Magyarország, 1915. június (22. évfolyam, 151-180. szám)

1915-06-03 / 153. szám

Budapest, IB 15. csütörtök, Június 3. MAGYARORSZÁG A Bud. Tud. jelenti: Tisza István erős mi­niszterelnök ma reggel titkárával, Latinovits Endre dr.-ral a királyhidai személyvonaton Bécsbe érkezett. A miniszterelnök a délelőtt folyamán tanácskozott Burián István báró kö­zös külügyminiszterrel. A Bud. Tud. jelenti: A király ma délelőtt hosszabb magánkihallgatáson fogadta Tisza István gróf miniszterelnököt. A miniszterelnök ma este szándékozik hazautazni Budapestre. Velence Mortis naplói Egy hazaérkezett festőművész elbeszélése Gulácsy Lajos, a jeles magyar festőművész, már egy évvel ezelőtt tanulmányútra indullt Olaszországba. Ezt az útját azonban félbe kel­lett szakítania, mert gyötrő betegsége szanató­riumi gyógykezelésre kényszerítette a fiatal piktort, aki alig pár nappal a hadüzenet előtt szabadult ki onnan. Gulácsy Lajos Velencében tartózkodó édesanyjával együtt átélte a tündéri város háborús hangulatát s most, hogy haza­érkezett, igen érdekes dolgokat beszélt el a Magyarország számára az utolsó napok izgal­mairól. ■­­ — Én még a múlt esztendő tavaszán men­tem ki Olaszországba — beszélte a művész — de tanulmányutamat már Velencében meg­akasztotta hirtelen bekövetkezett betegségem. A Velence közelében fekvő San Servolo sziget szanatóriumába kellett költözködnöm s ott ért engem a julius havában kitört háború hire is. Sajnos, betegségem annyira rosszabbra fordult, hogy az egész telet, sőt az idei tavaszt is ebben a szanatóriumban töltöttem, ahonnan csak az olasz háború kitörése előtt négy nappal jöttem ki, így nem sokat beszélhetek Velence háború előtti napjairól, annál többet tud mondani azonban édes­anyám, aki még december, havá­ban kijött hozzám és átélte Velencében a hábo­rús izgalmakat. Ugyanis a szanatórium betegeitől távol tartottak minden újságot, hogy csak ne is sejtsék a háború közelségét. Egy napon azután édes­anyám kijelentette, hogy a szanatóriumot el kell hagynom, mert minden jel arra vall, hogy háború van készülőben, nekünk magya­roknak pedig menekülnünk kell. Mikor kijöttem, meglepődve láttam Ve­lence átalakulását. A kikötők teli voltak hadi­hajókkal s általában az egész város fel volt ka­­varodva. Az emberek félve beszéltek a háború­ról, mindenütt jajveszékelés hallatszott. A Szent Márk-tér most egész nap tele volt ácsorgó tömegekkel s reszketve tárgyalták az esemé­nyeket. — Olasz hazafiak nem akarják a háborút, — beszélték széltében-hosszában, — az olasz király sem karja népének vesztét. — Az uszítók csinálják a háborút! — zú­gott fel a beszélgetésükben, — biztos pusztulá­sunkat jelzi ez a háború. A művész elbeszélését a társaságában levő édesanyja szakította félbe . — Ez a hangulat — mondta — már Hetek­kel a hadüzenet előtt ilyen volt Velencében, amely gyakori tüntetések színhelye volt. Csu­pán a csőcselék tüntetett a háború mellett, de e­zt igen erősen ellensúlyozta a munkásság és a velencei lakosság háborúellenes tüntetése. — Le az uszitókkal! — kiáltották — le a mi gyilkosainkkal, akik erőszakkal el akarják pusztítani az olasz nemzetet. — Akkoriban indult meg oly ragyogóan az északi offenzivánk — beszélte tovább az úr­asszony — s a dicsőséges győzelmek híre egé­szen felforralta Velencét. Szó