Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)

1915-03-22 / 81. szám

4 MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. hétfő, március 22. Törökország háborúja A Dardanellák ostroma­­ Az angol-francia flotta veszteségei Milánó, március 21. Athénból jelentik. Tegnap a szövetsége­seknek két erősen megsérült hadihajóját von­tatták a lemnosi kikötőbe. Berlin, március 21.­­ A’ Lokalanzeiger-nek jelentik Amsterdam­ból . A­ brit flotta veszteséglistájából kitűnik, hogy a törökök ütegei úgy elpusztították az Eurgalus angol páncélos gépházát, hogy annak egész személyzete vagy meghalt, vagy halálo­san megsebesült. Francia és angol hivatalos jelentés Páris, március 21. A Dardanelláknál e hó 18-án lefolyt üt­közetnél az egyesült tengeri haderőnek erős tüzelésben volt része. A hadihajók a tenger­­szorosban úszó aknákra bukkantak. A fran­cia és az angol páncélos cirkálók erősen lövöl­dözték a külső erődöket, de a szövetségesek flottájának is tekintélyes vesztesége volt A ,,Bouvet“ aknarobbanás folytán sülyedt el, míg a ,,Gaulois“ az ellenséges tüzelés folytán harcképtelen lett. Az angol flotta is veszteséget szenvedett, két páncélosa aknára futott és el­­sülyedt. Ezek a veszteségek bármilyen fájdal­masak is, az akciót nem fogják föltartóztatni. Mihelyt híre jött a ,,Bouvet“ szerencsétlensé­gének, a tengerészeti miniszter azonnal sür­­gönyzött a ,,Henri­k V.“-nek, amely a szíriai partokon tartózkodott, hogy foglalja el a ,,Bouvet“ helyét. A ,,Bouvet“ legénységének sorsáról még nem érkezett híradás. Valószínű az a föltevés, hogy a legénység nagyobb része megmenekült. London, március 21. Az admiralitás a következő jelentést közli: Az utolsó tíz napban a Dardanellákban siker­rel folytattuk az a­knák kihalászását, mire teg­napelőtt reggel az angol és francia egyesült flotta általános támadást intézett a tenger­­szorosok erődei ellen. A Queen Elisabeth, az Inflexible, az Agamemnon és a Lord Nelson 10 óra 45 perckor bombázni kezdték Kilid- Bahr és Csanak erődöket, míg Triumph és Princ George Dardanos ütegeit bombázták. Az erődök ágyúiból heves tüzelés indult meg a hajók ellen. 1 óra 22 perckor a francia hajó­raj, amely a Suffren, Gaulois, Charlemagne és Bouvet hajókból állott, behatolt a Darda­nellákba és rövid távolságról bombázni kezdte az erődöket. Az erődök erélyesen válaszoltak. Tüzelésüket a csatahajók elhallgattaták, két óra felé valamennyi erőd beszüntette a tüze­lést. Ekkor a Vengeance és Majestic hajók jöttek elő, hogy a szorosban a csatahajókat fölváltsák­. * Mikor a francia hajóraj kivonult, a ,,Bon­­vet“ páncéloshajó egy úszóakna folytán a le­vegőbe repült és három perc múlva elsülyedt, Arenkiej falutól 650 méternyire. Két óra 30 perckor a hajók megújították a támadást az erődök ellen, m­elylyel egyidejűleg az akna­lerakók is munkához láttak. Az ,,Irresistible“ 4 óra 9 perckor elhagyta a csatavonalat, öt órakor elsülyedt a hajó, valószínűleg úszó­­aknára szaladt. Az „Ocean" 6 óra 5 perckor szintén ak­nára futott. Mindkét hajó elsülyedt. A legény­séget azonban a heves tüzelés ellenére is meg­mentették. A „Gaulois“ a tüzelés folytán meg­sérült, az „Inflexible“-t, melyet tetőrészén egy súlyos gránát talált, ki kell javítani. A csata­hajók elvesztését az okozta, hogy az aknákat az ár magával vitte és az aknák a szorosnak már megtisztított részébe kerültek. Ez a vesze­delem különös intézkedéseket tesz szükségessé. A ,,Qeen“ és ,,Implacable“ csatahajók, melyek Angliából már elindultak, hogy az elveszett hajókat pótolják, nemsokára ideérkeznek és ezzel