Magyarország, 1915. június (22. évfolyam, 151-180. szám)

1915-06-19 / 169. szám

Budapest, 1015. szombat, junius I­d. MAGYARORSZÁG Az orosz harctérről Orosz jelentés a galíciai csatáról Amsterdam, junius ,18. (A Magyarország tudósítójának expressz­­távirata.) Pétervárról táviratoztak: A Vest­­nik jelenti: Nyugat-Galiciában a küzdelem a Szán mentén egyre hevesebbé válik. Az el­lenség új erőket vet harcba. A Dnyeszter mentén a küzdelem Tyimienica és Bystrica között, továbbá Zvdacsovtól délre az osztrák és magyar csaptokra nézve kedvezően vég­­­ződön. H. S. A német hivatalos jelentés Berlin, június 17. A nagy főhadiszállás közli június 17-én. A keleti hadszíntéren öt orosz tá­madást visszautasítottunk. Egyébként nem volt jelentős esemény. A délkeleti hadszíntéren Siinia­­vától északra a szövetséges csapatok támadásai arra kényszerítették az oroszokat, hogy állásai­kat feladják és Tarnograd irányában vissza­vonuljanak. Mackensen vezérezredes erélyesen üldözi az ellenséget, amelynek sarkában van. Dochnovot és Lubacovot rohammal elfoglal­tuk. A Sanolinka déli partját megtisztítottuk az orosz ellenségtől. Niemirovnál az orosz el­lenállást rövidesen megtörtük és a niemirov— javorovi utat átléptük. Tovább délre az oro­szok a Veresuca irányában mentek vissza. A Dnyeszter-mocsaraktól délre a helyzet válto­zatlan. A legfőbb hadvezetőség: 1.240.000 orosz fogoly­ ­ Berlin, június 18. A „Bayrische Staalszeitung“ szerint junius 14-ig a német és a szövetséges magyar és osz­trák seregek hadifoglyainak szám­a ez: 1.240.000 orosz, 255.000 francia, 24.000 angol, 41.000 belga és 50.000 szeri). A franciák és az orosz vereségek Genf, június 18. Páriából jelentik. Harminchat képviselő a francia kamarában azzal a kérelemmel for­dult­ Millerand h­adügyminiszterhez, Hogy a kalandos híresztelések által erősen nyugtalaní­tott közvélemény hiteles forrásból származó és az orosz haderőt megbízható információkkal tájékoztassák, a legutóbbi vereségek után. Mil­lerand hadügyminiszter azonban ezt a kérel­met, mely a pétervári hivatalos jelentéseik ellenőrzését jelentette volna, elutasította. A Times a harctéri helyzetről London, június 18. A Times katonai munkatársa a gallcai osztrák és magyar és német akció által te­remtett helyzetet fejtegeti és azt írja, hogy az oroszok emberanyaguknak még ötödré­­­­szét sem állították harcba. Ha Galicia egy időre el is vész, a középeurópai hatalmak hadseregei Oroszországba való komoly be­törésre nem lesznek elég erősek, mert ez rengeteg számszerű fölényt követel meg. Sem az orosz visszavonulás, sem a flandriai ellenséges front áttörésének meghiúsulása, sem pedig a Gallipoli felől érkező jelentések nem szabad, hogy nyugtalanítsanak bennün­ket. A mi feladatunk a németeket agyon­ütni. A végső győzelem a mienk lesz. Elesett orosz tábornok Zürich, június 18. Ideérkezett a Novoje Vremja egyik leg­utóbbi száma, mely négy orosz tábornok halá­lát jelenti. Az elesett tábornokok: Sah­arov Zaizev, Kral és Lopuchin. Az orosz forradalmárok agitációja Oroszországban kis utakon visszatért forradalmi agitátorok túl­nyomó nagy részének sikerült a birodalom bel­sejébe jutni. A forradalmi pártok