kevés ahhoz,­hogy ecseteljem, milyen kitörő örömmel fogadta a velencei nép az osztrák és magyar hadsereg győzelmét. Éltették az osztrák és magyar had­seregért mindenki a mi hadseregünk fényes, győzelmeitől várta a békés megoldást A férfiak hangulata egészen átragadt a nőkre is, s velen­cei környezetemből tudom, hogy rengeteg olasz anya imádkozott akkoriban a mi katonáink fegyvereiért Annyira biztosra vették, hogy az osztrák és magyar győzelmek meghiúsítják a háború veszedelmét, hogy egy ízben, amidőn rossz hírek jöttek északi harcterünkről,ez valósá­gos pánik ütött ki az olasz nép között­­­­. Általános volt a hit, hogy a monarchia és Olaszország között támadt feszültséget vér nélkül is el lehetne intézni. Egyre kínosabb lett hát az olaszok hangulata, amidőn már he­tekkel a hadüzenet előtt látták a nagy, hábo­rús készülődéseket. Egyre-másra szállították a katonai ruhákat, rengeteg katonaság szállta meg Velencét, éjjelenként szállították a csapa­tokat a határszélre. Mindez jó pár héttel volt a hadüzenet előtt. A kikötőben egész napon át próbaágyúzások folytak, miközben a velencei nép szüntelenül tüntetett a háború ellen.­­ A városon átvonuló katonák egyáltalá­ban nem mentek lelkesedéssel hadba. Szomo­rúak, lehangoltak voltak s pihenésük közben bizony nem is igen titkolták a lakosság elött belső érzésüket. — Lisztre, kenyérre és húsra már négy-öt héttel ezelőtt hatósági árakat szabtak meg — folytatta Gulácsyné —, az Ínség különben már az egész háború alatt megvolt Velencében. Nem volt idegenforgalom, a nagyobb szállók már jóideje bezártak, sőt pár hét óta a Lidó is el volt zárva. — Szomorú volt, — szólt közbe a művész, — amidőn kiléptünk az utcára, húsz-harminc könyörgő kéz meredt felénk. Velence különben mindig tele volt koldusokkal, de soha annyi nem volt a számuk, mint most. Teli van nyo­morúsággal, éhező, kenyörtelen emberekkel. — Mielőtt a hadüzenet megtörtént volna — folytatta Gulácsy Lajos — pár napot óhaj­tottam még Velencében eltölteni, de sajnos négy nap múlva elérkezett a veszedelem, amelynek jöttében az utolsó napig nem hitt a nép. Nem hitették el velük a háború közel­ségét a lázas előkészületek,­ az sem, hogy a Canale Grande menti paloták teli voltak gép­fegyverekkel s a házak tetejét katonaság szállta meg. Mikor azután mégis megjött a hadüzenet, csalódás, szomorúság fogta el a lakosságot. Rengeteg család még azon a napon csomagolt s aki tehette Firenze és Róma felé vette útját. Én is édes anyámmal hazafelé igyekeztem. Akadálytalanul útnak indítottak a konzulátus révén, s miután katonai szolgálatra alkalmatlan­nak találtak, az olasz hatóság is elbocsátott. Eljutotunk egészen Udinéig, ahol azután meg­akadt a vasútvonal és bennünket visszautasí­tottak Velencébe. Visszaérkezésünk éjszakája borzalmas volt. Akkor már megindult a há­ború s Velence misztikus palotái fölött rengeteg aeroplán röpködött... A lakosság ijedten fu­tott a Szent Márk-térre és remegve leste az ese­ményeket. "­­ A művész befejezésül elbeszélte, hogy a hadüzenet után ilyenformán még három na­pig tartózkodtak Velencében, amidőn is végre eljuthattak minden akadály nélkül Milanóba, ahonnan Chiasson, Comón és Zürichen keresz­tül ma reggel Budapestre érkeztek. Kovács Lydia. /VVVWWVVVVVWVVVWAV^VVWtiWl/WS Budapest, junius 2. Uj