Magyarország, 1915. április (22. évfolyam, 91-119. szám)
1915-04-13 / 102. szám
Budapest, 1915. kedd, április IS?.; —---------------------------------------------------MAGYARORSZÁG Hős hsircédek husvétja a Kárpátokban I , *' j**. R. G. honvédzászlós a kárpáti Harctérről a következőket irta lapunknak: Kedves Szerkesztő Ur! Már gyakran sokat írhattam volna, de bizony eddig hiányzott az alkalom. Pedig ezredünk, mondhatom, eddig alaposan kivette részét a háborúból.: "Állandóan és vitézül harcolt, keményen tartotta magát és sohasem hátrált. Jómagam is hosszú, nehéz hónapokat töltve itt a harctéren, sohasem hittem volna, hogy olyan elpuhult embert, mint én voltam, annyi ideig visszatarthassanak a háború borzalmasan szép, de sokszor derűs izgalmai. Leírásukra nincs toll. Kern titok már, és a hadviselés érdekeit sem veszélyezteti annak a megírása, hogy liad■ osztályunk a 39. számot viseli, hiszen nemrég olvastam azt a pétervári orosz hivatalos jelentést, amely bizony tárgyilagos igazsággal szól rólunk. Dicséretet kaptunk ebben még az oroszoktól is, de meg is érdemeltük, mert halálfélelmet nem ismerve, honvédeink hősiesen mentek neki az ellenségnek , sokat elfogtunk közülök és még többet elpusztítottunk. Előretolt állásaikat elfoglalva, azután ezekbe jól beástuk magunkat. Mert ehhez is nagyszerűen ért a honvéd. Nincs az a mérnök-ember, aki gondosabban, gyorsabban és jobban rendezzen be egy állást, mint a honvédeink, akik még azzal sem törődnek, hogy a muszka-srapnell őket munkájukban zarrja. Lakályossá, tisztává tettük állásainkat és azután, folytonosan ágyuharc és puskaropogás közt éltünk napokig. Majd jöttek a március végi szép napok és a húsvét. Siüsgét két napja, de még a harmadik is igen kedélyesen telt el. Sok apró kedves epizódban volt részünk. Tüzérségünk azonban nem volt szentimentális és srapnell, gránát alakjában küldte át a húsvéti tojásokat, de ezt természetesnek látták. Parancsnokaink persze gondoskodtak arról, hogy az ünnepek alatt még a megszokott jónál is jobb kosztban részesüljünk. Nem volt hiány a lelki és vallási szükségletek kielégítésében sem. Divizionáriusunk, Hadfy altábornagy, akit a hadosztály minden honvédje tisztel és szeret, valláskülönbség nélkül istentiszteletet rendelt el, ami persze legénységünk részére nagy megnyugtatásul szolgált. A zsidó vallású legénység még húsvéti rituális kosztot is kapott. Az istentiszteleten pedig megjelent a kegyelmesünk maga is, aki mindig kivette a részét a háború izgalmaiból, mindenütt ott volt, hadosztályátpedig úgy vezette, hogy az a harctéren mint „Heldendivision“ közismert. Közlöm mellékesen a parancsnokunk húsvéti parancsát, mely a legénységre igen mély hatást tett. A parancs szószerint a következő : „A nagyböjt dicsőségesen lezajlott nehéz küzdelmei után verőfényes húsvétra virradtunk. Ezt a szent örömünnepet is fölhasználom arra, hogy nettetek, kiváló parancsnokaim, tisztjeim és vitéz harcosaim, hőn szeretett szent hazánk védelmében soha meg nem szűnő vitézséggel, kitartással és odaadással párosult működésiekért szívből jövő köszönetet mondjak. A böjt nehéz harcai után virradjon a hadosztályra dicsőségteljes húsvét és élve az Isten szent igéjével, ünnepeljük meg ezt a szép ünnepet a harci helyzethez képest, vitéz harcosokhoz illő módon. A szív egész melegével köszönt vezetőtök e szépt reggelen is kivánja, hogy soha el ne felejtsétek a dicső hadosztály jelszavát: „Előre!