Magyarország, 1915. május (22. évfolyam, 120-150. szám)
1915-05-20 / 139. szám
4 MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. csütörtök, máj a. 20. legesek minden békés manifesztációját erőszakkal megakadályozták. Az általános sztrájkban az egész munkásság részt vett. Délelőtt Tíz óra tájban óriás embertömegek áradtak a korzóra, ahol a munkások helyisége előtt monstregyűlést tartottak. Számos szónok kifejezést adott annak az idegenkedésnek, amelylyel a nép a háború ellen viseltetik. Midőn azután egy tüntető menet a Castello-piac felé vonult, ahol a király kastélya áll, ott torlaszokat építettek és mindkét felel lövöldözték. A tumultus, estig tartott, noha a délután folyamán több órai heves zivatar erősen csökkentette a résztvevők számát. Egy fegyverkereskedést megrohantak és kifosztottak. Egy tiszt revolverlövései, egy munkást megöltek és négyet megsebesítettek. A katonák között is voltak sebesültek. Tüntetések Berlin, május 19. Udinében tegnap kétezer tüntető körmenetben végigvonult a városban. A tüntetők szidalmazták Giolittit. A Garibaldi-szobornál beszédeket mondtak a háború mellett. A manifesztációnak semmi benyomása nem volt, mert a lakosság többsége a háború ellen foglal állást. Milánó, május 19. A Sevalo és a Corriere della Sera előtt barátságos tüntetések voltak s az Avanti ellen nagy tömeg tüntetett. Munkások megvédték az Avantit s a két párt botokkal támadt egymásnak. A rendőrség a háborús pártiakat nem bántotta, ellenben a semleges szociáldemokraták közül számosat előállított és azonnal szigorúan , megbüntetett. Azoknak, akik a semlegesség mellett agitálnak, imák, vagy beszélnek, senki se nyújt védelmet, úgy, hogy a hallatlan terrorral szemben nem maradt más eszköz, mint az általános sztrájk. Ez még nagyobb tömegeket vetett az utcára, nagyobb rendzavarások azonban nem történtek, mert a semlegesek komolyan viselkednek és tartózkodnak minden provokálástól. Hasonlókép nyugodtabbak az új események óta a háborúsok is, akik valamenynyien jelvényt hordoznak és gyűlést gyűlés után rendeznek. Minden nyilvános helyiségnek ki kellett tűznie a háborús párt zászlaját és jelvényeit. Velencében csendben tartottak gyűlést a háború ellen és mellett. •" * Berlin, május 19. Velencéből érkezett távirati jelentések szerint ott a szociáldemokraták az intervencionisták fölé kerekedtek.A tüntetéseknél mintegy ötven embert letartóztattak, majdnem ugyanannyian megsebesültek. . . _ Berlin, május 19. " A milánói tüntetéseknél az intervencionisták egyik csoportja megkísérelte, hogy a dóm egyik tornyára olasz lobogót tűzzön ki. Minthogy azonban nem engedték be őket, több fiatal hegymászó felkúszott az egyik toronyra és a nézők ezreinek tomboló ujjongása közt megerősítette a zászlót a torony csúcsán. Az erkélyekről virágokat szórtak a tüntetőkre. Mikor a tömeg a prefektúra elé vonult, a San Damiano hídját elzáró katonaságot és karabinieriket félretolták és a néptömeg átvonult a hídon. A túlsó hídfőn lovasság és nagyszámú gyalogság állott készenlétben. A német konzulátushoz vezető utcákat nagy katonai kirendeltség zárta el. A prefektúra zászlókkal és kendőkkel volt díszítve s az ablakokból virágeső hullott a tüntető tömegre, amely folyton éltette Itáliát és a háborút. Azonban ilyen kiáltások is voltak hallhatók: ,,Aki a háborút ,akarja, Olaszország halálát akarja!" A Vittorio Emanuele-korzón Garibaldi Santo erkélyéről ezt kiáltotta a tömeghez: „A kormány nem akar háborút Ausztria ellen. Családom ezért a néppel együtt barrikádokat fog emelni.