Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)
1915-03-31 / 90. szám
MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. szerda, március 31. A Balkán Take Jonescu és Pau tábornok Bukarest, március 30. (Saját tudósítónktól.) Carp lapja, a „Moldova“ írja az itt következő jellemző apróságot: Városszerte mulatnak egy beszélgetésen, amelyet Pau francia tábornok és Take Jonescu folytattak akkor, amikor a tábornok keresztül utazott erre Oroszország felé. Take Jonescu így szólt a tábornokhoz: — Néhány év előtt alkalmam volt a német császárral megismerkedni és a benyomás, amit reám tett, igazán siralmas volt. — Csodálom, — válaszolta Pau tábornok diszkrét mosolylyal. — Én is részesültem abban a szerencsében, hogy bemutassanak őfelségének s ez a bemutatás a legkellemesebb beszélgetés emlékét hagyta bennem hátra. Take Ionescu nem értette meg a finom figyelmeztetést s tovább folytatta a „boche“-ok, (a németek francia gúnyneve), ócsárlását, mire Pau tábornok másodszor is rászólt: — Pourquoi ne pas dire: les allemands? (Miért-ne lehetne így mondani: a németek?) Bulgaria és Drinápoly Szófia, március 30. A bolgár kormány félhivatalos közlönye, a L’Echo de Bulgarie „Drinápoly“ című vezércikkében a következőket írja: Minden ágyulövés, amely a Dardanelláknál, a bulairi öböl felől visszhangzik, felébreszti a Balkánt s felébreszti Bulgáriában is azoknak a nagy áldozatoknak emlékét, amelyeket Drinápolyért hozott. A Balkán kat évi csend után ismét véres események arénájává válhatik, s ha így lesz, mit fog tenni Bulgária a döntő órában ? "Minden szem Bulgária felé fordul. A türelmetlenek kétszínű játékkal vádolják, de akiknek több a belátásuk, azok megértik azt a szellemet, amely él ebben a megsértett népben és belátják, hogy az ő magatartását nemcsak a szükség diktálja, hanem azok az emlékek is, amelyek utolsó harcaiból maradtak. Bulgária tudatában van jogainak és erejének, de tudatában van annak is, hogy jönni fog az óra, amikor jóvá fogják tenni a szenvedett igazságtalanságokat. Az entente ajánlatai Bulgáriáinak Szófia, március 30. Az entente diplomáciája a Yonszelosz-kormány bukása, után a legnagyobb erőfeszítéssel igyekszik azon, hogy Bulgáriát Törökország ellen való rögtönös beavatkozásra bírja. Mindenképpen azzal akarják Ferdinánd királyt megkörnyékezni, hogy itt az ideje annak, a Balkánon azt a domináló pozíciót megszereznie, amelyet Konstantin király entente-ellenes magatartásával elvesztett. Úgy látszik, hogy azok közt az ígéretek közt, amiket az entente Bulgáriának Tráciába való bevonulása fejében tesz, olyanok is vannak, amik oly területrészek jövendőbeli birtoklására vonatkoznak, amelyek ez idő szerint görög tulajdon. Az orosz-barát sajtó és az entente lapjai egyaránt igyekeznek, hogy a Tráciába való. be. ..''a'á ;■ •.‚?.’!Ni nm.'u’a’ot teremtsenek» semmiféle ígéret nem fogja elkábítani, mert a kormánynak az a véleménye, hogy Bulgária reális érdekei megelőznek minden szentimentális érdeket. A bolgár nép bízhat kormányában, amelynek politikája csak hasznára lesz az országnak. Bulgáriának senkivel szemben sincs kötelezettsége. A bolgár kormánynak óvakodnia kell minden csábítástól, bármely oldalról jöjjön is az. Ha érdekeinket megsértenék, úgy az egész nemzettel egyetértőleg fogjuk meghozni a szükséges határozatokat. Visszautasítva a szocialistáknak egy balkán föderáció megalapítására vonatkozó eszméjét, azt mondta Radoszlavov, hogy egy föderáció lehetetlen, mert nehéz a balkáni népek érdekeit kiegyenlíteni, mert a balkáni népek leselkednek Bulgáriára, hogy az utolsó falatot is kiragadják szájából. A miniszterelnök a következő szavakkal fejezte be beszédét: — Uraim" Ismerik most a kormány,utolsó szavait, hogy Bulgária a semlegességet akarja biztosítani. Ha mások akadnak, akik bátrabbak és okosabbak és háborúba akarnak menni, úgy jöjjenek és foglalják el a mi helyünket. Radoszlavov Bulgária semlegességéről Szófia, március 30. A szobranyós,éjszakát tegnap bezárták. Az ülésszakot berekesztő királyi kézirat fölolvasása előtt Radoszlavov miniszterelnök kijelentette, hogy súlyt helyez arra, hogy régőbbi kijelentéseit nyomatékosan megismételje, hogy a kormány eddig a legszigorúbb semlegességet tanúsította és azt a jövőben is meg fogja őrizni. Semmiféle pressziónak nem, fog engedni. A magára hagyott Görögország Athén, március 30. A Patris Írja: A semlegesség politikája, amelyet a mostani kormány vall, izolálja Görögországot és megfosztja barátainak segítségétől. Görögország, miután visszautasította az entente ajánlatait, elvesztette Anglia, Franciaország és Oroszország segítségét, elhagyták és most már csak Szerbia barátsága maradt meg számára. Románia segítségére nem számíthat, mert ez hivatalos nyilatkozatai szerint minden görög akcióval szemben