Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)

1915-03-14 / 73. szám

nak szükségéről, így történt, hogy Anglia el­határozta magát az egész háború e legnehezebb vállalkozásának megkezdésére. Érdekes, hogy Lloyd George, amikor felhozták azt az érvet, hogy a szárazföldi erődök előnyben vannak a hajókkal szemben, hivatkozott a németek bel­giumi sikereire, amelyek legjobban bizonyít­ják, hogy nehéz tüzérségnek semminemű vár nem tud ellentállni, ha közelébe tud jutni a nehéz tüzérség. Rámutatott arra, hogy a né­metek a 28, 30,5 és a híres 42 centiméteres ágyukkal sokkal erősebb várakat vettek be, mint aminek a Dardanellák, Namur, Lüttich, Maubeuge és Antwerpen sorsa így lett döntő a Dardanellák ostrománál. Francia és angol csapatszállítások Paris, március 13. Marseilleből és Toulonból 10.000 francia katonával ismét elindult négy francia cirkáló kíséretében 16 szállítóhajó. Eddig több mint egy hadtestet indítottak útnak Málta felé. Egyiptomból egy angol hadtest ezekkel a csa­patokkal egyidőben készül a Dardanelláknál partraszállni. Az oroszok Odesszából még nem indultak el, ezek még ott állanak készenlétben.­­ Bolgár lapvélemények Szófia, március 13. A túlzóan oroszbarát irányú „Balkanszka­j Tribuna“ nem tartja valószínűnek, hogy az­­ angol-francia flottáknak sikerük lehessen a­­ Dardanelláknál s kijelenti, hogy az ágyúzás a csapatok partraszállítása nélkül hatástalan fog maradni. Csanak-Kalonnál csak két kilométer­nyi a tengerszoros és ócska hajókkal, amik most bőven vannak a Márvány-tengeren, el­torlaszolható. Különben még az ügyes német matrózok által kezelt tengeralattjárók is nagy veszedelmet jelentenek a támadó flottára. A nacionalista Kambana vezető helyen kifejti, hogy a Dardanellák kérdésének nemcsak Tö­rökországra, hanem Bulgáriára és Romániára nézve is a legnagyobb fontossága van. Ha a Dardanellák egy nagyhatalom birtokába jut­nának, ez Bulgária függetlenségének végét és Románia gazdasági jövőjének tönkretételét je­lentené. A lap kívánja, hogy Törökországnak a Dardanellák védelmében teljes sikere legyen. Ez Bulgária sikere is volna. Azok, akik Bulgá­riában örömmel­ várják a Dardanelláknak egy nyugati vagy északi nagyhatalom birtokába való jutását, Bulgária és ennek eszményei ellen cselekednek. 3MIESd/CTI kezdőkben: legtöbbje csak annyira emléke­zik, hogy éjszaka öltöztetni kezdték őket a szü­leik és menekültek,­ hol még a nyomukban járó víz elől, hol már lábalva a vizet. vagy va­lami nagy kőházba, gyárba, vagy a töltésre, a partra. Hogy miként menekülhettek a víz elől neki a vízpartnak, arról magyarázatot nem mindegyik tud adni. Elfeledték az esemé­nyeket. Hogy­ merről jött be a víz? Hát bizo­nyosan­­a Tisza felül kellett jönnie, mert hi­szen a Tisza vize volt. Pedig dehogy. A város mostani körtöltésén, amely erő­dített várfalnak is beillik, jó időben szép séták­­ esnek. A magasságából szét lehet látni a vá­­­­rosban, amely a töltés ölében ül, másfelől pe­­­­dig a mezőkre és a messzi fás tanyák közé. Egy helyen emlékoszlop áll rajta, afelől, hogy ott tört be a víz. Arról a helyről azonban víz­nek, Tiszának nyomát sem lehet látni. Pedig ott jött be, ahol senki sem várta. Arra az es­hetőségre senki sem gondolt, hogy a viz mesz­­sze fönt a megyében tépi el a töltést és onnan a város hálába kerül. Sok vita támadt efelől később, meg afelől is, hogy a Marostorok sza­bályozásánál az erdélyi vizeket nem a város fölött, hanem alatta kellett volna bevezetni a Tiszába. Csakhogy ezek a viták és elmélkedé­sek a megtörtént szomorúságokon nem vál­toztattak semmit. Hát megtörtént ne. Azután el is ment, na. Már kevés szó esik róla. Elfelejtődik, mint ahogy apránkint feledésbe merül minden.