Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)

1915-03-18 / 77. szám

A semleges államod Dánia semlegessége v Kopenhága, március 17. : A folkethingben a költségvetés­ harmadik olvasásánál Wulff konzervatív képviselőnek válaszolva Munch dr. honvédelmi miniszter az egész kormány nevében kijelentette, hogy a kormány és a törvényhozó testület egyöntetű óhaja az, hogy Dánia föltétlen és pártatlan semlegesség szem előtt tartásával irányítsa po­litikáját. Arra nézve sincs kétség, hogy az or­szág valamennyi pártja a megingathatlan semlegességi politikát óhajtja és kívánja, hogy ily módon Dánia­­és az összes többi állam kö­zött a béke fentartható legyen. Kivételesen ki­fejezésre jutó más nézeteket valamennyi párt helytelenít. A jelen háború alatt Dániának ké­szen kell tartania katonai eszközeit, hogy adott esetben jogait megvédhesse és kötelességét tel­jesíthesse, amely kötelesség reá mint semleges államra hárul. Ebből a szempontból történtek a különböző katonai intézkedések. Ha a kor­mány ebből a szempontból indult volna ki, akkor a lakosságra és az államra nem hárított volna ilyen nagy terheket és feladatokat. A katonai kérdésekről különbözők ugyan a né­zetek, de mégis okos és hazafias eljárás, ha a háború alatt mindig el vagyunk készülve a leg­nagyobb feladat és cél megvédésére, arra, hogy Dánia szabadon és károsodás nélkül élje túl a háborút és békés, jó viszonyt tartson fenn a hatalmakkal. Eddig sikerült a pártatlan sem­legességet fentartanunk, a kormány ezirányú törekvéseit az egész törvényhozás helyeselte. A kormány folytatja ebbeli törekvéseit és reméli, hogy a jövőben is számíthat a törvényhozás tá­mogatására. A költségvetést erre egyhangúlag elfo­gadták. A római orosz nagykövet távozása Róma, március 17. A Sera megerősíti, hogy Krupenszky római orosz nagykövet helyébe Giers bárót, a volt konstantinápolyi orosz nagykövetet fogják ki­nevezni. Az olasz kormány már hozzájárult ehhez a kinevezéshez és Krupenszky még már­ciusban elhagyja Rómát. Pétervári távirat szerint a Krupenszky fel­mentéséről szóló hír nem igaz, de a nagykövet kijelentése szerint még ő maga se tudja, hogy ki lesz az utóda a római orosz nagykövetség­ben. (Pol. Hir.) TÁVI HATÓ­K.­ A spanyolországi választások, Lyon, március 17. A „Nouvelliste“ mad­ridi jelentése szerint a spanyolországi tegnapi választásoknál a kormánypárt tagjai jöttek be többséggel. Az összeredmény még ismertlen. Barcelonában a republikánu­sok és jaimisták között összeütközésre került a dolog. Bilbaóban jelentéktelen incidensek voltak. Egyébként nyugalom van. Kopenhága, március 17. Washingtonból jelenti a Reuter-ügynökség: Mexikó városá­ban körülbelül kétezer zendülő megostromolta a nemzeti palotát és kiszabadította onnan a letartóztatott kétszázötven lelkészt. S miután ez megtörtént, a lázadók kifosztották a palotát. A városi rendőrség tehetetlen volt a nagy tö­meggel szemben, hiába lövöldöztek a rendőrök, végül is menekülniük kellett. A rendőrfőnök halálosan megsebesült egy késszúrástól. Két lázadót megöltek, több mint ötvenen megsebe­sültek. A lázadók ezután nagy tömegekben jár­ták be az utcákat és az üzleteket fosztogatták. Több házat felgyújtottak .Hír szerint az utcai harcokban száznál több volt a halottak és a sebesültek száma. Használjunk hadisegély-postabélyeget! Adakozzunk a Vörös Kereszt-Egylet­nek! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit 1 MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. csütörtök, március 18. —----. -'V ..