Magyarország, 1915. május (22. évfolyam, 120-150. szám)
1915-05-19 / 138. szám
4 MAGYAROESZAO Budapest, 1915. szerda, május 19. A tárc és most a külföldről jövő kereskedelmi hajlóknak (Bariba kell menniök. («Pol. Hir.») Az olasz katholikusok a semlegesség mellett Róma, május 18. Az olasz katolikus párti képviselők igen nagy része nem helyesli de la Torre gróf álláspontját, aki a királynál Salandrát támogatta. Ezek gyűlést tartottak és állást foglaltak az olasz semlegesség mellett. A tüntetések 1. Lugano, május 18. A Popolo e Liberia Chiassóból azt a telefon jelentést közli, hogy az olasz tüntetések egyre fenyegetőbbek lesznek, mert a katonaság egyáltalán nem akarja elfojtani a háborús tüntetéseket. A helyzet komoly és most már mindenki azt akarja, hogy a kormány a leggyorsabban döntsön, mert a polgárháború veszedelmei egyre fenyegetőbbek lesznek, ha a döntés el nem vágja a tüntetések lehetőségét. Bécs, május 18. Luganóból jelentik a Neues Wiener Journal-nak : Rómában folyton hangos az utca. Tegnap délután a Quirinal előtt lármás tüntetések voltak Salandra és Sonnino mellett s természetesen Giolitti ellen. Génuában és Turinban a diákok tüntettek, csak Milánóban van csend, itt mindenki dolga után megy, utcai tüntetések nincsenek, a milánói lakosság nyugodtan viselkedik, némán tüntet, a férfiak kivétel nélkül hazafias ü jelvényeket viselnek. Kalapjukra nemzetiszinű szalagot kötöttek, amelyen ez a felírás van: Le Giolittivel! Halál reá! Bonaparte Lajos és Olaszország Róma, május 18. Bonaparte Lajos Napóleon herceg, aki sokáig Genf mellett tartózkodott, majd az olaszországi tárgyalások ideje alatt Rómába érkezett, elhatározta, hogy, felajánlja szolgálatait az olasz hadügyminiszternek. '' Sonnino Az olasz viszonyok egy alapos ismerője ezt az érdekes jellemrajzot közli Sidney Sonnino olasz külügyminiszterrel a „Münchener Neueste Nachrichten-ben. ” Sonnino, aki immár több mint hatvan éves, livomai családból származik. Anyja angol nő volt, akit Kairóból vett feleségül atyja. Sonnino négy évtizeddel ezelőtt tért vissza hazájába és Hillebrand hírneves német irodalomtörténész társaságához tartozott, aki Franciaországból telepedett át Florencbe. Az ifjú Sonnino szellemi képességével már ekkor kitűnt s egy új Cavourt láttak benne, ő azonban csak igen mérsékelten felelt meg a hozzáfűzött várakozásoknak. Az kétségtelen, hogy alapos pénzügyi és államtudományi szakképzettsége van és nagy általános műveltséggel rendelkezik. Nemrégibben még igen okos előadásokat tartott irodalmi kérdésekről is és bizonyos, hogy a korszak legképzettebb államférfai sorába tartozik. Lényét azonban bizonyos hidegség jellemzi, mely igen sok embert távoltart magától és éppen nem alkalmas a közbizalom fölkeltésére. De még ellenfelei sem vonhatják kétségbe, hogy tetteit tiszteletreméltó indokokirányítják. Nagy elégedetlenséget keltett, hogy pénzügyminiszter korában az olasz járadékok kamatját 4 egész és kétharmadról 4%-ra redukálta, ámbár ekkor évente hatvan millió lírát takarított meg az állam javára, oly időben, mildőn a bevételek igen csekélyek, a kiadások pedig nagyon jelentékenyek voltak. Mint miniszterelnök csupán száz napig bírta az uralmat Giolittivel szemben, aztán megunva a parlamenti küzdelmet, visszavonult Romitóba, szép birtokára, ahol csupán tanulmányainak élt és ahonnét a kamarát, amelyben San