Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)

1915-03-06 / 65. szám

Budapest, 1915. szombat, március 6. magyarorszko A macedón-kérdés rendezése Szófia, március 5. Sir Rax Ironside szófiai angol követ és Cselak­ Antics szerb követ felkeresték Radoszlavov bolgár miniszterelnököt, aki­vel hosszasan tárgyaltak. Hir szerint a tárgya­lás anyaga a macedón­ kérdés volt Bulgária katonai előkészületei Szófia, március 5. A hadügyminiszter a szobranjcban két törvényjavaslatot terjesztett elő. Az egyik na­gyon szigorú cenzúrát rendelt el a hadititok megőrzése érdekében, a másik tör­vényjavaslat pedig felhatalmazza a kormányt, hogy a kellő katonai előkészülete­ket belátása szerint elrendelhesse és min­den fegyverbíró állampolgárt katonai kikép­zés céjából behívhasson. Ennek a javaslat­nak első szakasza így szól: A hadügyminiszter felhatalmazást kap, hogy rendszeresen váltakozva negyvenöt napi fegyvergyakorlatra hívhasson be minden állampolgárt 21 évtől 50 évig bezá­rólag, akik csapatszolgálatra vagy egyéb katonai szolgálatra alkalmasok, de különböző okokból eddig még nem teljesítettek fegy­veres szolgálatot. A japán—kínai konfliktus Japán bejelentette az ententenek Kínához intézett jegyzékét Amsterdam, március 5. (A Magyarország tudósítójának expressz­­távirata.) A japán kormány a múlt hét csü­törtökjén közölte a londoni, párisi és péter­­vári kormányokkal, hogy január 18-án Kí­nához jegyzéket intézett, amelyben összesen 21 követelést támaszt. Japán ragaszkodik követeléseihez. Kopenhága, március 5. Tokióból táviratozzék a Riecs-nek. A Japán felsőház legutolsó ülésén, amikor egy­hangúlag megszavazták a kormánynak a kért 890 millió jen hidihitelt, egy kérdésre a kül­ügyminiszter azt válaszolta, hogy Japán fel­­tétlenül ragaszkodik követelései­hez, amelyeket Kínával szemben támasztott, mert meg kell akadályozni azt, hogy a Kíná­ból eltávolított németek helyébe esetleg más nemzetbeliek tolakodjanak s azok aztán be­csapták az ajtót Japán terjeszkedése előtt Mikor Japán felállította ismeretes követeléseit, egyetlen célja az volt hogy gondos elővigyá­zatossággal megvédje Kína valódi ér­dekeit Zürich, március 5. A Ruszkoje St­ovo jelenti, hogy az amerikai nagykövet Péter­vár­ott hosszasan ta­nácskozott Szaszonov külügyminiszterrel a japán—kínai konfliktusról. Nincs kizárva, hogy Amerika barátságos lépéseket fog tenni Pekingben az ellentétek békés elsimítása cél­jából. A semleges államok Az olasz hadügyminiszter beszéde Berlin, március 5. A Berliner Tageblatt jelenti Rómából. Ju­­belli hadügyminiszter tegnap a kamrában kö­szönetet mondott a számtalan önkéntesnek, akik a hadügyminisztériumnak felajánlották szol­gálataikat. Ez azt mutatja, hogy a nemzetben olyan szellem uralkodik, mely minden még kétkedőt, vagy habozót magával fog ragadni. A hadügyminiszter beszédének végén annak a reményének adott kifejezést, hogy a hadsereg a nemzettel egyetértve diadalmasan ki fogja álla­­ni azt a nehéz próbát, melyre hivatva lehet. A miniszter szavait hosszantartó, viharos tetszés fogadta. A svájci közvélemény a békéért Basel, március 5. Számos svájci előkelőség, egész sor tekinté­lyes testület, továbbá Basel, St.­Gallen és Genf püspökei aláírásával ellátott emlékirat, amely e napokban jutott el a szövetségi kormányhoz, arra kéri az elnököt és a szövetségi tanácsot, hogy a többi semleges állammal egyetemben a hadviselő államok közt való békekötés érdeké­ben emeljenek szót. Az emlékirat a többi közt így szól: „Svájcot különösen érinti e borzal­mas háború. Ipara és kereskedelme nagyon ká­rosodik, a szegénység nőttön-nő és az élelmi­szerek árai folyton emelkednek.“ London éjjel , Hága, február 28. (A Magyarország eredeti tudósítása.) Hét lakat alatt őrzött titkokkal teli hely ma Lon­don. A kontinensről lehetetlenség a milliók vá­rosába jutni. Igazi hangulatképet Londonról az angol lapokból alig nyerünk. Örömmel ragad­tam meg az alkalmat, hogy egy régi lembergi ruthén ismerősömet, aki a háború kitörése al­kalmával éppen Cardiffban tartózkodott s on­nan mint hadifogoly került Londonba, Sche­­veningenben, ahol az izgalmas és nélkülözések­kel teljes napok fáradalmait heveri ki, felkeres­sem. A Haagsche Boschre rügyező fái, pompás villái között élvezet kimenni Scheveningenbe. A szürke északi tengeren fehér hullámok tor­nyosulnak, talán nagy tengeri csatákról regél­nek, olyan szomorú a nótájuk . . . Barátom, akinek sok fáradozás után sikerült az angol fogságból megmenekülnie, érdekesen mesélte el Londonban töltött napjait s különösen a lon­doni éjszakát. Csöndesen, észrevétlenül lopódzik az éj a világváros háztömbjei közé. Este hatalmas em­beráradat hullámzik-hömpölyög végig a fél­homályos utakon, itt-ott fantasztikus világos­ságot vet rájuk egy-egy égve