Magyarország, 1915. május (22. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-01 / 120. szám

o­r­ gott a földbe, szilánkjai a tizedest azonnal megölték, a főhadnagy urat pedig a detonáció belesujtotta a földtölcsérbe, úgy hogy mellig állott benne. Odarohantunk hozzája, körülötte egy-egy véres hant, az arca krétafehér és csupa vér. Ekkor már többen állottak mellette, ásókra kaptak, hogy kiássák a földből, megfogták a vállát, hogy kiemeljék. Ekkor felnyitotta a szemét. . .Ne nagyon húzzatok. Nagy fájdalmaim vannak. A jobb karom hiányzik. A szemét lecsukta, fejét lehajtotta. Meg­halt. És csakugyan, hogy a földből kiemelték, a jobb karja nem volt. Valiból tépte le a gránát s ugy széjjelmorzsolta, hogy darabjait sem lehetett összeszedni, bár kerestek. Négy óra tájban Komarnikiból egészség­­ügyi csapatok jöttek, hordágyra tették holt­testét és bevitték Komarnikiba. Barcsaiy Ádám százados intézkedett a nála talált pénzek és egyéb dolgok elküldése iránt. Ezek már meg is érkeztek előbb Nagyszebenire az ezredirodába, innen pedig hozzátartozóihoz Szamosújvárra. Komarniki községben, az egészségügyi in­tézménynél megállapították, hogy azonkívül, hogy Bányai Elemér dr.-nak a jobb karját el­vitte a gránát, mért két sérülés volt rajta. Egy puskagolyó, — valószínűleg akkor, amidőn a detonáció a levegőbe dobta — a mellét járta át, egy gránátszilánk pedig oldalt hatolt testébe, a kis pénztárcáján keresztül, amelyben a papírpénzeket összeroncsolta. Bányai Elemér dr. holttesteit nem nagy­pénteken temették el, hanem másnap, nagy­szombaton délelőtt a komarniki község teme­tőjében. Deszkakoporsót csináltak neki s egy erős keresztet. Sírját egészségügyi katonák ás­ták meg, keresztjére pontosan fölirták nevét és rangját. Fenyőgalyakból fontak fejfájára koszorút, a behantolásnál ott voltak többen az ezredtisztek közül és a katonaorvosok. A huszonnhármas honvédek kaszárnyájá­ban, Bányai zászlóaljának irodájában hősi ha­lálának körülményeit ugyanígy mondják el a hozzájuk érkezett hírek alapján. — Azon a széken ült, ahol most ön, — mondja a zászlóaljsegédliszt. — Szegény Ele­mér. Szerettük mindannyian, följebbvalónk, Kozma Lajos őrnagy úr is és mindnyájan. Amilyen zseniális volt, mint újságíró, éppen olyan kitűnően bevált itt a zászlóaljirodában. Éjjel-nappal dolgozott, — mondja Gödry Já­nos főhadnagy. — Szolid volt, kedves volt, pedáns volt, munkabíró volt. Kötelességét valóban példásan teljesítette. Januárig az ezred gazdasági hivatalában végzett szolgálatot Freiler Károly hadnagygyal egy­ütt. Ő mondja róla, hogy igen gyakran a hajnali órák is íróasztalánál találták, restan­ciája soha nem volt, minden munkáját aznap elvégezte, ha sok volt a munka, haza se ment lakására, hanem egy legénységi ágyra dőlt le kissé pihenni, hogy kora reggelen újból kezdje a munkát. Irodalmi munkásságot bevonulása óta nem folytatott, de mondotta, hogy háború után sok mondanivalója lesz. Még jegyzeteket sem készitek­ gondolatairól. — Majd ha béke lesz, sok írásomat olvas­hatjátok. Vágyódott a harctérre ; részint azért, hogy lásson, tapasztaljon, hogy harctéri impresszió­kat gy­űjtsön; részint azért, mert abban a vé­leményben volt, hogy inkább ott volna a helye, mint a­, irodában. . Sokszor mondotta Freiler hadnagynak: " Kérlek, én most nem keresem, mi a háborít morálja. Az ítéletem szerint azonban most minden embernek kint a helye. És ha jön