Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)

1915-03-03 / 62. szám

as­AGYARORSZ­ÁG Budapest, szerda,­ március 1., tehát tarth­atalanok, de viszont közölni kell azt a tényt, hogy mióta azzal fenyegetődztünk, hogy a szerb fővárost újból bombázni fogjuk, a határainkon lévő nyílt városok sértetlenek maradtak. Azóta határozottan megállapítható, hogy a szerb mozsarak­ a Belgráddal szemközt levő hadállásaink, valamint repülőgépeink bombázásánál nagyon ügyelnek arra, hogy Zi­ta­­n­y városát ne bombázzák. Németország kereskedő háborúja A Harpalion elsülyedt Páris, március 2. A Temps jelenti Havreből. A Harpalion nevű angol gőzös, amelynek roncsát tegnap­előtt D. Antifer-foknál látták volt, elsülyedt, mielőtt Havreba lehetett volna vonszolni. A „Prim Eitel Friedrich“ hőstettei Turin, március 2, Ä Stampa londoni jelentése szerint a chilei Conceptionban levő Lloyd-ügynök azt közli, hogy a ,,Prinz Eitel Friedrich“ német segédcirkáló elsülyesztette a 2270 tonnás „Jean“ francia vitorláshajót és az 1875 tonnás ,,Kildanton“ angol vitorlást. Előbb az egész le­génységnek megengedte, hogy biztonságba he­lyezkedjék. . Az Audacious ismét harcképes Amsterdam, március 2. Egy itteni lap lenyomatja a Newyork He­rald február 15-iki jelentését, amely szerint az Audacious nagy angol csatahajót a jövő héten ismét egyesítik a nagy flottával. A hajó február 15-ikén teljesen kijavítva hagyta el a belfasti Harland és Wolf-féle hajógyárat. Az Audacious a múlt évi október 27-ikén az Ír tengerparttal szemben szenvedett sérülése kö­vetkeztében nem sülyedt el. Miután a vízvonal alatt támadt rést betömték, a hajó a víz felszí­nén tudta magát tartani és néhány órával az Olympio gőzös elindulása után, amely az Audacious jelzésére elősietett, a szárazdokkba szállították. Eltűnt angol hajók Kopenhága, március 2. A­­Times közli azoknak az angol gőzösök­nek neveit, amelyeket a Lloydsnál már régen esedékeseknek jelentettek b­e s h­a azok e hét szerdájáig nem adnak hírt, a biztosítási ösz­­szeg értük kifiztendő lesz. Az angol gőzösök a következők­: „Glenmral“ (2800 tonna)­ decem­ber 26-án Tyneból Legorsba indult. „Therese Heyman“, amely karácsonykor Tyneból Ha­vanna felé indult. „Ahsden“, január 3-án kelt útra Londonból Tynebe. „Niggen“, amely de­cember 21-én indult el Alegandriából Barcel­onába. „Cygnus“, Grimsbeyből futott ki az Északi tengerre november 13-án. A semleges államok akciója Berlin, március 2. ?!­ A milánói Unione értesülése szerint a semleges államok megkezdték tárgyalásaikat az északamerikai Egyesült­ Államokkal arra néz-­­ve, hogyan lehetne elérni a szabad élelmiszer­bevitelt valamennyi hadviselő államba. Berlin, március 2. A Svenska Dagbladed jelenti Párisból: Itten általános a felfogás. Hogy Franciaország és Anglia semmiképp nem fogják engedni, hogy a semleges államok hajóit hadihajók ki­sérjék. *......... ’ Francia tengeralattjáró a bilbaói vizeken , Lyon, március 2. A Le Progrés jelenti Madridból. A kor­mány megerősíti, hogy egy tengeralattjáró naszád van a bilbaói vizeken. Valószínűleg egy francia tengeralattjáróról van szó, amely próbautakat tesz.