Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)

1915-03-31 / 90. szám

MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. szerda, március 31. A Balkán Take Jonescu és Pau tábornok Bukarest, március 30. (Saját tudósítónktól.) Carp lapja, a „Moldova“ írja az itt következő jellemző apróságot: Városszerte mulatnak egy beszélgeté­sen, amelyet Pau francia tábornok és Take Jonescu folytattak akkor, amikor a tábor­nok keresztül utazott erre Oroszország felé. Take Jonescu így szólt a tábornokhoz: — Néhány év előtt alkalmam volt a német császárral megismerkedni és a be­nyomás, amit reám tett, igazán siralmas volt. — Csodálom, — válaszolta Pau tábor­nok diszkrét mosolylyal. — Én is részesül­tem abban a szerencsében, hogy bemutas­sanak őfelségének s ez a bemutatás a leg­kellemesebb beszélgetés emlékét hagyta bennem hátra. Take Ionescu nem értette meg a finom figyelmeztetést s tovább folytatta a „boche“-ok, (a németek francia gúnyneve), ócsárlását, mire Pau tábornok másodszor is rászólt: — Pourquoi ne pas dire: les allemands? (Miért-ne lehetne így mondani: a néme­tek?) Bulgaria és Drinápoly Szófia, március 30. A bolgár kormány félhivatalos közlönye, a L’Echo de Bulgarie „Drinápoly“ című ve­zércikkében a következőket írja: Minden ágyu­­lövés, amely a Dardanelláknál, a bulairi öböl felől visszhangzik, felébreszti a Balkánt s fel­ébreszti Bulgáriában is azoknak a nagy áldo­zatoknak emlékét, amelyeket Drinápolyért ho­zott. A Balkán kat évi csend után ismét véres események arénájává válhatik, s ha így lesz, mit fog tenni Bulgária a döntő órában ? "Min­den szem Bulgária felé fordul. A türelmetle­nek kétszínű játékkal vádolják, de akiknek több a belátásuk, azok megértik azt a szelle­met, amely él ebben a megsértett népben és be­látják, hogy az ő magatartását nemcsak a szükség diktálja, hanem azok az emlékek is, amelyek utolsó harcaiból maradtak. Bulgária tudatában van jogainak és erejének, de tuda­tában van annak is, hogy jönni fog az óra, amikor jóvá fogják tenni a szenvedett igaz­ságtalanságokat. Az entente ajánlatai Bulgáriáinak Szófia, március 30. Az entente diplomáciája a Yonszelosz-kor­­mány bukása, után a legnagyobb erőfeszítés­sel igyekszik azon, hogy Bulgáriát Törökor­szág ellen való rögt­önös beavatkozásra bírja. Mindenképpen azzal akarják Ferdinánd királyt megkörnyékezni, hogy itt az ideje annak, a Balkánon azt a domináló pozíciót megszereznie, amelyet Konstantin ki­rály entente-ellenes magatartásával elvesztett. Úgy látszik, hogy azok közt az ígéretek közt, amiket az entente Bulgáriának Tráciába való bevonulása fejében tesz, olyanok is vannak, amik oly területrészek jövendőbeli birtoklá­sára vonatkoznak, amelyek ez idő szerint gö­rög tulajdon. Az orosz-barát sajtó és az en­tente lapjai egyaránt igyekeznek, hogy a Trá­ciába való. be. ..''a'á ;■ •.‚?.’