Magyarország, 1915. június (22. évfolyam, 151-180. szám)
1915-06-04 / 154. szám
/Budapest, 1915. fc&itek, junius & MAGYARORSZÁG *—*------------------------------------------—— -------------------------------— niszterelnök biztosította őt arról, hogy a konzervatív párt felelős vezetőjének csakis őt tekinti és külpolitikai kérdésekben csakis az ő tanácsát fogja meghallgatni. Hasonló nyilat-: i fkozatot tett a király is. ' v Bukarest, június 3. Marghiloman és hívei összehívták a konzervatív párt nagygyűlését, amely, nagy többséggel Filipescu és Lahovány mozgalmával szemben ismét Marghilomant választotta meg a párt elnökévé. A berlini új bolgár követ Berlin, junius 3. A „Berliner Tageblatt“ jelenti Luganóból Rizov eddigi római bolgár követ, akit Berlinbe helyeztek át, személyes barátja Bülow hercegnek. Rizov teljes híve volt Ausztria-Magyarországnak és Németországnak és ezért Rómában lehetetlenné vált. Bolgár hivatalos nyilatkozat Bukarest, június 3. (Saját Ttudósítónktól.) A szófiai sajtóigazgatóság a következő, kommünikét tette közzé a lapokban: «Az utóbbi időben az orosz lapok kimerítő jelentéseket közöltek bizonyos előterjesztésekről, amelyeket állítólag a hármas entente tett volna a bolgár kormánynak, hogy eddigi magatartásának megváltoztatására bírja. Felvagyunk hatalmazva annak a kijelentésére, hogy ezen közlések, amelyeknek formája azt a tendenciát szolgálja, hogy hivatalosaknak és hiteleseknek tekintessenek és amelyeknek egyesek hajlandók szándékosan authentikus jelleget kölcsönözni, közönséges kitalálások. Jók informált körökben kijelentik, hogy ezek a közlépsek bizonyos propaganda céljait szolgálják.» WVWWWVWiWVVi/VVVWVVVVVVVWVW Budapest, junius 3. ÍAt Lloydnak". A ,,Pester Lloyd“ tegnap esti számában azt a minapi, a valónak teljesen megfelelő állításunkat, hogy a Tisza István gróf által elkövetett súlyos külpolitikai hibákat az egész ellenzék elitélte, azzal próbálja megcáfolni, hogy hiszen Andrássy Gyula gróf és Apponyi Albert gróf mindig helyeselték és támogatták a kormány külpolitikájának általános irányát, ellentétben Károlyi Mihály gróffal, aki azt nem helyeselte. A ferdítés, a csűrés-csavarás ebben az okoskodásban az első pillanatra szembeötlő. Nem erről van szó, tisztelt Lloyd! Nem a hármasszövetséghez való ragaszkodás miatt fejezte ki bizalmatlanságát ebben a bizonyos levélben Tisza István iránt az egész ellenzék, tehát gróf Andrássy és gróf Apponyi is, hanem egy, bizonyos konkrét ügyben elkövetett súlyos hibák miatt. Mi nem akarjuk ezt a konkrét ügyet megjelölni és inkább elszenvedjük, hogy a Lloyd homályossággal vádolja közleményünket, ha azonban a Lloyd nagyon kiváncsi rá, forduljon Tisza Istvánhoz, akineki teljes információval szolgálhat. Magyarország, 1919. évi Június hó 1-ável új előfizetést nyitottunk lapunkra. Előfizetési árak: a magyar korona országaiba, Ausztriába és az annektált tartományokba: Június hónapra 2 K 80 fillér m 1-től szeptemb. 30-ig 10 „ 80 ,, Mm december 31-ig 18 „ 80 „ Egyes szám ára: Budapesten és oidésten 1z fillér Kérjük azokat a L c. vidéki előfizetőinket, akiknek előfizetése május 31-ikén lejárt, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek. 