­dődik fenkölt Uralkodónk ellen, aki — a röp­irat szerint ■—, hosszú uralkodása alatt állan­dóan a szlávok felnyomására törekedett Ezután a német nép, a császár és had­vezérek gyalázása következik. A németeket egy Bismarck-citátu­m alapján, azt altisztek pártjának mondják, akiknek mindegyike suj­­tásra és paszamántra törekszik. Napóleonra, «a nagy korzikaira, a «zseniális hadvezérre»­ hivatkoznak, hogy bizonyítsák, hogy a né­met seregből hiányzik az emelkedett han­gulat és a­ lelkesedés, hogy hadvezérei csak parádégyakorlatokat ismernek, csak az ud­var intrikáiban és botrányaiban otthonosak. Harden Miksára és «a kis német garnizonok»] életének ecseteléire hivatkoznak, mint ko­ronatanúkra, annak bizonyítása végett, hogy a német hadsereg legfelső rétege gyökeré­ben korhadt, hogy fegyelme csak Nagy, Fri­gyes, a királyi káplár bözrendszerére van alapítva. A német foglyokat a hadi helyzet ismeretének­ teljes hiánya, korlátoltság, kul­­turátlanság jellemzi. Sohasem fog sikerülni, hogy ilyen csapatokkal, amelyeknek ereje már! A kis Belgiumon és a gyönge Lüttichen megtört, Oroszországot legyőzzék. Az osztrák és magyar hadsereg sem ré­szesül kegyesebb megítélésben. Ez a hadsereg, e feltüntetés szerint, hevenyészve kikép­zett katonákból, de nem tulajdonképpeni har­cosokból, különböző nemzetiségekből való összetétele folytán gyakoriak benne a «lázon­gások». Ehhez járul az egyes­ vezéreknél a kezdeményezés hiánya, a felelősségtől való félelem, az alsóbb rangfokozatok elnyomott­­­sága. Ez alsóbbrangú ellenfelekkel szemben áll a dicsőséges orosz hadsereg, a legnagyobb serege a világnak, amely Európa legnemesebb és legkulturáltabb népeivel szövetségben igaz­ságos ügyért harcol. Fenkelt főparancsnoká­nak jelszava: Berlinbe készteti előnyomu­lásra, hogy mint a lavina, mindent meg­semmisítsen és fölszabadítsa a katonai terhek alatt üözögő Európát. A vezérgondolatok közelebbi «megindo­kolásának» van szentelve a brosúra ezután következő része. A harcoló seregek erőviszonyainak össze­hasonlításából Oroszország és szövetségesei­nek föltétlen győzelmét vezetik le. Eközben a galíciai várakat elégteleneknek, a Mazúri­­tavaknál levő erődítési vonalakat gyengéknek minősítik és megállapítják, hogy azok nem alkalmasak kom­olyan akadályozni az oro­szok diadalmenetét. Külön fejezetet szentel a röpirat a német légi flottának, elismeri, hogy a készüléknek könnyűsége és egyéb tekintetben bizonyos fölényben van, de mégis veszélytelennek mondja. A német haditengerészetben sincs minden rendben. Németország érthetetlen előszere­tete kisebb kaliberű hajóágyúk iránt, a hajók harcértéket erősen csorbító elhelyezése a tüzérségnek és más mozzanatok csökkentik a német flotta veszedelmességét. Az angol és

Next