titkos nyom­­dái teljes tevékenységben vannak és eláraszt­ják az országot lázító iratokkal és kiáltványok­kal, amelyekben az abszolutizmus hamaros összeomlását jósolják. A titkos nyomdák né­hány nap óta terjesztik a német, osztrák és magyar és török hivatalos jelentéseket is, ame­lyek mindenfelé óriási feltűnést keltenek. A titkos rendőrség tökéletes kudarcot vallott. Az új forradalmi szervezet élén, — mint sejtik — a Párisból és Svájcból állítólag vissza­tért Rapoport és Barjevskij nevű szocialisták, továbbá Jevgenje és Lopukova terroristák álla­nak, akiknek fejére nagy díjakat tűztek ki. A moszkvai zavargások Stockholm, junius 18. A «Sozialdemokrat» című lap értesülése szerint a moszkvai pogromok, amelyek táv­irati jelentések szerint, csak nacionalista rend­zavarások voltak, sokkal komolyabb jelle­gűek és nagyon emlékeztetnek Oroszország forradalmi esztendejére, amikor is a rendőr­ség és a katonaság ölhetett kézzel nézte a tüntetők zavargásait Egy svéd gyárat is elpusztítottak. A fosztogatások után a tömeg gyújtogatni kezdett és a város több helyén tűz támadt. Moszkvában óriási a nyug­talanság. Félnek, hogy a csőcselék újabb ki­hágásokat fog elkövetni. Szindbád feltámadása Zöld fátyol ..."Szekéren viszik szent László h­öltje­it, mondják a vén hetük egy üvegfestmény alatt Mátyás templomában és az oltárnál egy ilélytap, midőn a kulcsáráé kulcsai felett bó­biskolt a kapunál és néhány gyászruhás budai asszony sag egymástól nagytá­volságnyira, mint a frigip­iji kártya fekete makkjai üldögéltek a padsorokban, m.puonk­. el vo­t foglalva a maga bájává), topoI,ságával a szépt király képe alatt, Sz. —­e rég! kalandor, megeskette Mitrát, hogy örökké szeretni fogja . . . ő egy­­ recept szerint járt el, midőn nőismerőseit elhagyott templomokba csalogatta csendes délutánokon, suttogva, de értelmesen mondta el a képeken lakó szentek élettőrtén­tjét, Béla király és fele­sége sírjánál 0.­kig zsámolyra tényepejtette a zsidóasszonyokat, mert a főhercegnő is­­yen a helyen szokott imádkozni, szentelt vízzel érin­tette meg a homlokukat és a karzaton, s a templom elhagyott részeiben hosszú forró csó­kot erőszakolt ki szájukról . . . ,,A templom­ban nem szabad kiabálni" — csillapította az engedetlen költőke. Ám régi egyházakban nem merészelnek ellentmondani a nők,­­ különö­sen akik járatlanok a katolikus templomok-­ ban, félnek a csodálatos oltárképektől, a ma­gasban lebegő áhítattól, a csúcsíves, rejtelmes Stppenhága, június 13. Megbízható orosz forrásból jutott köztu­domásra, hogy a pétervári politikai titkosrend­őrség, amely a francia kormány jóváhagyásá­val és segítségével tudvalevőleg évtizedek óta tart fenn Párisban expozitúrát, az ott letelepe­dett forradalmárok és a politikailag gyanús diákság megfigyelésére megállapította, hogy ez terroristák tömegesen szöktek vissza Oroszor­szágba. A rendőrség ezeknek az elemeknek csak elenyészően csekély részét tudta a határo­­­­kon feltartóztatni. Ellenben a mindenféle tit- I­s ablakoktól, amelyeken a régi királynők imája­­ úgy verdesett, mint a galamb szárnya, a töm­­j­­­jénfüsttől és a titokzatos sarkoktól, hol alko-­j­­­nyattal tán megelevedik egy