Magyarország, 1915. április (22. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-22 / 111. szám

­ A kárpáti hadműveletek Oertel­­Walter, a Frankfurter Zeitung ha­ditudósítója írja az osztrák és magyar hadse­reg főparancsnokságáról április hó közepén: Különös sajátossága a kárpáti küzdelem­nek az a látszólagos ellentmondás, amely a csaták egész sorozatában mint állóharc — mégis olyan állhatatlanul nyilatkozik meg, ahol a csapatok frontjai minduntalan ide-oda ingának. Aki nyugati állóharc jelegét ismeri, alig is érti meg ezt a jelenséget, melyet csakis a térkép hosszas és beható tanulmányozása után a kárpáti hegyvidék magyaráz meg. A többi nagyobb európai hegység, mint az Alpok, a Vogézek, az Ardennek, a Fekete-erdő­ség stb. párhuzamosan futó csúcsok fésűket alkotnak, amelyeket széles és egymással össze­kapcsolódó völgyek kereszteznek. Némi eltérés itt-ott mutatkozik ettől az általános vonástól ezekben a hegységekben is, de általánosságban sehol sem enyészik el teljesen. Ugyannyira, hogy ezekben a hegységekben önként kínálkoz­nak a katonai védelmi vonalak Egészen más képet nyújtanak a Kárpátok,­ amelyeknek alaktalansága példátlanul áll — legalább Európában — s semmiféle alapvonal­­rendszerhez nem igazodik. Helytelen megjelö­lés a Kárpátok gerincéről beszélni s ez hamis következtetésekre is vezethet. Csücskös hegy­­korpok, amelyekről szabálytalanul minden irányban kisebb hegyhátak futnak — ezek a Kárpátok. Egységesen húzódó katonai vonalról itt szó sem lehet. Már azt a feladatot is rendkí­­vü­l nehéz megoldani, hogy ebben a zavaros összevisszaságban hogyan lehessen a frontot előbbre tolni. Mert ha akad is egy-egy helyen kedvező védelmi állás, ezt nem lehet egyenes, párhuzamos vonalban előbbre tolni, mert köz­vetlenül vagy meredek sziklafal metszi az ál­lást, vagy mert közvetlenül a front előtt egy olyannyira uralkodó magaslat emelkedik, hogy azt semmi szín alatt sem szabad az ellen­ség kezére engedni. Hogy milyen nehéz dolog itt a kedvezőbb hadállást és elhelyezkedést kiválasztani, arra mustrául szolgáló példát mutatnak az uzsoki szorostól északinak elfoglalt orosz harcvona­­lak, ahol a főhadállás délkeleti irányban, te­hát majdnem 45 fok alatt hajlik a támadó frontra, míg az emögött közvetlenül fekvő két hadállás meglehetősen egyenest délnek irá­nyul. Az állások vonalaira azonban mindenütt csaknem merőlegesen kis hegyhátak nyomul­nak s ezek mögött aztán egyes hegycsúcsok merednek. Ügyesen indított és megfelelő erő­vel keresztülvitt megkerüléssel minden ilyen állást be lehet venni. S ez nem is megy ritka­ságszámba a kárpáti harcok során. Az állóharc elengedhetetlen feltétele egy tartós ütköző frontnak a kiválasztása, ahol a csapatok befészkelik magukat és hosszabb tar­tózkodásra rendezkednek be. Miután pedig igen fontos körülmény, hogy a főközlekedési vonalak biztosítottak legyenek, a nagyobb hegyszorosok környékén erősebb csapattesteket kell összevonni. Egyébként pedig a védelmi vonal a vidék sajátságaihoz képest egy sok­szorosan tört vonalat mutat. Előretörő csúcsai természetesen egy vállalkozó szellemű és ügyes ellenfél számára önként kínálkoznak táma­dási pontokat, amelyek ellen fedötten lehet a szükséges erőket vezetni. Nagyobb túlsúlyban