az óra, mikor majd nekem is mennem kell, megyek szívesen s ami erőmtől telik, mindent megteszek­, Hogy a harctéren is megálljam­ He­lyemet. Azonban nélkülözhetetlen volt a zászló­aljirodában az ő munkássága; mig egyszer névtelen följelentés érkezett ellene és egy másik liszttársa ellen ; negyednapon már mennie kel­letett a Kárpátokba. Ám ő ment kötelességtel­­jesitően és boldogan. Alantasai rendkívül szerették: nem volt panasz, kívánság, melyet meg ne hallgatott volna. Jöttek hozzá katonák tanácsokért csa­ládi dolgokban, otthon előfordult ügyeikben s ő mindenkinek szívesen szolgált útbaigazí­tással. Március 8-án, mikor elment, s mikor bú­csúzóul összeölelkezett és kezet fogott tiszttársai­­val, könybe lábadt a szemük. — Ne búsuljatok, fiuk, nemsokára viszont­látjuk egymást. És igen szép dolgokat fogok írni harctéri tapasztalataimról. Már lent haladt az utcán százada élén, mi­kor azt mondja Gödry főhadnagynak az iro­dista őrmester: — Tudja isten, olyan nehéz érzéssel tekin­tek utánuk. Valami azt súgja, hogy Bányai fő­hadnagy urat sohasem fogjuk viszontlátni. A századról sokáig nem jött hir s Bányai­ról sem tudtak. Csak már haláláról értesültek s azóta, mint nekünk, nekik is sokszor száll emlékezetük a komamniku­­sír felé. Damó Oszkár: SÍ­AGYAR ORSZÁG Budapest, 1915. szombat, sttájus T.­ A Léon Gambella elsülyedése Genf, április 30. Parisból jelentik. Tegnap délig a nyo­mozások szerint a Léon G­a­m­be 1t­a mene­kültjeinek a száma nem emelkedett. A tenge­részeti hivatal­ kíméletesen értesíti a mintegy. ■' GDO áldozat hozzátartozóit. G u e p r a t t e fran­cia tengernagy, aki várta a Léon Gambettá-t a Dardanellákhoz, most egy“ ́ B1000'-töt mnás legújabb típusú cirkálót kér. A tengerészet­­ügyi miniszter a döntést a m­inisztertanácsra bízta. Milano, április 30. Olasz torpecsónaszádok tegnap délben, te­h­­át 12 órával a Léon Gambetta elmerü­­lése után még néhány tucat teljesen kimerült francia tengerészt találtak, akiket a tenger ide-oda hányt. Huszonötöt közülük még meg­mentettek az olaszok. Még ötvennyolc holt­testet fogtak ki a tengerből. Az élvemaradot­­tak közlése szerint S­e­n­é­t ellentenger­nagy öngyilkosságot követett el. Az osztrák-magyar tengeral­attjáró állítólag az egész éjszaka a helyszínen maradt és csak­ az olasz segítőhajók megérkezése után merült alá és távozott­ól. Berlin, április 30. P­a its­a r i­o tengerészeti író a Corriera della S­erában Így ír: Az osztrák-magyar flotta kétségkívül nagy eredményeket ért el a túlsúlyban levő ellenséggel szemben. Ila eddigi eredményeiről mérleget készít, megálla­píthatja, hogy a Cat­ard elleni támadást visz­­szaverte, búvárh­a­jóival­ szerencsésen operált, egy nagy hadihajót torpedólövéssel talált és most egy páncélos cirkálót elsüllyesztett. Ha nem rendelkezik is nagy eszközökkel az osz­trák-magyar flotta, mégis kellemetlen meglepetésekkel szolgálhat az­ el­lenségnek. A francia flotta­­ hiányában van az Adrián erős és biztos flottabázisnak. A kilenc hónap óta tartó őrszolgálat kimentő. Az osztrák-magyar búvárhajók támadása bi­zonysága a francia torpedóüzök felett való fölényüknek. A torpedóütök sem gyorsaság, sem ügyesség tekintetében nem versenyezhet­nek a búvárhajókkal. Kétségkívül megállapít­ható, hogy az őszt rák-magyar búvárhajók pa­rancsnokai meg tudták választani a kellő pil­lanatot vállalkozásuk számára. Siracusa, április 30. -­j (Slrfani-ügynökség.) Ma délután 5 órakor az Eritrea tengerészeti szállítógőzös, amely­nek fedélzetén a Léo­n Gambetta 110 meg­mentente, köztük kilenc altiszt volt, ideérke­zett.. A megmentettek jól érzik magukat. A ki­kötő kapitánya a hajó fedélzetére ment, hogy megbeszélje a partraszállás módozatait. “•­­ A semleges államok Látogatás a hágai békepalotában Genf, április 30. A­­Journal de Génévé Holandiába küldött tudósítója Hágában meglátogatta a­ békepalo­­tát. Elhagyott és csendes, mintha nem dúlna­ a világháború. Egyedül egy belga könyvtáros van a palota nagyszerű könyvtárában. Szinte nem is tud a világháborúról, melyben pedig elvesztette egyik fiát. Mikor a tudósító felke­­­reste, mintha iróniából enné, épp azokkal az aktákkal foglalkozott, amelyek Belgium sem­­legességének a nagyhatalmak által való re-a­spektálására vonatkoznak. A­ könyvtáros kifize­jezést adott azon meggyőződésének, hogy nem-­­sokára meg fog élénkülni mégis a békepalota, mert lehetetlen, hogy a szörnyű háború sokat­ tartson. A teremben, hol a könyvtáros dolgo­­zik, ma is egymás mellett van Ferenc József* Vilmos császár, Albert belga király és a stu­xemburgi nagyherceg képe. Báró Michiel van Nerduynen kijelentette a tudósító előtt, hogy e palota tulajdonképpen nem is békepalota, hanem nemzetközi döntő­bírósági székház, melynek feladata, hogy az egyes államok közt felmerülő konfliktusokat elintézze és ez irányban már sok szolgálatot tett az emberiségnek. A kis nemzeteknek most sok bölcseséggel és nagy türelemmel kell felfegy­­verezniök magukat. Az a nehéz feladat hárul rájuk, hogy semlegességük­et megóvják és ne játsszanak azzal, hogy kifogásokat keresnek. A semleges államokra általában nagyon nehéz feladatot ró a háború. Erejüket arra kell fordí­tani, hogy siettessék a békét, menedéket és se­gítséget nyújtsanak a hadviselő államoknak. Főleg Hollandiára esik sok e nehéz, de nemes feladatból. Hollandia mindmáig minden­­ re­­­kompenzáció­­nélkül teljesítette feladatát, mely sok munkát és költséget okozott neki, főleg az utolsó tengeri események lejátszódása folya­mán. Olaszországi hírek Róma, április 30.­A Toscana közelében lévő Tratto ipari kerületben a munkások váratlanul általános sztrájkot kezdtek. Mintegy kétezer főnyi tömeg ment végig a városon. Piemont Biella nevű ke­rületében szintén tüntetések voltak. A munká­sok ezt kiáltozták: 1 . — M un k­á­t kér­ü­n­k ! Berlin, április 30. Milánóból jeleük : A Secolo közli az olasz belügyminiszter rendeletét, amely szi­gorúan eltiltja, hogy a városi köz­gyűléseken politikai vitákat foly­tassanak s ellenkező esetben kormánybiz­tosok kiküldését helyezi kilátásba. Az egyetemi ifjúságot a rendelet azzal fenyegeti meg, hogy tüntetések­ esetén az egyetemeket haladéktala­nul be fogják zárni. A Balkán Orosz aknák a román tengerparton Bukarest, április 30. (A Magyarország tudósítójától.) Jelentet­tem legutóbb, hogy a román tengerpart men­tén mind gyakrabban halásznak ki orosz akná­kat és fel nem robbant torpedókat. Ezek az esetek a tengerpart mentén lévő lakosság köré­ben nagy nyugtalanságot keltenek. Tegnapelőtt a tengerparti Garage­a mellett halásztak ki több orosz úszóaknát, amelyekről megállapították, hogy 1898-ból valók. Ez az újabb eset még nagyobb izgatott­­­at keltett. A parti hatósá­gok nyomban­­ m­tesítést küldtek Bukarestbe, ahonnan sürgős intézkedést tettek a veszede­lem elhárítására.

Next