Magyarország, 1915. május (22. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-20 / 139. szám

Budapest, 1915­. csütörtök, május 20. MAGYARORSZÁG fogják a Dardanellák legyőzésének megkí­sérlését abbahagyni, nehogy tekintélyük túl­ságos csorbát szenvedjen. Megjegyzendő azonban, hogy a legfőbb ok, amiért Romá­nia és más Balkán-államok semleges marad­nak, éppen a Dardanellák ostroma, mert az a kilátás, hogy Oroszország legyen itt a ka­puőr, egyiküknek sem tetszik.“ A cikk írója ezekkel a szavakkal végzi: „Amint a dolgok ma állanak, aszerint az egész ügy úgy katonailag mint politikailag balfogásnak látszik.“ A francia hadihajók tevékenysége Konstantinápoly, május 19. Az angol-f­ra­nci­a flotta tegnap nem fejtett fe akciót a Dardanellák ellen. Néhány nap óta a szmirnai és kóm­ai vilajetektől délre eső, par­tokról a francia hadihajók élénk te­vékenysége észlelhető. A „Jeanne d‘Arc“ e hó 15-én a Marmara-öbölbe futott be, több bárka zászlaját elkobozta és két bárkát, melyeknek egyike fával volt megrakva, elvitt. Az adalai öbölben ugyanez a cirkáló szintén lefoglalt néhány bárkát. Egy másik cirkáló C s a g­u i­­ kikötőben (Főnikénél) katoná­kat szállított partra, hogy ezek marhát és baromfit rekviráljanak. Csendőrök és polgár­őrök elűzték az ellenséges katonáikat. Az el­vonuló cirkáló 150 lövést tett a község ellen. Az oroszok partraszálltak Iniádában Luganó, május 19. Bukaresti távirat jelenti, hogy az oroszok Iniádában partraszállottak. Az orosz csapato­kat Szebasztopolból 86 szállítógőzös vitte át. Anglia Feszült viszony Churchill és Fisher admirális között Amsterdam, május 19. (A Magyarország tudósítójának expressz­­távirata.) A „Daily Telegraph“ jelenti: Churchill tengerészeti miniszter és Fisher admirális közt oly feszült a viszony, hogy az utóbbinak visszalépése elmaradhatatlan. Hollósy Sándor: A Balkán Románia magatartása Bukarest, május 19. A Ma gr­ava jelenti: A kormányhoz közel­álló körökben­­szilárdan él a meggyőződés, hogy Románia az eddigi fegyveres semlegességből semmi körülmények között sem fog kilépni,­ tekintet nélkül arra, ho­gy az olasz kormány mire határozza magát. Olaszország állásfogla­lása semmiféle befolyással sem lehet Románia magatartására. Az entente csak egyetlenegy elfogadható biztosítékot nyújthatna Romániá­nak és ez nem lehetne más, mint Oroszország alapos letörése. E biztosítás nélkül az entente minden ígérete nem m­ás, mint naiv lelkek megtévesztése. A szerbek is garanciákat és ígé­reteket kaptak az ententetől, mégis kímélet nél­kül feláldozták őket. A Moldova egy másik cikkében ezt írja : A megvert oroszok ismét a mi segítségünkért kiáltanak. Őrültség volna, ha legyőzött ellensé­günket támogatnál­, azt az ellenséget, amely bennünket holnapután kozákjainak lovaival agyontapostatna. Nemcsak a hazafiságnak, hanem minden önfentartási ösztönnek ki kellene vesznie ebből az országból, ha még mindig akadna ember, aki az orosz hadsereget meg (Saját tudósítónktól.) A képviselőház harmadik „háborús“ ülésszakának, amelyet azonban a hadi­állapot követte egység szem­pontjából súlyosan megzavartak a kormány pártszempontból erőszakolt javaslatai, ma volt talán az utolsó érdemleges ülése. Kö­rülbelül ez ülésszakkal együtt ér véget a hadikiállítás is és a záróünnepély után majd végre