Magyarország, 1915. április (22. évfolyam, 91-119. szám)
1915-04-11 / 100. szám
Budapest, 1915. vasárnap, április 11. MAGYARORSZÁG ..... " " ■ " ■ ■........... ..... Hindenburg a háborúról , Berlin, április 10. New Yorkból jelentik. Beveritge amerikai szenátor, akit január közepén .Vilmos német császár fogadott, Hindenburggal is beszélt és ennek a beszélgetésnek érdekes részleteit közölte a Coliers Weekls hasábjain. Hindenburg nyilatkozataiból a következő érdekesebb részeket ismertetjük. — Vájjon tulajdonképpen rá felelős ezért a háborúért, ezt szeretné tudni Amerika? — kérdezte a szenátor Hindenburg tábornagytól. — Angolország! válazzta dörgő hangon a tábornagy. — Miért Angolország? — Féltékeny, volt ! Az angol kereskedők csinálták ezt a háborút. Ez a háború az angol kereskedők kereskedelmi háborúja. — Amerikában sokan azt hiszik, hogy Németország kezdte el a háborút, mert Németország üzent először hadat. — Németország nem kezdett semmit! — felelte a tábornagy. — Oroszország hetekkel korábban kezdte el a mozgódást, még mielőtt császárunk a mozgósítást elrendelte volna, avagy csak gondolt is volna rá. Oroszország elindította a szibériai csapatokat a német határra. Mikor a csapatok útban voltak, azt kérdeztük Oroszországtól: Mit jelentsen ez ? Oroszország nem válaszolt. Mi azt kivántuk, szüntesse be Oroszország a csapatszállítást. Oroszország nem akarta. Azt is kivántuk, hogy Angolország igyekezzék rábinni Oroszországot, hogy hagyja abba a csapatszállítást, de Anglia sem akart erről hallani. Ez maga volt a háború. Rajtuk kellett ütnünk és rajtuk is ütöttünk. — Ha Oroszország magatartása idézte elő a háborút, miért mondja ön, hogy Anglia felelős a háborúért? — Angolország még megakadályozhatta volna. Oroszország nem kezdi el, ha Angolország nemet mond. Ámde Angolországnak kellett a háború. Azt gondolta, hogy Oroszországgal és Franciaországgal együtt megveri Németországot. Mi nem viseltetünk se Oroszország, se Franciaország iránt ellenséges indulattal. Még kedveljük is a franciákat. De Angolország ! Angolországot gyűlöljük. Angolország oka a háborúnak. — Amerikában azt mondják, Németországban katonai párt van. — Bolondság! — válaszolta a tábornagy. —És hogy Németország katonai pártja erőszakolta ki a háborút — Bolondság ! — mondta mégegyszer a tábornagy. Mosolyogtam. — Ennyi az egész válasz ? — Igen , bolondság. Ilyesmi nincs nálunk. Megmagyaráztam a tábornagynak, hogy Amerikában mi a felfogás a militarizmusról. ■— Esztelenség, — felelte a tábornagy. — A német hadsereg a német nép. — Ámde ha a nép a hadsereg,vájjon a kormány nem kergetheti a népet annak beleegyezése nélkül a háborúba ? — A népet háborúba kergetni ? Nem ! Mi nem küzdhettük volna végig úgy a háborút, ahogy végigküzdöttük, ha nem lett volna velünk a nép. Csakhogy Amerikában gyakran a császár háborújának s nem a nép háborújának mondják ezt a háborút, hogy lehetséges ez? — A német császár és a német nép egy. Kérdezze meg csak akármelyik katonánkat, vagy bárkit is Németországban, meg fog győződni arról, hogy ez így igaz. — Amerika nem tudott megbarátkozni azzal, hogy Németország megsértette Belgium neutralitását. — Franciaország sokkal korábban megsértette a neutralitást, — felelte a tábornagy. — Francia tisztek és francia csapatok már átlépték a belga határt s Belgium jóval korábban sértette meg a saját neutralitását, — m,4£ itt tőiké neutralitás. — Hogy sértette meg Belgium a saját neutralitását ? — kérdeztem én. — Úgy, hogy megengedte, hogy Franciaország ésAngolország Belgiumon keresztül támadja meg a németeket, mondta a tábornagy. — Az emberek, akikkel beszéltem, azt hiszik, hogy Németország győzni fog. — Természetes, hogy győzni fogunk, mi nem kételkedünk. — Ön kételkedik? Erre én azt feleltem, hogy Amerikában nem tudják megérteni, hogy Németország miképpen győzhetne az ellenségek ilyen hatalmas egyesülése ellen. Smeg is kérdeztem a tábornagytól, mondja meg nekem, mi az oka annak, hogy a németek ennyire bíznak a győzelemben. — Győzni fogunk, mert tudjuk, hogy nekünk van igazunk. Minden német katona tudja, hogy nekünk van igazunk, de azt is tudja, hogy miért harcol. Ellenségeink tábora nem ijeszt meg bennünket. Mi exisztenciánkért harcolunk. ■— Tulajdonképpen mi teszi naggyá Németországot ? — Az a tudat, hogy igazunk van. A nemzetnek az a hite, hogy mienk a győzelem. Az az elhatározása, meghalni, hogy győzzünk. Katonáink