Magyarország, 1915. június (22. évfolyam, 151-180. szám)

1915-06-11 / 161. szám

Budapest, 1915. p­éntek, Junius 11 MAGYARORSZÁG Bachó István meghalt mnmmmmu’mn A budapesti közönség nemrég még dédelge­tett, kedvenc katonakarmestere, a daliás ter­metű, hetyke bajuszú, örökké elegáns Bachó István, az I-ső honvédgyalogezred volt katonai karmestere, ma hajnalban, kínos betegség után, a honvéd-helyőrségi kórházban meghalt. Bachó néhány évvel ezelőtt a legismertebb s legnépszerűbb magyar katonai karmester volt. Tavaly, mint ismeretes, Egyiptomba ment a kedive udvarához katonai karmesternek, de mivel a háború kitört, öt hónappal ezelőtt, küz­delmes és kalandos utazás után visszatért Bu­dapestre. Már a kedive udvarából hozta magá­val azt a rettenetes betegséget, amely halálát okozta. Bac­ó Istvánnak súlyos fülbaja volt, való­színűleg fülrákja, amelyről a kezelőorvosai már régóta tudták, hogy gyógyíthatatlan. Mikor ja­nuár havában Egyiptomból hazajött, röviddel a megérkezése után felvétetette magát a hon­védhelyőrségi kórházba, ahol Polacsek tanár megoperálta. Az operáció azonban csak rövid időre hozott javulást a nagybeteg karmester ál­lapotába. Alig néhány héttel utána újból fáj­dalmai támadtak, miért is három héttel ezelőtt ismét felvétetette magát a honvédhelyőrségi kórház sebészeti osztályára. Ott minden lehetőt megkíséreltek, hogy megmenthessék. Röntgen­nel, mezotóriummal kezelték, de mindhiába volt. Bac­ó István napról-napra rosszabbul lett. A szerencsétlen ember, bár rettenetes fáj­dalmak gyötörték, mégis reménykedett, hogy megmenekül betegségétől és már a napokban el is akart utazni Nyitrára. Néhány nappal az­előtt annyira rosszabbodott az állapota, hogy az ágyból sem tudott felkelni s ma hajnalban há­romnegyed két órakor végre a halál megvál­totta szenvedéseitől. Bac­ó István a legnépszerűbb magyar ka­tonai karmester volt. Kiváló zenei tudása, ked­ves, rokonszenves egyénisége, fáradhatatlan energiával párosult pedantériája, széleskörű népszerűséget szereztek számára. Országszerte alig volt valaki, aki ne gyönyörködött volna az ő művészetében és ne látta volna az ő lelkes érzésű, külsőleg sajátosan nyugodt­ pálcaveze­tését. Különös érdeme volt, hogy a magyar ze­nét kiválóan kultiválta, mesterien hangszerelte a magyar dalokat fúvós zenekarra. Különösen gyönyörű magyar ábrándjai híresek. Bachó 1914. évi január havában töltötte be, a hadiév beszámításával, negyvenedik szolgálati évét és, mivel a katona-karmestereknek állami nyugdí­juk nincs, egy emberöltőre terjedő, lelkes, tö­rekvő és magas művészi színvonalon mozgó munkásság után lemondott állásáról s elszerző­dött az egyiptomi kedive udvarához. Az ottani klima azonban egészségének ártalmára volt és egy gyilkos betegség csirájával testében, még ez év január havában visszajött Budapestre. ,­ székesfőváros közönsége Bac­ó Istvánt, aki oly sokat tett a magyar zene népszerűsítésére, a maga halottjának tekinti. Bárczy István dr. polgármester az özvegynek díszsírhelyet aján­lott fel a Kerepesi temetőben, ahol fel is rava­talozhatta és innen lesz a temetés is június 12-én, szombaton délután négy órakor. Bachó István 1858-ban született Pozsony­ban. Régi nemes család sarja. Már gyermekko­rában megnyilvánult zenei hajlama és mint a Nemzeti Zenede növendéke elnyerte a Mailáth­­ösztöndíjat. Tizenkétéves korában a 32-es gya­logezred zenekarához osztották be. Három év­vel későbben Jvanovics táborszernagy hegyi dandárjában a boszniai okkupációt is végig­­kiízdelte, amiért a hadiéremmel tüntették ki. 1875-ben Bécsbe került, ahol megszerezte a zeneakadémiai diplomát, azután Lembergben az 55 gyaloc­trófi­kaszmestere lett, 1888-ban h­egyébe került, ahol feltűnt Szmejman Haka­ fele mai feds katinai fe­­nekarok­ szervezésével. Jutalmul a Medsidje­­rendjelet kapta. 