Casciano kerületet képviselte, csak ritkán kereste föl... Nemrégen, de még a háború kitörése előtt, kerületének munkásai egy ünnepség alkalmával ellenséges tüntetést rendeztek ellene, a kerület polgári elemei azonban újból megválasztották, minek folytán lehetségessé vált, hogy Salandra őt bízza meg San Giuliano halála után a külügyminiszteri tárca vezetésével. Sonnino, elmondhatjuk, nem ellensége Németországnak, csupán beleélte magát abba a meggyőződésbe, vagy talán engedte, hogy rábeszéljék, hogy Olaszország többet nyerhet egy Ausztria és Magyarország elleni harcban, mint békés megállapodással. Hogy lelkesedjék valami iránt, vagy gyűlöljön, ahhoz sokkal hidegebb természetű. Sonnino korábban főtulajdonosa volt a ..Giornale deltalia“ római lapnak és most is helyet foglal annak társtulajdonosai sorában. Ebben a lapban intézte Federsoni képviselő kirohanásait a németek ellen. Hadiállapot Tripoliszban Milánó, május 18. '***' A Corriere della Sera szerint Tripoliszban, tekintettel arra, hogy a benszülöttek a legutóbbi események óta fokozódó tevékenységet fejtenekki, proklamálták a hadiállapotot. Törökország háborúja A Dardanellák ostroma Berlin, május 18. A Wolff-ügynökség külön tudósítója jelenti Konstantinápolyból. A Reuter-ügynökségnek a Dardanelláknál folyó hadműveletekről közölt az a jelentése, hogy ott a törököket körülkerítették volna, egyáltalában nem felel meg a valóságnak. Ellenkezőleg áll a dolog. Az angol állás szűkül állandóan Szedil Balír mellett és jelenleg már csak mintegy két kilométernyire nyúlik be a déli határról a szárazföldre. Ott van az első magaslatokon a többszörösen megerősített hadállás. A török hadsereg nagy számbeli túlsúlyban van. Teljesen ura ettől az állástól kezdve az egész Gallipolli félszigetnek. Az entente másik állása Ali Burnunál van és mintegy félkilométerre nyúlik bele a szárazföldbe. Ezt az állást számbeli túlsúlyban lévő török haderők tartják bekerítve. Egy angol-ausztráliai partraszállított csapatnak április 15-én elkeseredett áttörési kísérletét Ari Burnunál visszavertük, miközben a szövetségesek mintegy ezerötszáz embert vesztettek. A parti hidat és a parton emelt ideiglenes raktárakat a török tüzérség tüzelése legnagyobbrészt elpusztította. A francia csapatok partraszállítása Kum Kalehnál, amely Reuter szerint a török haderők megtévesztése céljából történt, a francia csapatok gyors megsemmisítésével végződött. A Kum Kalehnál lévő török ágyúk már a következő napon a Szedil Bahr mellett folyó harcban vehettek részt. Az angolok partraszállása a Dardanelláknál A szövetséges csapatoknak Gallipoli félszigetén történt partraszállásuknál kemény harcaik voltak. Ezeknek a leírását, mint közvetlen szemtanú, kimerítő tudósításban elsőként Bartlett Ashmead adja most londoni lapokban. Elbeszéléséből, amely természetesen előtérbe helyezi az angolokra kedvező momentumokat, megítélhető azonban a küzdelem hevessége és a törökök hősies elentállása. Az egész flotta és a szállítóhajók öt divízióba voltak osztva. Az volt a határozat, hogy három fő kikötés történjék. Április 29-én az egyik divízió a Gallipoli-félsziget csúcsán, Sed- il-Bahr mellett partra is szállíotta a csapatokat ; az ausztráliai és újzélandi kontingens Kaba Tepétől északra kötött ki, míg följebb északra a tengerész-hadosztály csapatai demonstrációt végeztek. Bartlett az ausztráliai