Magyarország, 1915. július (22. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-10 / 190. szám
Budapest, 1915. szombat, július 10. MADZASORSZÁG és franciák győzelme idézhetné elő a hábom befejezését A háború sorsa a nyugati harctéren fog eldőlni, még pedig Flandriában és a kapcsolatos francia operációs területen. Természetesen, mindez a franciák és angolok vállalkozásának sikerétől függ. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy a keleti hadszíntéri események befolyással lehetnek a nyugati harctérre is. Ha a Balkánállamok a szövetségesekhez csatlakoznának, ez bizonyára javítaná a helyzetet. Azonban ilyen lehetőség nem lehet számítani. Nekünk úgy kell harcolnunk, mintha senkinek segítségére nem számíthatnánk. Az egyetlen előny, amit ezideig elértünk, a harmadik hadszíntér teremtése, mely az osztrák és magyar haderők nagy részét lekötve tartja. ■ A Dardanellák testen való akciót egész Anglia elítéli, mert ez erőmegosztást jelent, noha az erőnek egy ponton kell érvényesülnie. A Dardanellák ellen való expedíció nagyon hasonlít az athéniak sziciliai expedíciójához. Churchillt Alcibiadessel hasonlítjákössze, aki egyetlen férfi erős vállalkozási szellemmel, becsvággyal és nagy adag vakmerőséggel». A szicilliai expedíció nagy, kudarccal végződött és Sparta vereségét okozta. Hasonló sors vára gallipolii seregbe is. A hasonlat sántít ugyan egy kissé, mivel a szicilliai expedíció semmi összeköttetésben nem volt a Spárta elleni háborúval. A Dardanellákkal másképp áll a dolog. Ha a Dardanellák bevétele sikerülne, és Konstantinápoly, veszélyeztetve lenne, úgy a még tétovázó Balkán-államok kényszerülnének arra, hogy gyors cselekvésre határozzák el magukat. Anglia számításon felül gyöngítette flottáját, a tengerszorosnál azonban csak régi hajókat veszített el. Tény, az, hogy kezdetben itt sokkal könnyebbnek képzelték a harcot Most ismerjük már a nehézségeket, amit eddig elértünk. Az csak annyi, hogy, a törököknek lehetetlenné tettük a munició- és csapatszállítást az ázsiai partról az európaira. ! Mindezekből kitűnik, hogy a háború kimenetele kétséges és bizonytalan, noha a méreéséig a szövetségesek részére kedvezőbb. Az eddigiekből aszövetségesek azt atanulságot vonhatják le, hogy új, nagy seregeket kell összeállítaniok és nagyon sok muníciót kell gyártaniuk. .....................' " A cikkíró fejtegetéseit így, fejezi be: Komplikációkra kevés remény van, aminek következtében a háború még nagyon sokáig fog tartani. Németország, Ausztria és Magyarország és Franciaország egész hadserege kinn van a harctéren, azonban Anglia még igen sok katonát állíthat ki. Éppen azért a háború addig nem fog befejeződni, míg minden munkás angol férfi harcba nem vonul fel (Anglia a maga számára ki nem ,vívja a győzelmet. ' ixr ' . v Holl6®y, Sándor. /■ ,y,'i -c ^^VSVVWO^VW^V^IVVVWVVVVVVWWWVVVS Budapest, július 9. A legfelsőbb állami számvevőszék ma ThuróczyVilmos elnöklete alatt tanáccsülést tartott, amelyen többek közt végleg megállapították az 1911. év első feléről szóló állami zárszámadást és a legfőbb állami számvevőszéknek erre vonatkozó jelentését. A munkálatot az országgyűlés elé terjesztés végett legközelebb átküldik a miniszterelnökséghez. A zárszámadási munkálatok ezúttal csak jóval a törvényes határidőn túl voltak befejezhetők, mert a számvevőszék tényleg betöltött 58 főnyi fogalmazói létszámából és fogalmazó napidijasai közül 21-en vonultak be katonai szolgálatra, kik közül egy fogalmazó hősi halált halt. A tíz főnyi szolgaszemélyzetből ketten teljesítenek katonai szolgálatot. . *■- ...- •.........