Magyarország, 1915. április (22. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-10 / 99. szám

- -y '' J ' • ' Budapest, 1915. szombat, április 10. MAGYARORSZÁG Törökország háborúja A Dardanellák ostroma Frankfurt, április 9. Konstantinápolyból táviratoztak a Frank­furter Zeitungnak. A mudrosi öbölből jött utasok tisztán látták, hogy nemcsak a Dart­mouth angol cirkáló van a kikötőben erős sé­rülésekkel, hanem a Leon Gambetta francia sorhajót is annyira megrongálták a török ágyúgolyók, hogy sokáig fog tartani a tataro­zás. A Dartmouth mellett­­kétfelél két uszály­hajó áll, amelyeken gőzszivattyúkat szereltek fel, s ezek szivattyúzzák az angol cirkáló bel­sejéből a vizet. Konstantinápoly, április 9. Az Osmanischer Lloyd tudósítója jelenti a gallipolii főhadiszállásról: Április 4. Két páncélos, már kora hajnal­ban, mikor még sötét volt, megjelent a bejárat közelében és mintegy háromszáz lövést adott le az erődök ellen. Viszonttüzselésünk, amely kevesebb muníciópazarlással járt, egy páncé­lost és egy torpedózúzót súlyosan megrongált. Repülőink konstatálták, hogy a sérült hajók, csak nagy nehézségekkel tudták a flottabázist elérni. A torpedózúzó legénységének egy részét, akik a vízbe ugrottak, fogságba ejtettük, míg a többiek a hajóval megmenekültek. A foglyok száma : tizenhét közember, négy altiszt és egy tiszt, valamennyien angolok. Egyiküknek a j jobblábát amputálnunk kellett, négy sebesül­tet kórházba internáltunk, a többieket pedig az új fogolytáborba utaltak,­­ a fogoly angol tiszt elmondta, hogy ál­ruhás angol tisztek a pireusi öbölben lévő összes motoros révcsónakokat összevásárolták, azon­ban hozzáértők véleménye szerint, ötszörös áron. Azért kellett ezt a manővert álruhában végrehajtani, mert különben a semleges Görög­ország hadicélokra nem engedte volna át a ha­jókat. A kis hajókat p­raf­állási­ kísérletek­nél akarják használni. A kaukázusi hadműveletek utóbbi hat hétben végzett hadműveletei ar­ról tanúskodnak, hogy a törökök ellenállása a szárazföldön, a Dardanelláknál és a Bosz­poruszai­ nem egy könnyen gyűrhető le. A törökök eddig makacsul és vitézül har­coltak és nagy nehézségeket gördítettek az oroszok útjába. Az oroszoknak decemberi győzelme után egy Erzerum elleni gyors elő­nyomulásról beszéltek, e terveket azonban a törököknek a Fekete-tenger környékén megújított tevékenysége meghiúsította. Az orosz jobbszárny fenyegető helyzetbe került és kitűnt, hogy az arc­vonal bármelyik részén előrenyomulás lehe­tetlen, mielőtt a Csórok folyó vidéke ki nincs ürítve. Két hónapi szünetelés után, amelyet mind­két hadsereg pihenésre használt fel a ne­héz küzdelmek után, a törökök kezd­ték meg az offenzív­át. Február utolsó hetében a Chopa nevű kis kikötőnél, egé­szen a határnál, erős támadást indítottak és megkísérelték az orosz jobbszárny átkarolá­sát és az orosz haderőnek Borcskáig előre­tolt támaszpontját megsemmisíteni. Végül is visszaverték őket és az oroszok megkezdték támadásukat Art­win ellen. Artwin mind­két oldalán előrenyomultak és a török hely­­őrséget a város kiürítésére kényszerítették. A törökök viszont Sarykamis közelében, ahol utoljára decemberben folytak harcok, o­f­f­e­n­z­i­v­á­b­a