Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)

1915-03-19 / 78. szám

6 Karp lapja a román nemzeti eszményről Bukarest, március 16. ” (Levélben érkezett.) (Saját tudósítónktól.) Karp Péter most alapított újságjának, a Moldovának első szá­ma Karp ismeretes vezetőcikke mellett máso­dik cikket közöl, amelynek A nemzeti eszmény a címe. „Románia mindenekelőtt dunai állam — mondja a többi közt a cikkíró — a Duna torkolatától függ gazdasági jövője és így élet­érdeke Romániának, hogy a Duna torkolatánál kívüle ne legyen más az úr. Természetes, hogy a Duna torkolatának birtokával együtt jár a Dardanellák semlegessége is, ami nemcsak román érdek, hanem a balkán-népek közös érdeke. Röviden, a mi jól fölfogott érdekünk arra utal bennünket, hogy Besszarábiát ismét megszerezzük és a Boszporusz semlegességét biztosítsuk. Ida már most a probléma másik oldalát vizsgáljuk, a hadviselő államok érdekeinek mérlegelése alapján könnyen megállapíthat­juk, hogy melyik félhez lehet bizalmunk. Oroszország világosan kifejtette szándékait arra az esetre, ha a győzelmet kivívná. A cár manifesztuma, Goremykin és Szasszonov nyi­latkozatai bejelentették Oroszország uralkodni vágyását a Fekete-tengeren, a Boszporuszon és a Dardanellákon. De ha Oroszország az el­lenkezőt mondotta volna is, akkor is tudtuk volna a történelemből, hogy Oroszország szá­mára a tengerhez vivő út akkora jelentőségű, hogy ezért már óriás áldozatokat hozott és a jövőben is hozni fog. Bármit is ígér tehát ne­künk Oroszország, nem szabad elfelejtenünk, hogy az ő érdekei a mieinkkel ellentétesek s nekünk sokat különb véleményünk van a ha­zafiasságáról, semhogy feltennék, hogy a ma­ga érdekeit a mieink kedvéért föl fogja áldozni. Forduljunk most a másik hatalmi csoport felé s akkor eszünkbe kell jutni, hogy Német­ország mindig megvédett bennünket s jórész­ben neki köszönhetjük gazdasági föllendülé­sünket is. Ha még hozzátesszük, hogy Német­ország gazdasági fejlődésének inkább érdeke, mint bármely más hatalomnak, hogy a tenger­­szorosok semlegesek legyenek, akkor el kell ismernünk, hogy érdekeink, Németországéival egyek. Ez volt valamennyi államférfiunknak a meggyőződése, akik kivétel nélkül a hármasszö­vetséghez való csatlakozásunkat hirdették. Ami Ausztriát és Magyarországot illeti, ennek a birodalomnak érdekei is egyek lévén Németor­szágéival, a közös érdek közös sikert hozhat nekik s az ő közös sikerük a románság sikere is.“ Oroszország nem ad szenet Romániának Bukarest, március 18. (A Magyarország eredeti táv­irata.) Az orosz kereskedelmi mi­niszter megtiltotta a két­t nyolc­m­­­ 11 ló pad orosz szénnek Romá­niába való kivitelét. Munkanélküliek tüntetése Várnában Szófia, március 18. A bolgár táv­­iroda jelenti Várnából . Tegnap délután tüntetők csoportja, amely fő­leg az általános válság folytán kenyörtelenné vált kikötőmunkásokból, továbbá számos egyéb munkanélküliekből és kiváncsiakból állott, az elöljáróság és a kereskedelmi ka­mara elé vonult, ahol munkát követelt.