Magyarország, 1915. május (22. évfolyam, 120-150. szám)
1915-05-01 / 120. szám
or gott a földbe, szilánkjai a tizedest azonnal megölték, a főhadnagy urat pedig a detonáció belesujtotta a földtölcsérbe, úgy hogy mellig állott benne. Odarohantunk hozzája, körülötte egy-egy véres hant, az arca krétafehér és csupa vér. Ekkor már többen állottak mellette, ásókra kaptak, hogy kiássák a földből, megfogták a vállát, hogy kiemeljék. Ekkor felnyitotta a szemét. . .Ne nagyon húzzatok. Nagy fájdalmaim vannak. A jobb karom hiányzik. A szemét lecsukta, fejét lehajtotta. Meghalt. És csakugyan, hogy a földből kiemelték, a jobb karja nem volt. Valiból tépte le a gránát s ugy széjjelmorzsolta, hogy darabjait sem lehetett összeszedni, bár kerestek. Négy óra tájban Komarnikiból egészségügyi csapatok jöttek, hordágyra tették holttestét és bevitték Komarnikiba. Barcsaiy Ádám százados intézkedett a nála talált pénzek és egyéb dolgok elküldése iránt. Ezek már meg is érkeztek előbb Nagyszebenire az ezredirodába, innen pedig hozzátartozóihoz Szamosújvárra. Komarniki községben, az egészségügyi intézménynél megállapították, hogy azonkívül, hogy Bányai Elemér dr.-nak a jobb karját elvitte a gránát, mért két sérülés volt rajta. Egy puskagolyó, — valószínűleg akkor, amidőn a detonáció a levegőbe dobta — a mellét járta át, egy gránátszilánk pedig oldalt hatolt testébe, a kis pénztárcáján keresztül, amelyben a papírpénzeket összeroncsolta. Bányai Elemér dr. holttesteit nem nagypénteken temették el, hanem másnap, nagyszombaton délelőtt a komarniki község temetőjében. Deszkakoporsót csináltak neki s egy erős keresztet. Sírját egészségügyi katonák ásták meg, keresztjére pontosan fölirták nevét és rangját. Fenyőgalyakból fontak fejfájára koszorút, a behantolásnál ott voltak többen az ezredtisztek közül és a katonaorvosok. A huszonnhármas honvédek kaszárnyájában, Bányai zászlóaljának irodájában hősi halálának körülményeit ugyanígy mondják el a hozzájuk érkezett hírek alapján. — Azon a széken ült, ahol most ön, — mondja a zászlóaljsegédliszt. — Szegény Elemér. Szerettük mindannyian, följebbvalónk, Kozma Lajos őrnagy úr is és mindnyájan. Amilyen zseniális volt, mint újságíró, éppen olyan kitűnően bevált itt a zászlóaljirodában. Éjjel-nappal dolgozott, — mondja Gödry János főhadnagy. — Szolid volt, kedves volt, pedáns volt, munkabíró volt. Kötelességét valóban példásan teljesítette. Januárig az ezred gazdasági hivatalában végzett szolgálatot Freiler Károly hadnagygyal együtt. Ő mondja róla, hogy igen gyakran a hajnali órák is íróasztalánál találták, restanciája soha nem volt, minden munkáját aznap elvégezte, ha sok volt a munka, haza se ment lakására, hanem egy legénységi ágyra dőlt le kissé pihenni, hogy kora reggelen újból kezdje a munkát. Irodalmi munkásságot bevonulása óta nem folytatott, de mondotta, hogy háború után sok mondanivalója lesz. Még jegyzeteket sem készitek gondolatairól. — Majd ha béke lesz, sok írásomat olvashatjátok. Vágyódott a harctérre ; részint azért, hogy lásson, tapasztaljon, hogy harctéri impressziókat gyűjtsön; részint azért, mert abban a véleményben volt, hogy inkább ott volna a helye, mint a, irodában. . Sokszor mondotta Freiler hadnagynak: " Kérlek, én most nem keresem, mi a háborít morálja. Az ítéletem szerint azonban most minden embernek kint