“ A tömeg válasza ez volt: ,,Éljen a háborút" /úrin, május 19. A Stampa, Giolitti lapja ellen nagy tüntetést rendeztek. Ablakait betörték és megakadályozták a lap munkatársait abban, hogy a szerkesztőségbe bemenjenek. A lap nyomdáját is szét akarták szedni, de ebben már a rendőrség, amely egyébként tétlenül nézte a csőcselék megismételt pusztításait, beavatkozott és rendet csinált. Hasonló jelenetek voltak Rómában és más városokban, így Bolognában is. Rómában az Italia, Tribuna és a Popolo Romano szerkesztőségei előtt volt tüntetés, amely véres ve,rekedéssé fajult. “ 1 A francia és angol nagykövet a tüntetőkhöz Róma, május 19. A tüntető körmenet tegnap másodszor is a francia nagykövetség palotája elé vonult, s ekkor már titkára helyett maga Barrére nagykövet jött ki az erkélyre. Rövid beszédet intézett a tüntetőkhöz. Azt a reményét fejezte ki, hogy, az olasz nemzet lelkesedése nem lesz kisebb, mint a közös győzelem. Luganó, május 19. Az angol nagykövet tegnap, mikor a tüntetők lelkes demonstrációt rendeztek az angol nagykövetség palotája előtt, kilépett az erkélyre s igy szólt a népsokasághoz: — Ne kívánják tőlem, hogy beszéljek, most az önök kormányán a sor, hogy kimondja az utolsó szót. Benne 11 Rudd nagykövet neje az erkélyről virágokat szórt a tüntetőkre. Az angol nagykövetségtől a szerb követséghez hömpölygött a tüntetők tömege. A szerb követ az ablaknál állott s kezével integetett a nép felé. Egyszerre elnémultaz ervivázás, mire a szerb követ lekiáltott: — Éljen a megnagyobbodott Itália! Ezek a szavak leírhatatlan lelkesedést keltettek. A német birodalmi kancellár nyilatkozata Berlin, május 19. A birodalmi gyűlés megnyitása után Kampf elnök üdvözlő beszédet tartott, melyben ezeket mondotta: Munkához fogunk tele bizalommal, amire a háborús események eddigi menete jogosít fel. Ügyünk igazságos voltában gyökerező határozottsággal, erővel és egyetértéssel néz a német nép a jövő elé, amely minden erőnk kifejtését teszi majd szükségessé szeretett hazánk üdvére és nagyságának kivívására. (Elénk tetszés.) Az elnök ezután Gräfe képviselőt üdvözli, aki a kárpáti harcokban sebesült meg és ma ismét megjelent a Házban. Ezután Bethman-Holfweg birodalmi kancellár emelkedett szólásra és a következőket mondotta: Uraim! Ismeretes önök előtt, hogy Olaszország és Ausztria-Magyarország között a viszony az utóbbi hónapokban nagyon kiélesedett. Tisza István gróf miniszterelnök tegnapi beszédéből megtudhatták, hogy a bécsi kabinet a monarchia és Olaszország közti állandó barátságos viszony biztosítására, számolva mindkét birodalom nagy életérdekeivel messzemenő, még territoriális természetű engedményekre is határozta el magát. Meg kell jegyeznem, hogy Németország, hogy szövetséges társaink között az egyetértést előmozdítsa és megerősítse, a bécsi kabinettel egyetértőleg garanciát vállalt a felajánlott koncesszió lojális keresztülvitelére. Ausztria-Magyarország és Németország ezzel olyan elhatározásra jutottak, mely, ha célra vezet, az én szilárd meggyőződésem szerint a három nemzet túlnyomó többségének tartós tetszésével fog találkozni. Az olasz nép parlamentjével egyetemben amaz elhatározás előtt áll- várjon régi nemzeti vágyainak teljesülését a legnagyobb mértékben békés úton akarja-e