Magyarország, 1915. április (22. évfolyam, 91-119. szám)
1915-04-08 / 97. szám
4 — A török csapatok átvonultak a sivatagon. A sereg első részének hat nap kellett a háromszáz kilométeres úthoz a sivatagon keresztül, míg a sereg zöme tíz nap alatt tette meg az utat. A Krokodil-tó és a Keserű-tavak között felderítő ütközetek fejlődtek ki, miközben török csapatok csónakokon áteveztek a csatornán és oldalról szuronytámadást intéztek az angol csapatok ellen. Harminc órán keresztül szakadatlanul tartott az ütközet egészen a csatorna partján és a törökök diadalt arattak. Az angol szárazföldi csapatok a hadihajók védelme alatt meg akarták kerülni a mi csapatainkat, de súlyos veszteséget szenvedtek s különösen sok foglyot vesztettek. A török ágyuk kitűnően dolgoztak. Egy ellenséges cirkálót harcképtelenné tettek és egy másikat súlyosan megrongáltak. -- *■" •—•*'-- ■ Angol hadihajók bombázták Medinát Konstantinápoly, április 7. Medinából érkezett, sürgönyök szerint a Medina előtt levő vizeken horgonyzó angol hadihajók bombázták a várost. A mohamedánok körében ez nagy felháborodást keltett, mert Anglia még a török- angol háború kezdetekor proklamációt bocsátott ki, amelyben kijelentette, hogy a mohamedánok szent helyeit semmi körülmények között nem fogja bombázni. A hajókról angol csapatokat is akartak partra szállítani, azonbar a lesben álló arabok heves tüzeléssel fogadták őket és az angol katonákat majdnem egy szódig mind lekaszabolta arrost a bombázástól, főleg az európai oldalt, ahol ma is sok európai és amerikai polgár tartózkodik. E közbenjárás az amerikai diplomácia iniciatívájára történt, anélkül, hogy erre török részről felkérték volna. A szövetségesek válasza az volt, hogy semmi felelősséget nem vállalhatnak Konstantinápoly sértetlenségéért netáni bombázás esetén. Konstantinápoly csak az esetben kerülheti ki feltétlenül a bombázást, ha a flotta nem jut abba a helyzetbe, hogy Konstantinápoly ellen az akciót megkezdje. A későbbi lépéseknek hír szeriit ez a válasz adta meg az alapját. A japánt sajtó Amerika ellen Amsterdam, április 7.: A Morningpost tokiói híradása szerint a sajtónak Amerika ellen való lázítása ismét olyan fenyegető mérvet öltött,hogy az amerikaiak a hatóságokhoz fordulnak oltalomért. A török különbéke Turin, április 7. Az entente és Törökország közötti békéről különféle hírek terjedtek el. Erre vonatkozólag a Stampa közli, hogy illetékes helyen érdeklődve a dolgok állása felől, hitelesen csak egy dolgot lehetett megállapítani mindkét fél részéről nyert információk alapján. • Nevezetesen tény az, hogy az Egyesült Államok részéről közvetítés történt az entente-hatalmaknál s ennek célja Konstantinápoly bombázásának megakadályozása volt. E lépés abban állt, hogy az Egyesült Államok a szövetségeseket jegyzékben arra kérték, hogy amennyiben elérnék Konstantinápolyt, kíméljék meg.a török fővei■ — I mill timit. - I Tin szán. Két férfi, a két csempész, bundába burkolva, — gyi, a két ló megindul, hangos csilingeléssel Siklik velük a szánkó, ki a városból. A város alatt aztán magára vette a ruhát s mindent eldobáltak azokból a ruhadarabokból, melyek a legkevésbbé is igazolhatták volna, hogy ő a kórház szökevénye. Jól készített országutakon, kisebb és nagyobb helységeken keresztül rohannak a havas, fehér éjszakában. Olykor az útszélen, szurony csillámlik feléjük: orosz csendőrök. Állj ! És