Magyarország, 1915. április (22. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-08 / 97. szám

­4 — A török csapatok átvonultak a sivata­gon. A sereg első részének hat nap kellett a há­romszáz kilométeres úthoz a sivatagon keresz­tül, míg a sereg zöme tíz nap alatt tette meg az utat. A Krokodil-tó és a Keserű-tavak kö­zött felderítő ütközetek fejlődtek ki, miközben török csapatok csónakokon áteveztek a csator­nán és oldalról szuronytámadást intéztek az angol csapatok ellen. Harminc órán keresztül szakadatlanul tartott az ütközet egészen a csa­torna partján és a törökök diadalt arattak. Az angol szárazföldi csapatok a hadihajók védel­me alatt meg akarták kerülni a mi csapatain­kat, de súlyos veszteséget szenvedtek s különö­sen sok foglyot vesztettek. A török ágyuk kitű­nően dolgoztak. Egy ellenséges cirkálót harc­­képtelenné tettek és egy másikat súlyosan meg­rongáltak. -- *■" •—•­*'-- ■ Angol hadihajók bombázták Medinát Konstantinápoly, április 7. Medinából érkezett, sürgönyök szerint a Medina előtt levő vizeken horgonyzó angol hadihajók bombázták a várost. A mohame­dánok körében ez nagy felháborodást keltett, mert Anglia még a török- angol háború kezde­tekor proklamációt bocsátott ki, amelyben ki­jelentette, hogy a mohamedánok szent helyeit semmi körülmények között nem fogja bom­bázni. A hajókról angol csapatokat is akartak partra szállítani, azonbar­ a lesben álló arabok heves tüzeléssel fogadták őket és az angol ka­tonákat majdnem egy szódig mind lekaszabol­­ta ar­­rost a bombázástól,­­ főleg az európai oldalt, ahol ma is sok európai és amerikai polgár tartózkodik. E közbenjárás az amerikai diplo­mácia iniciatívájára történt, anélkül, hogy erre török részről felkérték volna. A szövetsé­gesek válasza az volt, hogy semmi felelősséget nem vállalhatnak Konstantinápoly sértetlensé­géért netáni bombázás esetén. Konstantiná­poly­­ csak az esetben kerülheti ki feltétlenül a bombázást, ha a flotta nem jut abba a hely­zetbe, hogy Konstantinápoly ellen az akciót megkezdje. A későbbi lépéseknek hír szeriit ez a válasz adta meg az alapját. A japánt sajtó Amerika ellen Amsterdam, április 7.:­­ A Morningpost tokiói híradása szerint a sajtónak Amerika ellen való lázítása ismét olyan fenyegető mérvet öltött,­­hogy az ameri­kaiak a hatóságokhoz fordulnak oltalomért. A török külön­béke Turin, április 7. Az entente és Törökország közötti békéről különféle hírek terjedtek el. Erre vonatkozólag a Stampa közli, hogy illetékes helyen érdek­lődve a dolgok állása felől, hitelesen csak egy dolgot lehetett megállapítani mindkét fél ré­széről nyert információk alapján. • Nevezetesen tény az, hogy az Egy­esült­ Államok részéről közvetítés történt az entente-hatalmaknál s en­nek célja Konstantinápoly bombázásának meg­akadályozása volt. E lépés abban állt, hogy az Egyesült­ Államok a szövetségeseket jegyzék­ben arra kérték, hogy amennyiben elérnék Konstantinápolyt, kíméljék meg.a török fővei­■ — I mill timit. - I Tin szán. Két férfi, a két csempész, bundába bur­kolva, — gyi, a két ló megindul, hangos csi­­lingeléssel Siklik velük a szánkó, ki a város­ból. A város alatt aztán magára vette a ruhát s mindent eldobáltak azokból a ruhadarabok­ból, melyek a legkevésbbé is igazolhatták volna, hogy ő a kórház szökevénye. Jól készített országutakon, kisebb és na­gyobb helységeken keresztül rohannak a ha­vas, fehér éjszakában. Olykor az útszélen, szurony csillámlik feléjük: orosz csendőrök. Állj ! És ilyenkor nagy nyugalmú, közöm­bös szemmel tekintett Bobest Mátyás százados az orosz csendőrökre. — Kik vagytok, mit kerestek erre, hová mentek ? A százados nem szólt, csak szívta a ciga­rettáját és ásított, a két csempész azonban nagyokat hazudott a csendőröknek. Néha el­­hitték, néha nem. Követellek legitimációt. Ilyenkor rájuk szólt a két csempész: — Ugyan mit kívántok, ebben a rettentő hidegben, kigombolkozzunk? hisz a barátunk úgy is beteg. A százados pedig csöndesen a kezükbe csúsztatott néhány rubelest és ezzel rendben volt. Pihentek, ettek, és báltak útszéli csár­dákban, piszkos rongyokon, mikor harmad­nap 110 kilométeres szánkúzás után a határra értek. Megmutatják neki az utat, melyen el­kerülheti az orosz határőröket. Egy meleg kézszorítás, néhány hálás könycsepp, a szánkó megfordul, megy visszafelé. Bobest Mátyás egyedül áll egy dombos után a fehér éjszaká­ban. Távol az ,firház, meg kell kerül­niej hogy Berlin, április 7. (Sajótt tudósítónktól.) A Vossische Zei­tung írja: Az angol lapok még mindig rend­kívül tartózkodóan írnak arról a lázadásról, amely február 15-ikén játszódott le Singapo­­réban az indiai csapatok között. A Holland - Indiából ideérkezett lapok legutóbbi számaiból tudunk meg eddig ismeretlen részleteket, a­melyek különösen a Singaporéban időző né­metekre vonatkoznak. A felkelők tudvalevőleg lelőtték annak a kaszárnyának az őrségét, amelyben a németek internálva voltak és fel­szólították őket, hogy harcoljanak velük együtt és akkor, visszaadják nekik a szabadságukat. Hogy még most is milyen lojális eljárást tanú­sítanak a németek az" angolok iránt, kitűnik abból, hogy legnagyobb részük nem élt a ki­­szabadulásnak egy kínálkozó alkalmával. A hollandi lapok különösen kiemelik, hogy a német-ázsiai bank singaporei fiókjának hosszú éveken át­ volt vezetője­, Kilian F. aján­lotta azt, hogy a németek ne csatlakozzanak a mozgalomhoz s a legnagyobb rész meg is fo­gadta a szavát. Természetes azonban, hogy a derék Emden-legén­ység egy kis csapata, amely az angol fogságban tespedt, nem hagyhatta ki­észre ne vegyék, hogy meg ne lássák. Ez a legkritikusabb félóra. Ha az orosz határőrök elfogják, a haditörvényszék halálra ítéli. Ha elkerülheti őket — már csak pár száz lépés — akkor már nyugodtan sóhajthat: román földre lép. És ereszkedik lefelé a lejtőn. Már oldalt éri az őrházat, az orosz katona gyanútlanul sétál az utón. Most megáll a katona. A tőle száz méternyire mozgó pont: Bobest Mátyás százados feltűnik neki. A százados hasrabukik, az orosz katona beordít a házba, jönnek tár­sai. Itt a pillanat: Élet vagy halál. Itt mást nem lehet, mint felugrik és fut. És futott és az őrház előtt hat katona küld utána sortü­­zet. Elbukik, megint fut, elbukik, megint ro­han, az orosz puskák folyton ropognak. Ar­cán valami meleg folyik. Odanyúl. Vér. Golyó érte, majd hátranézett. De csak bőrt vitt. Egy másik halmon akkor már szintén állottak katonák, szintén puskával. Tub­an meglassult a dörgés,­­ most ezektől kell félnie. Ínleget feléjük, nem lőnek rája. Odaér hozzájuk. Fá­radtan roskad a padra. Román területre ért. Jön egy tiszt, faggatja. Elmondja fogságba esését, menekülését. A tiszt azonban kijelenti:­­ — Mindez igen szép. Én azonban önben kémet sejtek. Letartóztatom. Ez történt Bobest Mátyás századossal az 1915. február 9-éről 10-ére virradó éjszakán az orosz-román határon, Dorohoj közelében. * Letartóztatását úgy