elérni, vagy pedig háborúba akarja kergetni az országot és tegnapi és mai szövetséges társai ellen holnap kardot akar emelni. Nem akarom teljesen feladni a reményt, hogy a béke serrepenyője nehezebb lesz, mint a háborúé. Bárhogy döntsön is azonban Olaszország* Ausztria-Magyarországgal, közös egyetértésben minden lehetőt elkövettünk, hogy támogassunk egy olyan szövetséges viszonyt, mely a német nép szívében erős gyökeret vert, és amely a három birodalomnak hasznot és jót hozott. Ha e szövetséget a szövetségesek egyike széttépi, úgy üli együttesen a másikkal* új veszélyekkel szemben is rettegés nélkül és bizakodó bátorsággal* helyt fogunk tudni áldani. A birodalmi kancellár szavait percekig tartó viharos tetszés követte a ház minden, oldalán, amilyen lelkesedés a birodalmi gyűlésben csak ritkán volt hallható. A karzat tapssal adott kifejezést tetszésének. A birodalmi kancellár többszörös meghajlással köszönte meg az ovációt.! A gyűlés ezután több kisebb javaslatot intézett el, majd felhatalmazták az elnököt, hogy a legközelebbi gyűlés napját maga állapítsameg. Törökország háborúja A Dardanellák ostroma Krisztián»«, május 19/ Noerregaard norvég katonai szakértői a Dardanelláknál levő helyzetet fejtegeti a Morgenbladban. „A támadás -*■ írja — február 19-én kezdődött. Ma, három hónappal később, nem lehet azt állítani, hogy a szövetségesek közelebb volnának céljukhoz, mint akkor. Különböző kisebb hajókon kívül öt csatahajót vesztettek. Sok hajójukat török gránátok érték s többé-kevésbbé súlyosan megrongálták. A szövetségesek hajói megszámlálhatatlan mennyiségű muníciót pazaroltak el, ami nemcsak pénzértékben jelent sokat, hanem hajóik harci erejének gyengülését is jelenti, mert a nehéz agyuk csak korlátolt számú lövést tudnak tenni. Ezzel szemben a török ütegek és erődök ma épp oly ellentállásra képesek, a török aknazárók ugyanoly épek, a török torpedók úszóaknák épp oly veszedelmesek, mint a harc megkezdésekor, három hónappal ezelőtt. Noha a szövetségesek a Gallipoli-félsziget egy pontján megvetették a lábukat, miután különböző más helyeken visszaűzték őket a hajóikra, a tulajdonképpeni feladatukat, nevezetesen a tengerszorosnál lévő török erődítéseknek a szárazföldről valói megtámadását idáig meg sem tudták kezdeni. Mérhetetlen nehézségek előtt állanak. A törökök számra nézve egész bizonyosan rendkívüli túlerőben vannak. Erősen el vannak sáncolva, a terep fölöttébb nehéz, terméketlen, víz és utak nélkül való, a tenger felé meredeken lejtős, sziklás és járhatatlan. A talaj vagy egészen lágy, homokos vagy köves, amelyen nehéz áthatolni, vagy pedig sűrű bozóttal van benőve, ami az előrejutást még nehezebbé teszi. A törökök ilyformán pár méternyi távolságban elrejtőzve, minden előrehatolót lelőhetnek, anélkül, hogy ők maguk láthatók volnának. Lehetetlenség itt valami olyasfélét szervezni, ami a szabályszerű támadáshoz hasonló, mert a tisztek ezen a területen katonáikat nem látják és még kevésbbé vezethetik. Azonfelül 50.000 ember élelmezése a szövetségesek számára itt rendkívüli nehézségekbe ütközik. A törökök elfoghatják vagy öszszelövöldözhetik az élelemszállító hajókat. Hogy a szövetségesek mindezek ellenére felhagynak-e az erejüket meghaladó próbálkozással, azt bajos volna állítani. Amíg a legcsekélyebb reményük van, hogy Olaszországot, Romániát vagy más Balkán-államot a maguk részére megnyerhetik, addig nem