1888-ban, a nagy orosz moz­gósítás idején Bachó volt Przemysl karmestere, 1890-ben újra Magyarországra­ került és a nagyváradi 37-esek zenekarát tette országos hírűvé. A híres karmestert a millennium évé­ben hozta a honvédelmi kormány Budapestre és azóta itt élt és aratott sikereket a szemünk előtt. Ő szervezte a budapesti I. honvéd gyalog­ezred zenekarát, melynek tizenhét éven át volt karmestere. 1896 óta, amióta az új Műcsarnok fennáll, hetenkint magas nívón álló művészi zeneestélyeket adott. Nagy család gyászolja, Elvira leánya, en­nek férje, Rákossi­ György százados, a Ludo­­vika Akadémia tanára, fia, dezséri Bac­ó Ist­ván, a 32-esek főhadnagya, aki most a harcté­ren küzd s még másik két lánya: Olga és Irén. Hős zászlósé!! Oberländer László, a 18-ik sz. tábori ágyusezred tart, hadapródja segédmegfigyelő­ként hidegvérű magatartásával és elszántságá­val kiváló szolgálatokat tett. Erős ellenséges csapatok sikeres lövetését tette nekünk lehe­tővé. — Beretvás István, a 16-ik huszár­ezred tartalékos zászlósa az ellenség szárnya ellen heves támadást intézett s az ellenségi tü­zérsége elleni támadásban, amely ezt hátrá­lásra kényszerítette, kiváló része volt Amikor egy ízben az ágyúlövedék okozta légnyomás­tól rosszul lett, ennek dacára is jelentkezett egy fontos jelentés továbbítására. — Kramer Márton, a 31. sz. közös gyalogezred tart. zász­lósa az egyik ütközetben személyes bátorsá­gával legénységének példát mutató után avat­kozott be s elérte azt, hogy szakasza, amely nagyrészt újonnan bevonult újoncokból ál­lott, a legerősebb tűzben az ellenség nagyon megerősített állásaihoz száz lépésnyire nyo­mult előre s ott lábát megvetette. Mind a hármukat I. osztályú vitézség éremmel tüntették ki. Havas Ernő, a 83. sz. közös­ gyalogezred hadapródja egy csoportot többször és sikere­sen vezetett rohamra. Szakaszparancsnoka éle­tét megmentette azzal, hogy egy orosz gyalo­gost lelőtt, amikor ez közvetlen közelségből rácélzott Egy későbbi összeütközés során sza­kaszparancsnokát golyó érte és súlyosan se­besülten rogyott össze. Havas egy sátorvászon­­lapon vitette hátra megsérült parancsnokát a mintegy nyolc kilométernyire fekvő kórházba. Az átszállítást a legerősebb ellenséges ágyúzás alatt eszközöltette s neki köszönhető, hogy se­besült parancsnoka nem esett az oroszok fog­ságába. — Pitkó Jánost, a 9-ik sz. magy. kir. honvédgyalogezred tart. hadapródja több üt­közetben a legerősebb ellenséges tűzben ismé­telten önként továbbította a parancsokat még akkor is, amikor az után, melyet meg kellett tennie, több küldönc már elesett. Más esetek­ben is vitéznek és szolgálatkésznek bizonyult — Balázs Sándor, a 9-ik sz. magy. kir. hon­védgyalogezred tart. hadapródja egy ütközet­ben, amidőn a szomszédos csoporttal való ösz­­szeköttetés megszakadt s a zászlóaljat ellen­séges körülzárás fenyegette, önként jelentke­zett a veszélyeztetett szárny kipuhatolására. Balázs hadapród rettenthetetlen bátorsággal végezte feladatát s valóban megóvta zászlóalját a körülkerítéstől. Ez alkalommal hősi halált halt. — Schweitzer Dezső, a 16-ik magy. kir. honvédgyalogezred zászlósa hősleskü ret­tenthetetlenségével, melylyel szakaszát a leg­hevesebb árgyutűzben égő házak között ve­zette, szerzett érdemeket. — Stevenka Kris­tóf a 71-ik sz. közös gyalogezred tart. zászlósa az oroszokat, mikor egyik századunk állásába benyomultak és zászlóaljparancsnokát az el­­fogatás veszélye fenyegette, erélyes közbelépé­sével visszaülte. Pisztolyt rántva a legköze­lebbi orosz gyalogosok felé lépett, egyiküket lefogta, hogy fegyverét elvehesse tőle, a pa­rancsnok közelében levő oroszokat pedig le­lőtte s ekként mentette őt meg. Rendkívüli magatartása a zászlóalj sorsára is döntő ha­tású volt, olyannyira, hogy tizenhat orosz fog­lyul is esett.