értelmezték, hogy fog­ságba nem­­vetették ugyan* de állandó őrizet Ficseff hadügyminiszter fivére, Fi* cseff tábornok és számos szobranje-képvi­selő a bolgár nemzeti komité vezetőivel Szó­fiában és az ország nagyobb városaiban nép­­gyűléseket rendeznek, hogy a kormányt föl­szólítsák Macedónia fölszabadítására. Min­denütt fölhívják a népet, hogy most, amikor itt az alkalom, juttassák diadalra a bolgár nemzeti aspirációkat. ( Az­­«Utro», a «Dnevnik» és a «Narodni Prava» jelentik, hogy a bolgár kormány, a királylyal és az ellenzék vezetőivel való tel­jes egyetértésben nemsokára végre fogja hajtani macedóniai programmját. Valószínűnek tartják, hogy Macedóniát a Var­­darig, vagyis azt a területet, amelyet a lon­doni konferencia nem vitás zónának jelölt meg, már most meg fogják szállni, anélkül, hogy a szerbek végsőkig menő ellent­­állást tanúsítanának. Ha a macedóniai akció végrehajtására sor kerülne, Radoszlavov az ellenzéki pártok vezéreivel kiegészíti a kabinetet és pártközi kormány veszi át az ügyek intézését. (Pol. Hi­.) alatt állott. Járt a kávéházba Dorogojban, a szállóját is a rendőrség fizette. Jegyzőkönyvet vettek föl vele, pár nap múlva Bukarestbe ki­sérték, a román hadügyminisztériumban ki­­hallgatták s végül is elhitték­, hogy nem Kém, hanem az orosz fogságból menekült magyar tiszt. Kórházba is kívánkozott, kimerült volt, az izgalmak megviselték, sebesült lába sem volt teljesen gyógyult. — A Hágai egyezmény értelmében Önt in­­ternálnunk kell. Élhet úgy, ahogy akar, — mondották neki, — de meg kell fogadnia Be­csületszóra, Hogy nem fog megszökni.­­ ■ Ezt nem tehetem, — válaszolta Bobest, — sőt. Az első alkalmat megragadom, hogy magyar földre mehessek, így aztán katonai kórházban helyezték el, Jasszyban. Itt volt hetekig. A kórház erős ka­tonai őrizet alatt állott, sikerült azonban eljut­tatnia levelét az osztrák-magyar konzulhoz. A konzul aztán viszont a követségre írt. Hosszat tárgyalások indultak, a követség azt vitatta, h­ogy mivel Bobest százados polgári ruhában lépte át a román határt, nem internálható, Ha­nem szabadon kell bocsátani. Ez az álláspont győzött s a századost Jasszyb­ól ismét elvitték Bukarestbe, ott még egyszer kihallgatták, majd elbocsátották. A múlt héten jött el Bukarestből. Első útja Nagyszebenibe vitte, ahol jelentkezett az ezred­­parancsnokságon, ott a húsvéti ünnepekre sza­badságot kapott és nagyszombaton érkezett meg I.öcsére boldog családjához. MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. csütörtök, április 8. Anglia Az „Emden III használás nélkül ezt az alkalmat új kalan­dokra. Nyolc emberről van szó, akikhez még kilenc másik német csatlakozott — jóformán mind tengerészek — s akik a sikhekkel együtt a város környékén rejtőztek el. Hogy mi történt a többi megszökött né­mettel, akiknek fejére az indiai kormány tudvalevőleg 500—500 dollár jutalmat tűzött ki, nem lehet tudni. Az Emiden nyolc embere azonban még alig volt szabadon, máris ismét szerzett valami hajófélét, és mint „Emden III.“, kalandvágyóan elhagyta Singapore ki­kötőjét. Február 17-ikén megérkeztek Baliba, a Kalimon-szigeteken, 18-ikán pedig tovább-­ mentek Bangkába, Sumatrával szemben. To­vábbi sorsukról egyelőre nem lehet tudni rész­­­leteket, de alighanem őket sejthetjük amaz úi „Emden-hőstettek“ szereplőiben, akikről az utóbbi hetekben az angol sajtó egyes jelentései beszámoltak. Macedónia felszabadítása ,In­, Szófia, április 7/

Next