Magyarország, 1915. május (22. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-03 / 122. szám

Budapest, 1915. hétfő, május 3.3 MAGYARO­­SZÁG még a szolgálatot vezető tiszt is lepihent. Ez a rendkívül súlyos mulasztás csak azért volt lehetséges, mert a hajó csak a minimális vilá­gítással haladt: csupán a hajó előárbocán égett a háromszínű lámpa, míg a fedélzeten teljes­­volt a sötétség. Mikor a torpedólövés megtörtént, a hajón még akkor sem sejtette senki, hogy a hajó veszve van. Sénes tengernagy, aki a hajón volt, igyekezett nyugalmat erőszakolni ma­gára és bátorítani akarta a tengerészeket. De­­periére, a hajó parancsnoka, azt hitte, hogy ágyúlövés érte a hajót és hogy tengeri harcot fog vívni. Folyton kiáltozott: — En avant, marins de France ! (Előre, Franciaország tengerészei !) És parancsokat adott, hogy az ágyukkal azonnal kezdjék meg a tüzelést az ellenségre. A katasztrófának nem lett volna annyi ál­dozata, ha a legnagyobb pánik nem keletkezett volna a hajón. A robbanás pillanatában min­denkinek az volt a gondolata, hogy legelőször lámpást gyújt s azután a fedélzetre fut. De hiába csavargatták a villamoslámpák gyújtó­­készülékét , nem volt áram. A torpedólövés a hajó dinamógépét teljesen megsemmisítette. A nagy sötétségben ember ember hátán tolongott. De mivel a hajó az első lövés után azonnal baloldalra dőlt, két perc múlva pedig a máso­dik torpedólövés oly nagy rést ütött rajta, hogy a hajó hátrafelé is sülyedni kezdett, a sze­mélyzet nagyobb­ része már nem is tudott ki­­vergődni a felszínre. A szolgálatot vezető tiszt a hajóhídon fölrelőtte magát, mikor látta, hogy a hajó menthetetlen. Sértés admirális egy ing­ben járt a fedélzeten. Deperiére parancsnok fel volt öltözve, mikor fölment a kormány­­nídra. A tengerészek felszólították a parancs­nokot, hogy szálljon a mentőcsónakba, de Depertére így­­ felelt: — -----­— Mentsétek meg az életeteket; az én sor­som az, hogy itt maradjak és hogy a hajóm­mal meghaljak. Éljen Franciaország! A szörnyű katasztrófa utáni napon az ál­dozatok egy részét kihalászták a tengerből. Megtalálták Sénes tengernagy és Deperiére pa­rancsnok holttestét is. Deperiére halántéka ke­resztül volt lőve,­­ tehát a hajó elmerülése előtt a parancsnok is öngyilkos lett. A tengerből a Léon Gambetta katasztrófá­jának ötvennyolc áldozatát halászták ki az olasz torpedónaszádok. A halottakat Castrig­­nanóban temették el. Hivatalosan megállapították, hogy az U. 5. kisérőhajó nélkül, egyedül hajtotta végre vakmerő támadását. Megállapították továbbá azt is az életben maradt matrózok elbeszélésé­ből, hogy vitorlás hajó figyelmeztette a Léon Gambettát, hogy tengeralattjáró van a nyo­mában. * Az „U. 5."” fényes haditette alkalmából a Magyar Adria­ Egyesület Haus Antal tenger­nagyhoz meleghangú táviratot intézett, amely­re a tengerészeti parancsnok az egyesület el­nökéhez, Gonda Béla miniszteri tanácsoshoz a következő távirati választ küldte: „Az igen tisztelt egyesület meleghangú üdvözlése nagy örömet szerzett nekem s kérem Méltóságodat, tolmácsolja az egyesületnek őszinte köszönete­­met. Haus tengernagy.“ Használjunk hadisegély-postabélyeget! Adakozzunk a Vörös Kereszt-Egylet­nek! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! TELEFONSZÁM: Főszerkesztő. . . 