Magyarország, 1915. június (22. évfolyam, 151-180. szám)
1915-06-05 / 155. szám
Konzervekkel Németország két télre is el van látva. . . " Jelenleg elsőrendű minőségű spárgán(csirág) detektívozzák magukat a németek. A csirág Berlinben hallatlanul olcsói A konzervgyárak óriási mennyiségeket dolgoznak fel a hadsereg számára. A berliniek naponta friss csirágot kapnak s ami megmarad, azt a" gyárak veszik meg mesés olcsó áron. Elsőrendű válogatott tojás darabja kicsinybeni vételár 12 pfenning. A vaj is csak egy harmaddal drágább mint ezelőtt. A németek mégis drágaságról panaszkodnak, noha az élelmiszerek és főzelék ára össze sem hasonlítható a budapesti árjegyzésekkel. Egy újságíró kollegám szakácsnője panaszkodik, hogy csak két fej salátát kap öt pfennigért; három, font parajért 25 pfenniget fizet, míg egy köteg szép új sárgarépáért 30 pfenniget is elkérnek! Kivánom neki, hogy úgy ne járjon, mint egy dán újságírótársam felesége, kinek férje, háztartási könyvet forrásnak használt fel ugyanis és cikket írt lapjában a berlini élelmiszerárakról. Néhány nappal később a Norddeutsche Zeitungban a kormány nyilatkozata jelent meg, mely szerint a dán újságíró által kimutatott árak túlzottak. A házaspár azóta kutatja, kinek becsületét sértette meg jobban a kancellár: az újságíróét-e vagy a háziasszonyét. A piaci viszonyok annak dacára azt mutatják, hogy német szövetségesünk drága télnek néznek elébe, ha az ősz nem hozza meg az itt nagyon is óhajtott békét. Mindenki gondoskodik ugyan arról, hogy elegendő konzervált főzeléke, busa és gyümölcse legyen télire, a fontos azonban mégis az, hogy elegendő gabona és krumpli legyen, mert hát kenyér nélkül még az astrahani kaviár sem jó ! A németek észszerűen gondoskodnak mindenről. Teniszpályákat, sportterületeket, virágos kerteket vetettek, be főzelékkel vagy burgonyával. Egyik ismerősöm ma azzal lepett meg, hogy jöjjek el vele kertet öntözni. Csodálkozva kérdeztem tőle, van-e kertje. Az ablak elé vezetett s a keskeny berlini udvaron egy babbal vetett barázdát pillantottam meg. És épp úgy, mint ez a barázda, sokezer más barázda van Berlinben és a Német birodalomban. S ha nem is teremne ezen barázdákon valami, egy bizonyos, hogy sok embernek öröme van „kertjében“, valamint az is, hogy a nemzeti akarat itt is érvényesülésre jut. Hollósy Sándor: AVVVVVkVVVVVVVkVVVVVVVVVVvVVVVS Magyarország. 1913. évi június hó 1-ével új előfizetést nyitottunk lapunkra. Előfizetési árak: a magyar korona országaiba, Ausztriába és az annektált tartományokba. Junius hónapra 2 , 80 fillér 1 1-től szeptemb. 30-ig 10 „ 00 „ „ „ december 31-ig 18 „ 80 „ Egyes szám ára: Budapesten és üidéken is fillér Kérjük azokat a t. c. vidéki előfizetőinket, akiknek előfizetése május 31-ikén lejárt, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek. Lakóhelyváltozás esetén arra kérjük tisztelt előfizetőinket, hogy új elmüket idejekorán közöljék velünk. Minden erre vonatkozó bejelentéshez szüksége van a kiadók hivatalnak egyúttal arra a címszalagra isamelylyel az előfizetett példány a legutolsó tartózkodás helyére ment. Külföldre való költözködés esetén kérjük a portókülönbözet megtérítését is. .. mm . ■ MAGYARORSZÁG - Budapest, 1915. szombat, június 5. K ft A „Goliath“ elsülyedése A „Berliner