!Ni nm­.'u’­a’ot te­remtsenek» semmiféle ígéret nem fogja elkábítani, mert a kormánynak az a véleménye, hogy Bul­gária reális érdekei megelőznek minden szen­timentális érdeket. A bolgár nép bízhat kor­mányában, amelynek politikája csak hasz­nára lesz az országnak. Bulgáriának senkivel szemben sincs kötele­zettsége. A bolgár kormánynak óvakod­nia kell minden csábítástól, bármely oldal­­­­ról jöjjön is az. Ha érdekeinket megsértenék, úgy az egész nemzettel egyetértőleg fogjuk meghozni a szükséges határozatokat. Vissza­utasítva a szocialistáknak egy balkán föderá­ció megalapítására vonatkozó eszméjét, azt mondta Radoszlavov, hogy egy föderáció le­hetetlen, mert nehéz a balkáni népek érde­keit kiegyenlíteni, mert a balkáni népek le­selkednek Bulgáriára, hogy az utolsó fala­tot is kiragadják szájából. A miniszterelnök a következő szavakkal fejezte be beszédét: — Uraim" Ismerik most a k­ormány,­­utolsó szavait, hogy Bulgária a semlegességet akarja biztosítani. Ha mások akadnak, akik bátrab­bak és okosabbak és háborúba akarnak menni, úgy jöjjenek és foglalják el a mi he­lyünket. Radoszlavov Bulgária sem­legességérő­l Szófia, március 30. A szobranyó­s,éjszakát tegnap bezárták. Az ülésszakot berekesztő királyi kézirat föl­olvasása előtt Radoszlavov miniszterel­nök kijelentette, hogy súlyt helyez arra, hogy régőbbi kijelentéseit nyomatékosan megismé­telje, hogy a kormány eddig a leg­szi­gorúbb semlegességet tanúsította és azt a jövőben is meg fog­ja őrizni. Semmiféle­ pressziónak nem, fog engedni. A magára hagyott Görögország Athén, március 30. A Patris Írja: A semlegesség politikája, amelyet a mostani kormány vall, izolálja Gö­rögországot és megfosztja barátainak segítsé­gétől. Görögország, miután visszautasította az entente ajánlatait, elvesztette Anglia, Fran­­­­ciaország és Oroszország segítségét, elhagyták és most már csak Szerbia barátsága maradt meg számára. Románia segítségére nem szá­míthat, mert ez hivatalos nyilatkozatai sze­rint minden görög akcióval szemben közöm­bös. Bulgária nyílt ellenségünk és senki előtt nem titok, hogy Olaszország előtt nem a leg­jobb színben van feltüntetve Görögország. El­hagyva szövetségeseinktől, sehonnan se kap­hatunk segítséget Bulgária ellen, amely csak az alkalmas pillanatot várja, hogy ellenünk jöjjön. És bár vannak, akik azt hiszik, hogy G­örögország egyedül ellentállhat Bulgáriának, bizonyos, hogy jelen külpolitikánk nem vezet­het jóra, mert megfosztja Görögországot min­den területi nagyobbodás reményétől és veszé­lyezteti területi integritásunkat . Ha Bulgária előrenyomul a görög Macedóniába és Szalo­­nikibe, ki fog tudni neki ellentállni ? Szerbia segítségére nem számíthatunk,­ mert mi is cserbenhagytuk őt, amikor szüksége volt a mi segítségünkre, eltekintve attól, hogy Bulgáriá­nak érdeke, hogy Szerbiához közeledjék. (Pol. Hír.) György görög herceg nyilatkozata Bari, március 30. György görög herceg, Konstantin ki­rály fivére, egyesztendei távollét után Görög­országba való hazatértében ideérkezett. A her­ceg a «Corriere delle Puglie» egy munkatár­sának a többek közt a következőket mondotta: — Visszatérek a hazámba, hogy ezekben a nehéz időkben jelen legyek, ha a görög nép és a király a haza legfőbb érdekei védelmére szánják el magukat. Remélem, Görögország majd nem fog arra kényszerülni, hogy fegy­vert fogjon. Görögország a legbuzgóbban igyekszik, hogy semlegességét meg­őrizze, de azért fel kell készülve lennie, ha külső ellenség fenyegetné. A Zátonyra került argentínai csatahajó London, március 30. A Morningpost je­lenti: A Moreno nevű új argentínai csatahajó, mely pénteken