'w. ■ Az aki-babai pokol Ashmead Bartlett, az angol Daily Telegramnak a Gallipoli-félszigetre kiküldött haditudósítója, akinek pártatlan és elfogulatlan leírásai közül már többeket közöltünk a Magyarország hasábjain — egy legutóbbi jelentés szerint*■ rajta volt az elsülyedt „Majestic“ angol hadihajón is, de megmentették, így aztán kétszeresen érdekesek közvetlen benyomások alapján íródott tudósításai, amelyeknek legutolsóját a következőkben adjuk: Az Aki Baba-hegy ellen intézett roham leírásáról van a következőkben szó. A hegy a Gallipoli-félsziget déli csúcsában áll és május 6-án, 7-én és 8-án a legnagyobb erővel intéztek ellene támadást az angol és francia szövetséges csapatok, de semmi eredményt sem értek el. Az angol haditudósító a küzdelem minden egyes jelenetét, mint szemtanú figyelhette meg. Mint mondja, régimódú csata volt ez, csak nagyobb kiterjedésben, ahol a parancsnokok csapataiknak mozdulatait nemcsak távírók és telefon útján kísérhették, alvezéreik jelentései alapján figyelemmel, hanem főként szabadszemmel nyert benyomásaik alapján rendelkezhettek. Az Aki Baba-hegy, amely a nagyarányú támadásnak célja volt, az egész tájékot uraló magasságban a Sárosi-öböl és a Dardanellák között fekszik, amelyekhez két dombláncolattal nyújtózkodik el. A tengerpart egy dombjáról pompás áttekintés nyílik az egész vidékre. Az angoloknak az volt a feladatuk, hogy a balszárnyon nyomuljanak előre és emellett az Aki Baba-hegy lábánál fekvő csinos kis Krithia Városkát foglalják el, míg a franciáknak a jobbszárnyon, a Kereves-patak völgye mentén kellett a Dardanellák partvidéke felől előrehatolniok. Az első napon jóformán csak a jobbszárnyon folytak a csatározások. Délelőtt 11 óra 5 perckor kezdték meg a Seddul Bahr mellett elhelyezett francia lövegek a jobboldalt húzódó magaslatokat tartósan ágyúzni s velük egyidejűleg a Dardanellákban ringó angol hadihajók, közöttük az Agamemnon is, nehéz ágyúikból a hegy magasabb részeire tüzeltek. Félórával később már előkúsztak a kékkabátos Szenegálok lövészárkaikból és rajvonallá fejlődve, előbbre törtek. Egy ideig haladtak is, mert a tüzérség jól fedezte előnyomulásukat. Mikor azonban a menetelés hegycsúcsára értek, a törökök elkeseredett ellentállására találtak. Ezek t. i. a hegygerinc túlsó oldalán feküdtek lövészárkaikban és megakadályozták a Szenegálok előretörését. Közben újra meg újra sötétkék-kabátos Szenegálok hosszú hullámai hömpölyögtek előre, de csak azért, hogy a törökök golyózáporában összeomoljanak. Erre visszavonták őket a második vonalba és világoskék ezredeket küldöttek helyükbe. A harcvonal az egész napon át ide-oda ingott, de a török gyalogságot képtelen volt a még olyan rettenetes gránáttüzelés is megritkítani; lövészárkaikat olyan pompásan építették meg, nyolc lábnyi mélységre és emellett keskenyen, hogy az fenséges ágyútüzelés csak igen kevés kárt okozhatott nekik. Délután fél öt órára végérvényesen, megakadt a szövetségesek előnyomulása és az ütközet erre a napra befejeződöm Május 7-én délelőtt tíz órakor újra borzasztó tüzet zúdítottak az angol ágyuk az Aki Baba-hegy jobb karjára. A gránátok a talaj minden hüvelyknyi területét beesőzték és szinte képtelenségnek látszott, hogy ebben a zónában élő lény megmaradhasson, mert a hegyszakadékok a robbanó Luddit gázától egészen megsárgultak. Negyedórányi gyorstüzelés után most a balszárny tört előre. Alig hagyták el azonban a 87. és 88. brigád csapatai lövészárkaikat, amikor a török gyalogság, amely eddig a legteljesebb nyugalomban hevert, rettenetes tüzelést kezdett rejtett lövészárkaiból a mi csapatainkra. Azt sejtettük, hogy vannak ilyen lövészárkai, de hogy hol feküsznek, azt nem tudtuk megállapítani és így nyilvánvalóvá vált, hogy a hajóágyuk tüzelése morálisan igen keveset ártott nekik. Az angoloknak sikerült ugyan néhány