szentéletü herceg­­ és vaskertyüs kezével meghúzza az imádkozó­­ nők két ágba font haját. Az oltárok lépcsőjét a püspökök bársonytopánja érintette és mily­­ sziv-zsibbasztó a gondolat, hogy e helyen a­­ férfiakból s a nőkből igazi imádság bontakozik ki és mint láthatatlan sóhaj-lepkék ellöd­ték m£r gombostühogynyíre­g boltozatokat, oszlo­pokat,­ éjjelente az örök mécs lángjánál tán megelevenednek az imádság-lepkék és furcsa, színes levegőként lengenek, szálldosnak a ma­gasból a földig, mint valamely különös hóesés, amelyet csillogó színekkel megvilágít a mécses. A rokon imádságok tán összetalálkoznak, a testvérek imádságai összeölelkeznek, a két sze­relmesek sóhajtásai egymás mellé telepednek, hogy korán reggel, mikor a napsugarak le­ereszkednek a földre, elsőnek szállhassanak fel a magasba. Talán csak a boldog gyermekiimád­­­­ságok hancúroznak az éjjeli holdfényben a­­ templom boltozata alatt; denevér­szárnyakon i­s suhan el közöttük az aggszüzek, epekedő vén-­­ ' leányok bolondos, fantáziái, olykor perzsa-­j ! szőnyeg lágyságu imádságai, hisz a pártában­­ maradt lányok álmodnak legszebben az isme­retlen férfiakról , mint éji lepkék selymes, sza­­j­kálla.7, himporos, lágy szárnyalása, a gondolat, i­­ amely hajadon, érett nők szívében ellebeg a j­ó férfiakról. A karzat magasságában, komoran,­­ félrevonulva a horgascsőrű madarak, amelyek ezüst- és aranypénz megszerzése végett indul­nak el a hajnali f.ira, az ég felé. Tehát itt es­kette meg Mitrát, hogy örökké szeretni fogja, soha el nem hagyja. Aztán kar­jára vette a höl­gyet és meghatott léptekkel kivezette a tem­plomból. — Mától fogva feleségemnek tekintem önt, -T- szólt Szindbád a bidermájer cukrászdában, hol budai szerelmesek módjára uzsonnáztak. Mitra szomorúan bólintott: — Tudom, Irigy mever érte az isten. El­csábított, megrontott. Nem tudom, hogyan ke­rülhetek majd öreg szüleim szeme elé, akik egy másik istent imádnak. — Csak egy isten van, — felelt meggyőző­déssel Sz.,­­- aki a szivünkben lakik, aki szerelmünkben izmáért. Az az isten, aki vigyáz reánk, hogy titokban találkozhassunk, hogy senki meg ne tudhassa, hogy egymást szeretjük. Aki a gondolatát elhozza nekem. Aki vigyáz reánk, hogy a szemünk mindig egymás szemét keresse, hogy a kezünk össze­kapcsolódjék, mint viharból menekedő mada­rak a szíveink, amelyek egymásra találnak . .. — Ön hisz a szerelemben ? — kérdezte Mitra és kerekre nyitott szemmel nézett a férfiúra. — Csak a szerelemben hiszek. Jóformán minden azért van a világon, mert férfiak és nők szeretik egymást. Régi iskola ez, de lépten­­nyomon tapasztalom, hogy a férfiak manapság Orosz leány-önkéntes Berlin, június 18. Mikor a M­a­c­k­e­n­s­e­n-hadsereg leg­utoljára körülbelül 40.000 orosz hadifoglyot szállított be, akik közül 13.000 volt a Macken­­sen-hadsereg kötelékébe tartozó Francois­­hadtest zsákmánya, feltűnt köztük egy csinos, fiatal, karcsú hadifogoly-önkéntes. Kiderült, hogy egy orosz ezredes leánya, aki önkéntesi egyenruhában végigküzdötte az ed­digi háborút . Használjunk hadisegély-postabélyeget Adakozzunk a Vörös Kereszt-Egylet­­nek! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit!

Next