a helye. És ha jön az óra, mikor majd nekem is mennem kell, megyek szívesen s ami erőmtől telik, mindent megteszek, Hogy a harctéren is megálljam Helyemet. Azonban nélkülözhetetlen volt a zászlóaljirodában az ő munkássága; mig egyszer névtelen följelentés érkezett ellene és egy másik liszttársa ellen ; negyednapon már mennie kelletett a Kárpátokba. Ám ő ment kötelességteljesitően és boldogan. Alantasai rendkívül szerették: nem volt panasz, kívánság, melyet meg ne hallgatott volna. Jöttek hozzá katonák tanácsokért családi dolgokban, otthon előfordult ügyeikben s ő mindenkinek szívesen szolgált útbaigazítással. Március 8-án, mikor elment, s mikor búcsúzóul összeölelkezett és kezet fogott tiszttársaival, könybe lábadt a szemük. — Ne búsuljatok, fiuk, nemsokára viszontlátjuk egymást. És igen szép dolgokat fogok írni harctéri tapasztalataimról. Már lent haladt az utcán százada élén, mikor azt mondja Gödry főhadnagynak az irodista őrmester: — Tudja isten, olyan nehéz érzéssel tekintek utánuk. Valami azt súgja, hogy Bányai főhadnagy urat sohasem fogjuk viszontlátni. A századról sokáig nem jött hir s Bányairól sem tudtak. Csak már haláláról értesültek s azóta, mint nekünk, nekik is sokszor száll emlékezetük a komamnikusír felé. Damó Oszkár: SÍAGYAR ORSZÁG Budapest, 1915. szombat, sttájus T. A Léon Gambella elsülyedése Genf, április 30. Parisból jelentik. Tegnap délig a nyomozások szerint a Léon Gambe 1ta menekültjeinek a száma nem emelkedett. A tengerészeti hivatal kíméletesen értesíti a mintegy. ■' GDO áldozat hozzátartozóit. G u e p r a t t e francia tengernagy, aki várta a Léon Gambettá-t a Dardanellákhoz, most egy“ ́ B1000'-töt mnás legújabb típusú cirkálót kér. A tengerészetügyi miniszter a döntést a minisztertanácsra bízta. Milano, április 30. Olasz torpecsónaszádok tegnap délben, tehát 12 órával a Léon Gambetta elmerülése után még néhány tucat teljesen kimerült francia tengerészt találtak, akiket a tenger ide-oda hányt. Huszonötöt közülük még megmentettek az olaszok. Még ötvennyolc holttestet fogtak ki a tengerből. Az élvemaradottak közlése szerint Senét ellentengernagy öngyilkosságot követett el. Az osztrák-magyar tengeralattjáró állítólag az egész éjszaka a helyszínen maradt és csak az olasz segítőhajók megérkezése után merült alá és távozottól. Berlin, április 30. Pa itsa r io tengerészeti író a Corriera della Serában Így ír: Az osztrák-magyar flotta kétségkívül nagy eredményeket ért el a túlsúlyban levő ellenséggel szemben. Ila eddigi eredményeiről mérleget készít, megállapíthatja, hogy a Catard elleni támadást viszszaverte, búvárhajóival szerencsésen operált, egy nagy hadihajót torpedólövéssel talált és most egy páncélos cirkálót elsüllyesztett. Ha nem rendelkezik is nagy eszközökkel az osztrák-magyar flotta, mégis kellemetlen meglepetésekkel szolgálhat az ellenségnek. A francia flotta hiányában van az Adrián erős és biztos flottabázisnak. A kilenc hónap óta tartó őrszolgálat kimentő. Az osztrák-magyar búvárhajók támadása bizonysága a francia torpedóüzök felett való fölényüknek. A torpedóütök sem gyorsaság, sem ügyesség tekintetében nem versenyezhetnek a búvárhajókkal. Kétségkívül megállapítható, hogy az őszt rák-magyar búvárhajók parancsnokai meg tudták választani a kellő pillanatot vállalkozásuk számára. Siracusa, április 30. -j (Slrfani-ügynökség.) Ma délután 5 órakor az Eritrea tengerészeti szállítógőzös, amelynek fedélzetén a Léon Gambetta 110 megmentente, köztük kilenc altiszt volt, ideérkezett.. A megmentettek jól érzik magukat. A kikötő kapitánya a hajó fedélzetére ment, hogy megbeszélje a partraszállás módozatait. “• A semleges államok Látogatás a hágai békepalotában Genf, április 30. AJournal de Génévé Holandiába küldött tudósítója Hágában meglátogatta a békepalotát. Elhagyott és csendes, mintha nem dúlna a világháború. Egyedül egy belga könyvtáros van a palota nagyszerű könyvtárában. Szinte nem is tud a világháborúról, melyben pedig elvesztette egyik fiát. Mikor a tudósító felkereste, mintha iróniából enné, épp azokkal az aktákkal foglalkozott, amelyek Belgium semlegességének a nagyhatalmak által való re-aspektálására vonatkoznak. A könyvtáros kifizejezést adott azon meggyőződésének, hogy nem-sokára meg fog élénkülni mégis a békepalota, mert lehetetlen, hogy a szörnyű háború sokat tartson. A teremben, hol a könyvtáros dolgozik, ma is egymás mellett van Ferenc József* Vilmos császár, Albert belga király és a stuxemburgi nagyherceg képe. Báró Michiel van Nerduynen kijelentette a tudósító előtt, hogy e palota tulajdonképpen nem is békepalota, hanem nemzetközi döntőbírósági székház, melynek feladata, hogy az egyes államok közt felmerülő konfliktusokat elintézze és ez irányban már sok szolgálatot tett az emberiségnek. A kis nemzeteknek most sok bölcseséggel és nagy türelemmel kell felfegyverezniök magukat. Az a nehéz feladat hárul rájuk, hogy semlegességüket megóvják és ne játsszanak azzal, hogy kifogásokat keresnek. A semleges államokra általában nagyon nehéz feladatot ró a háború. Erejüket arra kell fordítani, hogy siettessék a békét, menedéket és segítséget nyújtsanak a hadviselő államoknak. Főleg Hollandiára esik sok e nehéz, de nemes feladatból. Hollandia mindmáig minden rekompenzációnélkül teljesítette feladatát, mely sok munkát és költséget okozott neki, főleg az utolsó tengeri események lejátszódása folyamán. Olaszországi hírek Róma, április 30.A Toscana közelében lévő Tratto ipari kerületben a munkások váratlanul általános sztrájkot kezdtek. Mintegy kétezer főnyi tömeg ment végig a városon. Piemont Biella nevű kerületében szintén tüntetések voltak. A munkások ezt kiáltozták: 1 . — M un kát kérünk ! Berlin, április 30. Milánóból jeleük : A Secolo közli az olasz belügyminiszter rendeletét, amely szigorúan eltiltja, hogy a városi közgyűléseken politikai vitákat folytassanak s ellenkező esetben kormánybiztosok kiküldését helyezi kilátásba. Az egyetemi ifjúságot a rendelet azzal fenyegeti meg, hogy tüntetések esetén az egyetemeket haladéktalanul be fogják zárni. A Balkán Orosz aknák a román tengerparton Bukarest, április 30. (A Magyarország tudósítójától.) Jelentettem legutóbb, hogy a román tengerpart mentén mind gyakrabban halásznak ki orosz aknákat és fel nem robbant torpedókat. Ezek az esetek a tengerpart mentén lévő lakosság körében nagy nyugtalanságot keltenek. Tegnapelőtt a tengerparti Garagea mellett halásztak ki több orosz úszóaknát, amelyekről megállapították, hogy 1898-ból valók. Ez az újabb eset még nagyobb izgatottat keltett. A parti hatóságok nyomban mtesítést küldtek Bukarestbe, ahonnan sürgős intézkedést tettek a veszedelem elhárítására.