Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)

1915-03-28 / 87. szám

Budapest, 1915. vasárnap, március 28. MAOTAX KORSZAC- sak és az üzletek legtöbbje nyitva van. A Dunapartra vezető Laudon-utcában mintegy hat ro­stpadölt házat találtunk. Közben leérünk a Dunapartra, honnét kényelmesen farkasszemet nézhetünk a szerb parti őrséggel. A mi őrségünk egy kis nyári vendéglőből átalakított fabódéban székel, melynek törött ablakain keresztül jól és világosan megfigyelhető a szerb part és Belgrád. Odaát minden csendes, sehol egy csillogó szurony, sehol egy gyanúsabb, für­gén kémlelő kicsiny feketeség. Látcsövet nagyszerűen lehet látni nehéz ütegeink rom­boló pusztításait, szürkén emelkedő romhal­mazokat. A villanytelep szintén erősen meg­sérült és a királyi lak is sokat szenvedett biztosan találó súlyos lövegeinktől. A vasúti állomás, mint mindenkor, ez­úttal is a legtöbbet szenvedte. A sínpárok között hatalmas gránátfurta lyukak tátong­nak és az állomás egyik terme bedőlt. I. P. Repülőink a szerb hadállások felett Bukarest, március 26. A Dimineata jelenti Tamseverinből. Ked­den reggel 9 órakor egy osztrák és magyar re­pülőgép jelent meg a szerb terület fölött. A­­szerb tüzérség Teklánál rálőtt a gépre, de nem találta el, mire az sértetlenül visszatért. Ugyan­ezen­­ a napon délután öt órakor egy másik osztrák és magyar repülőgép jelent meg Kla­dova és Tekla fölött és több bombát dobott a szerb hadállásokra. A bombák több katonát megöltek, másokat megsebesítettek. A szerbek ezúttal, is eredménytelenül lövöldöztek a gépre. Egy másik kladovai jelentés szerint több osz­trák és magyar repülőgép jelent meg a kör­nyező szerb, városok fölött. A Balkán A szófiai merénylet Bécs, március 27. A Reichspost jelenti Szófiából. Illetékes helyen kijelentik, hogy az Osmanischer Lloyd közlései a szófiai kaszinóban történt merénylet­tel kapcsolatban a tényeknek nem felelnek meg. A gyanúsítottak ellen a vizsgálat teljes erély­­lyel folyik, de az eredmény ez idő szerint még nem közölhető a nyilvánossággal, s jott rajta a telephez, kitisztogatta, kimoso­gatta, rendbeszedte. Nevetve szólt le a létráról: — Most könnyen beszélek, harmincnyolc kilót fogytam. Az. A kövér bácsiból karcsú fiatalember vált és még Marienbadra sem kellett költe­keznie. . ... A város szélén vannak a katonák, akik még itthon vannak, de majd mennek, ha rá­juk kerül a sor. A csendes utcákba életet visz­nek. A kis csengetyűs boltos özvegyasszony, meg a koma zsidó boltos soha, mióta a világ áll, nem csináltak ilyen bevételeket. Ahol italt mérnek, ott is nagy a forgalom, a sok ember egymásnak adogatja a kilincset. Már mióta a háború tart, nézegetem ezeket az apró helyeket, ahol a­ hadba vonuló nép emberei egy kis időt mulatnak, de a legritkább eset az, hogy a ka­tona pálinkához nyúlna. Lehet, hogy hajnal­ban, a hideg ellen felhörpent egy­ kis eggyest, de déliltán nem bajoskodik vele. A bort vágja sört éri, mértékkel. Az ajtó nyílik és hosszasan nyitva marad, mert egy egész csomó oláh katona jön be. Al­földi románok ezek, innen a szomszéd Toron­tóiból, beleékelődve németek, magyarok, szer­­bek közé, szép, szálas, erős tekintetű faj. Jó örök­ földeken élő munkás földművesek, sok köztük a vagyonos ember. Ha