közömbös. Bulgária nyílt ellenségünk és senki előtt nem titok, hogy Olaszország előtt nem a legjobb színben van feltüntetve Görögország. Elhagyva szövetségeseinktől, sehonnan se kaphatunk segítséget Bulgária ellen, amely csak az alkalmas pillanatot várja, hogy ellenünk jöjjön. És bár vannak, akik azt hiszik, hogy Görögország egyedül ellentállhat Bulgáriának, bizonyos, hogy jelen külpolitikánk nem vezethet jóra, mert megfosztja Görögországot minden területi nagyobbodás reményétől és veszélyezteti területi integritásunkat . Ha Bulgária előrenyomul a görög Macedóniába és Szalonikibe, ki fog tudni neki ellentállni ? Szerbia segítségére nem számíthatunk, mert mi is cserbenhagytuk őt, amikor szüksége volt a mi segítségünkre, eltekintve attól, hogy Bulgáriának érdeke, hogy Szerbiához közeledjék. (Pol. Hír.) György görög herceg nyilatkozata Bari, március 30. György görög herceg, Konstantin király fivére, egyesztendei távollét után Görögországba való hazatértében ideérkezett. A herceg a «Corriere delle Puglie» egy munkatársának a többek közt a következőket mondotta: — Visszatérek a hazámba, hogy ezekben a nehéz időkben jelen legyek, ha a görög nép és a király a haza legfőbb érdekei védelmére szánják el magukat. Remélem, Görögország majd nem fog arra kényszerülni, hogy fegyvert fogjon. Görögország a legbuzgóbban igyekszik, hogy semlegességét megőrizze, de azért fel kell készülve lennie, ha külső ellenség fenyegetné. A Zátonyra került argentínai csatahajó London, március 30. A Morningpost jelenti: A Moreno nevű új argentínai csatahajó, mely pénteken Haraptonroadból elindult, ugyanazon éjjel összeütközött a Delaware newcastlei bárkával. Az utóbbi elsülyedt. A Moreno zátonyra került, vasárnap reggel azonban ismét kiszabadult és folytatta útját. Nyilván nem sérült meg. A bárka legénysége elmondotta, hogy a Moreno kemánykészüléke rosszul működött. . Aztárák uijgamin Bárifa, március 28. (Levélben érkezett.) (A Magyarország kiküldött tudósítójának jelentése.) A Makovicában, mely magába foglalja a duklai mélyedéseket, rövid ideig nyugalom volt. Ezt az időt az oroszok erőgyűjtésre használták föl és csütörtökön, mikor tartalékjaikban új csapatokat helyeztek el, támadást intéztek ellenünk az egész fronton, nagy harc dühöngött az Ondava felső folyásánál. Az orosz támadás célja: birtokába kaparintani a dél felé vivő utakat, hogy ezzel kiegyenlítse az afölött erősen északnak hajló vonalunkat. Amikor a jelentések hírül hozták át mind nagyobb túlerő feltűnését, csapataink elhelyezkedtek az előre elkészített fedezékekbe. A lakosság már jó előre elmenekült a közelfekvő helységekből, melyek az ütközetek szörnyű dühében mihamar a lángok martalékai lettek. Pénteken déltájon már több ház égett Zborón is, régi, Rákóczi korából maradt épületek hamvadtak el és megrongálódott az Erdődi-féle kastély, melyet még Rákóczi György építtetett. Gránátok tépték-szaggatták a Rákóczi híres száz kársát is. Egyidőben ezekkel a küzdelmekkel a keleti irányban fekvő szemelnyeki magaslatok előtt fekvő völgyekben folyik a harc. Mindenütt túlerőkkel támad az orosz. Ágyú ágyú ellen, ember ember ellen küzd. A szemelnyeld hét halom uralja a terepet dél felé, ennek birtoka fontos pozíciót jelent. Többszörös sorokban vetik katonáikat harcba az orosz tisztek. Az első sorok megsemmisülnek, a többiekre is rázúdul a gránáteső és srapneleső. A robbanások ereje széttépi, vagy földre vágja őket, de a roham nem enged Hevességéből. Szívósan és vitézül támad az ellenség, egyes részeknél sikerül lövőárkaink közelébe jutnia, ekkor azonban a rohamra rohammal válaszolnak katonáink, összegabadlyodva birkóztak a lövőárok birtokáért, míg az új erősítéseket tüzérségünk tartja távol. Késő estére megszűnt az orosz támadása, a harc kissé megpihent, hogy annál nagyobb erővel újból kitörjön. A szalvékat egymásután küldik ágyúink az orosz hadállásokra, ők viszont azzal válaszolnak, hogy Zborónál a községbe igyekszenek behatolni. A temetőnél sikerül elsáncolni magukat, a község megtartásához tüzérségi akció is szükséges és minden erőfeszítést elkövetnek, hogy a Zboró fölötti magaslatokra ágyukat vontassanak föl. A mi ütegeink tűzbe borítják a magaslatot és az oroszok háta mögött húzódó utakat s minden kísérlet hiábavaló: ebben a tűztengerben ágyúnak és embernek lehetetlen keresztül törnie magát. Az esti órákban Zborón és az említett héthalom előtti völgyekben rohamra indultak századaink. Községek, pajták, szénaboglyák, szalmakazlak, erdőrészek tüzénél folyik a rohamozás. A levegőt pernyeeső, a lövedékek robbanásának gázai töltik meg. Egyszer csak óriás detonáció: egy gránátunk fölrobbantotta az oroszok kisebb munícióraktárát. Zboró temetőjében lövőárkukból is kivetettük őket, a sírhalmok, fák mellé ■ fopjPXQJ^ JöréswK