Magyarország, 1915. április (22. évfolyam, 91-119. szám)
1915-04-03 / 93. szám
.Budapest, 1915... szombat, április 3. MAGYARORSZÁG nagyszámú esetben igyekszik a katonai hatóságok részéről való rekvirálásnak alávetett mennyiségeket a lehetőség szerint biztosítani és a magyar kormány bizonyos határig mindenkor hajlandó volt és most is hajlandó e törekvések sikerét lehetővé tenni. Másrészről nem lehet csodálkozni azon, hogy a magyar kormány, amely az osztrák kormánynyal tárgyalásokat folytat készletek átengedése dolgában, nem ad helyt minden magánkérelemnek, mert hiszen behozta a rekvizíciós rendszert és mert a magánvásárlások folytatása ellen fordul. Ebből kiviláglik, hogy a két kormány közti tárgyalások, amelyek szünet nélkül folyamatban vannak, mind bizonyos mennyiségeknek, főleg tengerinek a kormány részéről való átengedését, mind pedig a magyar kormány által rekvirált készleteknek osztrák érdekeltek részére való szabaddá tételét célozzák, miután az ügy érdekében egységes rendezés bizonyult kívánatosnak. Látogatás a hollandi fasolitáborokban Amsterdam, március 30. (A Magyarország tudósítójától.) Csak itt, az egyformaságok hazájában, hol távolságok nem léteznek, lehetséges az, hogy az ember egy nap alatt két, nem teljesen egy irányban fekvő fogolytábort tekinthessen meg s még aznap este tiz órakor az ut korától megtisztulva az amsterdami „Trianon“ Louis XVI.stilü kupolatermében hallgathassa Tóth Kálmán magyar muzsikáját. Autóm prüszkölve száguldott végig a téglával kirakott, inkább táncteremhez, mint országaihoz hasonló ammersfoorti után. Jobbrólbalról a mezők már ünnepi díszbe készültek öltözni s minél jobban közeledtem célom felé, annál inkább észre lehetett venni, hogy a környék hihetetlen változáson ment keresztül és hogy a karakterisztikus kis hollandi város, mely idővel valóságos kertvárossá fog fejlődni, akárcsak Haarlem vagy Hilegom, belga jelleget öltött. A város felé vezető úton három-négy idősebb, cifra egyenruhás, rendjelekkel dekorált belga tiszt sétálgatott. Egy jól megrakott takarmányos szekéren néhány belga katona vidáman beszélgetett. Úgy látszik, már beletörődtek sorsukba, a hollandi fogságba, mely szabadságot és jómódot jelent számukra. November első napjai óta pihennek itt nagyszerű „fapalotákban“ s már el is felejtették talán, hogy valamikor a belga nemzet szabadságáért harcoltak Lüttichnél, Namarnál és Antwerpen előtt. A barátságos kis Ammersfoort ma valósággal olyan, mint egy belga garnizon. A tisztára sepert, szűk utcákon belga katonák tarkabarka egyenruhájukban, lovaglónadrágos, aranysujtásos, fiatal, egészségtől duzzadó kardnélküli tisztek sétálgatnak sűrű tömegben. Mindenki nejével vagy barátnőjével, mert aki a tulajdonképpeni táboron kívül van, teljesen szabadon mozoghat a városban. A Porte Cleef-kávéházban belga tisztek billiárdoznak és tric-traccoznak. Maga Ammersfoort, melyet várszerű állomásáért bármely nagy magyar város megirigyelhetne, teljesen elveszhette hollandi jellegét. A szem számára belga lett, míg fülnek francia. Hollandus beszédet csak elvétve hallani. A városka lakói, akik most nagyon jó üzleteket csinálnak, visszavonulnak fehércsipkés függönyű pittoresqueházaikba. A hollandi újságok is csak elvétve láthatók, helyüket az Amsterdamban megjelenő Echo Belge, a rotterdami La Belgique és Glemenceau lapja, a l’Homme enchainé töltik be. A nagyobb üzletek kirakataiban a fogolytáborban készült primitív lombfürészeti és faszobrászati