Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)
1915-03-19 / 78. szám
o A posztócsalások ügyében ma a főkapitányság rendőri sajtóirodája is adott ki hivatalos közleményt, miután egy reggeli lap erősen megtámadta a rendőrséget azért, hogy annyira titkolódzik az ügyben, holott a szégyenletes botránynak minden egyes szereplője megérdemli, hogy bűncselekményének minden részletét a nyilvánosság elé vigyék. A főkapitány nyilatkozata így hangzik : „Egy napilap mai számában erős hangú kritika tárgyává tétetik a rendőrségnek az az eljárása, hogy a posztócsalások ügyében folytatott nyomozásról ezideig semmi közleményt sem bocsátott közre. A rendőrség ezzel szemben kijelenti, hogy feljelentése folytán napok óta nyomozást folytat egyes posztókereskedők ellen, akik a hadseregnek a tételekben megállapított minőségnél selejtesebb posztót szállítottak nagy mennyiségben. Ez a nyomozás azonban még nincs abban a stádiumban, hogy egyrészt a nyomozás érdekeinek komoly veszélyeztetése nélkül, másrészt a hivatalos híradással természetszerűen együttjáró és a rendőrhatóságok által mindig szem előtt tartott felelősség súlya alatt már most részletekre kiterjedő közlések volnának tehetők. Az előreláthatólag még néhány napot igénybe vevő nyomozás befejezése után azonban a rendőrség kötelességszerűen méltatva ennek a büntető ügynek közérdekű voltát, az eredményről tájékoztatni fogja a nyilvánosságot.“ A Szent Istvn Társulit híznyitás. — A hercegprímás a görög-katholikus papság nemzeti hivatásáról. — (Saját tudósitónktól.) Ma délelőtt tartotta meg a Szent István-Társulat évi közgyűlését, amely minden esztendőben katolikus közélet esemény szokott lenni. A mai ünnepen a hercegprímás nevezetes nyilatkozatot tett a magyar görög-katolikus papság nemzeti hivatásáról. A közgyűlés délelőtt féltízkor misével kezdődött, amelyet a díszteremben Giesswein Sándor celebrált. A megjelentek sorában ott voltak: Várady L. Árpád érsek, Prohászka Ottokár megyéspüspök, Jankovich Béla kultuszminiszter, Zichy János gróf, Dessewffy Aurél gróf, Mailáth György gróf, Forster Gyula báró titkos tanácsotok, Klebersberg Kunó államtitkár, Meszlényi Pál ny. főispán, Glattfelder Gyula dr. megyéspüspök, Zichy Aladár gróf, Zboray Miklós, Haller István orsz. képviselők, Ruffy Pál min. tan., Sighy Gyula, Concha Győző, Kiss János dr., Timon Ákos, Lukcsics József, Kmoskó Mihály, Reiner János egyetemi tanárok, Békesi Rémig zirci apát, Bitter Illés főgimnáziumi, igazgató, Néger Ágoston, Rott Nándor, Bogisich Mihály, Csárszky István prelátus-kanonok, Nemes Antal c. püspök, Horváth Győző segédpüspök, Kollámyi Ferenc jaáki apát, Novák Lajos tb.-kanonok, Dudek János apát, Melles Emil apát, Balogh Sándor, a honvédmenház parancsnoka, Valló Simon kanonok, Zsembery István, az Orsz. Kát. Szöv. alelnöke, Hivatal József, Túri Béla szerkesztők, Lipthay Kornél kúriai bíró, Sziklai János, a Pázmány Egyesület főtitkára, Hindy Zoltán igazgató, Erdősi Jenő bankigazgató, Keményey K. Dániel plébános, Farkas Edit alapítványi hölgy, Novák Mártonné, azonkívül előkelő hölgyközönség, egyházi és világi kitűnőségek szép számmal. Megnyitó beszédet Csernoch János hercegprímás mondott. Visszapillantást vetett az esztendő nevezetesebb eseményeire: X. Pius pápa halálára, a konklávéra, XV. Benedeknek, az új pápának megválasztására, a világháborúra stb. aztán igy folytatta : — A történelem fényesen beigazolta, hogy a Rómától elszakított nemzeti egyház a vallásszabadság elnyomója lett és politikai célok szolgálatába szegődött. A mostani világháború is uj bizonyítékokat szolgáltatott felfogásunk mellett s épp azért kötelességünk, hogy mint magyarok és katolikusok e felfogást ismerjük s annak veszélyei ellen védekezzünk. A veszedelem vallási és nemzeti. Azért az egyháznak