Magyarország, 1915. május (22. évfolyam, 120-150. szám)
1915-05-13 / 132. szám
ö MAGYARORSZAG T-——..........................................— • '■ Budapest, 1915. csütörtök, májrus 15.* Salandra újabb tanácskozást folytatott Sonninoval. Róma, május 12. -v A Giornale d’Italia jelenti, hogy Sonnino külügyminiszter Salandrával folytatott értekezése után Bülow herceg német nagykövetet fogadta. A Tribuna értesülése szerint a délután folyamán a miniszterelnök fogadta Barrére francia nagykövetet is. Románia és az olaszországi események , Bukarest, május 12. Az osztrák-magyar-olasz kérdés megoldását itt nagy érdeklődéssel várják. Az oroszbarát Adeverul kijelenti, hogy Románia számára elérkezett a végleges állásfoglalás pillanata és hogy minden románnak készen kell állania arra, hogy teljesítse hazafias kötelességét. Hasonló szellemben ír Take Ionescu orgánuma, a Roumanie, amely megjegyzi, hogyha Bülow herceg missziója meghiúsul Rómában, akkor Romániának is határoznia kell. A kormánypárti lapok nyugodtan viselkednek, míg Carp a Moldovában rámutat a középeurópai hatalmak nagy győzelmére s óva inti hazáját az elsietett lépéstől. Az olasz szocialisták a háború ellen Milánó, május 12. A szocialisták tegnap Rómában rendkívüli pártgyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogy azt a kabinetet fogják támogatni, mely az országnak meg akarja tartani a békét. Zürich, május 12. Az olasz szociáldemokrata párt vezetősége elhatározta, hogy a hsború ellen tömeges tüntető népgyűléseket fog tartani. A római anarcisták Milánó, május 12. Az «Avanti» jelenti, hogy a római anarchisták gyűlést tartottak, amelyen fölhívták magukra a kormány figyelmét. Figyelmeztették a kormányt, hogy ők is itt vannak, velük is számolni kell, épp úgy, mint az egész olasz néppel, amely ha fölvilágosítanák, nem akarna háborút. Eljöhet az az óra, amikor a nép megboszulhatja a véres jogtalanságot, amelyet vele szemben el akarnak követni. Figyelmeztetik az olasz uralkodó osztályt, ha a mai politika odavezethet, hogy az olasz nép, amely nem forradalmán a háború után — látva lát adott szó értékét — fölkel a mai uralom ellen és egy köztársaságot proklamálva, áldozatot fog követelni az elesett áldozatokért. Róma, május 12. (Saját tudósítónktól.) A török nagykövetség erélyes formában cáfolja az itteni lapokban terjesztett hírt, hogy a tripoliszi harcokban török tisztek vennének részt. Világosan rámutat a cáfolat arra, hogy tekintve Angliának a Középtengeren való uralmára és Tripolisznak egyfelől Angliával, másfelől Franciaországgal való határos voltára, a Lybiában előfordult esetleges nyugtalanságra, a bujtogatások bizonyos más forrásokra vezethetők talán vissza. Szófia, május 12. Felhi bej, aki annak idején Tripoliszt az olaszok ellen védelmezte s jelenleg török követ Bulgáriában, kijelenti, hogy noha érdeklődéssel kiséri Tripolisz lakosságának sorsát és fejlődését az olasz uralom alatt, miséli hallott a lakosság felkelési szándékáról. Az erről szóló olasz hírt hihetetlennek tartja. Fegyverek talán bőven akadnak még elrejtve az ország egyes részeiben, lőszer ellenben alig, s ha esetleg szállítottak volna, úgy az valószínűleg a francia tuniszi határon át jöhetett, mint ahogy régebben is hasonló módon jutottak lőszerkészletek az országba, kikerülvén a parti őrségek éberségét. A Tripolisz város kapui előtt való felkelésről szóló jelentés hihetetlen volta már abból is kitűnik, hogy egyszerre a felkelők többezerre rugó tömege tűnt fel ott a városban, ami elképzelhetetlen, mert a gyanús elemeknek ilyen nagyarányú összeverődését már hamarább észrevették volna. Fethi bejt megerősíti, hogy Törökország minden befolyásos körei s ő maga is a tripoliszi araboknak mindenkor békét s különösen most nyugalmat s az olasz uralommal való megbékülést ajánlott. Fethi bej nyilatkozata rendkívül becses, mert rámutat az olasz háborús izgatók tervére, akik a tripoliszi nyugtalanságokban új ürügyet találtak a támadásra előbb Törökország, s aztán természetszerűleg a vele szövetséges hatalmak ellen. Ezek ellen az üzelmek ellen lépett most fel Fethi bej a kellő erélylyel. A Vatikán helyzete Berlin, május 12. * A római Tribuna megcáfolja azt a hírt, mintha németországi és ausztriai katolikus személyiségek arra igyekeznének rávenni a pápát, hogy háborús bonyodalom esetén Spanyolországba menjen. A Vatikán köreiben tagadják, hogy ilyen mozgalom van. Hivatalos brévében a pápa, mint a háború kitörésekor, a papság magatartására vonatkozó rendelkezéseket Olaszországra is érvényeseknek jelentette ki. A tripoliszi felkelés Róma, május 12. A Giornale d'Italia foglalkozik a lybiai olasz kudarccal és kifejti, hogy a sirli harcok nem oly körülmények közt folytak be, mint ahogy rendes körülmények közt a gyarmati expedícióknál megszokták. A líbiai felkelésnek annál nagyobb politikai jelentősége van, mert ez bizonyítja, hogy a pánizlám propaganda nemcsak nem engedett, hanem megerősbödött a szent háború proklamálása óta. Pánizlám agitátorok árasztják el a tekintetbe jöhető egész területet és észre lehet venni, hogy kezükre játszanak bizonyos oly elemek, akikről nem nehéz konstatálni európai voltukat. A líbiai probléma most, a nagy világesemények pillanatában természetesen másodrendű kérdéssé vált. Elég lesz annyi, ha itt Olaszország megtartja a legjelentősebb pontokat, azaz azokat az utakat, amelyeken át az élelmiszerrel és vizzel való ellátást lebonyolíthatja s megvédi saját helyőrségeit és a hozzá hű törzseket. A többi itt most nem fontos. (Pol. Hír.) v. v . b&v.AvySmSfietiBifniäAwHii A Dardanellák ostroma London, május 12. - Ashmed Baltiett, több lap tudósítója, a Dardanelláknál lefolyt operációkról a következőket írja: Ha az operációk nem sikerülnek, akkor bele kell nyugodnunk a változhatatlanba. Ha tetemes erőket nem tudnak nélkülözni a nyugati hadszíntéren, akkor Konstantinápolyt csak a Fekete-tenger felől, Thráciában partraszállítandó sereggel lehet bevenni. Akkor el kell ismernünk, hogy erőnket meghaladó feladatot tűztünk ki, melyet másoknak kell átengednünk és csak akkor szabad újabb operációkra gondolnünk, ha az oroszok is egyidejűleg a Fekete-tenger felől támadhatnak. A feladat, bárhogyan nézzük, óriás nehézségeket rejt magában. Az, hogy a német tisztek által vezetett törököket meglepjük, merő lehetetlenség.