Magyarország, 1915. július (22. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-23 / 203. szám

hogy politikáját érvényre tudja emelni. (P.ol. Hir.) ■*' A bolgár félhivatalos Szerbiáról és Görgországró­l Szófia, július 22. A félhivatalos Narodni Prava Szer­biával és Görögországgal foglalkozó vezér­cikkében írja a következőket: A szerb kor­mányon levők elfelejtik, hogy jó szomszédok nélkül nem lehet élni. Ha Szerbia meg akarja valósítani nemzeti ideáljait, csak úgy teheti, ha szomszédaival jó barátságot tart fenn. Athénnek és Belgr­ádnak be kell látnia, meny­nyire el vannak hagyva és hogy nincs senki Bulgáriában, aki rosszat akarna nekik. A bolgár hadgyakorlatok i­s Berlin, julius 22. A nagy bolgár hadgyakorlatok Nevrokop­­nál, Új-Bulgáriában Ferdinánd cár fő­parancsnoksága mellett megkezdődtek. A had­gyakorlatokra Törökország két tisztet küldött. Budapest, julius 22. 1. -a A miniszterelnök a királynál. Bécsből táviratoztak a Bud. Tud.-nak. Tisza István gróf miniszterelnök, aki tegnap este Bécsbe ér­kezett, ma délelőtt Schönbrunnba hajtatott, ahol mindenekelőtt az ottani Stöckel-épület­­ben lakó B­u­r­­­án Isván báró közös külügy­miniszterrel tanácskozott. A miniszterelnök azután megjelent a királynál hosszabb kihall­gatáson, hogy folyó ügyekről jelentést tegyen. A miniszterelnök a mai nap folyamán meg­beszélést­ fog folytatni Stürikh Károly gróf osztrák miniszterelnökkel, valamint a közös miniszterekkel. A délutáni gyorsvonatok egyi­kével szándékozik a miniszterelnök visszatérni Budapestre. •­ ■ yh ■■ n**TM“*« Batthyány Tivadar gróf a fiumei választá­­sokról. Arra a hírre, hogy Fiuméban a meg akarják tartani a városi képviselőválasztáso­kat, megkérdeztük a dolog felől Batthyány Tivadar grófot, mint aki alapos ismerője a fiumei viszonyoknak. Batthyány gróf a munka­társunknak a következőket mondotta: — Olvastam ugyan a napilapokban, hogy a kormány, vagy a fiumei kormányzó most akarnának Fiuméban rappresentanza-válasz­­tásokat tartani, de őszintén megvallom, e hit valódiságát teljes képtelenségnek tartom. Kü­lön törvénynyel elhalasztották a háború utáni időkre az országgyűlési képviselőválasztáso­kat, valamint a törvényhatósági választásokat úgy Budapesten, mint a vidéken. A legna­gyobb következetlenség lenne tehát, ha az or­szágnak ez idő szerint legexponáltabb tör­vényhatóságában mégis választatni akarná­nak. Fiuméból igen sokan — élükön Zanella Richárddal, a fiumei autonóm párt elnökével — a harctéren küzdenek; közismert okokból a város nem kombattáns férfilakosságának egy tekintélyes része — különösen a vezető intelli­gencia sorából — távol kénytelen magát tar­tani Fiumétól, ily körülmények között — egé­szen eltekintve Fiuménak az olasz harcok színhelyéhez való közelségétől — oly súlyos politikai hibának tartanám a rappresentanza­­választások kiírását, amilyent magyar kor­mánytól feltételeznem nem szabad. Csak­ nem akarnának néhány száz, a kormányhatalom­tól közvetlenül vagy közvetve függő alkalma­zott szavazatával a több mint 40.000 lakosú Fiume és kerülete részére képviseletet k­oktrojálni? '’’'tf 'A berlini tanácskozások. A Bud. Tud. je­lenti : W­e­k­e­r­l­e Sándor titkos tanácsos, mint a magyar Középeurópai Közgazdasági Egyesü­let elnöke, ma reggel Szterényi József tit­kos tanácsossal Bécsbe utazott, ahol délután az osztrák társegyesület képviselőivel e­lőzetes megbezélés lesz", hogy megállapítsák a két egyesületnek a küszöbön álló berlini tanács­kozásokon való magatartását. A magyar cso­port tagjei hilb­an­ utaznak Bicéül,Jirlinbe. * A Boyeszter-Ritti Karsak - Fritz­­Wertheimer a­­Frankfurter Zeitungéban érdekes jelentésben számol be a Dnyeszter-menti harcokról Szíri­a elfog­lalásától az utóbbi napok küzdelmeiig. Le­írásából közöljük az alábbi részleteket:­­­­ Midőn Sztrijnél sikerült az ellenséges arcvonalat áttörni és a porosz gárdacsapa­tok győzelmes előnyomulás során Zuravná­­nál­ átkeltek a Dnyeszteren, az orosz had­­vezetőség tudta jól­, hogy az orosz arcvonal átszakítása Rohatyn irányában hatalmas éket ver az orosz vonalakba és hogy ilyenfor­mán a Lemberg terepén és Délkelet-Galiciá­­ban harcoló orosz erőknek egymástól való elválasztása következhetik be, ami aztán a Galíciából való rendezett visszavonulást sza­­­bálytalan, menekülésszerű futássá változtat­hatná. A Varsóból és Lembergből vasúton szállított és Chodorovnál levagyonozott orosz csapatok erőteljes tüzérségi