és az államnak résen kell lennie. Legszentebb jogunk és kötelességünk egy a vallás cégéi alatt alattomosan és nyíltan terjeszkedő politikai mozgalomnak útját állami. Az állam ismerni fogja a maga teendőit, némán ég Bigá-/VVWVVWVWAVWWVWWWWWAWWWWkVWWMVW\\WVW^A^^^^V^^S MAOTASORSZÁG Budapest, 1915. péntek, március 19L tásom azokat megszabni. De a magyar katolikus egyház lelkiismeretét akarom felrázni és kötelességére figyelmeztetni, hogy az unió a jövőben mindinkább megerősödjék és minden csábításnak ellenálljon. Az oroszok az unitusokat izolálták a latinoktól. Nekünk, latinoknak arra kell törekednünk, hogy a más szertartású katolikusokkal a legbensőbb testvéri viszonyban éljünk és minden ügyünket közös akarattal és kölcsönös szeretettel végezzük, mint az egháznak édes gyermekei s egy hazának hűséges fiai. Azért cselekedtek bölcsen úgy a magyar törvényhozás, mint a főpapság, midőn az alsópapság kongruáját mindkét szertartású katolikus papságra nézve egységes elvek szerint rendezték. Hasonló elvek szerint kell rendezni a katolikus autonómia ügyét is. Sohase tekintsük a görög katolikusokat másod- vagy alsóbbrendű katolikusoknak, hanem egyenrangú testvéreinknek, akiket csak a külső ruházat különböztet meg tőlünk. Kezdve a neveléstől az élet minden viszonylatai között, az egyházi közigazgatásban, az egyház közös manifesztációiban járjunk el egybértéssel. A papság között éljen a szemináriumtól kezdve a legszívélyesebb barátság. A görög katolikus papság és a hívek között legyen ugyanaz a szoros kapcsolat, mint a latin papság és hívei között. Ne legyen a görög katolikus pap csak családjának, hanem legyen a nagyobb családnak , híveinek is szerető atyja. Ne csak a liturgikus kötelességek végzése legyen a görög pap törekvése, hanem igyekezzék népét a hitben alaposan kioktatni és foglalkozzék szeretettel a népnek szociális és kulturális igényeivel, jóléti intézményeivel is. Ha a nép egyszer megismerte a katolikus egyház tanítását és megizlelte annak vigasztaló és erősítő kegyelmi életét, akkor sohasem tévesztik meg többé a politikai agitátorok skizmatikus csábításai és sohasem tud többé megelégedni az ortodoxia rideg külsőségeivel. A keleti szellemnek a beözönlése ellen emeljünk gátat és szoktassuk el a népet attól, hogy onnan szerezze be bármiféle kulturális, vagy istentiszteleti szülsségleteit, mert neki arra nincs szüksége. Szabad nép, katolikus nép mindent előteremthet itthon. Az egész magyar katolikus irodalom és művészet segítségére lesz. A közönség hosszantartó ovációban részesítette a szónokot és elhatározták, hogy, a beszédet kinyomatják. A következő pont az alelnöki jelentés volt, melyet Giesswein Sándor terjesztett elő, a mai háborús időkből azt a tanúságot szűrve le, hogy a vallásra ma nagyobb szüksége van az emberiségnek, mint valaha is. A társulat alelnökévé eztán újabb hat évre ismét Giesswein Sándor dr.-t választotta meg a közgyűlés. A hercegprímás keresetlen szavakkal méltányolta az alelnöknek 12 éves eddigi működését, üdvözölte őt újabb megválasztása alkalmából, mire Giesswein megköszönte úgy a hercegprímásnak, valamint a közgyűlésnek megnyilatkozó bizalmát és ígérte, hogy a jövőben is igyekezni fog rászolgálni erre a bizalomra. Ezután Erdősi Károly apát, a társulat vezérigazgatója terjesztette elő jelentését a társulat 1914. évi tevékenységéről. A közgyűlés tudomásul vette a vezérigazgató jelentését, mire a hercegprímás az alelnöknek is, a vezérigazgatónak is a közgyűlés meleg köszönetét tolmácsolta. Majd Erdősi Károly vezérigazgató a számvizsgáló-bizottság nevében jelentést tett a Társulat évi számadásairól. A felmentvény megadása és az 1915. évi költségvetés megállapítása után az igazgatóválasztmány kiegészítése következett. Új tagokként megválasztották : Lukcsics