Magyarország, 1915. június (22. évfolyam, 151-180. szám)

1915-06-04 / 154. szám

/Budapest, 1915. fc&itek, junius & MAGYARORSZÁG *—*----­---------------­-----------------------—— ---------------------­----------— niszterelnök biztosította őt arról, hogy a kon­zervatív párt felelős vezetőjének csakis őt te­kinti és külpolitikai kérdésekben csakis az ő tanácsát fogja meghallgatni. Hasonló nyilat-: i fkozatot tett a király is. ' v Bukarest, június 3. Marghiloman­ és hívei összehívták a konzervatív­ párt nagygyűlését, amely, nagy többséggel Filipescu és Lahovány mozgal­mával szemben ismét Marghilomant válasz­totta meg a párt elnökévé. A berlini új bolgár követ Berlin, junius 3. A „Berliner Tageblatt“ jelenti Luganóból­­ Rizov eddigi római bolgár követ, akit Berlinbe helyeztek át, személyes barátja Bülow herceg­nek. Rizov teljes híve volt Ausztria-Magyaror­­szágnak és Németországnak és ezért Rómában lehetetlenné vált. Bolgár hivatalos nyilatkozat Bukarest, június 3. (Saját Tt­u­­dósí­tónk­tól.) A szófiai sajtóigazgatóság a következő, kommünikét tette közzé a lapokban: «Az utóbbi időben az orosz lapok ki­merítő jelentéseket közöltek bizonyos elő­terjesztésekről, amelyeket állítólag a hár­mas entente tett volna a bolgár kormány­nak, hogy eddigi magatartásának megvál­toztatására bírja. Fel­­vagyunk hatalmazva annak a kijelentésére, hogy ezen közlések, amelyeknek formája azt a tendenciát szol­gálja, hogy hivatalosaknak és hiteleseknek tekintessenek és amelyeknek egyesek haj­landók szándékosan authentikus jelleget köl­csönözni, közönséges kitalálások. Jók infor­mált körökben kijelentik, hogy ezek a közlép­sek bizonyos propaganda céljait szolgálják.»­ WVWWWVWiWVVi/VVVWVVVVVVVWVW Budapest, junius 3. ÍAt Lloydnak". A ,,Pester Lloyd“­ tegnap esti számában azt a minapi, a valónak telje­sen megfelelő állításunkat, hogy a Tisza Ist­ván gróf által elkövetett súlyos külpolitikai hibákat az egész ellenzék elitélte, azzal pró­bálja megcáfolni, hogy hiszen Andrássy Gyula gróf és Apponyi Albert gróf mindig helyeselték és támogatták a kormány kül­politikájának általános irányát, ellentétben Károlyi Mihály gróffal, aki azt nem helye­selte. A ferdítés, a csűrés-csavarás eb­ben az okoskodásban az első pilla­natra szembeötlő. Nem erről van szó, tisztelt Lloyd! Nem a hármasszövetséghez való ragaszkodás miatt fejezte ki bizalmat­lanságát ebben a bizonyos levélben Tisza István iránt az egész ellenzék, tehát gróf Andrássy és gróf Apponyi is, hanem egy, bizonyos konkrét ügyben elkövetett súlyos hibák miatt. Mi nem akarjuk ezt a konkrét ügyet megjelölni és inkább elszenvedjük, hogy a Lloyd homályossággal vádolja köz­leményünket, ha azonban a Lloyd nagyon kiváncsi rá, forduljon Tisza Istvánhoz, aki­­neki teljes információval szolgálhat. Magyarország, 1919. évi Június hó 1-ável új előfizetést nyitottunk lapunkra. Előfizetési árak: a magyar korona országaiba, Ausztriába és az annektált tartományokba: Június hónapra 2 K 80 fillér m 1-től szeptemb. 30-ig 10 „ 80 ,, M­m december 31-ig 18 „ 80 „ Egyes szám ára: Budapesten és oidésten 1z fillér Kérjük azokat a L c. vidéki előfizetőinket, akiknek előfizetése május 31-ikén lejárt, hogy azt minél előbb megújítani szíves­kedjenek. 