— | V. -■ TTT* ~w Vitézfalva ,Vitézfalva, március 10. E nevet a lapok olvasói hiába keresik a különböző hadi térképeken, nem találják. Alkalmi elnevezés ez csupán. Fent van a ga­líciai Kárpátokban,­­V. M.-től északra egy hegynyergen. Népes, mozgalmas, lüktető élet van itt. Építéséhez nem kellett semmi mű­vészet, mert hiszen földbeépített kunyhók­ból áll. Berendezése a svarmofen, néhány fogas a „falba“ verve; a szőnyeget fenyőga­­lyák pótolják. Lakói: harcoló katonák, aki­ket fölváltottak. Itt van néhány gyalogezred tartalékcsapata. Hogy a tájékozódás köny­­nyebb legyen, utcaelnevezéseket is alkalma­zunk. Van Indenburg-sétány, Főtér, Park­platz, Promenade, mely utóbbi a mi hadál­lásainkhoz vezet. Az élet nem változatos, de nem is unal­mas. Tervek szövődnek a kis kunyhókban, remények ébrednek, sóhajtások és óhajok szállnak a hazai rögökhöz. Közben sír a nedves fenyő a kályhákban. Előkerül a 32 lap is. Járja a 21, a fórum stb. stb. Van tér­zene is. A végső akkord srapnell és gránát alakban jut el hozzánk. Fölöttünk reszket a levegő , osztrák-magyar ágyuk ontják gyil­kos tüzüket, mit az ellenség makacsul vé­delmez. Itt-ott csoportok alakulnak, tárgyalják a tábori konyhák körül a legújabb támadás részleteit. Minden érdeklődés központja a hozzánk világos ,nappal átszökött orosz, kit a parancsnokságok, a tisztek is kikérdeznek. Miért jött át? Van-e rendes éelmezésük stb.? Ha mindezek már nem érdekelnek, látoga­tást teszünk egy-egy melegebb dekángban, főleg azonban ott, ahol friss lappéldányokat sejtünk. A kaszinó azonnal megalakul s megindul az eszmecsere. Jelenleg a Hinden­­burg-sétány első számú dekángjában van a kaszinó. Két hete nem volt már postánk. Most érkeztek meg otthonmaradt kedveseink szeretetteljes aggodalmas sorai. A hideg kunyhó megtelik melegséggel, a szemünk könnyel. A kályha füstje okozta-e, vagy a lélek elérzékenyülése ? nem kérdezzük. Egy­szerre álmodozó, merengő nagy gyerekek leszünk. A nedves fenyő csak sír a kályhá­ban , mi pedig a kedves sorokat Isten tudja hányadszor olvassuk el. Néhány napja kis telepünkön a szokott­nál is nagyobb a nyugalom. Csapatok men­nek állásokba, a legénység a szokottnál ko­rábban érkezik, málhás állatok egymás után viszik a töltényeket, jó fedezékben levő ágyúink egész nap ontják gyilkos tüzüket az ellenségre. Mindenkinek arcán ott van a sej­telem, este támadás készül. A sejtelem va­lóra válik , száll tova a levegőben . Este hat órakor támadás lesz. Borongás ül az ar­cokra. Sikerül-e a támadás? Magaslatot be­venni, a hó magas , az ellenfél állásai előtt erős drótkerítés, nem lesz-e hiábavaló az áldozat ? Az eshetőségek nem kedvezőtlenek: ol­dalba lehet fogni az ellenséget. Ám jó csapa­tokat kell az ellenséggel szembeállítani. A 20., 31. honvéd, 67. közös gyalogezredek ka­tonái, mind edzett, tűzkeresztségen átesett, kitartó, makacs legények. Ezek fogják a tá­madást végrehajtani. Este hat óra. .. kezdődik a támadás. Az ellenfél fegyverei minden áron meg akarják akadályozni a domboldalon feltörtető ma­gyar fiúk győzelmét. Hiába ! A törhetetlen akarat legyőzte az akadályt és a fent említett három ezred legénysége ragyogó lapokat ír ismét ezredeik történelmébe. A támadás fé­nyesen sikerült és az oroszok ezen a vona­lon visszavonultak. Csapatainkat magunk előtt látva , eldobták fegyvereiket és tömege­sen adták meg magukat, letérdeltek és „ne bántsatok, mi is keresztények vagyunk“ sza­vakkal kértek kíméletet. Fél nyolckor már hozták az első fogolycsoportot. Mintegy 2000-re tehető a foglyok száma, ezenkívül nagyon sok az ellenséges halott. Nagyszámú muníciót, fegyvert juttatott kezeik közé. Maga a 67. gyalogezred mintegy 550 gyalog­sági