ezeket valami tündér­­átvenné nagy hirtelenséggel a hegyközi mócok közé, akik az ezer év előtti primitív éle­tet élik s azt mondaná nekik a tündér: nézzé­tek, ezek a testvéreitek. Bizonyára nagyon cso­­dálkoznának rajta.. Mert másfajta ez egészen. Bevonulnak sorjában a hosszú asztalhoz, és kezelnek Mihály bácsival és Sándor bácsival, akik az asztal fej­én valami panaszos ügyet intéznek el egy félfityi és egy kutyaijesztő mel­lett. Mihály bácsi mindjárt magyarázza is az úton jötteknek. — Ezt maguk is meghallgathatják, mert ilyen még nem volt. Mert vettem egy lovat, mert az enyimeket elvitték a katonák, de megadták az árát, nem lehet mondani. De hát egy ló csak kell ezt a kis tejet hurcolni befelé, hát vettem egy lovat kétszáz koronáért. Hát kétszáz koronáért nem lehet valami sokat kívánni, azt jól tudhatjuk, de azért azt mondta az a derék, böcsületes ember, hogy a ló helyt áll, mert négy lába van, aztán lónak , ló. Hát mondom, jól van, akkor kifizetem, mert­ jól tudjuk, ugy­e, bizony, hogy a szó csak szellő, a kontraktus csak papiros, hanem a pénz a va­lódi fundamentum. No, aztán most itt vagyok a lóval. Az egyességből még csak annak se tud eleget tenni, hogy ha este lefekszik, reggel a maga erejébül felkeljen. A románok nem sokat értenek a beszédből, de mert a Sándor bácsi neveti, hát ők is nevetik. A vendéglősné sörös üvegeket rak az asztalra. Azt mondja közülük egy vastagbajuszu em­ber : , — Sok sör ide hoz maga. Hátha nem fizetni kibir ? — Ugyan, — neveti az asszony — maga nem tudna fizetni ? Hiszen tegnap itt volt az apjlvatrSf gSSiSf tmboVrJ!j, tudják,­­ ma­gyarázza a népeiknek —■ olyan széles ember az apja, hogy csak féloldalt fért be az ajtón. Gaz­dag emberek ezek. A románnak tetszik az elismerés, mert hiába, a vagyon, az vagyon. Olyan felkénysze­redetten mosolyog: — No, van. Nekem is van. Tudja, van bankba hatezer forint, meg negyvenezer forint. Én ház tizenkét szoba. Nem mind szoba lakni. De istálló, kamra, konyha, minden együtt van tizenkét szoba van a ház. De most pénz nem van semmi. Ember .. ember. Pénz semmi. Egy testvér lent van Gránic, egy testvér Kataré, én megyünk Galicia. — Látom, — mondja az asszony — szép új ruhájuk van. A románok megint csak kesernyésen moso­lyognak. Csakugyan, szép kékbeli ruházat van rajtuk, friss, vastag és meleg, erős sárga ba­kancsok, vadászharisnyák, friss bőrszíj­­ak. Azt mondja egy román : — Szép ruha , menetszázad. Ócska ruha: itthon maradni. Mihály bácsi beleszól. — Jaj, testvér, hiszen azok is elm­ennek. Mindenki sorra kerül, talán még én is. A román öntözgeti szét a sört a poharakba s azt mondja csöndesen: — El. De románnak,nem jó, szerbnek jó, magyarnak jó. Ebből vita támad. A Mihály bácsi mondja, hogy hiszen két fiam, egy menyem oda van, a Sándor bácsi mondja, hogy három fiam oda van, a másik asztaltól át­szól egy bokrétás kalapu gyerek-népfölkelő, hogy öt testvérem Törökország háborúja A Dardanellák ostroma Angol lapok véleménye Amsterdam, március 24.