Magyarország, 1915. április (22. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-11 / 100. szám

Budapest, 1915. vasárnap, április 11. MAGYARORSZÁG ..... " "­­ ■ " ■ ■........... ..... Hindenburg a háborúról , Berlin, április 10.­­ New Yorkból jelentik.­ Beveritge ameri­kai szenátor, ak­it január közepén .Vilmos német császár fogadott, Hindenburggal is beszélt és ennek a beszélgetésnek érdekes részleteit közölte a Coliers Weekls hasáb­jain. Hindenburg nyilatkozataiból a követ­kező érdekesebb részeket ismertetjük. — Vájjon tulajdonképpen rá felelős ezért a háborúért, ezt szeretné tudni Ame­rika? — kérdezte a szenátor Hindenburg tábornagytól. —­­ Angolország! válazz­ta dörgő hangon a tábornagy. — Miért Angolország? — Féltékeny, volt ! Az angol kereske­dők csinálták ezt a háborút. Ez a háború az angol kereskedők kereskedelmi háborúja. — Amerikában sokan azt hiszik, hogy Németország kezdte el a háborút, mert Né­metország üzent először hadat. — Németország nem kezdett semmit! — felelte a tábornagy. — Oroszország hetek­kel korábban kezdte el a mozgó­dást, még mielőtt császárunk a mozgósítást elrendelte volna, avagy csak gondolt is volna rá. Orosz­ország elindította a szibériai csapatokat a német határra. Mikor a csapatok útban vol­­tak, azt kérdeztük Oroszországtól: Mit je­lentsen ez ? Oroszország nem válaszolt. Mi azt kivántuk, szüntesse be Oroszország a csapatszállítást. Oroszország nem akarta. Azt is kivántuk, hogy Angolország igyekez­zék rábinni Oroszországot, hogy hagyja abba a csapatszállítást, de Anglia sem akart erről hallani. Ez maga volt a háború. Rajtuk kel­lett ütnünk és rajtuk is ütöttünk. — Ha Oroszország magatartása idézte elő a háborút, miért mondja ön, hogy Anglia felelős a háborúért? — Angolország még megakadályozhatta volna. Oroszország nem kezdi el, ha Angol­ország nemet mond. Ámde Angolországnak kellett a háború. Azt gondolta, hogy Orosz­országgal és Franciaországgal együtt meg­veri Németországot. Mi nem viseltetünk se Oroszország, se Franciaország iránt ellensé­ges indulattal. Még kedveljük is a franciá­kat. De Angolország ! Angolországot gyűlöl­jük. Angolország oka a háborúnak. — Amerikában azt mondják, Németor­szágban katonai párt van. — Bolondság! — válaszolta a tábor­nagy. —És hogy Németország katonai pártja erőszakolta ki a háborút — Bolondság ! — mondta mégegyszer a tábornagy. Mosolyogtam. — Ennyi az egész válasz ? — Igen , bolondság. Ilyesmi nincs ná­lunk. Megmagyaráztam a tábornagynak, hogy Amerikában mi a felfogás a militarizmusról. ■— Esztelenség, — felelte a tábornagy. — A német hadsereg a német nép. — Ámde ha a nép a hadsereg,­vájjon a kormány nem kergetheti a népet annak beleegyezése nélkül a háborúba ? — A népet háborúba kergetni ? Nem ! Mi nem küzdhettük volna végig úgy a há­borút, ahogy végigküzdöttük, ha nem lett volna velünk a nép. Csakhogy Amerikában gyakran a császár háborújának s nem a nép háború­jának mondják ezt a háborút, hogy lehetsé­ges ez? — A német császár és a német nép egy. Kérdezze meg csak akármelyik katonánkat, vagy bárkit is Németországban, meg fog győződni arról, hogy ez így igaz. — Amerika nem tudott megbarátkozni azzal, hogy Németország megsértette Bel­gium neutralitását. — Franciaország sokkal korábban meg­sértette a neutralitást, — felelte a tábornagy. — Francia tisztek és francia csapatok már átlépték a belga határt s Belgium jóval ko­rábban sértette meg a saját neutralitását, — m,4£ itt tőiké neutralitás.­­ — Hogy sértette meg Belgium a saját neutralitását ? — kérdeztem én. — Úgy, hogy megengedte, hogy Francia­­ország és­­Angolország Belgiumon keresztül támadja meg a németeket,­­ mondta a tá­bornagy. — Az emberek, akikkel beszéltem, azt hiszik, hogy Németország győzni fog. — Természetes, hogy győzni fogunk, m­i nem­ kételkedünk. — Ön kételkedik? Erre én­ azt feleltem, hogy Ameriká­ban nem tudják megérteni, hogy Német­ország miképpen győzhetne az ellenség­­­ek ilyen hatalmas egyesülése ellen. S­­meg is kérdeztem a tábornagytól, mondja meg nekem, mi az oka annak, hogy a németek ennyire bíznak a győzelemben. — Győzni fogunk, mert tudjuk, hogy nekünk van igazunk. Minden német ka­tona tudja, hogy nekünk van igazunk, de azt is tudja, hogy miért harcol. Ellen­ségeink tábora nem ijeszt meg bennün­ket. Mi exisztenciánkért harcolunk. ■— Tulajdonképpen mi teszi naggyá Németországo­t ?