a hajóraj létszáma megint teljes lesz, hát nagyobbnak látjuk a sikert, melyet a tö­rök fegyverek az angol és francia támadások­kal szemben kivívtak. Már most is megállapít­ható, hogy ezek a harcok méltóan sorakoznak az ozmánok legdicsőbb fegyvertényeihez, hogy majd győzelmes befejezésük után az európai haditörténelem legfényesebb tettei közé lesznek sorozhatók. Persze Anglia és Franciaország, mint a londoni és párisi jelentésekből kitűnik, a dolgot még nem tartja elveszettnek, hanem jelzi, h­ogy új erőfeszítéseket fognak vizen és szárazon tenni. A Dardanellák védőinek ki­tűnő tartása azonban remélhetővé teszi, hogy a további feladatokkal is meg tudnak majd küzdeni. Egész Németország az ozmán biro­dalom fővárosához vezető útnál lefolyó esemé­nyeket élénk érdeklődéssel és figyelemmel ki­séri és azt kívánja vitéz ozmán szövetsége­seinknek, hogy megsemmisítő döntő csapást mérjenek ellenségeinkre. Az ellenség maníciópazarlása Konstantinápoly, március 21. ". Az ellenséges flotta, a „Tasviri Efkiar“ szerint eddig több, mint 15.000 lövést adott le a Dardanellák ellen. Török oldalon az emberéletben való veszteség a nagy muníciópazarlás ellenére, amely természetesen számos ellenséges ágyút is használhatatlanná tesz, rendkívül csekély. Titkolják a Bouvet áldozatainak nevét Genf, március 21. A francia admiralitás még mindig tit­kolja a „Bouvet“ cirkálóval odave­szett legénység neveit és pedig még az érdeklődő családtagok elől is. A közönség a Dardanellák előtt megindított erőszakolt ak­ciót képtelenségnek tartja és különösen az ak­nái­ eltávolításának hiányos kísérletét kifogá­solja. A német félhivatalos a törökök sikereiről Berlin, március 21. A Nor­ dd. AUg. Ztg. a Dardanellákért fo­­ál a következőket Írja: Minél több ismerünk az ottani eseményekről, an­. A Balkán Az orosz cár és a görög király fivére Bukarest, március 21. (Saját tudósítónktól.) G­a­­­a­c­­ból jelentik : Az itteni görög kolónia tagjai köréből nyert információk szerint, az enten­­tenek sikertelen kísérletei után, hogy Gö­rögországot Törökország elleni akcióra bírja, az orosz cár most György herceghez, a görög királynak Párisban élő fivéréhez fordult. Az orosz cár kéri a herceget, hasson oda, hogy fivérét más meggyőződésre hangolja. György herceg és Miklós cár között régi baráti vi­szony áll fenn. A cár még trónörökös korá­ban György herceg társaságában Japánba­­ utazott. Egy fanatikus japán akkor merény­­­­­etet követett el az orosz trónörökös, a mai­­ cár ellen, György herceg azonban, aki her­­­­kulesi termetű férfiú, lefegyverezte a me­rénylőt és megmentette a cárt a biztos ha­láltól. Görögországban visszavonják a behívásokat Milánó, március 21. A „Corriere della Sera“ jelenti: Az Olasz­országban élő görög alattvalóknak küldött be­hívókat március 16-án táviratilag visz­­­szavonták. A görög hadseregbe semmi újabb behívás nem lesz. TELEFONSZALII: Főszerkesztő . . . 23—5­1 Felsdős szerkesztő 94—84 Szerkesztőség • . 23- -51 Interurbán .... b 40 hayomcSa (lapzártakor) 80— 40 SUadóhivatal .­­ . 13^-97 Az ellsapolt katiM-gyszekekért — Az árvaszék vigyáz a hadbavonultak gyermekeire. — A belügyminiszter a minap rendeletet bo­­csátott ki, amelyben a bevonult katonák itt­honhagyott gyermekeire hívja fel az árvaszé­kek figyelmét. Ebben a rendeletben a kormány utasítja az összes árvaszékeket, hogy kísérjék­­ figyelemmel a hadbavonultak gyermekeinek sorsát és az ellenőrzés segítségére hívják fel a községi elöljáróságokat és közgyárttókat. A­ belügyminiszter azt kívánja, hogy ellenőrizzék szigorúan a hadbavonultak gyermekeinek kellő ellátását, egészségét, nevelését és környezetét. Ha mindezekben kifogás alá esnék a gyer­­­mek tartása, úgy az esetben az árvaszéknek azonnal a legszigorúbban kell eljárni a gondo­zók ellen, sőt ha szükség van rá, a kis gyámol­talanokat el is kell venni tőlük, mely esetben a gyermek számára kiutalt segély is bevonandó.