23—51 Felelős szerkesztő 94—94 Szerkesztőség . . 23—51 Interurbán .... . 40 Nyomda (lapzártakor) 80—40 Kiadóhivatal . . . 13—97 Törökország háborúja A Dardanellák ostroma Beszélgetés Goltz basával Bécs, május 2. A Neue Freie Presse konstantinápolyi tu­dósítója beszélgetést folytatott von der Goltz basa főmarsallal, aki az entente partraszállási kísérleteiről a Dardanelláknál a következő ki­jelentéseket tette: A hozzám érkezett jelentések alapján nem tulajdoníthatok nagy fontosságot az angolok és franciák partraszállási kísérletének. Amíg a franciákat, akik Kum Kaleh mellett az ázsiai parton szállottak partra, mindjárt ismét visz­­szakergették, az angolok, akik Imbrosszal szemben hajótüzérségük védelme alatt a Galli­­poli-félszigeten szállítottak partra nagyobb erőket, e pillanatig még tartani tudják magu­kat. Nehéz hadiágyuk fedezete mellett végre­hajtott partraszállást nehéz megakadályozni, de jelentősége attól függ, hogy a partraszálló mit végez a parton. És e tekintetben azt hi­szem, nem sok szerencséje lesz az angolok vál­lalkozásának. Egyébként, ha nem sikerülne is őket a megszállott partvidékről azonnal elűzni, elég csapatuk van e ponton a törököknek ah­hoz, hogy alaposan elvegyék az angolok kedvét annak megkísérlésétől, hogy hajóágyúik lőtá­­volságán kivül merészkedjenek. Nincs is két­ségem az iránt, hogy az angolok épp úgy, mint a franciák, nem tarthatják magukat a parton. Kezdetben azt hitték, hogy a partraszállási kísérletek inkább a szároszi öbölben a bolgár határ felé fognak jelentkezni, már csak azért is, hogy''Bulgáriára bizonyos nyomást gyako­roljanak. Úgy látszik azonban, hogy­ a szövet­ségesek közvetlen utat keresnek a Dárdanella­­erődökhöz. Itt azonban, nyíltan szólva, telje­sen kilát­átalan f az ilyen kísérlet annál inkább, minthogy az oroszok meg sem mozdultak a Boszporusz felöli oldalon­ Már­pedig az oro­szoknak is tevékenyeknek kellene lenniük, ha egy nagyszabású támadás volt tervbe véve. Az oroszok akcióját hiába keressük. Vasárnap ugyan Akaba Falvát nagy távolságról bom­bázták, miközben néhány kiránduló csónakját tüzelésük érte, de ,e hőstettük óta semmi sem volt hallható vagy látható az orosz flotta dol­gairól. Amint látja, a város teljesen nyugodt. Bizalommal vannak a hadsereghez, mely ma jobb, mint valaha. S amint az események mu­tatják, a török katona igazán kitűnően harcol. Németországban, Ausztriában és Magyaror­szágban épp oly nyugodtan nézhetik az en­tente partraszállási kísérleteit, mint Konstan­tinápolyban. A szárazföldi harcok Konstantinápoly, május 2. A dardanellai szárazföldi harcok egyik szemtanúja az Ikdam­ban elmondja a har­cok részleteit. Április 25-én reggel négy órakor — úgymond a jelentés — az ellensé­ges flotta rettenetes­ bombázást kezdett Ka­­batepe környéke ellen. Egy órával később az ellenségnek sikerült hadihajói védelme alatt csapatokat partraszállítani. Még a partraszállítás befejezése előtt csapataink támadásba mentek át. A harc igen elkesere­dett volt, az ellenség makacsul védekezett. Csapataink az ellenséget beljebb akarták vonni, hogy annál könnyebben végezhesse­nek vele, az ellenség azonban nem jött to­vább. E harc javában folyt, amikor az ellen­ségnek sikerült Sed-ul-Bahrnál, Sighindere­­nél és Kum-Kalenál is partraszállni. De itt is elkeseredett ellenállásra