tárgyak éktelenkednek. Felfedeztek azonban az internáltak között egy egyszerű berni származású kovácslegény, ki remek ötvösmunkákat készít. A hollandusok inkább a kuriózum kedvéért, mint az értékükért vásárolják ezeket a tárgyakat. Ammersfoortból, hol két magyar újságírótársammal találkoztam, egy hollandi tiszt kíséretében mentünk tovább Zeistba, hol egyedül 16.000 belga katona van internálva. A nap ragyogóan szórta első tavaszi sugarait. A bükkfaerdőből víg madárdal csendült ki s amint autónk a gyönyörű fákkal övezett utón haladt előre, az erdő alján szomorú látvány tárult szemünk elé. Az internáltak női hozzátartozói, gyermekei ültek ott kócokba, rongyokba burkolva. Soknak szemében könny csillogott... Ezek a szegény, sajnálatraméltó asszonyok Brüsszel és Antwerpen elővárosainak lakói. Naponta eljönnek ide, hogy kettőtől négyig férjükkel legyenek. Midőn kürtszóval távozásra jelt adnak, szomorúan megindul az asszonyokból és gyermekekből álló fekete menet Zeist, Ammersfoort és Kampen felé__ Végtelen tüskés drótkerítés zárja körül a tábort, mely olyan hosszú, hogy messzelátóval sem lehet látni a végét. A kettős sövény között sétál fel-alá éles töltésű Mauserfegyverével a hollandi silbak. Ezen a kerítésen pihentetik otromba facipős lábukat a gondozatlan külsejű belga katonák és néznek, néznek unalmasan, a messze végtelenbe... céltalanul__ reménytelenül__ A kerítésen belül fehér barakok. Minden 2000 személyre berendezett barakcsoportnak saját kantinja van, melyben az internáltak hozzátartozóikkal találkozhatnak. A látogatónak be kell írni a nevét és lakhelyét az erre szánt lajstromba s csak azután léphet be a hozzátartozók számára elkülönített helyre. Magába az internáló táborba belépni szigorúan tilos. A női látogatókat előbb egy mellékhelyiségben megmotozzák, hogy vájjon nem csempésznek-e a szigorúan őrzött táborba valami tiltott dolgot. Kis gyermekek csoportokban összeverődve gondtalanul játszanak az árkokban, nem is sejtve apjuk, anyjuk nagy szerencsétlenségét. A belga katonák is jól felhasználják a verőfényes napot. Bent a táborban footballversenyt rendeznek, mások gyermekes örömmel játszanak «koronafejet» és legalább is oly élvezettel, mintha Monte Carlo szerencseasztalán ruletteznének, vagy bákárát játszanának Ostendében.... A végtelen hálódarakok között árkok húzódnak végig, bizonyára a víz levezetésére. Az árkok fölött két darab között feszített zsinóron fehérnemű szárad. A táborban két mozgófénykép-színház vonja magára az ember figyelmét. Drámákat és belga meg angol hőstettekről felvett képeket mutogatnak 10 centismesért. Van a táborban egy forgóhinta, tabagán és vásári fényképbódé, továbbá kétmodern berendezésű gőzfürdő is. Két templom is van a táborban, meg egy úgynevezett gyóntatószoba, melyben egy derék barát gyóntatja a jelentkező katonákat. A gyóntatószoba hosszú deszkafalán a pápa képe, a Szentszív és egy Máriakép, a másik oldalon Albert király és Erzsébet királyné képe, mint vöröskeresztes ápolónő ékeskedik. De van még egy érdekes kép ebben a primitív szobában, Joffre generális színes képe, azé a Joffréé, akitől ezek a szegény emberek szabadságukat remélik. A szoba közepén könyvszekrény áll mindenféle francia könyvvel, melyeket a francia kormány küld minden internáló helyre. A gyóntató magas, szép megjelenésű jezsuita páter, ki folyékonyan beszél franciául, németül és hollandulul. A háború előtt a Szent Ignácról elnevezett kollégiumban volt tanár, majd