Lokalanzeiger“ tudósítója jelenti Konstantinápolyból májusi kelettel. Pompázatos nyári verőfény ömlik el a Márvány-tengeren. Az azúrkék hullámok, mintha csak élnének, olyan igyekezettel hömpölyögnek a zöldelő száraz felé. A fák teljes virágjukban diszknek és sürűlombozatú koronáik alatt aprócska tengerparti falvak vöröscserepes házfödelei lapulnak meg. A „Muavenet Millie“ nevű torpedónaszád a Marmara egyik szigetének, Pasa Linum-nak egy öblében pihen horgonyán. Firle alkapitány a parancsnoka, aki egyben a félflottilla főnöke is. A hatvan főnyi török legénységnek mindössze tizennégy német tengerész és gépkezelő jár a legjobb bajtársi viszonyban kezére. Firle alkapitány már végigjárta tisztjeivel a rendes nappali őrszemlét: mint annak vezetője, a rendelkezésére adott kisebb járműveken a reája bízott területeket. Mire a vörösen sietó nap korongja alámerülni készül a feketéllő habok kárpitja mögé, már ott is van újra a vezérnaszádnál. A fedélzeten a szikratáviró tengerész-altiszt várja sürgős FT-távirattal. Louchon admirális katonás rövidséggel válaszol ebben Firle kérelmére, hogy éjszaka idején megtámadhassa az ellenséget: „Helyes !“ ... Reggel 4 órakor fölszedik a horgonyt és a naszád eldohog Csanak-Kale irányába, ahová déli 12 órakor érkezett meg. Ott beható eszmecsere indul meg Usedom tábornokkal, a Dardanellák erődítéseinek főfelügyelőjével. Az angol hajók minden éjszaka előrehatolnak a Mortaöbölig és onnan heves oldaltüzelést indítanak a törökök állásaira. Ennek kellene valahogyan gátat vetni. Intézkedéseinek véghezvitelére Firle alkapitány saját naszádját szemeli ki, a „Muavenet Millie“-t. Igaz ugyan, hogy kisebb járművel könnyebb dolog volna észrevétlenül az ellenség közelébe férkőzni, de ennek ellenében sokkal nagyobb szabású és kiadósabb eredménynyel biztat egy ilyennagyobb naszádnak a támadása. Mert még abban az esetben is, ami könnyen feltehető és valószínű, hogy a Miravenetet időnek előtte felfedezik, még mindig megvan a lehetősége arra, hogy végezzen annak a nyolc angol torpedózúzának valamelyikével, amelyek a sorhajók előtt teljes szélességükben patrulkoznak a tengerszorosban. Nem is megy egészen a biztos pusztulásba, annál kevésbbé, mert az sem lehetetlen, hogy az ellenség az első pillanatban angol naszádnak fogja nézni. Este hét órakor lazították meg a naszád horgonyát. Naplementekor. Még elég világos van arra, hogy az ember a járható vizet kikémlelje, viszont azonban meglehetősen homályos már, hogy a lövöldözései rendes helyére evező angol csatahajók föl ne fedezhessék az őket fenyegető naszádot. Szorosan a part mentén, ahol a járható víz már annyira sekély, hogy a naszád éppen csak át tud siklani benne, mozog előre a jármű. Az éjszaka borús, koromsötétség uralkodik. Gyönyörű alkalom és időjárás arra, hogy ilyen vakmerő vállalkozást végre lehessen hajtani. A török legénység a vezetőségben bízó megnyugvásában csodálatra méltóan nyugodt. A tisztek valamennyien kiváló emberek. Végtelenül lassan múlik a várakozás ideje. Szinte örökké valónak tűnik fel, s ha a sorhajók csak egy kevéssé is elővigyázatosak, akkor ... de nem történik semmi és így az a legokosabb, amit ezekben a pillanatokban tehet az ember, hogy alszik. Éjfél után fél egy óra. Elérkezett a támadás ideje. Szándékosan ilyen