képviselő. Karánsebesről táviratozzák, hogy a munkapárt program­jával jelölt Baumgartner Emil bárót ma képviselővé vá'"sztották. Roszner Ervin báró eskütétele. Bécsből táviratozzák. Roszner Ervin báró, a ki­rály személye körüli miniszter, ma délelőtt 10 órakor tette le Schipnbrunn­ban az esküt. Az ünnepélyes eskütételen a mai gyár kormány részéről Tisza István gróf miniszterelnök volt jelen, a zászlós urak közül Esterházy Miklós herceg működött közre. Az eskütétel után a király az új minisztert magánkihallgatáson fogadta. Roszner Ervin báró már ma átvette hivatala vezetését LEGÚJABB Az olasz vezérkar titkolja a vesz­teségeket Berlin, június 2. (A „Magyarország“ tudósítójának ex­­pressz-távirata.) Az olasz vezérkar jelenté­seinek fogalmazása világosan mutatja, hogy a kedvezőtlen hírektől nagyon féltik a mes­terségesen fölszított háborús lelkesedést; a veszteségekről szóló híreket nagyon le­­tompítják vagy titkolják, pedig magában a milánói királyi kastélyban háromszáz sebe­sült fekszik. A „Stampa“ szerint a teg­nap megtartott olasz minisztertanács a ka­tonai helyzettel foglalkozott; mostantól kezdve majdnem minden nap lesz minisz­tertanács. A „Popolo d’Italia ökölnyi betük­kel követeli, hogy azonnal üzenjenek hábo­rút Németországnak. H. S. Osztrák és magyar repülőgépek Montenegró fölött Chiasso, június 2. Milánóból jelentik. A Corriere della Sera­-nak táviratozzák Celtinjéből, hogy három osztrák és magyar repülőgép tegnap reggel bombákat dobott Antivák­ra, Plasni­­cára, Virpazárra, Podgoricára, a vasúti vo­nalra, továbbá a Skutari-tavon levő hajókra. A török hivatalos jelentés Konstantinápoly, június 2. A főhadiszállás közli június 1-én. A Dardanella-fronton jobb szárnyunk csapatai Szedil Bahr előtt meglepetésszerűen megtá­madták az ellenséget és elfoglaltak jelenté­keny ellenséges sáncárkokat és teljesen el­pusztították azokat, bár a sáncárkok az el­lenséges hajóágyúk hatásos tüzének védel­me alatt állottak. Anatóliai ütegeink siker­rel lőtték a Szedil Bahr melletti ellenséges állásokat anélkül, hogy az ellenséges hajók tüzelése érte volna őket. Ari Bimm mellett nem volt jelentős akció. Egy kis francia cirkáló tegnapelőtt Szmyrnától délre Kus-Addával szemben zá­tonyra futott. Tüzérségünk ágyúzta a kis cirkálót, amelynek fedélzetén tűz ütött ki. Végül sikerült a hajót kiszabadítani és két ellenséges torpedónaszád elvonszolta. Az Ernest Renan francia cirkáló tegnap bom­bázta Kaifa nyílt város német konzulátusát. A május 29-re virradó éjjelen egy török csapat hatalmába kerített a Szuez-csatorná­­ban, Adjiguel mellett egy kis angol hajót és elpusztította annak gépeit és kazánját. Egy másik csapat ugyanazon éjjel hrtásosan lö­völdözött egy ellenséges szállítóhajót, amely csak gyengén viszonozta a tüzelést. A többi harctérről nincs fontos jelenteni való. Románia semleges marad Rotterdam, június 2. A „London News“ jelenti, hogy Oroszor­szág elutasította Románia kompenzációs köve­teléseit. Ennek következtében már nem való­színű, hogy Románia kilépjen semlegességéből. Az oroszok galíciai kivonulásának előjelei Magdeburg, június 2. A „Magdeburger Zeitung“ jelenti: Az orosz állami bank és az orosz-ázsiai bank hétfő óta nem fogadnak el az oroszok által még megszál­lott galíciai területekre bankmegbízásokat .

Next