'w. ■ Az aki-babai pokol A­shmea­d Bartlett, az angol Daily Te­legramnak a Gallipoli-félszigetre kiküldött ha­ditudósítója, akinek pártatlan és elfogulatlan leírásai közül már többeket közöltünk a Ma­gyarország hasábjain — egy legutóbbi jelen­tés szerint­­*■ rajta volt az elsülyedt „Majes­tic“ angol hadihajón is, de megmentették, így aztán kétszeresen érdekesek közvetlen benyo­mások alapján íródott tudósításai, amelyeknek legutolsóját a következőkben adjuk: Az Aki Baba-hegy ellen intézett roham le­írásáról van a következőkben szó. A hegy a Gal­­lipoli-félsziget déli csúcsában áll és május 6-án, 7-én és 8-án a legnagyobb erővel intéztek el­lene támadást az angol és francia szövetséges csapatok, de semmi eredményt sem értek el. Az angol haditudósító a küzdelem minden egyes jelenetét, mint szemtanú figyelhette meg. Mint mondja, régi­módú csata volt ez, csak nagyobb kiterjedésben, ahol a parancsnokok csapataiknak mozdulatait nemcsak távírók és telefon útján kísérhették, alvezéreik jelentései alapján figyelemmel, hanem főként szabad­szemmel nyert benyomásaik alapján rendelkez­hettek. Az Aki Baba-hegy, amely a nagyarányú támadásnak célja volt, az egész tájékot uraló magasságban a Sárosi-öböl és a Dardanellák között fekszik, amelyekhez két dombláncolattal nyújtózkodik el. A tengerpart egy dombjáról pompás áttekintés nyílik az egész vidékre. Az angoloknak az volt a feladatuk, hogy a bal­­szárnyon nyomuljanak előre és emellett az Aki Baba-hegy lábánál fekvő csinos kis Krithia Városkát foglalják el, míg a franciáknak a jobbszárnyon, a Kereves-patak völgye mentén kellett a Dardanellák partvidéke felől előreha­­tolniok. Az első napon jóformán csak a jobbszár­nyon folytak a csatározások. Délelőtt 11 óra 5 perckor kezdték meg a Seddul Bahr mellett el­helyezett francia lövegek a jobboldalt húzódó magaslatokat tartósan ágyúzni s velük egyide­­jűleg a Dardanellákban ringó angol hadihajók, közöttük az Agamemnon is, nehéz ágyúikból a hegy magasabb részeire tüzeltek. Félórával ké­sőbb­ már előkúsztak a kékkabátos Szenegálok lövészárkaikból és rajvonallá fejlődve, előbb­re törtek. Egy ideig haladtak is, mert a tüzér­ség jól fedezte előnyomulásukat. Mikor azon­ban a menetelés hegycsúcsára értek, a törökök elkeseredett ellentállására találtak. Ezek t. i. a hegygerinc túlsó oldalán feküdtek lövészárkaik­ban és megakadályozták a Szenegálok előretö­rését. Közben újra meg újra sötétkék-kabátos Szenegálok hosszú hullámai hömpölyögtek előre, de csak azért, hogy a törökök golyózáporában összeomoljanak. Erre visszavonták őket a má­sodik vonalba és világoskék ezredeket küldöt­tek helyükbe. A harcvonal az egész napon át ide-oda ingott, de a török gyalogságot képtelen volt a még olyan rettenetes gránáttüzelés is megritkítani; lövészárkaikat olyan pompásan építették meg, nyolc lábnyi mélységre és emel­lett keskenyen, hogy az fenséges ágyú­tüzelés csak igen kevés kárt okozhatott nekik. Délután fél öt órára végérvényesen, megakadt a szövet­ségesek előnyomulása és az ütközet erre a nap­ra befejeződöm Május 7-én délelőtt tíz órakor újra bor­zasztó tüzet zúdítottak az angol ágyuk az Aki Baba-hegy jobb karjára. A gránátok a talaj minden hüvelyknyi területét beesőzték és szinte képtelenségnek látszott, hogy ebben a zónában élő lény megmaradhasson, mert a hegyszaka­dékok a robbanó Luddit gázától egészen meg­sárgultak. Negyedórányi gyorstüzelés után most a balszárny tört előre. Alig hagyták el azonban a 87. és 88. brigád csapatai lövészár­kaikat, amikor a török gyalogság, amely eddig a legteljesebb nyugalomban hevert, rettenetes tüzelést kezdett rejtett lövészárkaiból a mi csa­patainkra. Azt sejtettük, hogy vannak ilyen lövészárkai, de hogy hol feküsznek­, azt nem tudtuk megállapítani és így nyilvánvalóvá vált, hogy a hajó­ágyuk tüzelése morálisan ige­n ke­veset ártott nekik. Az angoloknak sikerült ugyan néhány lövészárkot