­­' Katonai személyek nem utazhatnak szállítóhajókon Basel, március 2. A Nationalzeitung jelenti, hogy Folke­stone, Calais, Boulogne és Havre kikötőiben szigorú rendeletet bocsátottak ki, amely meg­tiltja katonai személyeknek, hogy a Páris és London közti forgalomban szállítóhajókra szánjanak. Ez az intézkedés azt célozza, hogy ily hajókat az ellenség ne sülyesszen el mint ' Hj Szindbád feltámadása Az ecetfák pirulása A történet még ott kezdődik, midőn Szind­­bád ifjú ember volt,­­ amennyiben térde nem lengett és a szive helyén antik, pirosló arany­ból való amulettet hordott, nem pedig fekete gödröt. A szeme sugárzott, mint a télies nap a fenyők zúzmaráján és a bokája oly karcsú és fürge volt, hogy akár tánc­cipőt is viselhe­tett volna, mint a hivatásos táncosok a „Zöld ördög“ című éjjeli mulatóhelyen. Gúnyosan nézegetett a nők szemébe, mert mindegyikről feltételezte, hogy magzat­gyilkos, míg szája oly udvariasan és finomkodva ejtette ki a le­kötelező szavakat, mint az abbék szólaltak a szentéletü, idős loretteekhez, kik ékszereiket a kolostornak óhajtják hagyományozni. Megle­hetősen ismerte a női kényeket, sóhajtásokat, kancsal­tásokat, de volt érzéke az őszinte gyű­lölet és harag iránt, amely elhagyott nők szí­vében lakik. Ámbátor bölcs ember létére soha­sem hitte el, hogy van olyan hölgy a világon, aki éjjel, álmatlanul, sőt szenvedélyesen ő róla ábrándozik. Ah, mindig másra gondolnak a nők, midőn egyedül vannak! Ezidőtájt mégis hajlandó volt megengedni, hogy kiérdemelje egy dáma tetszését. Az aranymivesné dolgára gondoljunk, aki csaknem évekig foglalkoztatta Szindbádot, bár közben észrevette, hogy más nőknek is van bo­­rcájuk, hajuja, szép szemük és kedves hangjuk, — mégis, midőn egyedül járt a messzi nyárfa­­sorban, vagy budai kiskorcsmában üldögélt, — a Tabánban, ahol a bolthajtás alatt sürü a füst, öblös a pohár és a sarokban vak zenész játszik, hervadt népénekesnő dalol és a korcs­­máros oly alattomosan nézegeti vidrabőr sü­vege alól, mintha pénzhamisításon törné a fejét, a­midőn itt ábrándozott, magában ki­vont, összeadott, terveket koholt, csapdákat eszelt, regényes variációkat állított szobalányok vagy grófnők elragadására, tehát az élet­alkotás órájában, Szindbád az aranymivesnét mindig különös gonddal kezelte ábrándjaiban, pirosablakú, ködbeborult orma, kis kastélyba költöztette, négylovas hintón járatta és a nevét sokszor az asztalra irta borba mártott ujjával. Nagy F betűk lepték el az asztalt Szindbád tekintete előtt. Fanny, mondták a hetük és a homályba, füstbe, álomba merült messziségből, a nyárfa csúcsán vagy a tabáni korcsma bolt­hajtásából, a sárga falon megjelent az arany­mivesné alakja, széles gallér-palástban, koro­nával a fején, mint a feketehajú Mária egy szentoroszországi kolostorban. Az arany amu­letten, amelyet Fanny a szív fölött való viselet céljára Szindbádnak ajándékozott, a Szűz ily alakban mutatkozott a jámbor középkori vésnök tekintete előtt. És Szindbád gyakran az ajkához szorította az ereklyét, midőn egyedül volt. Miután az aranymivesnét sokan ismerték Pesten, találkozásai Szindbáddal izgató titok­zatossággal, rejtélyességgel voltak telve. Tem­plomokban és báli termekben, a csónakverse­nyen vagy a császárfürdői elhagyott sétányon . —....