Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)

1915-03-19 / 78. szám

o A posztócsalások ügyében ma a főkapi­tányság rendőri sajtóirodája is adott ki hi­­vatalos közleményt, miután egy reggeli lap erősen megtámadta a rendőrséget azért, hogy annyira titkolódzik az ügyben, holott a szégyenletes botránynak minden egyes szereplője megérdemli, hogy bűncselekmé­nyének minden részletét a nyilvánosság elé vigyék. A főkapitány nyilatkozata így hang­zik : „Egy napilap mai számában erős hangú kritika tárgyává tétetik a rendőrségnek az az eljárása, hogy a posztócsalások ügyében folytatott nyomozásról ezideig semmi köz­leményt sem bocsátott közre. A rendőrség ezzel szemben kijelenti, hogy feljelentése folytán napok óta nyomo­zást folytat egyes posztókereskedők ellen, akik a hadseregnek a tételekben megállapí­tott minőségnél selejtesebb posztót szállítot­tak nagy mennyiségben. Ez a nyomozás azonban még nincs abban a stádiumban, hogy egyrészt a nyomozás érdekeinek ko­moly veszélyeztetése nélkül, másrészt a hi­vatalos híradással természetszerűen együtt­járó és a rendőrhatóságok által mindig szem előtt tartott felelősség súlya alatt már most részletekre kiterjedő közlések volnának te­hetők. Az előreláthatólag még néhány napot igénybe vevő nyomozás befejezése után azonban a rendőrség kötelességszerűen mél­tatva ennek a büntető ügynek közérdekű voltát, az eredményről tájékoztatni fogja a nyilvánosságot.“­ A Szent Istv­n­ Társulit híznyitás. — A hercegprímás a görög-katholikus papság nemzeti hivatásáról. — (Saját tudósitónktól.) Ma délelőtt tartotta meg a Szent István-Társulat évi közgyűlését, amely minden esztendőben katolikus közélet esemény szokott lenni. A mai ünnepen a her­cegprímás nevezetes nyilatkozatot tett a magyar görög-katolikus papság nemzeti hivatásáról. A közgyűlés délelőtt féltízkor misével kez­dődött, amelyet a díszteremben Giesswein Sán­dor celebrált. A megjelentek sorában ott voltak: Várady L. Árpád érsek, Prohászka Ottokár megyéspüspök, Jankovich Béla kultuszminiszter, Zichy János gróf, Dessewffy Aurél gróf, Mailáth György gróf, Fors­ter Gyula báró titkos tanácsotok, Klebersberg Kunó államtitkár, Meszlényi Pál ny. főispán, Glattfelder Gyula dr. megyéspüspök, Zichy Ala­dár gróf, Zboray Miklós, Haller István orsz. kép­viselők, Ruffy Pál min. tan., Sigh­y Gyula, Concha Győző, Kiss János dr., Timon Ákos, Lukcsics Jó­zsef, Kmoskó Mihály, Reiner János egyetemi taná­rok, Bék­esi Rémig zirci apát, Bitter Illés főgimná­ziumi, igazgató, Néger Ágoston, Rott Nándor, Bo­­gisich Mihály, Csárszky István prelátus-kanonok, Nemes Antal c. püspök, Horváth Győző segéd­püspök, Kollámyi Ferenc jaáki apát, Novák La­jos tb.-kanonok, Dudek János apát, Melles Emil apát, Balogh Sándor, a honvédmenház parancs­noka, Valló Simon kanonok, Zsembery István, az Orsz. Kát. Szöv. alelnöke, Hivatal József, Túri Béla szerkesztők, Lipthay Kornél kúriai bíró, Szik­lai­ János, a Pázmány­ Egyesület főtitkára, Hindy Zoltán igazgató, Erdősi Jenő bankigazgató, Ke­mény­ey K. Dániel plébános, Farkas Edit alapít­ványi hölgy, Novák Mártonné, azonkívül előkelő hölgyközönség, egyházi és világi kitűnőségek szép számmal. Megnyitó beszédet Csernoch János herceg­prímás mondott. Visszapillantást vetett az esz­tendő nevezetesebb eseményeire: X. Pius pápa halálára, a konklávéra, XV. Benedeknek, az új pápának megválasztására, a világháborúra stb. aztán igy folytatta : — A történelem fényesen beigazolta, hogy a Rómától elszakított nemzeti egyház a vallás­­­szabadság elnyomója lett és politikai célok szolgálatába szegődött. A mostani világháború is uj bizonyítékokat szolgáltatott felfogásunk mellett s épp azért kötelességünk, hogy mint magyarok és katolikusok e felfogást ismerjük s annak veszélyei ellen védekezzünk. A vesze­delem vallási és nemzeti. Azért az egyháznak és az