Magyarország, 1915. március (22. évfolyam, 61-90. szám)
1915-03-28 / 87. szám
Budapest, 1915. vasárnap, március 28. MAOTAX KORSZAC- sak és az üzletek legtöbbje nyitva van. A Dunapartra vezető Laudon-utcában mintegy hat rostpadölt házat találtunk. Közben leérünk a Dunapartra, honnét kényelmesen farkasszemet nézhetünk a szerb parti őrséggel. A mi őrségünk egy kis nyári vendéglőből átalakított fabódéban székel, melynek törött ablakain keresztül jól és világosan megfigyelhető a szerb part és Belgrád. Odaát minden csendes, sehol egy csillogó szurony, sehol egy gyanúsabb, fürgén kémlelő kicsiny feketeség. Látcsövet nagyszerűen lehet látni nehéz ütegeink romboló pusztításait, szürkén emelkedő romhalmazokat. A villanytelep szintén erősen megsérült és a királyi lak is sokat szenvedett biztosan találó súlyos lövegeinktől. A vasúti állomás, mint mindenkor, ezúttal is a legtöbbet szenvedte. A sínpárok között hatalmas gránátfurta lyukak tátongnak és az állomás egyik terme bedőlt. I. P. Repülőink a szerb hadállások felett Bukarest, március 26. A Dimineata jelenti Tamseverinből. Kedden reggel 9 órakor egy osztrák és magyar repülőgép jelent meg a szerb terület fölött. Aszerb tüzérség Teklánál rálőtt a gépre, de nem találta el, mire az sértetlenül visszatért. Ugyanezen a napon délután öt órakor egy másik osztrák és magyar repülőgép jelent meg Kladova és Tekla fölött és több bombát dobott a szerb hadállásokra. A bombák több katonát megöltek, másokat megsebesítettek. A szerbek ezúttal, is eredménytelenül lövöldöztek a gépre. Egy másik kladovai jelentés szerint több osztrák és magyar repülőgép jelent meg a környező szerb, városok fölött. A Balkán A szófiai merénylet Bécs, március 27. A Reichspost jelenti Szófiából. Illetékes helyen kijelentik, hogy az Osmanischer Lloyd közlései a szófiai kaszinóban történt merénylettel kapcsolatban a tényeknek nem felelnek meg. A gyanúsítottak ellen a vizsgálat teljes erélylyel folyik, de az eredmény ez idő szerint még nem közölhető a nyilvánossággal, s jott rajta a telephez, kitisztogatta, kimosogatta, rendbeszedte. Nevetve szólt le a létráról: — Most könnyen beszélek, harmincnyolc kilót fogytam. Az. A kövér bácsiból karcsú fiatalember vált és még Marienbadra sem kellett költekeznie. . ... A város szélén vannak a katonák, akik még itthon vannak, de majd mennek, ha rájuk kerül a sor. A csendes utcákba életet visznek. A kis csengetyűs boltos özvegyasszony, meg a koma zsidó boltos soha, mióta a világ áll, nem csináltak ilyen bevételeket. Ahol italt mérnek, ott is nagy a forgalom, a sok ember egymásnak adogatja a kilincset. Már mióta a háború tart, nézegetem ezeket az apró helyeket, ahol a hadba vonuló nép emberei egy kis időt mulatnak, de a legritkább eset az, hogy a katona pálinkához nyúlna. Lehet, hogy hajnalban, a hideg ellen felhörpent egy kis eggyest, de déliltán nem bajoskodik vele. A bort vágja sört éri, mértékkel. Az ajtó nyílik és hosszasan nyitva marad, mert egy egész csomó oláh katona jön be. Alföldi románok ezek, innen a szomszéd Torontóiból, beleékelődve németek, magyarok, szerbek közé, szép, szálas, erős tekintetű faj. Jó örök földeken élő munkás földművesek, sok köztük a vagyonos ember. Ha ezeket valami tündérátvenné nagy hirtelenséggel a hegyközi mócok közé, akik az ezer év előtti primitív életet élik s azt mondaná nekik a tündér: nézzétek, ezek a testvéreitek. Bizonyára nagyon csodálkoznának rajta.. Mert másfajta ez egészen. Bevonulnak sorjában a hosszú asztalhoz, és kezelnek Mihály bácsival és Sándor bácsival, akik az asztal fején valami panaszos ügyet intéznek el egy félfityi és egy kutyaijesztő mellett. Mihály bácsi mindjárt magyarázza is az úton jötteknek. — Ezt maguk is meghallgathatják, mert ilyen még nem volt. Mert vettem egy lovat, mert az enyimeket elvitték a katonák, de megadták az árát, nem lehet mondani. De hát egy ló csak kell ezt a kis tejet hurcolni befelé, hát vettem egy lovat kétszáz koronáért. Hát kétszáz koronáért nem lehet valami sokat kívánni, azt jól tudhatjuk, de azért azt mondta az a derék, böcsületes ember, hogy a ló helyt áll, mert négy lába van, aztán lónak , ló. Hát mondom, jól van, akkor kifizetem, mert jól tudjuk, ugye, bizony, hogy a szó csak szellő, a kontraktus csak papiros, hanem a pénz a valódi fundamentum. No, aztán most itt vagyok a lóval. Az egyességből még csak annak se tud eleget tenni, hogy ha este lefekszik, reggel a maga erejébül felkeljen. A románok nem sokat értenek a beszédből, de mert a Sándor bácsi neveti, hát ők is nevetik. A vendéglősné sörös üvegeket rak az asztalra. Azt mondja közülük egy vastagbajuszu ember : , — Sok sör ide hoz maga. Hátha nem fizetni kibir ? — Ugyan, — neveti az asszony — maga nem tudna fizetni ? Hiszen tegnap itt volt az apjlvatrSf gSSiSf tmboVrJ!j, tudják, magyarázza