“ Hadfy s. k. altábornagy.“ Elmúltak a szép ünnepek, a nyugalmas napok, most megint jön a nehéz munka, hogy siettessük a háború befejezését. FÜSTTELEN NAP filátus elseje a rokkantakéi ^^»VbVWVVWWWVVWWVVVWVVW’/^A^ A posztscsalók és az élelmiszeruzsorások ! (Saját tüdős is ön ki ÖL) A posztócsalók és az élelmiszeruzsorások a rendőrség jóvoltából kerültek együvé. Mind akettő egyformán veszedelmes fajzatt a posztósok, akik a szegény hadfiak bőrérőlakarták az egyetlen meleg takarót lelopni, és az élelmiszeruzsorások, akik telhetetlen kapzsiságból szemérmetlenül fosztogatjákaz éhesek százezreit, gazdagot, szegényt egyaránt, nem törődve azzal, hogy visszaélésükkel hány exisztenciát tesznek tönkre. Ezekről a mindnyájunknak közös ellenségeiről a rendőrfőkapitány ma jelentést tett a főváros közigazgatási bizottságának. A jelentés külön szólt a posztócsalókról és külön az élelmiszeruzsorásokról. A posztócsalókról ezeket mondotta. «A haderő főparancsnokságához és a honvédelmi minisztériumhoz súlyos panaszok érkeztek a harctéren lévő, illetve az odainduló csapatok ruházatának minőségéről. A honvédelmi minisztérium utasítására a honvédkerületi ügyészek ez ügyben megindították a vizsgálatot, amelyben, a budapesti honvédkerületi ügyész megkeresésére, illetve a honvédelmi minisztérium rendeletére, részt vett az államrendőrség is. Az általunk lefolytatott nyomozás során megállapítottuk, hogy több gyáros, kereskedő, közvetítőés Ügynök bűnös szállákkal az elfogadhatónál sokkal silányabb, sőt teljesen hasznavehetetlen szövetet szállított a katonai kincstárnak. Az ilyú módon elért hasznon megosztozva, eddig még meg nem állapítható összeg erejéig károsították meg a katonai kincstárt. Az eddigi nyomozás során összesen 28 személy ellen indítottuk meg a büntető eljárást s ennek folyamán 16 egyént helyeztünk előzetes letartóztatásba. Tekintettel a bűnügy, terjedelmére, a nyomozás még most is folyamatban van.». . . Az élelmiszerruzsások róla főkapitány a következőket jelentette: «Egyes kereskedők és üzérek a háború által okozott amúgy is súlyos gazdasági helyzet kihasználásával a lakosság ellátására és napi szükségleteinek fedezésére szolgáló élelmiszereket nagy mennyiségben összevásárolták és azokat felhalmozva, a fogyasztóközönség elől elvonták és ezáltal az árakat mesterségesen megdrágították. A fogyasztóközönség veszélyeztetett vagyoni érdekeinek megóvása céljából a főkapitány törvényben gyökeredző jogánál fogva mindenféle zugvásárnak, zugtőzsdének és elővásárnak tartását vagy az abban való részvételt, esetleg annak lehetővé tételét hirdetmény útján közzétett rendeletével megtiltotta, s e tilalom megszegői ellen 100 koronáig terjedhető pénzbüntetést állapított meg. á . Ez az utóbbi jelentés főképp azért érdekes, mert a zugüzletek és ügynökösködések megriadva rebbentek szét a rendőrség közbelépésére. A nagyuzsorások manipulációja azonban még ma is folyik, mégpedig nagyban, az árak állandó emelésével. TELEFONSZÁM: Főszerkesztő . . . 23-51 Felelős szerkesztő 94-94 Szerkesztőség . . 23-51 Interurbán .... 140 Nyomda (lapzártakor) 80-40 Kiadóhivatal ... 