­­ (Levélben érkezett.) (A Magyarország tudósítójától.) A Ti­mes mai vezércikkében ismételten tárgyalja a Dardanellák kérdését és megállapítja, hogy az első próbálkozás a Dardanelláknál nem várt veszteségekkel járt s el kell ké­szülve lenni, hogy még sok áldozatot kell majd hozni, míg a célt elérjük. A Dardanellák elleni akció a legnehe­zebb vállalkozás volt a jelen tengeri hábo­rúban és ha egy elsőrendű katonai hatalom uralkodnék a Dardanellákon, úgy teljesen kizárt lenne azok bevétele. Most azonban meg lehet kockáztatni a kísérletet, mivel a törökök nem tették meg előre a kellő intéz­kedéseket, amelyek meghiúsítottak volna minden kísérletet. A Times kijelenti, hogy az áldozatoktól nem kell visszariadni és nem szabad addig nyugodni, míg a törökök nincsenek kiszo­rítva Konstantinápolyból. Célunk ugyan nem Konstantinápoly, — írja a Times, — hanem a flandriai harcmezőn aratandó győ­zelem, Konstantinápoly eleste mégis köze­lebb hozna céljainkhoz, mert mi Konstanti­nápolyban is a németek ellen harcolunk. H. S. Rotterdam, március 27. (A Magyarország eredeti tudósítása.) Az angol lapok legutolsó számai megnyugtatni igyekeznek a lakosságot a Dardanellákban ért­ veszteséggel kapcsolatban. Ismételten azt hangoztatják, hogy a Dardanellák bir­tokba vétele nagy áldozatokat követel, de Anglia nem riad vissza az áldozatoktól, amit azzal is demonstrál, hogy az elpusztult ha­jókat már új hajók beállításával pótolta. Az összes angol lapok konstatálják azonban, hogy az aknaveszedelem — amelyet lebe­csültek — oly nagy, hogy ellene lehetetlen védekezni. Az entente újabb és újabb hajó­kat fog a Dardanellák elé küldeni, amivel azt igazolja, hogy ezt az akciót rendkívül komolyan veszi. A szövetségesek csapatokat szállítottak partra Berlin, március 27. Athénen keresztül táviratozzék Tenedosz­­ból. A szövetséges flotta tegnapelőtt behatolt a Dardanellák bejáratába. Délelőtt tíz emkor a Sáros-öbölből kisebb, osztagokat partra szállítottak. Az Indomitable és a Qeen angol sorhajó­­kon kívül, melyek a szövetséges flotta megerő­sítésére már megérkeztek, ide várják még a következő francia sorhajókat: Henri TV., Dan­ton, Diderot, Condorcet és Mirabeau, valamint a Courbet dreadnoughtot.­ ­ A szmírnai kormányzó nem tárgyalt az angol tengernagygyal Konstantinápoly, március 27. A’ Milli távirati ügynökség néhány lapnak azzal a hírével szemben, hogy a szmirnai pa­rancsnok tárgyalásba bocsátkozott Pears angol tengernagygyal a város átadása dolgában, a következő tényállást állapítja meg: Március 9-ikén Pears a szmirnai kormányzat felszólíta a város átadására. Kifejtette, hogy az ütegek elnémultak, az erődök ily módon ki vannak szolgáltatva az ostromlóknak, tehát intézked­jék a parancsnok a kikötőhöz vezető csatorná­nak aknától és torpedótól való megtisztítása iránt. A tengernagy appellált a parancsnok humánus érzésére is, hogy vegye elejét a szük­ségtelen vérontásnak. A felszólítás azután rá­mutat arra, hogy Enver basa és hívei Német­országtól tévútra vezettetve, amely semmi ba­rátságos érzéssel nincs Törökország iránt, Tö­rökországot belecsalták a mostani kétségbeesett helyzetbe és hogy az ottomán kormány hamis befolyások hatása alatt megszakította Angliá­val és szövetségeseivel az évszázados barátsá­got. Törökország ily módon szerencsétlen hely­zetbe került, mert az oroszok a Kaukázusban győzelmesen előnyomulnak, az egyiptomi ope­rációk meghiúsultak, Konstantinápoly is bu­kás előtt áll. A győzelem a szövetségesek felé.

Next