ilyenkor nagy nyugalmú, közömbös szemmel tekintett Bobest Mátyás százados az orosz csendőrökre. — Kik vagytok, mit kerestek erre, hová mentek ? A százados nem szólt, csak szívta a cigarettáját és ásított, a két csempész azonban nagyokat hazudott a csendőröknek. Néha elhitték, néha nem. Követellek legitimációt. Ilyenkor rájuk szólt a két csempész: — Ugyan mit kívántok, ebben a rettentő hidegben, kigombolkozzunk? hisz a barátunk úgy is beteg. A százados pedig csöndesen a kezükbe csúsztatott néhány rubelest és ezzel rendben volt. Pihentek, ettek, és báltak útszéli csárdákban, piszkos rongyokon, mikor harmadnap 110 kilométeres szánkúzás után a határra értek. Megmutatják neki az utat, melyen elkerülheti az orosz határőröket. Egy meleg kézszorítás, néhány hálás könycsepp, a szánkó megfordul, megy visszafelé. Bobest Mátyás egyedül áll egy dombos után a fehér éjszakában. Távol az ,firház, meg kell kerülniej hogy Berlin, április 7. (Sajótt tudósítónktól.) A Vossische Zeitung írja: Az angol lapok még mindig rendkívül tartózkodóan írnak arról a lázadásról, amely február 15-ikén játszódott le Singaporéban az indiai csapatok között. A Holland - Indiából ideérkezett lapok legutóbbi számaiból tudunk meg eddig ismeretlen részleteket, amelyek különösen a Singaporéban időző németekre vonatkoznak. A felkelők tudvalevőleg lelőtték annak a kaszárnyának az őrségét, amelyben a németek internálva voltak és felszólították őket, hogy harcoljanak velük együtt és akkor, visszaadják nekik a szabadságukat. Hogy még most is milyen lojális eljárást tanúsítanak a németek az" angolok iránt, kitűnik abból, hogy legnagyobb részük nem élt a kiszabadulásnak egy kínálkozó alkalmával. A hollandi lapok különösen kiemelik, hogy a német-ázsiai bank singaporei fiókjának hosszú éveken át volt vezetője, Kilian F. ajánlotta azt, hogy a németek ne csatlakozzanak a mozgalomhoz s a legnagyobb rész meg is fogadta a szavát. Természetes azonban, hogy a derék Emden-legénység egy kis csapata, amely az angol fogságban tespedt, nem hagyhatta kiészre ne vegyék, hogy meg ne lássák. Ez a legkritikusabb félóra. Ha az orosz határőrök elfogják, a haditörvényszék halálra ítéli. Ha elkerülheti őket — már csak pár száz lépés — akkor már nyugodtan sóhajthat: román földre lép. És ereszkedik lefelé a lejtőn. Már oldalt éri az őrházat, az orosz katona gyanútlanul sétál az utón. Most megáll a katona. A tőle száz méternyire mozgó pont: Bobest Mátyás százados feltűnik neki. A százados hasrabukik, az orosz katona beordít a házba, jönnek társai. Itt a pillanat: Élet vagy halál. Itt mást nem lehet, mint felugrik és fut. És futott és az őrház előtt hat katona küld utána sortüzet. Elbukik, megint fut, elbukik, megint rohan, az orosz puskák folyton ropognak. Arcán valami meleg folyik. Odanyúl. Vér. Golyó érte, majd hátranézett. De csak bőrt vitt. Egy másik halmon akkor már szintén állottak katonák, szintén puskával. Tuban meglassult a dörgés, most ezektől kell félnie. Ínleget feléjük, nem lőnek rája. Odaér hozzájuk. Fáradtan roskad a padra. Román területre ért. Jön egy tiszt, faggatja. Elmondja fogságba esését, menekülését. A tiszt azonban kijelenti: — Mindez igen szép. Én azonban önben kémet sejtek. Letartóztatom. Ez történt Bobest Mátyás századossal az 1915. február 9-éről 10-ére virradó éjszakán az orosz-román határon, Dorohoj közelében. * Letartóztatását úgy