■ ■■ 1 ...mi Harcok az Isonzo mentén Az olaszok kudarcai Leonhardt Adelt, a Berliner Tageblatt Harctéri tudósítója hosszabb cikket írt lapjában az Isonzo mentén június végén és július első négy napján lefolyt küzdelmekről. Az érdekes jelenetek vázolásában gazdag cikkből adjuk a következő részleteket: Az olaszok megkezdték második offenzívájukat, amely sokban különbözik az elsőtől. Belátták, hogy túlerejük mellett is támadásaikból csak veszteségeik származnak s idővel el kell vérezniök, mint az oroszoknak a Kárpátokban. Ezért most tüzérségüket hat csoportban koncentrálták. A hat csoport közül a Km ellen irányított július elsején dolgozni kezdett s utána támadásba ment a 8. olasz hadosztály, de a támadást az osztrák határőrök és a magyarok erélyesei visszaverték. A főtámadás a görzi hídfő és a doberdói fensik ellen irányul. Az olaszok nehéz tüzérsége, amely 28 centiméterig terjedő kaliberű ágyukkal rendelkezik, heves, tartós tűz alá veszi a záró magaslatokat, hogy állásainkat szétmorzsolja. A tüzérség éjszaka srapnellekkel szórja be az állásokat, hogy a fedezékek kijavítását zavarja. Egyes pontok ellen esetrőlesetre mindig csak kisebb csapatokat küld tűzbe és utánuk küldik később a főerőket. A betörés két ponton, Podgoránál és Vermeghartánál sikerült, nem sikerült azonban a döntő utánatörés, mivel a dalmaták az ellenséget idejekorán ismét visszavetették. Görz most is kezünkben van s ott rendesen folyik, úgy a katonai, mint a polgári élet. A város maga stratégiailag jelentéktelen. Csak a hídfője és a rajta uralkodó podgorai magaslat a fontos. Ezek a céljai az olasz vágyakozásnak. Hatalmas betonfedezékekről beszélnek az olasz lapok, de betonnál keményebb és legyőzhetetlenebb az ott fennálló dalmaták ökle és szíve. Az egyik támadásnál az olasz gyalogság Grova mellett drótsövényeinkbe került. Valósággal rajta lógtak az emberek a tüskés drótokon és jajkiáltásuk túlharsogta az ágyuk dörgését. Másnap reggel újra bombázták Podgorát és a Sabotin-hegyet, majd este a hegy lejtője és a hídfő között levő állásainkat. Száz lövés hullott egy századnak a fedezékébe, közülük tizenhat volt teljes találat. Egy szanitéc-őrjáratot eltemetett a föld, de még élve kiásták őket. Az olaszok most már azt hitték, hogy a Hegy védői az utolsó emberig megsemmisittettek. Este rohamra mentek Podgora ellen , egyidejűleg több zászlóalj rohanta meg a görzi hídfőt is. A tisztek biztatták őket, hogy csak előre, mert ,,az ellenségből már úgy sem él senki." A dalmaták óvakodtak őket felvilágosítani s csendben rejtőzve vártak. Mikor azután az olaszok ott voltak a fedezékeinknél, működni kezdtek a fényszórók, kattogtak a gépfegyverek s puskák, robbantak a kézigránátok. A meglepett olaszok vereséget szenvedtek a most következő döntő küzdelemben és a felkelő nap ezernyi halottra vetette első sugarait. E kudarc után ellanyhult az olasz offenziva s egypár gyenge kísérletüket könnyen visszavertük. Komolyabbak és tartósabbak voltak a megújított áttörési kísérletek isonzói frontunk déli szárnya ellen, ami a doberdói fensíkon húzódik. Ennek nyugati széle állandó tűz alatt áll, mindamellett megtartotta pozícióit. Az ellenség első kísérletei, hogy a folyón átkeljenek, meghiúsultak a Halottak szigetén. Mikor azonban az áradási terület az Isonzó s a fensik között kiszáradt, az olaszok Sagradótól délre Foglianónál átkeltek a folyón és az ottani erdőbe hegyi ütegeket hoztak, amelyeket azonban tüzérségünk első lövései összeromboltak. Az ellenséges gyalogság a vasúti töltés hosszában és az erdőben előnyomult . Sagiadénak, asenkaja összeköttetés nélkül maradt seregüknek