13--97 Az angol és francia nagy csatahajók Agyai f.t ’ Az angol és francia nagy-csatahajók tüzérségi fölszereléséről szakkörökbőla következőket írják Írják: Az angol hajórajnak 1910-ben vízrebocsátott «Colossus és «Herkules», névül sorhajói voltak az utolsók, amelyeket még 10 darab harminc és fél centiméteres ágyúval szereltek föl. 1911-benazután a tengerészeti kincstár áttért a 34,3 centiméter kaliberű ágyúk bevezetésére, amelyeket első ízbenaz Orion-osztály négy hajójánalkalmaztak, mégpedig minden egyes hajón tíz ágyút, amelyeket a hajó középvonalán öt kettős toronyiján szereltek föl. Ezeknek a hajóknak egyéb fölszerelése még tizenhat 10,2 és négy 4,7 centiméteres ágyúból állott. Az úji ágyukkal szerzett első tapasztalatok után fölmerült az a kérdés, vájjon ez a kaliber megfelel-e a kívánalmaknak vagy pedig a kaliber további fokozása kívánatos? A mérlegelés első következmény volt, hogy a 34,3 centiméteres ágyukat javításokkal szerkesztették meg s az így javított ágyukat az Ajax-osztálynak 1913- ban beosztott négy sorhajóján alkalmazták. Ugyanilyen ágyuk jutottak még az 1914- ben vizrebocsátott négy Iron Duketipusu hajóra is, valamint a L’yon-osztály négy legmodernebb páncélos cirkálójára, a «Lyon-ra, a «Princess Royal»-ra, a «QueenMary»-re és la «Tiger»-re, mely hajókon, egyenként nyolc javított szerkezetű 34,3 centiméteres ágyút szereltek föl négy kettős toronyban. Az admiralitás azonban 1913-ban már elhatározta a 38,1 centiméter kaliberűes ágyuk bevezetését. Ezekkel az ágyukkal a* «Queen Elisabeth»-osztály hat hajóját szerelik föl, amelyek közül öt már el is készült. A 29 ezer tonnás hajókon egyenként nyolc ilyen kaliberű ágyút szereltek föl két ütős tornyokban és ezenkívül a tüzérségi fölszerelést még tizenhat 15.2 és tizenkét 7.6 centiméteres ágyú egészíti ki. A 38.1 centiméteres ágyuk előnyei közül Churchill tengerészetügyi miniszter a parlamentben különösen a csövek ellentálló képességét hangsúlyozta, ami az ágyuk használhatóságának huzamosabb tartósságát jelentette; kijelentette még, hogy a lövegek súlya közel egy tonna, lőtávolsága pedig tizenkét mértföld. A tengerészeti körök azonban, úgy látszik, nem voltak teljesen egyértelműek a 38.1 kaliberűs ágyuk előnyeit illetőleg, mert a múlt év elején az angol sajtóban a leghatározottabb formában az a hír merült föl, hogy az 1915. évi költségbe fölvett Royal Sovereign-osztály hajóit nem a 38.1, hanem az Ajax - típusú hajók 34,3 centiméteres ágyúival fogják fölszerelni. Hogy az angol tengerészeti körök nézeteltérése azóta megegyezésre jutott-e vagy sem, laz ismeretlen. Mindenesetre bizonyos, hogy újabb hírek szerinta legújabb típusú sorhajókat mégis a 38,1 Centiméteres ágyukkal látják el. A francia hajórajnál mostanáig még nem érték el az angol hajóraj: 38,5 centiméteres kaliberű ágyúit 1912-ben még a 30.5 centiméteres kaliberű ágyukkal szerelték föl a Jean Bart-osztály hajóit, míg 1913-ban a Bretagne-típusú hajókon megkezdték a 34 centiméteres kaliberű ágyuk bevezetését. Az egyes hajókon tíz ilyen kaliberű ágyút szereltek föl, öt kettős toronyban; ezeknek a hajóknak a tüzérségi fölszerelését még huszonnégy 14 centiméteres és 4,7 centiméteres ágyú egészíti ki. Ugyancsak a 34 centiméteres ágyukkal szerelik föl az 1916-ban elkészülő Normandie-osztály öt hajóját, amelyeken azonban már tizenkét ilyen ágyút állítanak föl három négyes toronyban. Természetesen ma még nem