­­Csak így, mikor az évfordulója eljön, jut az­­ eszébe öreg embereknek, akik emlékezet oká­­i­ból, ha a víztől messzire laknak is, a jeles­­ napon kimennek a vízpartra és ránéznek a vízre szótalanul. Azután valami régi, még vizelőtti kis bormérésbe óvakodnak a töltés­ről vigyázva lefelé, mert a töltés azóta úgy felmagasodott, hogy arról némelyikbe szinte létrán kell lejárni. Ott aztán pipaszárból, ma­sinatarlóból, bicskából, pohárból összerakják domború térkép formájában a környülálláso­­kat és igen szigorú bírálatokba ereszkednek. János sógor azt mondja: — Nem úgy vét, ahogy kend mondja. Mi­hály sógor, mert ez a pipaszár nem ott vöt, hanem em­u­l. El is húzza azonnal a pipaszárat a tölt helyre. Mihály sógor öreg képére a legteljesebb méltatlankodás kifejezése ül. — Ejnye, hejnye, — mondja megbotrán­­kozva és azonnal a rendes helyére igazítja a pipaszárat — hát még ilyent is lehet mon­dani, János ? Hát ott voltam az utolsó pilla­natig a töltésen, amíg csak azt nem mondta a Pulcz generális : nohát emberek, most már mindenki menekülhet. János, Péter, s a többiek bólintanak rá, hogy csakugyan így mondta a generális. Ami igaz, az igaz. Nohát, — folytatja büszkén Mihály, MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. vasárnap, március 13. A fekete-tengeri török kikötők bombázása Konstantinápoly, március 9. (Megkésve érkezett.) A Milli távirati ügynökség a főhadiszállás következő jelen­tését közli: Tegnapelőtt az orosz flotta föl­használva azt az időt, amely alatt könnyű hajórajunk az orosz partvidéken cirkál, lövöldözte Ki 1 i m­­ i, Zunguldak, K o z- I u és E r e k 1 i kikötőket. Zunguldakban a francia kórházat és a francia negyed 15 há­zát tönkretették a lövedékek, a kikötőben pedig elsüllyesztették a Taxi ári­a nevű gö­rög hajót. Egy ellenséges torpedónaszád, a­mely a kikötőhöz akart közeledni, ütegeink lőtávolába került és ennek lövedékeitől ta­lálva, Ereklibe vonult vissza. A görög negyedben ötven régi faépítményt az ellenség lövedékei felgyújtottak. Egy orosz hajózási társaság igazgatója, aki görög em­ber, megsebesül, felesége és két gyermeke életét vesztette. A Princessa Giovannia olasz gőzöst az oroszok zsákmányul ejtették. A Név­a, H­ei­b­e­­­i, Ada és Pressia gőzösök a kikötőben elsülyedtek, a legénység megmenekült. A négy említett kikötő hat óra hosz­­száig tartó bombázásának eredménye csak annyi volt, hogy a török lakosság és kato­naság közül összesen hét ember megsebesült. A törökök készülnek Szmirna védelmére Konstantinápoly, március 13. A Milli távirati ügynökség jelenti Szmir­­nából. Az ellenséges hajók ma újból bombáz­ták V­u­r­i­á­t. Egy ellenséges aknakereső ma délután aknára bukkant és elsülyedt. Egy ellenséges jármű felderítő repüléseket végzett Vuria fölött. A szmirnai váli felhívást intézett a la­kossághoz, melyben hangsúlyozza, hogy a hadsereg Sz­mirn­át az