a folyó jobboldalán levő zömével június 22-én egy olasz kapitány parancsot kapott, hogy előnyomuljon a fensik széle ellen. Amint azonban előttünk mutatkozott, gyors tüzelésbe került, amely legénységét megtizedelte. Egy előnyomuló csapatunk elfogta magát a kapitányt is. Június 23-án az ellenség folytatta kísérleteit, hogy csapatazömével is átjuthasson az Isonzó bal partjára. Tüzérségünk azonban kísérleteit meghiúsította. Másnap Sagradótól délre egy olasz csapat saját tüzérségének tüzébe került s kénytelen volt visszavonulni. Tüzérségünk ugyanekkor elkergette az olasz hidászokat, akik a sagradói hidat használhatóvá akarták tenni. Az olaszok erre éjszaka dolgoztak a hídon, amely reggelre készen is lett a Halottak szigetéig, de a mi ágyúink újra teljeesen széjjel rombolták, épp úgy, mint a pontonokat is. Ezen a napon egyébként meglehetős nyugalom volt, a vihar előtti nyugalom, mert 27-étől 30-ig tartott az az erős bombázás, amely adéli szakaszon való általános rohamot előkészítette. Nem kell vázolnom az idegromboló hatását ennek a pokoli muzsikának, amely naphosszat tombolt és még messze vidékeken is megcsörrentette az ablakokat, katonáink idegei azonban jól kitartottak. Június 30-án éjjel kezdődött az általános roham a doberdói fensik ellen. A király és Salandra megérkeztek a frontra, hogy ott legyenek a ,,győzelmi napon", amelynek dátumát Coldorna már egyszer nagyon koránra állapított meg. De most sem történhetett másként: lejjel 11 órakor két zászlóaljuk nyomult Ea Rocca felé. A mieink kézigránátokkal fogadták őket s az olaszok sietve visszahúzódtak. Éjfél után két órakor, egy hadosztály indított támadást, amelyből a harcban csak néhány zászlóalj maradt meg. A mieink előre engedték őket a drótsövényekig és ott lődözték halomra. Reggel fél nyolckor, három zászlóalj a Cosich-hegyet támadta meg, de visszavezetett. Délután több hadosztály különböző pontokon egyidejűleg támadta meg a fensíket. Sagradónál ellenséges csapatok átkeltek a folyón és Foglianóból nyomultak előre. Redipugliánál egy másik osztályukat az a balsors érte, hogy a saját tüzérsége lövöldözte, ami nagyon megkönnyítette a védekezésünket. Ugyanez történt egy olasz őrnagy két századával a Debili ,Vrh" magaslatánál. Ezt tartalékai is cserben hagyták s ő maga fogságunkba jutott 131 emberével és a második gránátos ezred negyedik századának századzászlajával. Este az olaszok még egyszer gyengébb támadásokat kezdtek a Monfalconetól keletre fekvő magaslatok ellen és Monte Michele és San Marlino ellen. Egész éjjel bömbölt az olasz tüzérség, de a támadás újra meghiúsult. Négyszáz olasz halott maradt a csatatéren és számos sebesült, akiknek megmentését az ellenség tüzelése megakadályozta. A délután és este megpróbált előretörések Vermegliano felé szintén az ellenség súlyos veszteségeivel végződtek. Redipugliánál egy olasz Hadosztály állásainkig nyomult, de katonáink kivetették onnan s több mint ezer emberüket megölték. Ez a nap, julius elseje, kemény és dicsőséges volt a magyar és osztrák hadseregre. Nagyon kitűnt egy népfelkelő zászlóalj, amely öt olasz zászlóaljat négyszáz lépésnyire engedett maga elé s ott gyilkos tüzelésével sakkban tartott a szerencsés döntésig. Julius 2-án éjjel és délelőtt bombázás volt. Julius 3-án az ellenség nagy erőkkel újította meg a támadást a doberdói fensik ellen s Redipugliánál átlépte az Isonzo-csatornát és a vasúti töltést. Állásaink körül elkeseredett harc támadt, amely este 10 órakor a túlnyomó számú ellenség visszaverésével végződött; sok száz halottat hagytak az olaszok; a szakadó* 1 kokim s &rkelgPMiáli tutti 7