fegyvert­ szedett össze a harctéren, ter­mészetesen töméntelen mennyiségű Löl­leX­ nyel együtt. Ugyanez az ezred maga öt tisz­­tet ejtett foglyul. E szépen sikerült támadásnak a másik pozitív eredménye az volt, hogy az oroszok az eddig makacsul védett 704-est csaknem harc nélkül feladták. [Veszteségeink aránylag csekélyek. Az események e­­vonalon a győ­zelem után egymásutánban következtek. Nem részletezem ezeket, a napilapok amúgy­ is közölték már. Annyit említhetek, hogy, mindegyik a fenti győzelem fontos ered­ménye. , Hubay Bertalan,­­ cs. és kir. református tábori lelkész. Belgium óriás­kertjei és Miters Belgiumban a rendkívül fejlett ipar mel­lett a mezőgazdaság látszólag annyira háttérbe szorul, hogy meglepetés gyanánt hat, ha annak eredményeit a statisztikai kimutatásokban ma­gunk előtt látjuk. Egy-két év előtt Belgiumban megjelent munkában a földmivelésügyi mi­nisztérium osztályfőnöke, Gaspard, a belga föld összes hozamát kerek egy milliárd frankra becsüli. Ebből hétszáz millió frank jut a ga­bona- és répaneműekre, a többi a főzelékre, gyümölcsre, virágra és egyéb kerté­­zeti termé­kekre. Sem a szénbányászat, sem a gyárak, sem az ország másféle ipara nem éri el ezt a számot. Pedig a lakosság minden száz embere közül csak harminc­­, foglalkozik a mezőgazda­sággal . ' ^ t -rff* ‘ -**■ « - mj»­Amilyen tekintélyesnek látszanak s ezek jó számok, olyan keveset jelentenek azonban a belga mezőgazdaság különös módjánál fogva az ország élelmezséére nézve. A nép szükségleté­nek csak alig egyharmada kerül ki a haza ha­tárain belül termett tápszerekből, egyebekben egészen a behozatalra van utalva Belgium.­­ Egyes adatok megvilágítják ezeket a saját­­szerű belga viszonyokat. Brüsszel körül nagy­szerű szőlőkultura van s a szőlőszemek ott gyakorta szilvanagyságura nőnek. »Valóságos üveg­városok terjeszkednek itt, hektár hektár után. Évente hatszázezer kilogramm körül járt az a summa, amit ebből a pompás szőlőből kü­lönösen Anglia, Németország, Hollandia, sőt Észak-Amerika számára exportáltak. Továbbá ugyancsak Brüsszel közelében ötszáz hektár] eperföldet művelnek, amely gyümölcs hektá­­ronkint három-négyezer frank jövedelmet hajt évente. Szédületes nagyságú óriási kert ek. . A cikória-gyökér, termesztése, — ez a nö­vény tudvalevőleg úgyis mint saláta, úgyis mint főzelék különösen Flandriában rendkívül népszerű — Brüsszel környékén vagy hat köz­ségben divatos, ahol az ilyen földekért hektá­­ronkint ötszáz frank évi bért fizetnek. Mivel azonban a földárak a főváros nagy kiterjedésű környékén mindig magasabbra szöknek, a cikória-termesztés központjait nemsokára tá­volabbi vidékekre kell kihelyezni. Maga Fran­ciaország évente négy és félmillió cikória-gyö­­keret vásárol Belgiumban. Gent vidékén összesen több, mint ezerkét­száz hektár területen nem kevesebb, mint két­száz virágkertészet áll fenn, amelyek pálma, babérfa, azalea, rododendron stb. tenyészté­sével foglalkoznak és 1911-ben több mint két­millió frank értéket szállítottak ezekből Ame­rikába. Mindezek alapján Belgium a gazda­sági teoretikusok valóságos minta­hazája. Az üvegházak most a háború alatt telve vannak szőlővel és gloxin­ával, amelyet a béke idején oly sok pénzért lehetett értékesíteni, amelyek azonban most nem tudnak segíteni az éhező belgákon. Belgium bizony mai mezőgazdasági rendszere mellett sohasem tudná a gazdasági háborút kiáltani egy ellenséges blokáddal szemben, mert rövid idő alatt kiéheztetnék. Éppen ezért Belgium ellátása a német kor­mánynak ugyancsak gondot ad. A németek, h­ogy jövőre az ellátás könnyebben legyen­ne­l.

Next