Magyarország, 1915. április (22. évfolyam, 91-119. szám)
1915-04-18 / 107. szám
Budapest, 1915. vasárnap, április 18. MAGYARORSZÁG husband tábornok, Bridge tengernagy és számos tudós. A kérdés elintézésénél alighanem kompromisszumra kerül a sor a két párt között. Ha ugyanis megnézzük Nagybritannia választási térképét, látjuk, hogy Skótország majdnem teljesen vörösszinű, azaz liberális és csak pár kék (konzervatív) kerülete van. Ha most Lloyd George keresztülvinné a szesztörvényt, akárcsak a háború tartamára is, akkor egészen bizonyos, hogy a whisky hazájából eltűnik a vörös szint Németország kereskedelmi háborúja . ... ■■ — A német cirkálók pusztításai Amsterdam, április 17. (Saját tudósítónktól.) Abból az alkalomból, hogy a Kronprinz Wilhelm segédcirkáló Newport Newsbe befutott, a Reuterügynökség kimutatást közöl arról a kárról, amelyet német cirkálók okoztak az ellenséges kereskedelmi hajózásnak. Eszerint a Kronprinz Wilhelm tizenhárom hajót sülyesztett el, melyeknek összértéke 1,105.000 font sterling volt, az „Emden“ tizenhét hajót sülyesztett el, értékük 2,211.000 font, a „Karlsruhe“ tizenhét gőzöst pusztított el, összértékük 1,662.000 font sterling, a „Prinz Eitel Friedrich“ tizenegy hajót 885.00 font, a „Königsberg“ egy 275.000 font sterling értékű hajót, a „Dresden“ három gőzöst és két vitorlahajót 275.000 font, a „Leipzig“ három gőzöst 235.000 font értékben sülyesztett fel. Az okozott károk összege 6.700.000 font sterling. A Reuter-ügynökség megjegyzi: Az okozott kár csekély ama hajók összértékéhez képest, amelyek a háború kezdete óta be- és kifutottak. Az Egyesült Királyság hajókimutatása húszmillió tonnát kétszázmillió font értékben mutat ki és a háború első nyolc hónapjában a bevitel az Egyesült Kir"'• SSSSSSsSSS------------------------ahol „vét, ami vót“. Látták sok különféle formájában a halált, próbáltak nekimenni, látták aratni, ők maguk is küldték aratásra, de nem beszélnek róla. Miért? Egyiknek éppen olyan hadisorsa volt, mint a másiknak, az elbeszélések a történtekről apránkint elmaradnak. Inkább csak a földről van szó köztük, mert mindnyájan földművesek. Másról nem igen. Egy izés ember, aki a magyar nadrágot nyitva viseli a lába szárán, mert az alatta levő kötés miatt nem lehet összekapcsolni a posztot, a maga egész hadisorsát úgy mondja el: Mikor előbb kaptam egy izét a vállamba, az begyógyult magától, avval nem volt semmiféle izé se. Hanem mikor a második esetbe ide a lábam szárára kaptam egy izét, akkor négykézláb másztam ki az izéből a kötözőre. Ez elég rövid elmondása annak, hogy hogyan volt az, ami volt. S hogyan lesz az, ami még lesz, afelől is kevés a beszéd. Egy széles, nagybajuszu tanyai káplár például az állapotokról így foglalja egybe a kurta véleményt: — Annyit már fölérhetne ésszel a muszka. Hogy hiába huzakodik velünk, mert úgy se bir velünk. Azután a törökkel is hiába huzakodik, mert a török virtuskatona. A török is van olyan virtuskatona, mint a magyar. A helyzetnek ilyen rövid áttekintéseit mutatja a beszélgetés. A többi beszéd nem erről szól, hanem a földről. Amelyet otthon hagytak az asszonyok, öregek és gyermekek kezére, hanem hiszen jó kézben van az azért, ami. Csak az úristen áldaná már meg ezt a sok esőt, hogy minek esek annyit. Mert csak* Ugyan sok esik mostanában. Az árkok, erek, egyéb vízmedrek megragadtak és nem bírják magukba szívni a földek árját. Az eső meg folyton-folyvást esik. Ha egy napra abbanhagyja, másnap újra kezdi. És semmi panasz arról, hogy ők áznak benne, mikor kint vannak az „izékben“, hanem csak a földet említik, hogy arra már ne esne, az Isten áldja meg. Hirtelen jelentkezik a humor, amely sohase hagyja el a magyar embert. Azt mondja egy tanyai gazdálkodó katona: — Ha csak esne, az nem van a baj. De csak addig esik, amig a földre nem ér. Mikor a földre ér, akkor nem esik, hanem folyik rajta. Azért van tele a főd árjával a határ. Igen, az baj, mikor a földnek árja van. Most pedig van. Laposabb helyeken tele van a föld vizzel. Ha a tanya háta mögött egy kintfeledett ásót beljebb hajitsz, hogy jobban szem előtt legyen, ami kis hantot az eldobott ásó hegye kicsapott a földből, annak a kis hantnak a helyén maradt lukban mindjárt összeforr a viz, kiönt a luk szélén és csörgedez. Ez a föld árjának a veszedelme és a földműves-katonák ezen gondolkoznak. A többi , a többi, úgy látszik, mellékes, a föld sorsa az első, legalább addig, amíg itthon van az ember. Odafönt, az más, ott azért van a muszka, hogy eredj neki, lakd föl, de a föld árját nem lehet föllökni. Egy tanyai katona föltolja a fején a kék honvédsipkát és azt mondja: — A kékkőnek is fölment rettentő az ára. Mi lessz majd otthon a locsolással ? Ez a kékkő a rézgálic, a cuprum sulfurinum, amiből valamikor egy