talált és legke­vésbé sem tudott előnyomulni. A török csa­patok bravúrjának sikerült másfél zászló­­alját a tengerbe szorítani. Eközben az ellen­séges hajók rettenet­es bombazápora to­­vábbtartatt A harcok­ besetmiltak az éjsza­kába. Éjfélkor azután sikerült a törököknek csodálatos bravúrral vezetett szuronytáma­dással az ellenséget elűzni és az ellenséges csapatok legnagyobb részét a tengerbe vetni. Huszonhatodikán reggel az ellenséges hadi­hajók ismét heves bombázást kezdtek. A szárazföldi harcok egész nap és egész éj­szaka tartottak. Huszonhetedikén a felkelő nap a törökök győzelmét, ragyogta be. Reg­gel a török csapatok rettenetes szurony tá­madással az ellenséget Singhinderéig űzték. Az ellenséges katonák oly vad össze-vissza­­ságban menekültek, hogy sokat közülök sa­ját bajtársaik tapostak össze. Csak kevesek­nek sikerült a naszádokba­ visszajutniok. Ugyanaz­nap a Kabatepénél lévő ellen­ségnek géppuska- és gyalogsági tüzelésünk rettenetes veszteségeket okozott, mire me­­nekülni kezdett. Sokan az ellenséges csa­patból nagyobb csoportokban adták meg magukat. Huszonnyolcadikán az ellenség­nek összes hadihajói segítségével sikerült még bizonyos számű­ csapatot partraszáll­­tani, mire a harc újra megkezdődött. F­gy torpedózuzó, két szállítógőzös és egy hidro­­plán-szállítóhajó elsülyedt. Két cirkáló meg­sérült. A szemtanú az ellenséges halottak számát tízezerre teszi, míg a törököknek kevés halottjuk és aránylag csekély számú sebesültjük volt. Lelkes csodálattal­­ adózik a török csapatok hősiességének, melynek­­ szép sikerek köszönhetők. Bombavetés egy török kórházra Konstantinápoly, május 2. Elenséges repülőgépek tegnap bombákat dobtak le Maditosra, még­pedig a tem­plomra, amelyre eléggé láthatóan volt kitűzve a Vörös Félhold lobogója. A kórházban né­hány­­ beteg megsebesült, azonkívül eg­y asszonyt és egy gyermeket az utcán öltek meg a bombák. Az ellen­séges repülők, akik nemrégen Gallipoli felett repültek, proklamációkat dobtak le, amelyben tagadják, mintha az angolok rosszul bánnának az Egyiptomban elfogott törökökkel. A prokla­­ mációk mindenféle frázisokkal igyekeznek a törököket megtéveszteni. Összeütközés a Szuezi-csatornánál London, május 2. (Reuter.) A sajtóiroda közli, hogy a szuezi-­ csatornánál kisebb összeütközés volt egy kis török csoport és brit lovasság között. Az utóbbi néhány foglyot ejtett. keleti francia repülőgép Konstantinápoly, május 2. Alexandretteből jelentik április 28-ról. Egy, Pavas irányában repülő aerop­­lánt a törökök lelőttek és a repülőgép a tengerbe zuhant. A­ pilótát a D‘Enrecasteaux cir­káló kíséretében lévő gőzös kimentette a vízből.: Anglia Az angol bányamunkások bérmozgalma Amsterdam, május 2. Londonból jelentik . A bányatulaj­donosok és bányamunkások szövetségének képviselői tanácskozásra gyűltek össze. A­ gyűlésen Asquith miniszterelnök elnö­költ. A bányamunkások húszszázalékos béremelést követeltek. A tárgyalások nem vezettek eredményre, amennyiben a t­u­­lajdonosok visszautasították a munkások követeléseit. H. S. Újabb légi támadás az angol partvidék ellen Amsterdam, május 2.­­ (A Magyarország tudósítójának expressz­­távirata.) ,­i Reuter-ügynökség jelenti London­­ból, hogy május 1-én délben Suffolk jós el­­l­űséges léghajó jelent meg. W­if , S.

Next