lekerül a képviselőház oromzatáról a fekete-sárga zászló is. Lehet, hogy a külpo­litikai események még egy, talán két na­gyobb ülésre adnak okot, de hiszen a régi keserű tapasztalatok alapján azon sem üt­köznék meg senki, ha életbevágó események a’magyar képviselőház tudta — Isten bo­csássa meg a merészséget : beleegyezése — nélkül zúdulnának reánk. Ez az utolsó ülés is elvesztette érdekes­ségét azáltal, hogy az ellenzéki oldalról mára bejegyzett súlyosabb interpellációk elma­radtak. Különösen érdekes lett volna a mai feszült helyzetben, az olasz kamara megnyi­tása előtt való napon az a két interpelláció, amelyet a külügyi helyzet dolgában Apponyi Albert gróf és Polónyi Géza ígértek. Nem csekély jelentősége lett volna Apponyi másik interpellációjának, amelyet a nemzeti jel­vények mellőzése miatt tett volna, de hát ez is elmaradt. Mindezeket a pontban tizenegy órakor megnyitott ülés elején az elnöki bejelenté­sek kapcsán tudtuk meg. E megállapodással azonban s azzal, hogy a legközelebbi ülést jövő szerdára tűzték ki, eléretett a cél, ame­lyért Károlyi Mihály gróf annak idején hiába­emelt szót, hogy az olasz kérdés megoldása a Házat együtt találja. Rakovszky István azonban megtartotta interpellációját a sebesült katonákat láto­gató családtagok és a harctérről szabadságra hazatérő katonák részéről kedvezményes vasúti jegyek engedélyezése tárgyában. A kereskedelemügyi miniszter válaszá­ban kijelentette, hogy figyelemmel lesz a dologra ott, ahol a körülmények megen­gedik. Rakovszky István ezzel az ígérettel nem elégedett meg, sürgette, hogy a katonák föl­tétlenül kapjanak kedvezményt, ebben a re­ményben a választ mégis tudomásul vette. A Ház is. Szabó István (nagyatádi) is interpellált a katonák vasúti viteldíjainak egyenlőtlen­sége tárgyában. A katonák számára féláru jegykedvezményt kért. A kereskedelmi miniszter ezt lehetet­lennek tartja­­ Ausztria miatt. Szabó István ezt a választ természetesen nem vette tudomásul. A Ház igen. Az ülés lefolyásáról a következő részle­tes tudósításunk ad számot: Beöthy Pál elnök tizenegy órakor nyitja meg az ülést. A kúriai bíráskodásról szóló javaslatot harmadszori olvasóidban is elfogadják. Átteszik a főrendiházhoz. Elnök megteszi napirend-indítványát. Mi­vel a főrendiház csak pénteken tart ülést és az ünnepekre való tekintettel is javasolja, hogy a Ház jövő szerdán, május 26-ikán délelőtt tiz órakor tartsa ülését s annak napirendjére a főrendiház üzenetének átvételét s a további teendők iránt való intézkedést tűzzék ki. A Ház ehhez hozzájárul • Elnök bejelenti, hogy Polónyi Géza és Apponyi Albert gróf a viszonyokra való tekintettel a mai ülésen nem terjesztik elő in­terpellációjukat. Amennyiben a képviselő urak nem interpellációs napon is élni kívánnak jo­gukkal, sürgős interpellációra kérhetnek­ enge­delmet. Preszly Elemér eláll interpellációjától. Rakovszky István a sebesült katonáikat rá­, lógató rokonok és a hazautazó katonák ked­vezményes vasúti menetdíjai tárgyában inter­pellál. Kérdi a kereskedelmi minisztert, haj­landó-e az illetőknek ugyanazon­­vasúti ked­vezményt megadni, mint aminek Ausztriában, fönn állanak ? Harkányi János kereskedelmi miniszter­ válaszában azt hangoztatja, hogy két szem­pont volt az, amely miatt eddig nem lehetett a kedvezményeket megadni. Az