­­ — Az a tudat, hogy igazunk van. A nemzetnek az a hite, hogy mienk a győ­zelem. Az az elhatározása, meghalni, hogy­ győzzünk. Katonáink tökéletes fegyelme­zettsége, hogy megértik parancsainkat. Magasabb intelligenciájuk, gondos nevel­tetésük, kiváló lelki tulajdonságaik, szer­vezettségünk és segélyforrásaink. I — Amerika ismeri Németország szer­vezettségét és csodálja. Természetesen azt hiszik, hogy a német segélyforrások nem olyan gazdagok, hogy lehetővé tegyék végig küzdeni a háborút. , —Ne törjék a fejüket a mi segélyfor­rásainkon, van nekünk több mint elég. A világ is meg fog erről győződni. — Excellenciád a német katona fölé­nyéről beszél? — Hát az orosszal mi van? —­­Te harcos, de nem tudja, miért harcol, — felelte a tábornagy. — Ők csak azt tudják, hogy megparancsolták v­­elük: harcoljanak. De nem tudják, hogy miért. Nem nevelték őket. A német ka­tonának a lelke eleven. Az oroszé halott. s Végül azt kérdeztem a tábornagytól: meddig tart a háború? —■ Amíg Németország nem győz! '! A Dardanellák torka A törökországi tengeri hadszintér­ dolgá­ban kevesebb közvetlen értesülésünk van, mint akár nyugatról, akár északról. Pedig a Darda­nellák sorsa van legalább is olyan döntő, mint a La Manche-csatornáé. Amíg a nagy csa­torna­­a nemzetközi tulajdon (angol, francia, német, holland, belga, svéd és norvég) egy­aránt szabadon járhatja béke idején , addig a Dardanellák és a Boszporus török tulajdon, amelyeken át csak külön forgalmi egyezmé­nyek­ alapján közlekedhetnek nem török hajók. S amiely pillanatban Törökország elzárta n­émezek sem láthatják el dél felől Oroszorszá­­nem siethetett a Fekete-tengeren levő hadi­hajórajával szövetségesei védelmére, viszont emezek sem láthatják el Dél felől Oroszorszá­got munícióval és eleséggel. Szóval, sokat je­lentett az, hogy Törökország ezt a két tenger­szorost elzárta. Az entente természetesen keresztül igyek­­szik törni a két szorost: észak felől az orosz flotta a Boszporusz, dél felől az angol és fran­cia flotta a Dardanellákat. Most szünetelnek ezek a kísérletek, de csak a közelmúlt napok­ban is súlyos veszteségekkel kellett a Darda­nellák alól visszavonulnia az entente tengeri haderejének, am­ely megtörik azokon a bámu­latos szivósságú erődökön, amelyek a Darda­­nellákat védik. Ez a vázlat magyarázza, h­ogy miképpen rendezkedett be Törökország a Dar­danellák védelmére . A Dardanellák torka (Kilid Bár és Csanak Szultánné) húsz kilométerre esnek a Dardanel­lák tulajdonképpeni bejáratától, amelyet Kuni Kalesszi véd. Legszűkebb azonban a csatorna itt: Kilid Bár és Gsarak Szultánié között. Alig valamivel több egy kilométernél, így aztán nagyon is valószínűen hangzik Galtz basának az állítása, hogy ,,a Dardanellák bevehetet­­lenek“. Kilid pár, vagyis a nyugati oldal felől ott vannak a Baba Tabia, Palla Tabia és Yildiz tizenkét erődje, szemközt pedig a Csanak Szultánié; fölebb: Demaburnu, Medzsije, Káin Kalesszi, Maidos, Nagara Kalesszi és Bokali Kalesszi erődei, számtalan ágyúval ellátott ütegállásaikkal. Aztán jön még a" Dardanellák keleti bejárata, a Gallipoli- és egyéb erőd­­­vidék: azokat is le kellene győznie,­ hogy az ■,entente a Márvány-tengerre juthasson. Kom­i&Gre&afcdfr sás cataptemet latométe­ z A szerb harctérről A bolgár-szerb határvillongások Szófia, április 10.: (Saját tudósítónktól.) A legutóbbi nagy­arányú szerb-bolgár határvillongások dolgá­ban Csolakantics itteni szerb követ kormánya megbízásából jegyzéket nyújtott át a bolgár kormánynak, amely a történteket azonban cél­­zatos módon adja elő. A bolgár kormány a szerb követ dépmrsát visszautasította, azzal az indokolással, hogy a megindított vizsgálat adatai szerint, a határ-összeütközésben se bol­gár komitácsik, se bolgár katonák nem vettek részt. A bolgár kormány válasz­jegyzéke az aláb­biakat tartalmazza : A bolgár királyi külügy­minisztérium kötelességének ismeri, hogy meg­állapítsa beszerzett információk alapján a kö­vetkezőket : Bratkovkale és Zlacsevo környékén öt-h­atezer menekülő, férfiak, asszonyok, gyer­mekek, főként törökök gyűltek össze, akikre szerb csapatok ágyúkból és gépfegyverekből tüzelni kezdtek, mire ezek Csepeli és Zsecsevo bolgár határszéli helységekbe voltak kénytele­nek menekülni. A menekülők elbeszélték, hogy már nem bírták elviselni a szerb hatóságok uralmát és állandóan abban a veszélyben forog­tak, hogy életüket és vagyonukat elvesztik. Ezért fellázadtak és megölték a szerb csend­őröket. Midőn ezekről a szerb hatóságok értesül­tek, csapatokat küldtek az üszkübi és gergheli vasútvonalak irányában, ahol a szerb csapatok óia a m­e­ghüdt hegei hamok keletkeztek.

Next