értelmezték, hogy fogságba nemvetették ugyan* de állandó őrizet Ficseff hadügyminiszter fivére, Fi* cseff tábornok és számos szobranje-képviselő a bolgár nemzeti komité vezetőivel Szófiában és az ország nagyobb városaiban népgyűléseket rendeznek, hogy a kormányt fölszólítsák Macedónia fölszabadítására. Mindenütt fölhívják a népet, hogy most, amikor itt az alkalom, juttassák diadalra a bolgár nemzeti aspirációkat. ( Az«Utro», a «Dnevnik» és a «Narodni Prava» jelentik, hogy a bolgár kormány, a királylyal és az ellenzék vezetőivel való teljes egyetértésben nemsokára végre fogja hajtani macedóniai programmját. Valószínűnek tartják, hogy Macedóniát a Vardarig, vagyis azt a területet, amelyet a londoni konferencia nem vitás zónának jelölt meg, már most meg fogják szállni, anélkül, hogy a szerbek végsőkig menő ellentállást tanúsítanának. Ha a macedóniai akció végrehajtására sor kerülne, Radoszlavov az ellenzéki pártok vezéreivel kiegészíti a kabinetet és pártközi kormány veszi át az ügyek intézését. (Pol. Hi.) alatt állott. Járt a kávéházba Dorogojban, a szállóját is a rendőrség fizette. Jegyzőkönyvet vettek föl vele, pár nap múlva Bukarestbe kisérték, a román hadügyminisztériumban kihallgatták s végül is elhitték, hogy nem Kém, hanem az orosz fogságból menekült magyar tiszt. Kórházba is kívánkozott, kimerült volt, az izgalmak megviselték, sebesült lába sem volt teljesen gyógyult. — A Hágai egyezmény értelmében Önt internálnunk kell. Élhet úgy, ahogy akar, — mondották neki, — de meg kell fogadnia Becsületszóra, Hogy nem fog megszökni. ■ Ezt nem tehetem, — válaszolta Bobest, — sőt. Az első alkalmat megragadom, hogy magyar földre mehessek, így aztán katonai kórházban helyezték el, Jasszyban. Itt volt hetekig. A kórház erős katonai őrizet alatt állott, sikerült azonban eljuttatnia levelét az osztrák-magyar konzulhoz. A konzul aztán viszont a követségre írt. Hosszat tárgyalások indultak, a követség azt vitatta, hogy mivel Bobest százados polgári ruhában lépte át a román határt, nem internálható, Hanem szabadon kell bocsátani. Ez az álláspont győzött s a századost Jasszyból ismét elvitték Bukarestbe, ott még egyszer kihallgatták, majd elbocsátották. A múlt héten jött el Bukarestből. Első útja Nagyszebenibe vitte, ahol jelentkezett az ezredparancsnokságon, ott a húsvéti ünnepekre szabadságot kapott és nagyszombaton érkezett meg I.öcsére boldog családjához. MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. csütörtök, április 8. Anglia Az „Emden III használás nélkül ezt az alkalmat új kalandokra. Nyolc emberről van szó, akikhez még kilenc másik német csatlakozott — jóformán mind tengerészek — s akik a sikhekkel együtt a város környékén rejtőztek el. Hogy mi történt a többi megszökött némettel, akiknek fejére az indiai kormány tudvalevőleg 500—500 dollár jutalmat tűzött ki, nem lehet tudni. Az Emiden nyolc embere azonban még alig volt szabadon, máris ismét szerzett valami hajófélét, és mint „Emden III.“, kalandvágyóan elhagyta Singapore kikötőjét. Február 17-ikén megérkeztek Baliba, a Kalimon-szigeteken, 18-ikán pedig tovább- mentek Bangkába, Sumatrával szemben. További sorsukról egyelőre nem lehet tudni részleteket, de alighanem őket sejthetjük amaz úi „Emden-hőstettek“ szereplőiben, akikről az utóbbi hetekben az angol sajtó egyes jelentései beszámoltak. Macedónia felszabadítása ,In, Szófia, április 7/