elfoglalniuk, de ezek csak arra voltak jók, hogy lássék belőlük, hogy újabbak állanak útjukban, amelyek támadásu­kat föltartóztatják. Délután 4 óra 45 perckor a törökök számos­­ágyút vonultattak fel a fran­ciák ellen, akik hevesen viszonozták az ágyu­­tüzet .A­mikor azonban gyalogságuk újból előre­nyomult, olyan srapnell-zápor fogadta, hogy a vonal inogni kezdett, majd összeomlott és a lejtőn lefelé hempergett, miközben a menekü­lők egy része a hajó-divízió tűzvonalába került. Valósággal elviselhetetlen volt a törökök tüze­lése és képtelenség volt megállapítani, hogy hol vannak elhelyezve­­ütegeik, amelyek valahol az Aki Baba túlsó oldalán állottak. A helyzet igen komolylyá vált, de mégis sikerült a franciák­nak, hogy tartalékcsapataik bevonásával egy ellentámadás sikeres keresztülvitelével újra el­foglalják a már elhagyott lövészárkokat, öt órakor az angoloknak egy újabb támadása kez­dődött a hegy jobb karja és Krithia falva ellen; előnyomulásuk során a törökök éppen olyan rettenetes srapnell-záporral fogadták az ango­lokat, mint a franciákat az imént. A lövedékek pontosan az angolok feje fölött robbantak és sokszor egész századokat burkolt a láthatat­lanság ködébe a golyók által fölcsapott füst­ös homokfelhő. Az angolok további előnyomu­lásának a beálló sötétség vetett véget, de afelől megbizonyosodhattak, hogy a törököket még olyan nehéz ágyutűz sem képes soraikban meg­ingatni. „A legpéldásabb bátorsággal és el­szántsággal küzdöttek, mialatt tüzérségük mun­kája mesteri volt. Amennyiben csak olyan arányokra terjeszkedett ki, amilyen a legszük­ségesebb volt. Vagy azért, mert takarékoskod­­niok kellett a munícióval, vagy pedig azért, mert nem akarták ágyúik állásait elárulni.“ A csata május 8-án érte el tetőpontját. S amikor már úgy látszott, hogy minden látható eredmény nélkül tart az egész napon által és már azt hitte az ember, hogy végéhez közele­dik: öt óra tizenöt perckor délután a szövetsé­gesek hirtelen minden hajóról és a part min­den ütegéből a legcsodálatosabb Hevességű tü­zelést indították meg. „Maguk Franciaország­ban eddig szolgált tisztek mondották, hogy "eh­hez hasonlót még sohasem éltek át. Minden csatahajó és cirkáló egy időben kezdte gyors­tüzeléssel ágyúzni nehéz és könnyű lövegeiből az Aki Baba mindkét karját, Krithiát, minden bozótot és szakadékot, ahol az ellenség meghú­zódhatott. Lydittel töltött 15 cm­-es gránátok robbantak a legiszonyatosabban és egész hal­mokat burkoltak óriás sárga felhőkbe. A 12 cm-es golyók a lejtő minden hüvelyknyi terü­letét fölkeresték, amelyek az Aki Babára föl­vezetnek, míg a kisebb ágyuk azt a területet szórták tele, amely lövészárkainkhoz közelebb feküdt. Szinte úgy hatott a kép, mintha az egész vidék lángtengerben állana és helyenkint tűz­hányók törnének elő belőle, amikor a gráná­tok a magasabb hegycsúcsokon fölrobbantak. Negyedóráig tartott ez a bombázás s mindenki tudta, hogy most valami döntő eseménynek kell történnie. A tüzéri tudomány elmélete sze­rint az ellenségnek teljesen meg kellett semmi­sülnie és robbanó Luddit gázától annyira elkás­zu­lnia, hogy gyalogságunk rohamának képte­len ellentállani. Egy szál törököt nem lehetett­ látni, tüzérségük egyetlenegy lövést nem adott­ le, s ha adott is, a rettenetes lármában ezt nem vettük észre. Egy pillanatra hirtelen megsza-­­­kadt az ágyuk tüzelése. Ez volt a gyalogság számára adott jel. Az egész vonal egy ember­ként emelkedett föl és rohamra indult Krithia ellen. És ugyanabban a szempillantásban a franciák is , támadást­­ intéztek lövészárkaikr­a­.­

Next