lévő erők aztán alkalomadtán benyomhatják az ilyen előugró védőállásokat, úgy hogy a védő­csapatoknak a mögöttük legközelebb eső állásba kell visszavonulniuk. Ez persze jelen­tősen kihat a frontnak két oldalról idekapcso­lódó részeire is, amelyeket bizonyos körülmé­nyek között aztán szinte hátrább kell vonni. Az ellenség aztán befészkelheti magát egy ilyen elfoglalt állásba, — a befészkelés alatt a megerősítést , is­m értve -és onnan megpróbál az újabb állás ellen hatolni. Körülbelül olyan a helyzet, mint amikor várharcban az ostromló sereg elfoglal egy külső erődöt és abból operál az erődök közötti védelmi állások ellen. Ha az állás nagyon erős, akkor — miként a vár­­harcban a szelvény-tartalékot, úgy itt, az állóharcban a csapattartalékot kell beigtatni, hogy az elvesztett állást vissza lehessen fog­lalni az ellenségtől. Erős tartalékok felhasz­nálása, nagyobb és más helyütt pillanatnyi­lag nélkülözhető csapatrészeknek gyors ide­­odavetése sosem volt nagyobb jelentőségű, mint ebben a háborúban és talán legeslegin­kább a Kárpátokban. Miután pedig az oroszokra nézve a galí­ciai állásaik biztosításának előfeltétele a Kár­pátok megvétele , azért leginkább támadókként lépnek fel ebben a hegyvidéki küzdelemben. És itt a támadó föllépés jobbára sok előnyt biztosít: a további fejlemények persze aztán a védősereg rendelkezésre álló erőitől és annak operatív ügyességétől függnek. Átmenő értékű taktikai eredményeket tehát elérhetnek az oroszok, de ezek nem becsülendők túl.­ Mert emelett nagyon drágán fizetik meg, óriási vesz­­­teséggel az ideig-óráig tartó eredményeket.­­Stratégiai eredményt pedig, amelyet a védelmi vonalnak egy nagyobb szakaszon való áttörése jelentene, még eddig nem értek el az oroszok. Amit a sajtójuk „áttörésekének mondott, azok csak helyi jelentőségű, kisebb terjedelmű­ területnyereségek voltak. S az ilyen pillanat­­­nyi sikerek után mindenkor kegyetlenül lakói­­­tak az oroszok, mihelyt elegendő tartalékot vontak össze ellenük , s az ellentámadás majd minden alkalommal az időlegesen előnyomult ellenség teljes megsemmisülésével járt. MAO­YA RORSZÁG Budapest, 1915. csütörtök, április 22. Törökország A Dardanellák ostroma Szófia, április 21­. (A ,,Magyarország“ eredeti tudósítása.) Tegnap több angol hadihajó haladt el Dede­­agacsnál és a lemnoszi kikötőbe ment. Bécs, április 21. Bukarestből jelentik: Athénből érkező je­lentés szerint a Dardanellák előtt álló angol­francia hajóraj újabb készülődéseket tesz, hogy megtámadja a Dardanellákat. Angol ügynökök a görög kikötőkben az utóbbi hetekben minden kéznél lévő szállí­tóhaj­ót, amelyek magántulaj­donban voltak, igen magas áron megvásároltak és e hajókat a mudrosi-öbölbe rendelték. Lem­­nosban, valamint a többi szigeten, amelyet a szövetségesek megszálltak, az összes csapatokat szállítóhajókra rakták. Ezzel egyidőben d‘Amadé tábornok francia csapatait, amelyek Alexandria mellett feküdtek, ugyancsak hajóra tették és a Dardanellák irányában útnak indí­tották. A legutóbbi napokban történt kisebb hajó­­mozdulatoknak állítólag nem volt egyéb célja, minthogy ébren tartsa a törökök védelmét. A Dardanellák ellen intézendő újabb akció a fe­kete-tengeri orosz hajórajjal egyetértésben fog történni, az