tökéletes fegyelmezettsége, hogy megértik parancsainkat. Magasabb intelligenciájuk, gondos neveltetésük, kiváló lelki tulajdonságaik, szervezettségünk és segélyforrásaink. I — Amerika ismeri Németország szervezettségét és csodálja. Természetesen azt hiszik, hogy a német segélyforrások nem olyan gazdagok, hogy lehetővé tegyék végig küzdeni a háborút. , —Ne törjék a fejüket a mi segélyforrásainkon, van nekünk több mint elég. A világ is meg fog erről győződni. — Excellenciád a német katona fölényéről beszél? — Hát az orosszal mi van? —Te harcos, de nem tudja, miért harcol, — felelte a tábornagy. — Ők csak azt tudják, hogy megparancsolták velük: harcoljanak. De nem tudják, hogy miért. Nem nevelték őket. A német katonának a lelke eleven. Az oroszé halott. s Végül azt kérdeztem a tábornagytól: meddig tart a háború? —■ Amíg Németország nem győz! '! A Dardanellák torka A törökországi tengeri hadszintér dolgában kevesebb közvetlen értesülésünk van, mint akár nyugatról, akár északról. Pedig a Dardanellák sorsa van legalább is olyan döntő, mint a La Manche-csatornáé. Amíg a nagy csatornaa nemzetközi tulajdon (angol, francia, német, holland, belga, svéd és norvég) egyaránt szabadon járhatja béke idején , addig a Dardanellák és a Boszporus török tulajdon, amelyeken át csak külön forgalmi egyezmények alapján közlekedhetnek nem török hajók. S amiely pillanatban Törökország elzárta némezek sem láthatják el dél felől Oroszorszánem siethetett a Fekete-tengeren levő hadihajórajával szövetségesei védelmére, viszont emezek sem láthatják el Dél felől Oroszországot munícióval és eleséggel. Szóval, sokat jelentett az, hogy Törökország ezt a két tengerszorost elzárta. Az entente természetesen keresztül igyekszik törni a két szorost: észak felől az orosz flotta a Boszporusz, dél felől az angol és francia flotta a Dardanellákat. Most szünetelnek ezek a kísérletek, de csak a közelmúlt napokban is súlyos veszteségekkel kellett a Dardanellák alól visszavonulnia az entente tengeri haderejének, amely megtörik azokon a bámulatos szivósságú erődökön, amelyek a Dardanellákat védik. Ez a vázlat magyarázza, hogy miképpen rendezkedett be Törökország a Dardanellák védelmére . A Dardanellák torka (Kilid Bár és Csanak Szultánné) húsz kilométerre esnek a Dardanellák tulajdonképpeni bejáratától, amelyet Kuni Kalesszi véd. Legszűkebb azonban a csatorna itt: Kilid Bár és Gsarak Szultánié között. Alig valamivel több egy kilométernél, így aztán nagyon is valószínűen hangzik Galtz basának az állítása, hogy ,,a Dardanellák bevehetetlenek“. Kilid pár, vagyis a nyugati oldal felől ott vannak a Baba Tabia, Palla Tabia és Yildiz tizenkét erődje, szemközt pedig a Csanak Szultánié; fölebb: Demaburnu, Medzsije, Káin Kalesszi, Maidos, Nagara Kalesszi és Bokali Kalesszi erődei, számtalan ágyúval ellátott ütegállásaikkal. Aztán jön még a" Dardanellák keleti bejárata, a Gallipoli- és egyéb erődvidék: azokat is le kellene győznie, hogy az ■,entente a Márvány-tengerre juthasson. Komi&Gre&afcdfr sás cataptemet latométe z A szerb harctérről A bolgár-szerb határvillongások Szófia, április 10.: (Saját tudósítónktól.) A legutóbbi nagyarányú szerb-bolgár határvillongások dolgában Csolakantics itteni szerb követ kormánya megbízásából jegyzéket nyújtott át a bolgár kormánynak, amely a történteket azonban célzatos módon adja elő. A bolgár kormány a szerb követ dépmrsát visszautasította, azzal az indokolással, hogy a megindított vizsgálat adatai szerint, a határ-összeütközésben se bolgár komitácsik, se bolgár katonák nem vettek részt. A bolgár kormány válaszjegyzéke az alábbiakat tartalmazza : A bolgár királyi külügyminisztérium kötelességének ismeri, hogy megállapítsa beszerzett információk alapján a következőket : Bratkovkale és Zlacsevo környékén öt-hatezer menekülő, férfiak, asszonyok, gyermekek, főként törökök gyűltek össze, akikre szerb csapatok ágyúkból és gépfegyverekből tüzelni kezdtek, mire ezek Csepeli és Zsecsevo bolgár határszéli helységekbe voltak kénytelenek menekülni. A menekülők elbeszélték, hogy már nem bírták elviselni a szerb hatóságok uralmát és állandóan abban a veszélyben forogtak, hogy életüket és vagyonukat elvesztik. Ezért fellázadtak és megölték a szerb csendőröket. Midőn ezekről a szerb hatóságok értesültek, csapatokat küldtek az üszkübi és gergheli vasútvonalak irányában, ahol a szerb csapatok óia a meghüdt hegei hamok keletkeztek.