garasért adtak egy ráárokkal, iést meg olyan drága, nthátha nem is cuprum, hanem argentum volna. A peronoszpóra gombáit kell vele a szőlőkben permetezni. Mikor a szomorú divatja fölkerült, s hosszas tusakodás után ráfanyalodott a tanyai magyar, úgy mondta: hát dermedezni kell vele a fene rossz por ellen. Azonban most olyan nagy az ára, hogy, bajos lesz a vele való dermekedés. Azt mondja egy sváb huszár, a kurta fapipa mögül i ! — Nálunk ez nem csinál sok gondot. Van még a szövetkezetben otthon rézgálic elég ta- valyról. A magyar odaveti: — Az is csak fölveri az árát, mint a többi botos. — De nem verheti az, — bizonykodik diadalmasan a sváb vörös ördög — mert annak mink parancsolunk, mert mink magunk vagyunk a szövetkezet. Ebből azután szelíd vita indul. "A toron- túli német huszár olyasmiket mond, hogy ná-luk, ha három évig termett a szőlő, kidobják és új vesszőt ültetnek. A magyarok ezt idegenkedve fogadják, nem lehet azt elhinni itt, az öregapáktól örökölt szőlőtőkék birodalmában. Lehetetlenség az. Nem lehet a föld erejét anynyira kihasználni. A vita kezd erősebb lenni. A huszár erősködik, hogy az úgy van, ahogy ő mondja. Beszél műtrágyáról, Thomas-salakról, utoljára meginvitálja az egész közönséget, hogy, ha nem hiszik a beszédét, jöjjenek el oda, nézzék meg az igazságát. Egy ember legyint a kezével: — Most éppen alkalmas idő lenne arra.. . A földről értekező emberek most mind élnek, étik magakba. Csak most fut ■at esszékbe a nagy disputában, hogy előbb a muszkát is el kell intézni, piai,királyság kikötőibe 471 milliót, a kivitel 205 milliót tett ki. A Mainz gőzös ügye Hága, április 17. Félhivatalosan közlik: A lapok jelentése, hogy a Mainz német gőzöst Vlissingenben internálták, nem felel meg a valóságnak. A gőzös a háború kitörésekor a vlissingeni semleges kikötőben tartózkodott és önként ott maradt. Minthogy katonai okokból nem látszott kívánatosnak, hogy a Mainz továbbra is ott maradjon, választást adtak a kapitánynak, hogy utazzék Antwerpenbe, vagy pedig a katonai hatóságok által meghatározandó más hollandi kikötőbe. A hollandi kikötők közti választás nagyon korlátozva volt, minthogy a Mainz oly mélyjáratú, hogy a territoriális vizeken belül nem mehetett holandi kikötőbe. A territoriális határon túl pedig ellenséges hadihajók foglyul ejtették volna a kapitányt. Ezért választotta volna Antwerpent és idevaló utazása akadálytalanul megtörtént. Az angolok feltartóztatják az amerikai hajókat Kopenhága, április 17. A Daily Telegraph ideérkezett legutóbbi számában ez a washingtoni távirat olvasható: Az amerikai kormány elismerte Nagy-Britanniának azt a jogát, hogy, az Egyesült Államok kereskedelmi hajóit angol cirkálók feltartóztathassák és rakományukat átkutathassák. A Sir Ernest Cassel feltartóztatása Stockholm, április 17. Minthogy az angolok feltartóztatták a Sir Ernest Cassel nevű érc-szállító gőzöst és rakományát kirakták, a Grüngesberg-társaság utasította Angliába készülő érc-szállító gőzöseit, hogy maradjanak egyelőre norvég kikötőkben. Törökország háborúja A Dardanellák ostroma Amsterdam, április 17. (Saját tudósítónktól.) A «Bouvet», «Irresistible» és «Óceán» csatahajóknak a Dardanellákban történt elsülyedéséről a «Times»-ban egy torpedónaszád tisztje levélben részleteket közöl. Ezek szerint a «Bouvet» igen gyorsan sülyedt el, miután aknára jutott. A többi hajókról odasiettek, azonban csak roncsokat találtak. A naszádok fölvették az életben maradottakat, akik azonban nem voltak sokan, minthogy a hajó gyorsan sülyedt. Tizenkét torpedóvadász érkezett a helyszínére és csónakokat bocsátott le. :«A török erődök, írja a tiszt, nem tüzeltek ránk, ámbár pompás célpontot képeztünk, minthogy egy tömegben voltunk egymás mellett. Délután három órakor az«Irresistible »-hez siettünk, amely szintén aknára futott és ekkor már erősen oldalra dőlt Egész legénységét megmentettük. A török erődökből jövő két gránát néhány embert megölt, míg a kapitány és a tisztikarból és a legénységből néhányan a fedélzeten maradtak, addig a legénység legnagyobb részét a«Queen Elisabeth»-re vittük és egy negyedóra múltán visszatértünk az «Irresistible»-hez.. Majd észrevettük, hogy az «Ocean»-t is lövedékek találták. Legénységét három torpedóvadász vette át. Itt volt a legnehezebb dolgunk, mert a gránátok valóságos áradata zúgott körülöttünk. Estefelé aztán mindkét hajó elsülyedt. Konstantinápoly, április 17. A Dardanellákból érkezett jelentések szerint a török ütegek által tegnapelőtt eltalált páncéloshajó a Triumph-típushoz tartozott. Tegnap egy ottomán aeroplán eredményes repülést végzett. Ma az ellenség nem mutatkozott. Dardanos városa, melyben a március 18-iki bombázás óta nem igen volt normális élet, ismét visszanyerte normális külső képét.