­­"Kristóf Endre, a 9-ik sz. magy. kir. honvédgyalogezred tart. hadapródja jól fedett ellenséges állást önként kémlelt ki s valóságos halált megvetéssel hozott onnan fontos jelentéseket. Ltjában ellenséges golyó érte s meg is sebesitette. — V­a­s Gyula, a 11-ik sz. magy. kir. honvédgyalogezred tart. zászlósa az egyik ütközet alatt, amidőn a zászlóalj támadását erős ellenséges tüzelés vi­szonozta, a személyes bátorság legnagyobb mértékét tanúsította, a szárnyon levő em­be­­reinket előrehalad­ásra buzdította- an­inek az volt a következménye, hogy­ az egész zászló­­ s­ alj derekasan előrehaladt. — Fuss Károly, a 8-ik sz. közös gyalogezred tart. zászlósa tar­talékba helyezett szakaszával önelhatározá­sából akkor avatkozott bele a küzdelembe, mi­kor az oroszok rohamot intéztek ellenünk, és pedig a magaslat széléig sietett előre s gyors­­tüzeléssel támadt az ellenség oldalába. Be­avatkozása megakadályozta az oroszokat ab­ban, hogy lábukat állásunkban megvessék s végül is visszavonulásra kényszeritette őket Mindannyian II. osztályú" ezüst vitézség" érmet kaptak. LEGÚJABB Harcok a Kun-hegyen A Távirati Irodának jelentik a sajtóhadi­­szok­ásról: A déli hadszíntéren az olaszok eddig még semmiféle eredményt sem értek elismételt erő­feszítéseik dacára se. Ez az oka annak, hogy az olasz hadvezetőség idáig még egyetlenegy, veszteségi lajstromot se tétetett közzé, pedig már jókora anyag gyülemlett fel a veszteségek közlésére. A km-magaslat lejtőit például az alpinik holttesteinek százai borítják, amelye­ket az erős tüzelés folytán még nem lehetett el­­földelni. Olasz hivatalos jelentés a Gitta di Ferrara megsemmisítéséről Róma, junius 10. (Reggel.) (Hivatalos.) Tegnap reggel egyik léghajónk elröpült Fiume fölött s néhány bombát dobott katonai jellegű helyiségekre. Röpüléséből visz­­szatérőben Lussin szigete közelében kénytelen volt a tenger színére ereszkedni és kigyuladt. Az ellenség közléséből látszik, hogy a léghajó személyzetét megmentették és elfogták. Grác, június 10.­ ’ Ma reggel ideérkezett repülőgépünk által június 8-án megsemmisített Citta di Ferrara olasz hadiléghajó megmentett és elfogott két tisztje és 4 főnyi legénysége. Itt mint hadifog­lyokat ugyanabba az épületbe internálták­ őket, amelyben az ősszel megsemmisített fran­­cia búvárhajónak, a „Curie“-nak legénysége­, volt elhelyezve. A francia foglyokat ugyanaz­­­zal a vonattal, amelylyel az olasz foglyokat hozták, Reichenbergba vitték. Repülőink Velence felett Lugano, június 10.: Az osztrák és magyar repülőgépek velen­cei munkájáról a következőket jelentik: Egyik repülőnk a lagúnákon lévő tejszál­­lító­ bárkákra bocsátott le nyilakat. A hajósok között nagy ijedtség keletkezett, de állítólag, senkinek sem történt baja. Egy bomba a Calle de Tornon elpusztította egy ház tetejét. Szerencsére a ház lakói már elmentek nyaralni. A San Giorgio Maggiore-templom és a Santa Maria della Salute-templom között, a Canale Granden, több bomba esett a csator­nába. A Corb­lezze-utcában egy bomba esett egy házra, behatolt a hálószobába és egy há­zaspár ágyába esett anélkül, s ezt az olasz lapok egész komolyan írják , hogy akár a házaspárnak, akár a házaspár gyermekeinek még csak a hajaszála is meggörbült volna. Az entente közös lépése Szófiában­ zófia, június 10. Franciaország, Anglia és Oroszország követei a francia követ lakásán tartott hosz­­szabb konferencia után a hármas entente képviselői együttesen Radoslawow miniszter­­elnökhöz mentek, akinek közös jegyzéket nyújtottak át. Radoslawow nyomban válaszolt a jegy­zékre és kijelentette, hogy a bolgár kormány szilárdul el van tökélve, hogy Bulgária a há­ború végéig megőrzi lefezigombb semleges­­jét. . *r­. .....

Next