orosz hajóraj ugyanis a Boszporus ellen fog támadást megkísérelni, még­pedig az Odesszában és Batumban összegyűjtött orosz szárazföldi csapatok támadásával egyidőben. Ugyanebben az időpontban az angol-francia flottila megkezdi tevékenységét Szmirnánál és Vardánál. E hajómozdulatokkal egyidőben tá­madást kezdenek mindama csapatok, amelyek e pillanatban a törökök ellen rendelkezésre álla­nak. Berlin, április 21. A Kölnische Zeitungnak jelentik Szófiából. A szövetséges flotta tegnap ágyútüzet indított az enoszi­ és a sarosi öböl közötti partvidék ellen. Miután a szövetségeseknek nincs elegendő­­ szárazföldi csapatuk a partraszállításhoz, ennek a tüzelésnek semmi jelentőséget­ sem lehet tu­lajdonítani. Légi támadás Szmirna ellen Bécs, április 21. Athénból jelentik: A Havas-ügynökség jelentése szerint az utóbbi napokban angol hydroplánok ismételten támadást intéztek Szmirna ellen. A támadás­nak azonban a francia jelentés szerint sem­ volt sikere. A török ágyúk elűzték a repülőgépe­ket, amelyek csak a Neustro-erődre tudtak bombát dobni. A francia jelen­tés szerint a törökök a Naestro-erőd melletti ki­kötőbejáratban újabb aknamezőket helyez­tek el. Es-enkixn t­ráibi­ kereskedelmi hajót is elsülyesztettek itt, hogy a behajózásit teljesen lehetetlenné tegyék. Angol forrás szerint a Szmirna előtt fekvő angol - francia flotta újabb ultimátumot küldött a szmirnai kormányzónak, melyben ismét ha­táridőt tűz ki a város átadására. Baray bey kormányzó azonban az ultimártumot kerekest visszautasította. Németország kereskedelmi háborúja Az angol-hollandi postaforgalom Vlissingen, április 21. A Zéland-társaság vlissingeni és tillburgi szolgálatát szombat kivételével naponkint foly­* tatai fogják Anglia felé és vasárnap Angliából, kizárólag postaküldemények számára. Feltartóztatott svéd hajó Kopenhága, április 21. Mint Stodeholmból jelentik, kedden egy tengeralattjáró naszád meglepte a Genius svéd hajót, amely csontrakománynyal uton volt­ Stockholm felé. Már közel járt a stockholmi kikötőhöz, mikor felbukkant a tengeralattjáró naszád. A shocner kapitánya, aki hajójával szerencsésen megérkezett Stockholmba, azt je­­­lentette vállalatának, hogy a tengeralattjáró naszád parancsnokával csak nagy nehezen tu­dott német nyelven érintkezni s ebből azt követ­­­kezteti, hogy a naszád nem német, hanem an­gol vagy orosz hadihajó volt. Hosszas tárgyalás után a tengeralattjáró naszád parancsnoka uta­sára engedte a Geniust. A távoli Keleten Új repülőflotta Japánban Berlin, április 21. A Novojei Vremja tokiói táviratot közöl, hogy a japán kormány az országos japán flot­­taegyesület felszólítására késznek nyilatkozott azt a társadalmi mozgalmat, amely egy új nagy repülőflotta építésére irányul, állami tá­mogatásban részesíteni. A flottaegyesület fel­hívta a kormány figyelmét arra, hogy legalább 150 katonai repülőgépre van szükség, de a hadügyminiszter azt válaszolta, hogy a hábo­rús viszonyok miatt az építendő aeroplánok számát nem lehet így meghatározni, a kor­mány mindenesetre haladéktalanul hozzá fog látni a repülőgépflotta létesítéséhez. Használjunk hadisegély-postabélyeget! Adakozzunk a Vörös Kereszt-Egylet­nek! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit!

Next