a belga hadseregbe lépett és a gravenveel-i erődbe jutott. Midőn a németek£t bg^ex.ite^ekt g patgc tanítványaival és sok ezer katonával fogságba került, Németországba kellett volna mennie, azonban Liegeből visszaküldték és szabadon bocsátották, így került a hontalan jezsuita páter a zeisti internáló táborba. Sok derék jezsuita páterrel találkoztam már, de ez i a belga hős méltón tölti be hivatását s igazi ember a helyén, aki megtalálta a katonák szivéhez vezető utat. Az elmúlt vasárnapon négy misét mondott, melyen nyolcezer ember oly sűrűn szorongott egymás mellett, hogy midőn a szószékre ment, érces hangjával, mint egy parancsnokló generális tört magának utat az imádkozó katonák között. És midőn prédikációját megkezdte, mint vezényszó hangzott: «Au nom du Pere..., majd flamandul: «In naam des Vaderes». Alkalmam volt még a konyhába is betekinteni. A katlanokban 2000 ember részére szánt leves, káposzta, krumpli és hús főtt A húst, krumplit és káposztát összekeverve, mint «Hotspotot» szolgálják föl, ez épp oly, nemzeti étele a hollandoknak, mint nálunk a gulyás vagy a pörkölt. Rendeznek a táborban műkedvelő előadásokat is, néha flamand művészek szórakoztatják honfitársaikat a deszkából készült Theatre de la Villében. Az ammersfoorti, zeisti és a Zuidersee melletti harderweyki internáló táborokban összesen harmincnégyezer belga katona van elhelyezve. Van azonkívül Hollandiában még két internáló tábor és pedig Gronningenben az angolok és Alkmaarban, a németek számára. Hollósy Sándor: A 42-es mozsarak A világháborúban a legnagyobb meglepetést bizonyára a. 42-es mozsarak képezték, amelyeknek összetételéről és lőhatásáról számoltak be, amelyek a nagyszabású gépek értékéről és hatásáról halvány képet adtak. A háborús dolgokban kevéssé jártasak számára nem felesleges a 42-es mozsarak fejlődéséről néhány adalékkal szolgálni. A lőfegyverek legrégibb fajtája az a mozsár, amelyet az arabok hoztak Európába. «Madfaa»-nak hívták és egy fából készült, vasburokkal körülvett kézi tölcsér volt, amelyből valamely gyengébb robbanóanyag hajtotta ki a lövedéket. Ebből a fegyverből alakult ki a későbbi haji tó is, amely mintául szolgál a vasból készült és kőgolyót dobó mozsaraknak. Amikor az arabok 1331-ben Spanyolországban Alicantet ostromolták, az ő ostromló gépeik közt ilyen dobó, hajító lövegek is szerepeltek. Ezt a fegyvert átvették az araboktól a spanyolok és innen magyarázható, hogy Schwartz Berthold, a Svábországban élő ferencrendi barát kóborló diákoktól értesült ennek a hadiszerszámnak a szerkezetéről és innen származott az ő eszméje, amely végül a lőpor feltalálására vezetett. A mozsarak első formái csupán az ostromlás céljaira szolgáltak, egy és ugyanazon helyen kellett államok Az a törekvés, hogy a legnagyobb ágyúból a legnehezebb golyókat a legnagyobb erővel dobják ki, a mozsarak legkülönbözőbb formáit hívták életre. Míg eleinte az ágyukat vasdarabokból kovácsolták össze, később áttértek az öntésre, de az öntésnél is hosszabb ideig inkább anagyságára, mint a minőségre fektették a fősúlyt. Azon fémágyuk közt, melyekkel az augsburgiak 1372-ben városukat védték János bajor herceg, ostromló serege ellen, volt három rendkívüli nagyságú, melyek egyike 127, a másik 70 és a harmadik 50 fontos golyót lőtt ki. De mind e korábbi formák kicsiny alakzatok voltak a mostani hatalmas terjedelmű mozsarakhoz képest. A 42-esök nagy arányaik demonstrálandó néhány, számot kögltak. A grppR-/ér§ 5