a népeiknek —■ olyan széles ember az apja, hogy csak féloldalt fért be az ajtón. Gazdag emberek ezek. A románnak tetszik az elismerés, mert hiába, a vagyon, az vagyon. Olyan felkényszeredetten mosolyog: — No, van. Nekem is van. Tudja, van bankba hatezer forint, meg negyvenezer forint. Én ház tizenkét szoba. Nem mind szoba lakni. De istálló, kamra, konyha, minden együtt van tizenkét szoba van a ház. De most pénz nem van semmi. Ember .. ember. Pénz semmi. Egy testvér lent van Gránic, egy testvér Kataré, én megyünk Galicia. — Látom, — mondja az asszony — szép új ruhájuk van. A románok megint csak kesernyésen mosolyognak. Csakugyan, szép kékbeli ruházat van rajtuk, friss, vastag és meleg, erős sárga bakancsok, vadászharisnyák, friss bőrszíjak. Azt mondja egy román : — Szép ruha , menetszázad. Ócska ruha: itthon maradni. Mihály bácsi beleszól. — Jaj, testvér, hiszen azok is elmennek. Mindenki sorra kerül, talán még én is. A román öntözgeti szét a sört a poharakba s azt mondja csöndesen: — El. De románnak,nem jó, szerbnek jó, magyarnak jó. Ebből vita támad. A Mihály bácsi mondja, hogy hiszen két fiam, egy menyem oda van, a Sándor bácsi mondja, hogy három fiam oda van, a másik asztaltól átszól egy bokrétás kalapu gyerek-népfölkelő, hogy öt testvérem Törökország háborúja A Dardanellák ostroma Angol lapok véleménye Amsterdam, március 24. (Levélben érkezett.) (A Magyarország tudósítójától.) A Times mai vezércikkében ismételten tárgyalja a Dardanellák kérdését és megállapítja, hogy az első próbálkozás a Dardanelláknál nem várt veszteségekkel járt s el kell készülve lenni, hogy még sok áldozatot kell majd hozni, míg a célt elérjük. A Dardanellák elleni akció a legnehezebb vállalkozás volt a jelen tengeri háborúban és ha egy elsőrendű katonai hatalom uralkodnék a Dardanellákon, úgy teljesen kizárt lenne azok bevétele. Most azonban meg lehet kockáztatni a kísérletet, mivel a törökök nem tették meg előre a kellő intézkedéseket, amelyek meghiúsítottak volna minden kísérletet. A Times kijelenti, hogy az áldozatoktól nem kell visszariadni és nem szabad addig nyugodni, míg a törökök nincsenek kiszorítva Konstantinápolyból. Célunk ugyan nem Konstantinápoly, — írja a Times, — hanem a flandriai harcmezőn aratandó győzelem, Konstantinápoly eleste mégis közelebb hozna céljainkhoz, mert mi Konstantinápolyban is a németek ellen harcolunk. H. S. Rotterdam, március 27. (A Magyarország eredeti tudósítása.) Az angol lapok legutolsó számai megnyugtatni igyekeznek a lakosságot a Dardanellákban ért veszteséggel kapcsolatban. Ismételten azt hangoztatják, hogy a Dardanellák birtokba vétele nagy áldozatokat követel, de Anglia nem riad vissza az áldozatoktól, amit azzal is demonstrál, hogy az elpusztult hajókat már új hajók beállításával pótolta. Az összes angol lapok konstatálják azonban, hogy az aknaveszedelem — amelyet lebecsültek — oly nagy, hogy ellene lehetetlen védekezni. Az entente újabb és újabb hajókat fog a Dardanellák elé küldeni, amivel azt igazolja, hogy ezt az akciót rendkívül komolyan veszi. A szövetségesek csapatokat szállítottak partra Berlin, március 27. Athénen keresztül táviratozzék Tenedoszból. A szövetséges flotta tegnapelőtt behatolt a Dardanellák bejáratába. Délelőtt tíz emkor a Sáros-öbölből kisebb, osztagokat partra szállítottak. Az Indomitable és a Qeen angol sorhajókon kívül, melyek a szövetséges flotta megerősítésére már megérkeztek, ide várják még a következő francia sorhajókat: Henri TV., Danton, Diderot, Condorcet és Mirabeau, valamint a Courbet dreadnoughtot. A szmírnai kormányzó nem tárgyalt az angol tengernagygyal Konstantinápoly, március 27. A’ Milli távirati ügynökség néhány lapnak azzal a hírével szemben, hogy a szmirnai parancsnok tárgyalásba bocsátkozott Pears angol tengernagygyal a város átadása dolgában, a következő tényállást állapítja meg: Március 9-ikén Pears a szmirnai kormányzat felszólíta a város átadására. Kifejtette, hogy az ütegek elnémultak, az erődök ily módon ki vannak szolgáltatva az ostromlóknak, tehát intézkedjék a parancsnok a kikötőhöz vezető csatornának aknától és torpedótól való megtisztítása iránt. A tengernagy appellált a parancsnok humánus érzésére is, hogy vegye elejét a szükségtelen vérontásnak. A felszólítás azután rámutat arra, hogy Enver basa és hívei Németországtól tévútra vezettetve, amely semmi barátságos érzéssel nincs Törökország iránt, Törökországot belecsalták a mostani kétségbeesett helyzetbe és hogy az ottomán kormány hamis befolyások hatása alatt megszakította Angliával és szövetségeseivel az évszázados barátságot. Törökország ily módon szerencsétlen helyzetbe került, mert az oroszok a Kaukázusban győzelmesen előnyomulnak, az egyiptomi operációk meghiúsultak, Konstantinápoly is bukás előtt áll. A győzelem a szövetségesek felé.