­­A tüntetők, akiknek féififl Jegnt­ocovokatőrök voltak, be akartak" nyomulni a péküzletekbe és más üzletekbe, amiben azonban a fegy­veres hatalom megakadályozta őket A tömeg­ incidens nélkül szétoszlott. A macedóniai kegyetlenkedések Szófia, március 18. A bolgár táv­­iroda jelenti: A strumnicai prefektus e hó 15-iki kelettel táviratozza. Ma számos bolgár és muzulmán menekült érkezett ide, akik elmondják, hogy a szerb milícia a legfölháborítóbb kegyetlenségeket követi el, különösen Radoviste kerület­ben, ahol a bolgár és török lakosságot a szó szoros értelmében lemészárolják. MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. péntek, március 19. A semleges államok Daniels tengerészeti miniszter az amerikai flottáról Amsterdam, március 18. (A Magyarország tudósítójának expressz­­távirata.) Newport­ Newsből táviratozzák. A Pennsylvania dreadnought vízrebocsáj­­tása alkalmával Daniels tengerészeti mi­niszter kijelentette, hogy az amerikai flotta még sohasem volt oly erős és harcrakész, mint most. A Prinz Eitel Friedrich német segédcirkáló kapitánya egyenruhában jelen volt az ünnepen. H. S. Anglia javaslatot tett Olaszországnak Milano, március 18. Beltéri képviselő a Corriere della Ser­a-ban közli, hogy az entente-hatalmak kormányai eddig azt remélték, hogy az ese­mények fogják Görögországot, Olaszországot és a Balkán-államokat az entente mellé so­dorni. Belátták azonban, hogy még a Darda­nellák elleni operációjuk sem hozta meg a kívánt eredményt és ezért Anglia kormánya, bár egyenlőre nem hivatalos formában, j­a­vaslatokkal közeledett az olasz kormányhoz. (P .­­. H­­­r.) Az olasz képviselőházból Róma, március 18. Az olasz képviselőház üléseit szombaton vagy hétfőn be fogja fejezni és ha időköz­ijen szüksége fel nem merülne, a tavasz vé­géig az országgyűlést elnapolják. A szombati, esetleg a hétfői ülésen S­a S­a­n­d­r­a minisz­terelnök is fel fog szólalni, hogy a képviselő­ház üléseinek bezárásakor némi tájékozást nyújtson az országnak. A japán—kínai konfliktus Rotterdam, március 18. A Courant jelenti Washintonból. Ideérke­zett hírek szerint Japán a tárgyalások elhúzó­dása miatt most még ridegebb hangon sürgeti követeléseink megvalósítását Kínától. Japán most 90 évre szóló kereskedelmi szerződést is követel, nyilván, hogy ily módon teljesen biz­tosítsa Kínában gazdasági hegemóniáját. A japán diplomácia hangja az utóbbi időben rendkívül rideg és nyers, a pekingi hangulat kétségbeesett. TELEFONSZÁM: Főszerkesztő . . . 23—51 I Felelős szerkesztő 94—§4. 'Szerkesztőség . ■ 23—Mp 'Literarban . . . . b 4011 Nyomda (lapzártakor) 80-40 Kiadóhivatal ... 13^91? Grottnó előtt Brandt Rolf, a Prager T­agblatt-nak a né­­met északkeleti hadsereghez kiküldött hadi­tudósítója írja Augusztávból, február 27-én: Mikor Sucharzeskánál a mezei út fölka­nyarodott az országútra, legelsőbben is néhány ember bukkan elő, akikről tüstént láttam, hogy orosz katonák. Mikor a kocsink köze­lükbe ért, illedelmesen tisztelegtek, tenyerüket szinte vízszintesen emelve sapkájuk ellenzőjé­hez. Orosz gyalogosok voltak. — Megállj ! Melyik divízióból valók vagy­tok? — kérdjük. — A 27-ikből, 107-ik ezred. Beszélgetés indul meg közöttünk és ki­derül, hogy orosz sebesültek ezek, akik itt az erdős vidék falvaiban úgy, ahogy, most már kissé összeszedték magukat, fegyvereiket vagy elszedték tőlük, vagy már előbb ők maguk összetörték azokat és most itt