lövészárkot elfoglalniuk, de ezek csak arra voltak jók, hogy lássék belőlük, hogy újabbak állanak útjukban, amelyek támadásukat föltartóztatják. Délután 4 óra 45 perckor a törökök számoságyút vonultattak fel a franciák ellen, akik hevesen viszonozták az ágyutüzet .Amikor azonban gyalogságuk újból előrenyomult, olyan srapnell-zápor fogadta, hogy a vonal inogni kezdett, majd összeomlott és a lejtőn lefelé hempergett, miközben a menekülők egy része a hajó-divízió tűzvonalába került. Valósággal elviselhetetlen volt a törökök tüzelése és képtelenség volt megállapítani, hogy hol vannak elhelyezveütegeik, amelyek valahol az Aki Baba túlsó oldalán állottak. A helyzet igen komolylyá vált, de mégis sikerült a franciáknak, hogy tartalékcsapataik bevonásával egy ellentámadás sikeres keresztülvitelével újra elfoglalják a már elhagyott lövészárkokat, öt órakor az angoloknak egy újabb támadása kezdődött a hegy jobb karja és Krithia falva ellen; előnyomulásuk során a törökök éppen olyan rettenetes srapnell-záporral fogadták az angolokat, mint a franciákat az imént. A lövedékek pontosan az angolok feje fölött robbantak és sokszor egész századokat burkolt a láthatatlanság ködébe a golyók által fölcsapott füstös homokfelhő. Az angolok további előnyomulásának a beálló sötétség vetett véget, de afelől megbizonyosodhattak, hogy a törököket még olyan nehéz ágyutűz sem képes soraikban megingatni. „A legpéldásabb bátorsággal és elszántsággal küzdöttek, mialatt tüzérségük munkája mesteri volt. Amennyiben csak olyan arányokra terjeszkedett ki, amilyen a legszükségesebb volt. Vagy azért, mert takarékoskodniok kellett a munícióval, vagy pedig azért, mert nem akarták ágyúik állásait elárulni.“ A csata május 8-án érte el tetőpontját. S amikor már úgy látszott, hogy minden látható eredmény nélkül tart az egész napon által és már azt hitte az ember, hogy végéhez közeledik: öt óra tizenöt perckor délután a szövetségesek hirtelen minden hajóról és a part minden ütegéből a legcsodálatosabb Hevességű tüzelést indították meg. „Maguk Franciaországban eddig szolgált tisztek mondották, hogy "ehhez hasonlót még sohasem éltek át. Minden csatahajó és cirkáló egy időben kezdte gyorstüzeléssel ágyúzni nehéz és könnyű lövegeiből az Aki Baba mindkét karját, Krithiát, minden bozótot és szakadékot, ahol az ellenség meghúzódhatott. Lydittel töltött 15 cm-es gránátok robbantak a legiszonyatosabban és egész halmokat burkoltak óriás sárga felhőkbe. A 12 cm-es golyók a lejtő minden hüvelyknyi területét fölkeresték, amelyek az Aki Babára fölvezetnek, míg a kisebb ágyuk azt a területet szórták tele, amely lövészárkainkhoz közelebb feküdt. Szinte úgy hatott a kép, mintha az egész vidék lángtengerben állana és helyenkint tűzhányók törnének elő belőle, amikor a gránátok a magasabb hegycsúcsokon fölrobbantak. Negyedóráig tartott ez a bombázás s mindenki tudta, hogy most valami döntő eseménynek kell történnie. A tüzéri tudomány elmélete szerint az ellenségnek teljesen meg kellett semmisülnie és robbanó Luddit gázától annyira elkászulnia, hogy gyalogságunk rohamának képtelen ellentállani. Egy szál törököt nem lehetett látni, tüzérségük egyetlenegy lövést nem adott le, s ha adott is, a rettenetes lármában ezt nem vettük észre. Egy pillanatra hirtelen megsza-kadt az ágyuk tüzelése. Ez volt a gyalogság számára adott jel. Az egész vonal egy emberként emelkedett föl és rohamra indult Krithia ellen. És ugyanabban a szempillantásban a franciák is , támadást intéztek lövészárkaikra.