csapatok harcait figyelte meg. Lassan haladt a divízió rendeltetésének helye felé, ahová éjjeli egy órakor érkezett meg. öt angol mértföldnyire állottak meg a hajói és attól a ponttól, ahol ki kellett kötniök. A katonákat fölkeltették s utoljára adtak nekik meleg ételt. Egy óra 20 perckor elhangzott a jelzés az admirális hajóról, hogy a csónakokat, amelyek eddig köteleiken függtek, le kell ereszteni és a gőzbárkák mögé csatolni. Az ausztráliai katonák teljes felszerelésben a hátsó fedélzeten, a nagy harminc és feles ágyuk előtt gyülekeztek,tisztjeik még utolsó utasításaikat adtak nekik. Tisztek és legénység ezelőtt hat hónappal még békés polgárokként éldegéltek Ausztráliában és Újzélandban, ötezer mértföldnyire innen. A katonák mellett állottak haditengerészeink kirakodó-századai, ezeknek néhai fehér egyenruhája is kaki színűvé lett már. Minden csónakon egy fiatalabb tiszt parancsolt, akiknek legtöbbje a egyenest Dortmouthból, az akadémiából, került ki, ahol néhány szemesztert végzett. Két óra 5 perckor adtak jelt a csónakokra való beszállásra. A katonák elhelyezkedtek bennük s aztán hármasával uszályokként odakötözték a csónakokat a gőzbárkákhoz. A magaslat, amely alatt a spartraszállásnak meg kellett történnie, Kaba, Tepétől északra nyúlik el és a Kaja Kemen Dag csúcsával mintegy 310 méter magyas. Egy dombháromszöghöz tartozik, amely a félszigeten keresztül az akbazii öbölig vonul. Alig kezdett pitymallani, a mindenfelé elrejtőzött ellenséges lövészek tüzelni kezdtek a csónakokra, amelyek lőtávolakba értek. Három csónak eloldotta vontató köteleit és kormánytalanul elszaladt, heves gyalogsági tűz követte őket s a bennük ülők csakhamar jelentős veszteséget szenvedtek. A kikötés ezenközben mechanikusan bonyolult le a közvetlen közelből jövő puskatűzben.A túlzsúfolt csónakokat eloldották vontatóiknál, hat-nyolc tengerész nagy erőlködéssel a part- hoz vonszolta őket, a katonák kiugráltak és futva igyekeztek a dombok lábait elérni. Már csaknem minden csónakpartot ért, amikor az elsáncolt törökök, gépfegyverekből is, irtózatos tüzelést kezdtek. A golyók nagyrészt magasan repültek, de azért sok katonát is találtak, mert negyven-ötven főnyi halmokban hevertek egy-egy csónakban, sebesülten vagy holtan. Nagyon izgalmas pillanatok voltak. De ekkor az ausztráliai önkéntesek hirtelen határoztak: anélkül, hogy parancsot kaptak volna erre, még mielőtt minden csónak partot ért volna, kiugrottak azokból és kigázoltak a szárazra, miközben rendszertelen vonallá fejlődtek, és egyenest nekitámadtak annak a pontnak, ahonnan az ellenség tüze eredt. Minthogy fegyvereik nem voltak töltve, meztelen szuronynyal támadtak. Az első lövészárokban volt törökök vagy elhullottak vagy menekültek a bajonet elől. Egy gépfegyverük is zsákmányul esett. Egy negyedóra múlva második állásukból is kiszorultak a törökök. Mire világos nappal lett, megpróbálták hadihajóink, hogy kisebb és középkaliberű ágyúikkal támogassák a partraszállott csapatokat. Minthogy azonban eddigelé még nem voltak ismeretesek az ellenséges állások, ennek a támogatásnak inkább erkölcsi értéke volt csak, semmint valódi. S csak amikor a nap magasabbra hágott s a köd is eloszlott, láthattuk tisztán, hogy az ausztráliaiak már megszállották a magaslatok csúcsait és utat próbálnak építeni észak felé. Nyolc óra 45 perc táján hevesebbé vált a tüze-