­ Felkerestük ma a székesfővárosi árvaszék elnökét, Melly Béla dr.-t, hogy megkérdezzük a budapesti árvaszék intézkedését ebben az ügyben. Az elnök úr az alábbiakban volt szíves­ informálni munkatársunkat: — A belügyminiszter rendelete nem is annyira reánk vonatkozik, mint inkább a vi­déki árvaszékekre, amelyeknek ezzel csak figyelmükbe akarja ajánlani a kötelességüket. Ami bennünket illet, mi már a háború elején minden olyan intézkedést megtettünk, amelyeket az említett rendelet kíván. A köz­gyámok az elöljáróságokkal kapcsolatban im­már hónapok óta a legfárasztóbb munkát tel­jesítik ebben az irányban s bizony nagyon szép eredménnyel dolgoznak. Kivétel nélkül figyelemmel kísérik a had­­­­bavonultak gyermekeinek sorsát. Ellenőrzik­­ azt, várjon az apróságok kellő ellátásban, szükség esetén megfelelő gyógykezelésben ré­szesülnek-e ? Különösen figyelnek a segélyekre, arra, hogy reájuk fordítják-e a segély megfe­lelő részét? Nem hanyagolja-e el nevelésüket anyja, vagy más hozzátartozója? A közgyámok nagy súlyt helyeznek a ka­tonagyermekek ruházatára, ellátására és leg­főképpen a kis apróságok környezetére, arra, hogy magánosan maradt anyja, vagy más gon­dozója nem viselkedik-e úgy, hogy példája ár­talmas lehet a serdületlen gyermek lelkére?..­­Ha az ellenőrzés eredményeként ezen pon­­­­toknak bármelyike a legkevesebb kifogás alá­­ esik, úgy a közgyám megteszi a jelentését az elöljáróságoknak, mely esetben az intézkedé­süket mi támogatjuk. Ha azonban a közgyám észrevételei súlyosabb természetűek, hogy az elöljáróság saját hatáskörében nem intézked­hetik, úgy a jelentések hozzánk lesznek fel­terjesztve. Mi ezeket a jelentéseket, bármeny­nyire hivatalosak is, külön ellenőrizhetjük. Ahol az állapítható meg, hogy az anya, vagy más gondozó a gyermeket nem részesíti kellő ellátásban, intézkedünk, hogy a segélyt rög­tön szüntessék be s ha a gyermek érdeke kí­vánja, egyszerűen el is vesszük gondozóiktól, mely esetben menhelyekbe helyezzük el őt, vagy más gondozónak adjuk ki. Ha szükséges, elmozdítjuk az anyát is a gyámság alól és a hivatásos gyámokat bízzuk meg a gyermek gyámságával. Vidéken a községnek kell gondoskodni ar­ról, hogy ezek a gyermekek jótékony intézetek, jóindulatú rokonok, vagy más gondozók ke­zeibe kerüljenek. Nekünk ellenben erre nézve megvannak a külön szerveink, melyek még a normális időkben nyertek már régtől fogva életrevalóságot. Ott van a gyermekvédő liga, a gyermekmenhely és a különböző humanitárius testvéregyletek, amelyek mind, mind kitűnő segítségünkre sietnek most a háború alatt fel­­szaporult munkában, nemkülönben az iskola­­igazgatók és tanítók is, akik mindannyian ré­szünkre dolgoznak s a háború által intenzivi­­tásban valósággal ezerszer annyi gyermekvédő ügyben. Ennek a nagyfontosságú munkának apparátusa most sokkal keményebb, szilár­dabb, mint azelőtt, mert segítői s terveinket a hazafias öntudat is vezeti ebben a kötelesség­ben. Mindegyikünk jól tudja, hogy katonáink azzal a megnyugvással indultak az esetleg ha­­lált hozó nagy útra, hogy azokról, akiket itthon hagytak, kellőképpen gondoskodunk. C íme tehát, a fővárosi árvaszék miniszteri rendelet nélkül is már jóelőre meghatványozta

Next