államnak résen kell lennie. Legszentebb jogunk és kötelességünk egy a vallás cégéi alatt alattomosan és nyíltan terjeszkedő politi­kai mozgalomnak útját állami. Az állam is­merni fogja a maga teendőit, ném­­án ég Bigá-/VVWVVWVWAVWWVWWWWWAWWWWkVWWMVW\\WVW^A^^^^V^^S MAOTASORSZÁG Budapest, 19­15. péntek, március 19L tásom azokat megszabni. De a magyar kato­likus egyház lelkiismeretét akarom felrázni és kötelességére figyelmeztetni, hogy az unió a jövőben mindinkább megerősödjék és min­den csábításnak ellenálljon. Az oroszok az unitusokat izolálták a latinoktól. Nekünk, la­tinoknak arra kell törekednünk, hogy a más szertartású katolikusokkal a legbensőbb test­véri viszonyban éljünk és minden ügyünket közös akarattal és kölcsönös szeretettel végez­zük, mint az egháznak édes gyermekei s egy hazának hűséges fiai. Azért cselekedtek bölcsen úgy a magyar törvényhozás, mint a főpapság, midőn az alsópapság kongruáját mindkét szer­­tartású katolikus papságra nézve egységes el­vek szerint rendezték. Hasonló elvek szerint kell rendezni a katolikus autonómia ügyét is. Sohase tekintsük a görög katolikusokat má­sod- vagy alsóbbrendű katolikusoknak, hanem egyenrangú testvéreinknek, akiket csak a külső ruházat különböztet meg tőlünk. Kezdve a ne­­­­veléstől az élet minden viszonylatai között, az egyházi közigazgatásban, az egyház közös ma­­nifesztációiban járjunk el egyb­értéssel. A pap­ság között éljen a szemináriumtól kezdve a legszívélyesebb barátság. A görög katolikus papság és a hívek között legyen ugyanaz a szoros kapcsolat, mint a latin papság és hívei között. Ne legyen a görög katolikus pap csak családjának, hanem legyen a nagyobb család­nak , híveinek is szerető atyja. Ne csak a litur­gikus kötelességek végzése legyen a görög pap törekvése, hanem igyekezzék népét a hitben alaposan kioktatni és foglalkozzék szeretettel a népnek szociális és kulturális igényeivel, jó­léti intézményeivel is. Ha a nép egyszer meg­ismerte a katolikus egyház tanítását és meg­­izlelte annak vigasztaló és erősítő kegyelmi életét, akkor sohasem tévesztik meg többé a po­litikai agitátorok skizm­atikus csábításai és sohasem tud többé megelégedni az ortodoxia rideg külsőségeivel. A keleti szellemnek a beözönlése ellen emeljünk gátat és szok­tassuk el a népet attól, hogy onnan szerezze be bármiféle kulturális, vagy istentiszteleti szüls­­ségleteit, mert neki arra nincs szüksége. Sza­bad nép, katolikus nép mindent előteremthet itthon. Az egész magyar katolikus irodalom és művészet segítségére lesz. A közönség hosszantartó ovációban része­sítette a szónokot és elhatározták, hogy, a be­szédet kinyomatják. A következő pont az alelnöki jelentés volt, melyet Giesswein Sándor terjesztett elő, a mai háborús időkből azt a tanúságot szűrve le, hogy a vallásra ma nagyobb szüksége van az embe­riségnek, mint valaha is. A társulat alelnökévé eztán újabb hat évre ismét Giesswein Sándor dr.-t választotta meg a közgyűlés. A hercegprímás keresetlen szavak­kal méltányolta az alelnöknek 12 éves eddigi működését, üdvözölte őt újabb megválasztása alkalmából, mire Giesswein megköszönte úgy a hercegprímásnak, valamint a közgyűlésnek megnyilatkozó bizalmát és ígérte, hogy a jö­vőben is igyekezni fog rászolgálni erre a biza­lomra. Ezután Erdősi Károly apát, a társulat ve­zérigazgatója terjesztette elő jelentését a tár­sulat 1914. évi tevékenységéről. A közgyűlés tudomásul vette a vezérigaz­gató jelentését, mire a hercegprímás az alelnök­nek is, a vezérigazgatónak is a közgyűlés meleg köszönetét tolmácsolta. Majd Erdősi Károly ve­zérigazgató a számvizsgáló-bizottság nevében jelentést tett a Társulat évi számadásairól. A felmentvény megadása és az 1915. évi költségvetés megállapítása után az igazgató­választmány kiegészítése következett. Új tagok­ként megválasztották : Lukcsics József