későn, mert valószínű, hogy az angol őrszemek eddigre már kimerültek. A legénységet helyeikre küldik. Lassú nyomulásban, szorosan a part mellett* hogy a sötét háttér fedezéket nyújtson* megy előre a naszád a Dardanellák bejárata felé, ahol csakhamar két hatalmas hajót pillantana® meg. Feleuton hirtelen világító röppentyű villan föl a parton és messze szórja be fehér fényével az egész tájékot. Éppen abban a pillanatban, amelyben a sorhajók biztonságára őrködő torpedózurok egy kisebb raja baloldalt surranak el a vakmerő naszád mellett. Alig hatszáz méternyi távolságban vonulnak. Alusznak azok odaát, avagy tán vakok? Lassan, füst nélkül megy a dolog tovább. Valamivel egy óra után már pontosabban ki lehet venni a két ellenséges sorhajót. Borzadalmasan, tömören növekszenek elé a sötétségből. Minden világuk eloltva feküsznek horgonyaikon. A torpedóvető csövek irányzóinak pontosan megmutatják őket és megadják a távolságot is, nehogy ifjabb jelzésre legyen szükség. Az őrszolgálatot teljesítő két tiszt is oda áll egy-egy torpedótanszírozó cső mellé. A Muavenet még vagy száz lépést megy előre, amikor odaát hirtelen fölvillan valami. A parancsnoki hídon lévő Morse-lámpa kérdi a jelszót. Háromszor villan fel. Ez az „0“ betű. A jelző altiszt kérdi, hogy mit válaszoljon. — Ugyanazt a betűt! — hangzik a parancs. Lélegzetét visszafojtva, feszülten figyel mindenki odaátra. Hogy nem szakad-e bele a vaksötétségbe egy fényszórónak vakító világa. Semmi. Csak a Morse-lámpa villantja megint az „0“ betűt, követeli a jelszót, de a török naszád, mert nem ismeri a megfelelő betűt, makacsul csak mindig az „0“-t adja válaszul. Közben azonban megérkezett a szükséges lőtávolságra és éppen abban a pillanatban, amikor odaátról harmadszor adják meg a Morsejelet, sziszegve repül az első torpedó a vízbe. Világosan foszforeszkálva halad az útján, a második és a harmadik nyomon követi. Az első a parancsnoki híd alatt éri a csatahajót, a második a kéményei között, a harmadik a farán. Már az első lövésnél is lomhán dől meg a kolosszus, a harmadik azonban már kegyelemlövése volt. Alig három perc alatt történik mindez. Tompán dördülő robbanás, majd felcsapó lángtenger s erre, anélkül, hogy fedélzetén bármi kis élet is mutatkozott volna, alámerül. A mi naszádunk kormánya keményen fordul és teljes gőzzel megy a régi barázdán vissza, a part fedezéke alá, hogy a torpedózurok elől elillanjon. A hajóraj parancsnokának már csak a kész munkáról tesznek jelentést, hogy a „Goliath“ a tenger fenekén pihen. A katasztrófa helyén ezalatt rettenetes izgalommal dolgoznak a fényszórók, menteni próbálják, ami megmaradt. De biz az nem sok. Fél négy óra tájban hirtelen közelednek az angol zúzónaszádok. De ez egyszer már későn. A partról vakítóan cikáznak feléjük a reflektorok fénycsóvái, vaszápor zuhog és kergeti őket menekülésbe. Firle alkapitány végtelenül óvatosan folytatja útját és reggeli öt órakor bevezeti naszádját a kikötőbe. Ott már a flottafőnök szikratáviratozott üdvözlete köszönti: — Jól csinálta a „Muavenet“! TELEFONSZÁM: Főszerkesztő . . . 23—Sí Felelős szerkesztő 94-94 Szerkesztőség . . 23-51 Interurbán .... . 40 Nyomda (lapzártakor) 80-40 Kiadóhivatal ... 13-97 !! A hazafiság nem üres tetszó,a hadi kölcsönre legyezni hazafias tett!!