Harap­tonroadból elindult, ugyanazon éjjel összeütközött a Delaware newcastlei bárkával. Az utóbbi elsülyedt. A Moreno zátonyra került, vasárnap reggel azon­ban ismét kiszabadult és folytatta útját. Nyil­ván nem sérült meg. A bárka legénysége el­mondotta, hogy a Moreno kem­ánykészüléke rosszul működött. . Az­­tárák uijgamin­ Bárifa, március 28. (Levélben érkezett.) (A Magyarország kiküldött tudósítójá­nak jelentése.) A Makovicában, mely ma­gába foglalja a duklai mélyedéseket, rövid ideig nyugalom volt. Ezt az időt az oroszok erőgyűjtésre használták föl és csütörtökön, mikor tartalékjaikban új csapatokat helyeztek el, támadást intéztek ellenünk az egész fronton, nagy harc dühöngött az Ondava felső folyásánál. Az orosz támadás célja: birtokába kaparintani a dél felé vivő utakat, hogy ezzel kiegyenlítse az afölött erősen északnak hajló vonalunkat. Amikor a jelentések hírül hozták át mind nagyobb túlerő feltűnését, csapataink elhelyezkedtek az előre elkészített fedezé­kekbe. A lakosság már jó előre elmenekült a közelfekvő helységekből, melyek az ütkö­zetek szörnyű dühében mihamar a lángok martalékai lettek. Pénteken déltájon már több ház égett Zborón is, régi, Rákóczi korából maradt épületek hamvadtak el és megrongálódott az Erdődi-féle kastély, melyet még Rákóczi György építtetett. Gránátok tépték-szaggat­­ták a Rákóczi híres száz kársát is. Egyidő­­ben ezekkel a küzdelmekkel a keleti irány­ban fekvő szemelnyeki magaslatok előtt fekvő völgyekben folyik a harc. Mindenütt túlerőkkel támad az orosz. Ágyú ágyú ellen, ember ember ellen küzd. A szemelnyeld hét halom uralja a terepet dél felé, ennek birtoka fontos pozíciót jelent. Többszörös sorokban vetik katonáikat harcba az orosz tisztek. Az első sorok megsemmisülnek, a többiekre is rázúdul a gránáteső és srapnel­­eső. A robbanások ereje széttépi, vagy föld­re vágja őket, de a roham nem enged He­vességéből. Szívósan és vitézül támad az ellenség, egyes részeknél sikerül lövőár­­kaink közelébe jutnia, ekkor azonban a ro­hamra rohammal válaszolnak katonáink, összegabadlyodva birkóztak a lövőárok bir­­tokáért, míg az új erősítéseket tüzérségünk tartja távol. Késő estére megszűnt az orosz táma­dása, a harc kissé megpihent, hogy annál nagyobb erővel újból kitörjön. A szalvékat egymásután küldik ágyúink az orosz had­állásokra, ők viszont azzal válaszolnak, hogy Zborónál a községbe igyekszenek be­hatolni. A temetőnél sikerül elsáncolni ma­gukat, a község megtartásához tüzérségi akció is szükséges és minden erőfeszítést el­követnek, hogy a Zboró fölötti magaslatok­ra ágyukat vontassanak föl. A mi ütegeink tűzbe borítják a magaslatot és az oroszok háta mögött húzódó utakat s minden kísér­let hiábavaló: ebben a tűztengerb­en ágyú­nak és embernek lehetetlen keresztül törnie magát. Az esti órákban Zborón és az említett héthalom előtti völgyekben rohamra indul­tak századaink. Községek, pajták, szénabog­­lyák, szalmakazlak, erdőrészek tüzénél fo­lyik a rohamozás. A levegőt pernyeeső, a lövedékek robbanásának gázai töltik meg. Egyszer csak óriás detonáció: egy gránátunk fölrobbantotta az oroszok kisebb muníció­­raktárát. Zboró temetőjében lövőárkukból is kivetettük őket, a sírhalmok, fák mellé ■ fopjPXQJ^ JöréswK

Next