léptek. Berlin, április 9. A Daily Mail jelenti Pétervárról h­ogy­­ az orosz hadseregnek a Kaukázusban az­t­radjon meg. ...A nemes­­szerelem oly halkan múlik el, mint a távolodó zokogás hangzik ,estve az erdőn . . . És bánkódni nem érdemes a múlt felett, hisz a kedves, drága emlékek megmaradnak. Azokat senki sem veheti el sem tőlem, sem tőle. Ugy­e lesz szíves , ismeretlen ,drága barátom kissé szemmel tartani az ide­­­ gen urat, lesz kedve megsimogatni a fejét, midőn lef­orgasztja . . . Mondja meg neki, hogy a legszebb szerelmek azok, amelyek elmúlásuk után mulattatják leginkább a képzeletet. Al­bertnak hívják az utazót s midőn egy Peti nevű nőt emleget, jussak én eszébe, uram. Szindbád habozás nélkül vállalta a külö­nös szerepet. Az asszony bucsuzásul megfogta a kezét és sokáig a Szindbád szemébe nézett: — Szeretném, ha jóbarátja volna szegény­kémnek, szenvedő fiamnak. Ha majd egyszer útja Pestre viszi, engem megtalálhat és felke­reshet. A keztyűjéből elővette az odakészített név­jegyet. Pauline von Boldogfalva: beszélt a kártya. A kis sarkantyú ezü­sthangja már a Medve kőlépcsőin csengett, midőn Szindbád feleszmélt. A huszártisztek lovukra pattantak és Boldogfalvainé nyomába­ rugaszkodtak. A templomnál Puli megfordult a nyeregben, hátranézett az ódon Medve-fogadóra, mert bi­zonyosan tudta, hogy Szindbád az ablakból utána néz. .Aztán eltűnt a lovascsapat. Szindbád tárcájába zárta névjegyét és a Medve előtt fel és alá sétálgatott. Az ódon templom már hosszú árnyékot vetett a piacra és harangozó égő lámpával nyi­tott be a torony kis­ ajtaján. Déli irányból lódobogás hangzott. Lovag­csizmás, tol­laskalapu, regényes, köpönyeges fiatalember nyargalt hóka lovon a fogadó elé: — Aha, itt van a bolond, — gondolta ma­gában Szindbád. — Mily furcsák, mulatságosak az emberek ! A fiatalember arcát belepte a por a hosszú lovaglás alatt, de kék Szeme porcedlán­fényben csillogott. A Medve udvarán leugrott a nyeregből és valóban a lovasnő után tudakozódott. Midőn a fogadós felvilágosította, hogy a hölgy már elutazott, felkiáltott: — Az ördögbe! Miért öltöztem tehát e maskarába? Megvetéssel nézett végig a ruházatán és tollas kalapját az ebédlőszobában a földre dobta. Mohón evett és a piros bornak színében elfelejtett gyönyörködni. Türelmetlenül dob­bantott sarkantyúk lábával és öldelő pillantást vetett Szindbádra, midőn észrevette hogy az figyeli. Körülbelül harmincéves, szőke, anyatej­­képű férfi volt. Az ilyen férfiakat asszony ne­velte és az ingét bizonyosan az édesanyja va­ ,­salta. .Vasárnap a templomba megy, mint kis-Zürich, április 9. Londonból táviratoztak. A Trade Union­­ban szervezett gyapotgyári munkások elhatá­rozták, hogy szavazni fognak az álta­lános sztrájk fölött, mivel nem adták meg a követelt tízszázalékos bérjavítást. Ha kimondják a sztrájkot, akkor abban 200.000 szervezett textilgyári munkás fog részt ven­ni, fiú korában és türelmesen üldögél a szentbeszéd alatt anyja oldalán. Ő az, aki érthetetlenül csodálkozik, hogy nem minden asszony oly nemes érzésű, mint az édesanyja és egyéb gondja van a legtöbb nőnek, mint az ő lesza-­­kadt gombját felvarrni. Szindbád közelebb lépett, megnevezte ma­gát, mint