József dr. egyetem tanár, Ripka Ferenc gázgyári vezérigazgató, Siegescu József dr. udvari tanácsos, egyetemi tanár, Horváth Győző dr. kalocsai segédpüspök és Csekó Gábor egri prépost-kanonok. A közgyűlés befejezéséül a központi szeminárium papnövendékeinek énekkara előadta Bogisich Mihály c. püspöknek Jókai Mór szövegére írt Király-himnuszát. LEGÚJABB A Dardanellák eredménytelen ostroma Berlin, március 18. Dr. Ludwig Emil, a ,.Berliner Tageblatt“ kiküldött tudósítója egy konstantinápolyi táviratában ezeket jelenti a Dardanellákban tett látogatásáról: — Most jövök a Dardanellákból, ahol a hadügyminiszter személyes engedelmével három napon át mindenbe betekintést nyerhettem és két ütközetben vettem részt. Olyan helyzetben, amely részben matematikai példája lehet a támadó hajóágyúk hordóképességének, konstrukciójának és muníciójának, valamint a védőerőd-ütegek hordóképességének stb. és az aknák hatásának, főképp a laikusnak minden előzetes kijelentéstől tartózkodnia kell. Mindazok után azonban, amiket nekem mutattak és megmagyaráztak, kijelenthetem, hogy nemcsak ez időszerint nincs semmiféle veszedelem, hanem a tengerszorosokon való átkelés kierőszakolása az edigi módszer szerint kizártnak látszik. Ehhez egyelőre hiányzanak az ellenségnek a hatalmi eszközök. Három hét óta az a tucatnyi ellenséges hajó, amelyek némileg számba jöhetnek, egy milliónyi vagyont lövöldözött el, anélkül hogy a legcsekélyebb kárt okozta volna és anélkül, hogy a támadó egy lépésnyivel is előbbre jutott volna szárazföldön vagy tengeren. Valósággal a gránátok ezrei, amelyek körülbelül tizennégy kilométernyi területen a Dardanos-, Hamidie- és Medsidje-erödöknck voltak nappali és éjjeli támadásokban irányítva, kivétel nélkül céljukat tévesztették és csak egyesek estek le közülük a cél közelében. Mindössze néhány értéktelen házat romboltak össze. Ezzel szemben öt angol hajó vált használhatatlanná és kényszerült eltávozni. A március 10-ikéről s ikére virradó éjszaka három aknakutató hajó elsülyedt. A törökök részéről a külső erődöknél vivott harcok kezdete óta egyetlen egy ember se esett el vagy sebesült meg. Úgy állanak itt, az ágyuk ragyogó, sorai, mint a békében. A tisztek és legénység hangulata, úgy a törököké, mint a németeké, merő bizakodás. Az angolok és franciák ellenben, mivel nem tudnak előbbre jutni, olyan idegesek lettek, hogy naponta egész vaszuhatagot zúdítanak az égő Kum-Kaléba. Azok a hírek, melyek arról szóltak, hogy Tenedoszban nagyszámú szállítóhajó várakozik, még nem nyertek megerősítést. Hogy azonban milyen nehéz volna a partraszállás, amelyet rakpartok vagy mólók hiányában csónakokkal kellene végrehajtani és amely ezredenként legalább egy napot venne igénybe, mutatja a március 3-án végrehajtott kísérlet. Az összes német tisztek el vannak telve a török katonák nagy védekező erejének csodálatával s azzal, hogy ennél az első próbánál,amelynél nyolcvan ellenséges halott maradt a helyszínén, milyen nagyszerűen tartotta magát a legénység. Hogyan kényszerítették végül a sebesültek kődobálásokkal az ellenséget visszamenekülni a csónakokra. Erről az esetről egyes török katonák nevének dicsem-emlélegetésével sűrűn esik szó köztük. Az Egyesült Államok a japán követelések ellen Milánó, márciusig Az Italia jelenti Newyorkból, hogy a Unió a japán-kínai konfliktus dolgában március 15-én újabb és élesebb hangú,előterjeszést tett tokiói kormánynál. Az entente újabb megállapodásai Genf, március 18. Párisban az a hír terjedt el, hogy a hármas szövetség tagjai között a múlt hónapban létrejött politikai és pénzügyi megállapodások Oroszország sürgős pénzszükséglete s a Balkánállamokban beállott politikai fordulat miatt, újabb pótlásokra szorulnak. E miatt hívták a cár főhadiszállására a francia nagykövetet.