——'S • látták egymást, vagy estve, néma utcában állongott a lefüggönyözött határ és a sikátor-* ból gyors, nesztelen léptekkel jött az arany-* mivesné­l a kocsiajtó feltárult ; máskor a sánta­ varrónő műhelyébe vezető kanyargó sötét csig­a-, lépcsőn váltottak boldog csókot; ismét az alag­­útnál felugrott a társaskocsira Szindbád, hogy­ egy percig, titkosan megszoríthassa az imádott­ nő kezét; végül a toronyzene alatt, az alkonyati térségen a Mátyás-templom körül, hátulról­ megszoríthatta a Fanny karját, miközben régi magyar Mária-ének hangzott a toronyból. A legboldogabbak azonban a Vízivárosba!»­ voltak, ahol az­ aranymivesné egy reneszánsz. ■«, korabeli házban született. A házban nyári ven­­déglő volt és az udvaron ecetfák álltak, ame­lyek csodálatosan pirosodtak, midőn az ősz ke­­zelgett és az elhagyott asztalokon pirosfejü ka­kas merengett. Piros volt a bor, amelyet a kő-* fényes legény enyhe, október végi délután az asztalra helyezett, a vadszőlő már nem bujál­­kodott a salétromos falakon, Fanny, a rozsdás vasrácsú emeletre mutatott: — Ott születtem, Szindbád, ezelőtt Kar-T­rainchat esztendővel. Az anyám nemsokára meghalt és fénylő koporsóját öreg katonák hoz­ták le vállukon a csigalépcsőn. Az apám régi szelencéket szeretett gyűjteni, papucsban járni és esténkint, ha szelencéivel végzett, zsebre­ dugott kézzel meredt maga elé. Meglehetős szo­morú volt a gyermekkorom. A mezítelen pász­torok, istennők, hattyúk, térdnadrágos, fehér­­parókás hegedűsök és zománcos postakocsik voltak gyermekkori ismerőseim a szelencék , csapatszállító hajókat. Egyébként azt hiszik, hogy a turbina-gőzösök nagy gyorsasága és éjszakai utazása is megvédi őket a torpedók támadása­­ellen. Éj­jel a periskopok használata, lehetetlen s igy a gőzösök éjjel nem támad­hatók meg.­ Elpusztult belga gőzös Kopenhága, március 21 A „Times“ jelenti,­­hogy a belga „Render“, gőzös, amely 3099 tonnás volt és angol vállalat bérelte, Blakmiddensnél elsülyedt. Törökország háborúja A Dardanellák ostroma Genf, március 2.-­ A Journal de Génévé levelezője je­­lenti lapjának a következőket: Az angol-fran­­cia flotta bizonyos rendszer alapján bombázza­ a Dardanellákat. Ezt az akciót az a körülmény­­ tette szükségessé, hogy az entente ni­ncs, tisztában Bulgária és Görögország szándékaival és ellensúlyozni akarja azt­­ a benyomást, amely a semleges államokban az osztrák és magyar monarchia javára együtt, járt­­azzal, hogy­­az osztrák és magyar csapatok­­ felszabadították­ Bukovinát és ezáltal nagy erőről tanúskodtak, felvonulva a román határ­ közelében. Aggodalmat keltett az ententenél az is, hogy a bolgárok általános fegyver gya­korlatot tartanak Viddin környékén, alig 5­1 kilométernyire a szerb magyar határtól. Francia expedíció Beirut elleti. Berlin, március 2/ A „Lokalanzeiger“ jelenti Genfből-S Af francia minisztertanácsban újból szóba kerüllt a Beirut ellen küldendő expedíció kérdése. Erre vonatkozólag hír szerint határozatot is készülnek hozni. Viviani miniszterelnök egy, a­ szíriai viszonyokba beavatott szenátort foga-­­dott, aki e komoly vállalkozás gondos anyagi és erkölcsi előkészítését sürgősen figyelmébe­ ajánlotta.

Next