utolsó csepp vérig fogja védeni. Az erődök védelmé­nél még elkeseredettebb lesz majd magának a városnak védelme. Minden talpalattnyi földet vér fog áztatni. A vált ajánlja a polgári lakosságnak, különösen a nőknek és gyer­mekeknek, ha Szmirnából harctér, lesz, vo­­nu­ljanak vissza az ország b­else­­jé­be. A­ törökök helyzete Tegnap délután automobilon Aradra érk*­kezett egy előkelő német főtisztviselő a titkárá­val,­ aki aljáról a következő érdekes részleteket mondta el: — A török fővárosból jövők­, öt nappal ezelőtt indultunk el gépkocsin .Konstantiná-­­polyból és most hazamegyünk Berlinbe. Ere­­­detileg vonaton akartuk megtenni jövet-menet , is az utat, de végül mégis a gépkocsi mellett kellett döntenünk és ezen tettük meg a hosszú utazást. — A törökök, mint ezt alkalmam volt ta­pasztalni, úgy a tengered, mint a szárazföldön kitűnően állanak. A legnagyobb eredményt nem is a koloniális argói katonasággal, hanem az oroszokkal szemben érték el. Noha a Kauká­zusban kissé szünetelnek a hadműveletek, a tö­rökök igen nagy tért hódítottak s eddig is kö­rülbelül hatvan-nyolcvanezer foglyot ejtettek. A Dardanellák bombázásáról elterjedt hírek nagyrészt az entente tudósításai révén terjedtek el a lapokban és az esemény eredményében sokkal jelent­éktelenebb, mint azt feltüntették. A Dardanellák már az ókorban is nagy fon­tossággal bírtak és a birtokosai minden időben erődítményekkel látták el. Az egyesült francia­angol hajóhad, voltaképpen nem is a modern,­­ hanem a régi, az új erődítmények területén kívül eső, stratégiai fontossággal nem bíróerő- i­ditéseket bombázta, de nem sikerült a tulaj -­­­donképpeni erődítményeknek még csak a köze­­­­lébe sem férkőznie. Különben is teljesen ki van zárva, Hogy­­ ottan eredményt érjenek el, mert azonkívül, hogy a tengerszoros körül van véve aknákkal, a szoros legszűkebb pontja igen Hosszú vona­lon teljesen el van torlaszolva. Maguk a Dar­danellák főerődjei teljesen séretlenül állanak s oly szerencsés helyen fekszenek, hogy az azt ostromló flottát már igen távolról is tönkre tehetik. Ellenkezőleg a dologból az igaz, hogy az egyesült flotta négyi hajója harcképtelen lett. Ann­yura harcképtelen, hogy gőzösök vontatták el az ütközet Helyszínéről és értesülésem sze­rint Marseillebe vitték őket kijavítani, de­­ hát tudom én, hogy mit beszélek. Hát most már nézd, János. Egy poharat eltol balra. — Itt vót a Makkoserdő. — No, — mondja János. Mihály gondolkozva néz szét az asztalon lévő figurákon. Egy masinatartót, régi faj­tájú, sárgarézből valót, szintén balra tol, de léjebb . — Ez meg a rókusi állomás. — No, — mondják megint az emberek. Mihály bácsi kihúzza a fejéből a sapkát­­ és szintén balra az asztalra veti, de jó olda­­l­­asabban. — Ez meg Dorozsma. A többiek bólintanak. Ez így van. — Jó, — mondja a János. — Hát akkor a sipka marad még Dorozsmának. Mihály elégülten mondja az értetlenek­­nek: — Hát. No most már ide vigyázzanak kendtök. A pipaszárat az asztalra maga elébe he­lyezi, de jól fontosan, jobbra a Makkos-erdő­től. Igazgatja is, hogy szépen álljon, úgy, ahogy azt a környülállás teljes megvilágítása­­ megilleti. Azt mondja: — Hát ez meg a szin­ézi tőtés János belesüvit. * — Ugy hát ? .—■ kérdezi gúnyosan. — Ez­­ a szin­ézi tőtés? Ez? A bolondnak mondja

Next