dr. egye­tem tanár, Ripka Ferenc gázgyári vezérigaz­gató, Siegescu József dr. udvari tanácsos, egye­temi tanár, Horváth Győző dr. kalocsai segéd­püspök és Csekó Gábor egri prépost-kanonok. A közgyűlés befejezéséül a központi szemi­nárium papnövendékeinek énekkara előadta Bo­­gisich Mihály c. püspöknek Jókai Mór szöve­gére írt Király-himnuszát. LEGÚJABB A Dardanellák eredménytelen ostroma Berlin, március 18. Dr. Ludwig Emil, a ,.Berliner Tageblatt“ kiküldött tudósítója egy konstantinápolyi táv­iratában ezeket jelenti a Dardanellákban tett látogatásáról: — Most jövök a Dardanellákból, ahol a hadügyminiszter személyes engedelmével há­rom napon át mindenbe betekintést nyerhet­tem és két ütközetben vettem részt. Olyan helyzetben, amely részben matematikai példája lehet a támadó hajóágyúk hordóképességének, konstrukciójának és muníciójának, valamint a védőerőd-ütegek­ hordóképességének stb. és az aknák hatásának, főképp a laikusnak min­den előzetes kijelentéstől tartózkodnia kell. Mindazok után azonban, amiket nekem mu­tattak­­ és megmagyaráztak, kijelenthetem, hogy nemcsak ez időszerint nincs semmiféle veszedelem, hanem a tengerszorosokon való átkelés kierőszakolása az edigi módszer szerint kizártnak látszik. Ehhez egyelőre hiányzanak az ellenségnek a hatalmi eszközök. Három hét óta az a tucatnyi ellenséges hajó, amelyek né­mileg számba jöhetnek, egy milliónyi vagyont lövöldözött el, anélkül hogy a legcsekélyebb kárt okozta volna és anélkül, hogy a támadó egy lépésnyivel is előbbre jutott volna száraz­földön vagy tengeren. Valósággal a gránátok ezrei, amelyek kö­rülbelül tizennégy kilométernyi területen a Dardanos-, Hamidie- és Medsidje-erödöknck voltak nappali és éjjeli támadásokban irá­nyítva, kivétel nélkül céljukat tévesztették és csak egyesek estek le közülük a cél közelében.­­ Mindössze néhány értéktelen házat romboltak­­ össze. Ezzel szemben öt angol hajó vált hasz­­­­nálhatatlanná és kényszerült eltávozni. A március 10-ikéről s­­ ikére virradó éjszaka há­rom aknakutató hajó elsülyedt. A törökök ré­széről a külső erődöknél vivott harcok kezdete­­ óta egyetlen egy ember se esett el vagy sebe­sült meg. Úgy állanak itt, az ágyuk ragyogó, sorai, mint a békében. A tisztek és legénység hangulata, úgy a törököké, mint a németeké, merő bizakodás. Az angolok és franciák ellenben, mivel nem tudnak előbbre jutni, olyan idegesek lettek, hogy naponta egész vas­zuhatagot zúdítanak az égő Kum-Kaléba. Azok a hírek, melyek ar­ról szóltak, hogy Tenedoszban nagyszámú szál­­lítóhajó várakozik, még nem nyertek megerő­sítést. Hogy azonban milyen nehéz volna a partraszállás, amelyet rakpartok vagy mólók hiányában csónakokkal kellene végrehajtani és amely ezredenként legalább egy napot venne igénybe, mutatja a március 3-án végrehajtott kísérlet. Az összes német tisztek el vannak telve a török katonák nagy védekező erejének csodá­latával s azzal, hogy ennél az első próbánál,a­melynél nyolcvan ellenséges halott maradt a­ helyszínén, milyen nagyszerűen tartotta ma­gát a legénység. Hogyan kényszerítették végül a sebesültek kődobálásokkal az ellenséget visszamenekülni a csónakokra. Erről az eset­­­ről egyes török katonák nevének dicsem-emlé­­legetésével sűrűn esik szó köztük. Az Egyesült­ Államok a japán követelések ellen Milánó, március­ig Az Italia jelenti Newyorkból, hogy a Unió a japán-kínai konfliktus dolgában már­cius 15-én újabb és élesebb hangú,előterjesz­­­ést tett tokiói kormánynál. Az entente újabb megállapodásai Genf, március 18. Párisban az a hír terjedt el, hogy a hár­mas szövetség tagjai között a múlt hónapban létrejött politikai és pénzügyi megállapodások Oroszország sürgős pénzszükséglete s a Balkán­államokban beállott politikai fordulat miatt, újabb pótlásokra szorulnak. E miatt hívták a cár főhadiszállására a francia nagykövetet.

Next