felejtett pislogó gázláng vagy valamely kirakatból kiszűrődő fénysugár. Ez a fény sem örökéletű azonban. Csakhamar kialudnak az összes lámpák s ak­kor London utcáin szomorú sötétség lidérc­nyomása érezhető. A fénylő aszfalton tova­robogó autók nyugtalan fénysugarai veszett, vad táncot járnak s a kötelező piros világító­­lámpák elhaló fénye után ismét koromsötétség borul az utcára . . . A nagy körutakon nem érezhető annyira a szokatlan sötétség, de annál jobban vehető ez észre a kevésbbé látogatott forgalmi utakon. London éjjel, a­mily óriás különbség ahhoz képest, amilyen volt néhány hónappal ezelőtt! A felismerhetetlenségig más ez a város. Az em­berek nevetnek ugyan a vigasztalan éjszakában oly megszokottá vált apró kis epizódokon s a színházak, mozik megtelnek ugyan kiváncsi és élvezetvágyó emberekkel, ez azonban semmi­­kép sincs összhangban a külső környezettel; a vidám kedélylyel, örvendő szivel együtt jár a sok ezer csillámló lámpaláng derűt osztó fénye, melyet hiába keresünk most Londonban. Csak egy szokatlan világosság talált Londonban édes otthonra. Magasan a felhőket karcoló házak fe­lett, mint lebegő üstökösök, játszanak kergetőd­­zőt a fényszórók körbe futó fénysugarai: oly­kor égbeszökő sugaraik áttörik a várost bo­rító ködfátyolt, majd egy feneketlen forrásból kiszökkenő lángcsóvaként emelkednek a zenit felé, a tornyok, háztetők, telefondrótok, között, ki-be bujkálva, gnómszerű táncokat lejtve, ku­tatva . . . keresve . . . őrizve . . . vigyázva.. . Az utcán megállnak az emberek. Félelem­mel nézik a pokoli játékot s egy gondolat nyug­talanítja szivüket: hoz-e az éjszaka Zeppelint?! ! Majd megunva a nézést, mint az álmából fel­­t riadó gyermek, aki megnyugszik, ha az éj-­­ jeli-mécses pislogó lángját megpillantja,­­ álomra hajtják a fejüket.­­ Londonban most fantasztikus mesék szület­nek s szájról-szájra járnak, mint a közmondás, melyről senki sem tudja, honnan ered, mikor lesz vége. Ilyen sajátságos történet a következő, melyért a felelősség barátomat terheli: Az egész londoni fényszóró-szolgálat, mint mondják, egyik főparancsnokság alá tar­tozik. Egy szép napon valaki megkérdezte a fényszóróparancsnokot, miért vet a fényszóró éjjelente éppen 19-szeres fénysugárt. — Téved, barátom, — válaszolt erre a fény-­ szóróparancsnok, — ajánlom önnek, hogy ta-­­nuljon meg előbb számolni s akkor megtudja, hogy nem 19, hanem csak 18 sugárban ömlik a fényszóró fénye a városra. E beszélgetésből kifolyólag az a terv szü­­­letett meg, hogy a következő este egy titkosan megállapított percben az összes hivatalos vil­lanylángokat kikapcsolják. Megtörtént, hogy a fényszóró tizennyolc lángja sötét maradt s csak az elárvult 19-ik fénysugár végezte a háztetők felett felderítő munkáját. A fényszóróparancs­nok meg volt rémülve s nem tudta, mi történt. A tizenkilences számú fénysugár utoljára vilá­gított s a parancsnok most gyertyafény mellett ül a szűk cellában, egyedül. Nagyon természetes, hogy Londonban mindent megtettek, hogy a Zeppelinek ellen védve legyenek. A város sötétebb, mint Varsó, vagy Páris s a sötétség rossz következményei máris nyilvánulnak a feltűnő sok balesetben. H. S. 5 Budapest, március 5. A miniszterelnök Bécsben. Félhivatalosan jelentik: Tisza István gróf miniszterelnök Latinovics Endre dr. titkára kíséretében ma reggel hét órakor Királyhidán át a személyvo­naton Bécsbe érkezett. A bankgassei Magyar Házban, ahol a miniszterelnök megszállott, Tisza István gróf a kora délelőtti órákban hosszabb beszélgetést folytatott a közös minisz­terekkel és Stürgkh Károly gróf osztrák mi­niszterelnökkel. Tisza István gróf miniszter, elnök fél tizenegy órakor Sch­önbrunnba hajta­tott, ahol tizenegy órakor a király magánki-,­hallgatáson fogadta. Új főispánok, Lab­as Lászlót, Verőce vármegye alispánját Belovár-Körös vármegye főispánjává nevezték ki. Trescec Vladimir belovári főispánt hasonló minőségben Zágráb­ba helyezték át. Magyarország. 1915. évi március hó 1-ével új előfizetést nyitottunk lapunkra. Előfizetési árak: a magyar korona országaiba, Ausztriába és az annektált tartományokba: Március hóra..........................2 , 80 fillér „ 1-től junius 30-ig 10 „ 80 „ „ december 31-ig 26 „ 80 „ Egyes szám­ára: B­udapesten és pisSéMsH 12 miét Kérjük azokat a t. c. vidéki előfizetőinket, akiknek előfizetése február végével lejárt hogy azt minél előbb megújítani szíves­kedjenek. Lakóhelyváltozás esetén arra kérjük tisztelt előfizetőinket, hogy új címüket ideje­korán közöljék velünk. Minden erre vonat­kozó bejelentéshez szüksége van a kiadó­hivatalnak egyúttal arra a címszalagra is, amelylyel az előfizetett példány a legutolsó tartózkodás helyére ment. Külföldre való költözködés esetén kérjük a portó­­különbözet megtérítését is.

Next