a régi spanyol regényekben, midőn két lovag az útszéli csárdában találkozik. Né­hány szóval jelezte, hogy ismeri a bánatot, amely a kékszemű Albertet űzi, hajtja. Sőt szerencséje volt a belnővel megismerkedni... . — Tehát ismeri? — kiáltott fel Albert. — Nos, annál jobb, ha ismeri őt, aki lovagi ru­hába öltöztetett, rámfogta, hogy csak barett­ben tetszem neki, miatta járom a komédiás­­köntösben az országutat. AH, mit nem tesz az ember, ha szerelmes ! Mindnyájan szánalomra­­ méltó figurák vagyunk. Ha azt kívánta volna Pali, hogy szurokban és tollban hemperegjek s igy sétáljak az utcán, nemde megtettem volna ? Szindbád részvéttel szorította­m meg uj ba­rátja kezét. — Istenemre, — kiáltotta Albert, — csak azért akarom látni, hogy megvetéssel végig­mérjem és hátat fordítsak"..Megvetni,­ ah,, megvetni őt! Szindbád csendesen bólintott: — Majd gondolkozunk a dolgon. A japán—kínai feszültség Tokió, április 9. A félhivatalos lapok határozottan cáfolják, hogy az amerikai kormány tiltakozott a Man­dzsúriára vonatkozó japán követelések ellen. Egy japán hajórajt Sanghaiba küldtek, hogy a japánokat a kínai csőcselék támadásaitól meg­­óvják. A pekingi japán követ a kínai kormány­tól erélyes intézkedéseket követel a japán áruk bojkottja ellen. Ezt a bojkottot különösen Pekingbe­n, Santungban, Mandzsúriában és a Jangcse vidékén viszik keresztül nagy mérték­ben ......... Anglia Merénylet az egyiptomi khedive ellen Kairó, április 9. A Reuter-ügynökség jelenti: Tegnap dél­után 3 órakor, mikor a khedive elhagyta a pa­lotát, hogy néhány előkelőséget meglátogasson, merényletet követtek el ellene. Egy benszülött rálőtt a khedivére, de a lövés célt tévesztett. A­ tettest elfogták. * A független munkáspárt a háború ellen London, április 9. A húsvéti ünnnepek alkalmával Norvichban tartott független munkáspárti konferencián 243 szavazattal 9 szavazat ellenében a következő rosszaló határozatot fogadták el: Az értekezlet élénk rosszulását fejezte ki a Labour-párt akciója felett, amely az újonco­­zásban résztvett, valamint a független mun­káspárt parlamenti képviselőinek magatartása felett, akik a háborút és a liberális kormány külpolitikáját beszédeikkel igazolni igyekeztek. Az alkoholfogyasztás korlátozása­­ Angliában Kopeniga, április 9. Az a hír, hogy György király az udvar­tartásból kitiltotta azokat az italokat, amelyek részegséget idézhetnek elő, egész Angliában lel­kesedést keltett. Lloyd George sokezernyi fel­hívást kap, hogy törvényesen tiltsák el az alkohol árusítását. Az alkoholtilalomra vonat­kozólag a legközelebbi minisztertanácson fog­nak határozatot hozni. A kormánynak több tagja ellene lesz a teljes alkoholtilalomnak és azt fogják javasolni, hogy csupán az erős alko­holtartalmú italokra kell kiterjeszteni a tilal­mat, míg a sör kimérését továbbra is meg kell engedni. Az alkoholra vonatkozó rendszabályo­kat törvényjavaslat alakjában a parlament elé fogják terjeszteni és azok csupán addig lesz­­­nek érvényben, míg a háború tart. Szükség ese­tén a károsodó italmérőket megfelelő mérteikben fogják kárpótolni ama veszteségekért, amelye­ket az alkoholtilalom fog okozni nekik. Az angol textilmunkások bérmozgalma .

Next