egyik az, hogy­ két hadszíntér közé voltunk beékelve, amiért a forgalmat korlátozni kellett. De korlátozni­ kellett azért is, hogy a ragályos betegségek széthurcolását megakadályozzuk. Az egészségi­­viszonyok javulásához mérten hajlandó a III. osztályon utazó, sebesült katonákat látogató rokonoknak ugyanazokat a kedvezményeket megadni, amelyek Ausztriában fennállanak. A hazautazó katonák is kedvezményben ré­szesülnek annyiban, hogy a III. osztályban utazó katonák a II. osztály felét fizetik. Rakovszky István tudomásul veszi a vá­laszt, de kéri a minisztert, hogy a hazautazó katonáknak külön III. osztályú kocsit csatol­­tasson a vonatokhoz. r­­ * Harkányi János kereskedelmi miniszter viszonválasza után a Ház a választ tudomásul­ veszi. Szabó István (nagyatádi) ugyancsak a ka­tonák menetdíja tárgyában interpellál. Kérdi a minisztert, hajlandó-e a hazautazó legény­ségbeli katonáknak III. osztályú félmenetdíj­­kedvezményt biztosítani. És kérdi, van-e tu­domása a miniszternek arról, hogy a mezei munkára hazautazó katonák egy része ingyen­ utazik, a másik részével pedig megfizettetik a díjat. Harkányi János kereskedelmi, miniszter utal arra, hogy ha fél harmadosztályú jegyet engedélyezne, akkor olcsóbb volna a szállítás, mint Ausztriában. Ami a mezei munkások utazását illeti, itt a katonai hatóság a hibás, amely nem állított ki útlevelet. Kéri válaszá­nak tudomásulvételét. Szabó István (nagyatádi) nem veheti tudo­másul a választ. A Ház tudomásul veszi a választ. Elnök a jegyzőkönyv hitelesítése után­ az ülést­­ 12-kor berekeszti. ' '­,t « akarná menteni, amikor az oroszokat Galíciá­ban megverték. Meghosszabbították a román városi képviselők mandátumát Bukarest, május 19. A városi képviselőtestületek egyik felének lejárt mandátumaira most kellett volna az egész országban megválasztani a képviselőtes­tületek tagjait, azonban Norcun belügyminisz­ter javaslatára a király elhalasztotta ezeket a választásokat s a lejárt mandátumok érvényét királyi dekrétummal meghosszabbította. A kor­mány ezen elhatározása általános helyesléssel találkozott. Budapest, május 19. §1 Interpellációk az olasz kérdésben. A kép-* viselőház mai ülésére Apponyi Albert gróf? és Polónyi Géza interpellációt jegyeztek­­be a külügyi helyzetről. Mind a kettő az olasz kérdésre vonatkozott volna. Az interpellációk­ azonban elmaradt. Mint értesülünk ugyanis, ma az ülés elején az elnökség közvetítése révén bizalmas eszmecsere indult meg iránt, hogy az olasz kérdésben teendő fel­szólalások egyelőre elhalasztassanak. Ezzel­ szemben az interpellálók csupán­­azt a feltételt­ állították fel, hogy interpellációjukat a kép­viselőhöz mostani ülésszakában elmondhas­sák. A miniszterelnök május hó 26-át aján­lotta fel az interpellációk elmondása napjául, amit Apponyi Albert gróf és Posonyi Géza elfogadtak. Ez alapon történt azután,­a megegyezés. Leszögezni kívánjuk m­ég azt a tényt, hogy Károlyi Mihály, gróf néhány nap előtt történt napirendi felszólalásában azt a kér­dést intézte a miniszterelnökhöz, hogy­ haj­landó-e a Házat a külügyi helyzetről az el­napolás előtt behatóan informálni. Tisza István gróf akkor kitérőleg válaszolt, most azonban teljesedésbe ment a függetlenségi­és 48-as párt ama óhaja, hogy a Ház a külügyi kérdéshez hozzászólhasson

Next