éldegélnek s amennyire telik tőlük, segítenek egymáson. Az egyik embernek tarka kézi harmónikája is van és az elandalodva pötyögtet­­valami méla­­bús, szomorú orosz melódiát. Az erdőn átvivő utunkban is minduntalan találkoztunk négyes-ötös csoportokkal, ame­lyek lassacskán ballagtak Augusztáv felé, mert ez volt a parancs: — Menjetek csak oda és jelentkezzetek az Etappenkommandónál. — Engedelmesen és türőn fogadták meg a parancsot. Meg sem is próbálják, hogy meneküljenek a rájuk váró hadifogság elől, minden felügyelet nélkül, nyugodtan mennek Augusztáv felé, a német fogságba, szépen, aprókat lépegetve, akár a lengyel lovacskák. Rudawkán egy nagy kórház az egész város. Nincsen ház ebben a nagy kiterjedésű fészekben, ahol nem feküdnek német vagy orosz sebesült. Wolkán szállttunk meg éjszakára, az országút mellett egy jobbféle paraszt-tanyán, amelynek tulajdonosa harminc esztendőn ke­resztül a község bírója volt. Mikor az oroszok viselkedése felől tudakozódtunk tőle, korholó­kig csóválta a fejét. Egy fia van hadban és már hónapok óta nem hallott felőle hírt. S amikor a kozákok felől kérdezősködtem, hall­gatagon igazított egyet az ablakon lógó fe­születen, kinézett az utcára és­­ hirtelen egy nagyot köpött. A szomszédos szobában a két menye volt a gyerekeikkel. Az egyik valósággal olyan volt harmatos, szép kék szemeivel, mint egy len­gyel Madonna-kép. A padmalyról négy köté­len alácsüngő fabölcsőben hintázgatta a kis­fiát. A felnőtt sógor éppen akkor érkezett haza. Egész napon át az elesetteket segített temetni: — Nehéz munka ez, uram! Milyen han­gosak voltak és — milyen csöndesek most! — Rózsa, rózsa, tulipán . . . dudorgott a menyecske-sógorasszony és lóbálta a bölcsőt. Másnap reggel Sopockinie felé kocsiztunk. Az ágyudörej mind közelebbről hallatszott. Éppen abban a pillanatban repült be egy orosz gránát a városba, amikor megpillantot­tuk egy dombon álló kolostor templomának zöld tetejét. Ez már a grodnói nehéz ágyuk küldöttje volt. A városkába vivő utak lankásan ereszkednek lefelé a tehenőbe, amelyben So­pockinie fekszik. Tiszta kis városnak látszik. A piac terén zsákmányolt orosz ágyuk, proc­­nik, gépfegyverek és­­ lőszerkocsik robognak keresztül, a trén is mozog lassan az ország­úton és hírhordó tisztek száguldoznak keresz­­tül-kasul. Fölnyergett paripákat vezetnek hát­rafelé. Majd egyszer csak fölcsattan az ágyuk dörgése, a röpködő gránátok üvöltése is fölsír. Valahol a közelben csapkodnak le. Fölhajtat­tunk a dombon a fehérre meszelt kolostorhoz. Itt mintha csöndesebb lett volna. A templom körül alacsony kőfal, néhány pad­ is áll itt. Három katona sírt ásott. Az apácák ide-oda járkálnak, mert a kolostor egy szárnya kór­ház. A levegőből most dühösebb üvöltés hal­latszik, egy gránát lecsapott közvetlen köze­lünkben, de megzápult, nem robbant föl. Az oroszok ellentámadása Grodnó felől a legna­gyobb erejével dühöngött.­­ A keletporoszországi Wolkucz mellett szenvedett vereség után az oroszok nagyobb erőket vetettek Grodnóba. A Tannenbergnél megsemmisült 15. orosz hadtestet — amely­nek akkori parancsnokló tábornoka, Martos is fogságunkba esett — most, egy félesztendő pián, megint fölállították, ez az új hadtest.

Next