Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)
1915-03-19 / 78. szám
6 Karp lapja a román nemzeti eszményről Bukarest, március 16. ” (Levélben érkezett.) (Saját tudósítónktól.) Karp Péter most alapított újságjának, a Moldovának első száma Karp ismeretes vezetőcikke mellett második cikket közöl, amelynek A nemzeti eszmény a címe. „Románia mindenekelőtt dunai állam — mondja a többi közt a cikkíró — a Duna torkolatától függ gazdasági jövője és így életérdeke Romániának, hogy a Duna torkolatánál kívüle ne legyen más az úr. Természetes, hogy a Duna torkolatának birtokával együtt jár a Dardanellák semlegessége is, ami nemcsak román érdek, hanem a balkán-népek közös érdeke. Röviden, a mi jól fölfogott érdekünk arra utal bennünket, hogy Besszarábiát ismét megszerezzük és a Boszporusz semlegességét biztosítsuk. Ida már most a probléma másik oldalát vizsgáljuk, a hadviselő államok érdekeinek mérlegelése alapján könnyen megállapíthatjuk, hogy melyik félhez lehet bizalmunk. Oroszország világosan kifejtette szándékait arra az esetre, ha a győzelmet kivívná. A cár manifesztuma, Goremykin és Szasszonov nyilatkozatai bejelentették Oroszország uralkodni vágyását a Fekete-tengeren, a Boszporuszon és a Dardanellákon. De ha Oroszország az ellenkezőt mondotta volna is, akkor is tudtuk volna a történelemből, hogy Oroszország számára a tengerhez vivő út akkora jelentőségű, hogy ezért már óriás áldozatokat hozott és a jövőben is hozni fog. Bármit is ígér tehát nekünk Oroszország, nem szabad elfelejtenünk, hogy az ő érdekei a mieinkkel ellentétesek s nekünk sokat különb véleményünk van a hazafiasságáról, semhogy feltennék, hogy a maga érdekeit a mieink kedvéért föl fogja áldozni. Forduljunk most a másik hatalmi csoport felé s akkor eszünkbe kell jutni, hogy Németország mindig megvédett bennünket s jórészben neki köszönhetjük gazdasági föllendülésünket is. Ha még hozzátesszük, hogy Németország gazdasági fejlődésének inkább érdeke, mint bármely más hatalomnak, hogy a tengerszorosok semlegesek legyenek, akkor el kell ismernünk, hogy érdekeink, Németországéival egyek. Ez volt valamennyi államférfiunknak a meggyőződése, akik kivétel nélkül a hármasszövetséghez való csatlakozásunkat hirdették. Ami Ausztriát és Magyarországot illeti, ennek a birodalomnak érdekei is egyek lévén Németországéival, a közös érdek közös sikert hozhat nekik s az ő közös sikerük a románság sikere is.“ Oroszország nem ad szenet Romániának Bukarest, március 18. (A Magyarország eredeti távirata.) Az orosz kereskedelmi miniszter megtiltotta a kétt nyolcm 11 ló pad orosz szénnek Romániába való kivitelét. Munkanélküliek tüntetése Várnában Szófia, március 18. A bolgár táviroda jelenti Várnából . Tegnap délután tüntetők csoportja, amely főleg az általános válság folytán kenyörtelenné vált kikötőmunkásokból, továbbá számos egyéb munkanélküliekből és kiváncsiakból állott, az elöljáróság és a kereskedelmi kamara elé vonult, ahol munkát követelt.A tüntetők, akiknek féififl Jegntocovokatőrök voltak, be akartak" nyomulni a péküzletekbe és más üzletekbe, amiben azonban a fegyveres hatalom megakadályozta őket A tömeg incidens nélkül szétoszlott. A macedóniai kegyetlenkedések Szófia, március 18. A bolgár táviroda jelenti: A strumnicai prefektus e hó 15-iki kelettel táviratozza. Ma számos bolgár és muzulmán menekült érkezett ide, akik elmondják, hogy a szerb milícia a legfölháborítóbb kegyetlenségeket követi el, különösen Radoviste kerületben, ahol a bolgár és török lakosságot a szó szoros értelmében lemészárolják. MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. péntek, március 19. A semleges államok Daniels tengerészeti miniszter az amerikai flottáról Amsterdam, március 18. (A Magyarország tudósítójának expressztávirata.) Newport Newsből táviratozzák. A Pennsylvania dreadnought vízrebocsájtása alkalmával Daniels tengerészeti miniszter kijelentette, hogy az amerikai flotta még sohasem volt oly erős és harcrakész, mint most. A Prinz Eitel Friedrich német segédcirkáló kapitánya egyenruhában jelen volt az ünnepen. H. S. Anglia javaslatot tett Olaszországnak Milano, március 18. Beltéri képviselő a Corriere della Sera-ban közli, hogy az entente-hatalmak kormányai eddig azt remélték, hogy az események fogják Görögországot, Olaszországot és a Balkán-államokat az entente mellé sodorni. Belátták azonban, hogy még a Dardanellák elleni operációjuk sem hozta meg a kívánt eredményt és ezért Anglia kormánya, bár egyenlőre nem hivatalos formában, javaslatokkal közeledett az olasz kormányhoz. (P .. Hr.) Az olasz képviselőházból Róma, március 18. Az olasz képviselőház üléseit szombaton vagy hétfőn be fogja fejezni és ha időközijen szüksége fel nem merülne, a tavasz végéig az országgyűlést elnapolják. A szombati, esetleg a hétfői ülésen Sa Sandra miniszterelnök is fel fog szólalni, hogy a képviselőház üléseinek bezárásakor némi tájékozást nyújtson az országnak. A japán—kínai konfliktus Rotterdam, március 18. A Courant jelenti Washintonból. Ideérkezett hírek szerint Japán a tárgyalások elhúzódása miatt most még ridegebb hangon sürgeti követeléseink megvalósítását Kínától. Japán most 90 évre szóló kereskedelmi szerződést is követel, nyilván, hogy ily módon teljesen biztosítsa Kínában gazdasági hegemóniáját. A japán diplomácia hangja az utóbbi időben rendkívül rideg és nyers, a pekingi hangulat kétségbeesett. TELEFONSZÁM: Főszerkesztő . . . 23—51 I Felelős szerkesztő 94—§4. 'Szerkesztőség . ■ 23—Mp 'Literarban . . . . b 4011 Nyomda (lapzártakor) 80-40 Kiadóhivatal ... 13^91? Grottnó előtt Brandt Rolf, a Prager Tagblatt-nak a német északkeleti hadsereghez kiküldött haditudósítója írja Augusztávból, február 27-én: Mikor Sucharzeskánál a mezei út fölkanyarodott az országútra, legelsőbben is néhány ember bukkan elő, akikről tüstént láttam, hogy orosz katonák. Mikor a kocsink közelükbe ért, illedelmesen tisztelegtek, tenyerüket szinte vízszintesen emelve sapkájuk ellenzőjéhez. Orosz gyalogosok voltak. — Megállj ! Melyik divízióból valók vagytok? — kérdjük. — A 27-ikből, 107-ik ezred. Beszélgetés indul meg közöttünk és kiderül, hogy orosz sebesültek ezek, akik itt az erdős vidék falvaiban úgy, ahogy, most már kissé összeszedték magukat, fegyvereiket vagy elszedték tőlük, vagy már előbb ők maguk összetörték azokat és most itt éldegélnek s amennyire telik tőlük, segítenek egymáson. Az egyik embernek tarka kézi harmónikája is van és az elandalodva pötyögtetvalami mélabús, szomorú orosz melódiát. Az erdőn átvivő utunkban is minduntalan találkoztunk négyes-ötös csoportokkal, amelyek lassacskán ballagtak Augusztáv felé, mert ez volt a parancs: — Menjetek csak oda és jelentkezzetek az Etappenkommandónál. — Engedelmesen és türőn fogadták meg a parancsot. Meg sem is próbálják, hogy meneküljenek a rájuk váró hadifogság elől, minden felügyelet nélkül, nyugodtan mennek Augusztáv felé, a német fogságba, szépen, aprókat lépegetve, akár a lengyel lovacskák. Rudawkán egy nagy kórház az egész város. Nincsen ház ebben a nagy kiterjedésű fészekben, ahol nem feküdnek német vagy orosz sebesült. Wolkán szállttunk meg éjszakára, az országút mellett egy jobbféle paraszt-tanyán, amelynek tulajdonosa harminc esztendőn keresztül a község bírója volt. Mikor az oroszok viselkedése felől tudakozódtunk tőle, korholókig csóválta a fejét. Egy fia van hadban és már hónapok óta nem hallott felőle hírt. S amikor a kozákok felől kérdezősködtem, hallgatagon igazított egyet az ablakon lógó feszületen, kinézett az utcára és hirtelen egy nagyot köpött. A szomszédos szobában a két menye volt a gyerekeikkel. Az egyik valósággal olyan volt harmatos, szép kék szemeivel, mint egy lengyel Madonna-kép. A padmalyról négy kötélen alácsüngő fabölcsőben hintázgatta a kisfiát. A felnőtt sógor éppen akkor érkezett haza. Egész napon át az elesetteket segített temetni: — Nehéz munka ez, uram! Milyen hangosak voltak és — milyen csöndesek most! — Rózsa, rózsa, tulipán . . . dudorgott a menyecske-sógorasszony és lóbálta a bölcsőt. Másnap reggel Sopockinie felé kocsiztunk. Az ágyudörej mind közelebbről hallatszott. Éppen abban a pillanatban repült be egy orosz gránát a városba, amikor megpillantottuk egy dombon álló kolostor templomának zöld tetejét. Ez már a grodnói nehéz ágyuk küldöttje volt. A városkába vivő utak lankásan ereszkednek lefelé a tehenőbe, amelyben Sopockinie fekszik. Tiszta kis városnak látszik. A piac terén zsákmányolt orosz ágyuk, procnik, gépfegyverek és lőszerkocsik robognak keresztül, a trén is mozog lassan az országúton és hírhordó tisztek száguldoznak keresztül-kasul. Fölnyergett paripákat vezetnek hátrafelé. Majd egyszer csak fölcsattan az ágyuk dörgése, a röpködő gránátok üvöltése is fölsír. Valahol a közelben csapkodnak le. Fölhajtattunk a dombon a fehérre meszelt kolostorhoz. Itt mintha csöndesebb lett volna. A templom körül alacsony kőfal, néhány pad is áll itt. Három katona sírt ásott. Az apácák ide-oda járkálnak, mert a kolostor egy szárnya kórház. A levegőből most dühösebb üvöltés hallatszik, egy gránát lecsapott közvetlen közelünkben, de megzápult, nem robbant föl. Az oroszok ellentámadása Grodnó felől a legnagyobb erejével dühöngött. A keletporoszországi Wolkucz mellett szenvedett vereség után az oroszok nagyobb erőket vetettek Grodnóba. A Tannenbergnél megsemmisült 15. orosz hadtestet — amelynek akkori parancsnokló tábornoka, Martos is fogságunkba esett — most, egy félesztendő pián, megint fölállították, ez az új hadtest.