támogatás­­­sal, hatalmas ellennyomást fejtettek ki, ami a szövetséges csapatoknak Zuravnony­ a Dnyeszter mögé való visszavonulását vonta maga után. Az orosz hadvezetőség szándéka persze további célokra irányult. Elszánt előrenyomulást terveztek Szíria irányában, ah­edy a német déli hadsereget vasúti és Siad- l­áp­ központjától egészen a Kárpátokig szo­rította volna le. A Linzingen-hadseregnek most minden, a Dnyeszteren túlra tervezett offenzíváról le kellett m­ondania, csak hogy Sztrijt védhesse és a Dnyeszter nyugati part­ját tarthassa. Közben Mackensen és Böhm- Ermolli seregeinek folytatniuk kellett győzel­mes előrenyomulásukat Lemberg felé, bár a déli hadsereg remélt támogatása nélkül, min­denesetre megvolt az­ a könnyebbségük, hogy, az orosz hadvezetőség Ja­sztrij elleni tervei­nek keresztülviteléhez legalább két hadtestet vont el. Lemberg felől és Chod­orov—Zidacovi vidékén vetette ezeket harcba. Éppen nem volt egyszerű feladat, a körülményekhez ké­pest ama gyenge erőkkel, amelyek fölött a déli hadsereg rendelkezett igen nagy kiter­jedésű arcvonalán, föltartóztat­ni a kipihent orosz tömegek özönlését Ezek voltak fővoná­sokban a küzdelmek j­únius 10-étől 22-ig. Június 22-én, este' érkezett meg' a Lem­berg elestéről szóló örömhír. Közben a Kárpátokon keresztül az oro­szok túlereje ellen i­s segítség érkezett a németi déli hadsereg részére, amely gyors menetelésben Zuravino és Ilalic között ért a Dnyeszterhez. Az újj segítő hadtest csapat­­részei , június 23-án reggel gyülekeztek a folyónál, hogy hajnali "szürkületbe­" meg­kezdjék erőteljes tüzérségi előkészítés után a Dnyeszter egész vonalán a támadást. Az idő azonban nedves volt és ködös és a dél­előtt folyamán lehetetlen volt a tüzérség számára "megfigyelést tenni. Észak felé csu­pán kis talpatoknak sikerült a folyón át­­svelniök.­­Zynazovót rohammal bevették és az ellenség maga mögött fölégette a nagy fa­lúdat. Ámde egy zászlóaljnyi legénységnek­ mégis sikerült anyaszült meztelenül egészen vállaíiig vízben, m­uh­ajiókát, fegyvereiket ma­gasra emelt kezeikben tartva, egy sekélyes gázlón átkelnie, kis hidat vernie és azt vé­delmeznie. Svitovánál hasonlóképp sike­rült egy hadosztályának.A széles arcvona­lon csak­ igen hiányos tüzérségi előké­szítés után átjutnia a Dn­yeszter túlsó part­jára. Fiz azonban csak a legnagyobb nehéz­ségek­ árán sikerült. A Dnyeszter itt igen széles, mocsaras, szeszélyesen kanyargó, több mederrel lin és a főmederben a víz gyorsan rohanva árad. Ezen keltek át a mi embe­reink, mialatt odaát a túlsó magas parton az ellenség már várt rájuk biztos, jó eleve elkészített fedezékeiben. Midőn katonáink el­értek a túlsó partra, lehetetlenségnek tetszett, hogy az ellenség gépfegyver k­özében fényes nappal felkapaszkodhassanak a lejtőn. A mieink azonban már nem térhettek vissza, vagy tán nem akartak és korán reggeltől késő estig a mellig érő vízben rejtőzködtek. Hébe-hóba, ketten-hárman fölemelték egyik bajtársukat a magasba, hogy gyorsan meg­figyeljél az ellenséges hadállást és néhány lövést tegyen az ellenség töréseibe. Ha aztán­ valamely emberünket ellenséges lövedék ta­lálta, a víz áradata könyörtelenül magával ragadta­ a szerencsétlent anélkül, hogy az orosz gépfegyverek dühös tüzelésében segít­ségére lehettek volna bajtársai. Az oroszok­ ennek dacára nem merészkedtek támadásra és alkonyatkor csapataink hősies kitartás után végül is sisilijd talajra jutottak.­­ Az felső csapatokat mindig többen és többen követték a túlsó partra, hadihidakat vertek, melyeken a tüzérség is átvonult. Csupán, Zuravnóval szemközt rekedt meg az előre­nyomulás egy ideig. Midőn észak felé sikerült Chodorovot és a Lug-szakaszt szilárd bir­tokba venni és Svitovánál a folyón átkelt csa­patoknak lehetővé vált előrehaladniok, az oroszokra nézve bekövetkezett az átkaroltatás veszélye és emiatt az ellenfél elkeseredett utóvéd-harcok közepette visszavonult erről a szakaszról. Majd a Svirz-szakaszt is kiürí­tette, hogy később a Gnita-Lipa-szakasznál ismét komoly küzdelmet fejtsen ki. Az a terep, amelyen a német déli had­sereg július első napjaiig harcolt, igen ne­héz volt a védekezésben tapasztalt és gya­korolt oroszokkal szemben. Északról dél felé, tehát a keleti irányba visszavonuló oroszok számára a lehető legkedvezőbben néhány mellékfolyó ömlik a Dnyeszterbe, amelyek ha nem is áthághatatlanok, mégis rohanót vízsodrukkal, 6— 9 méter szélességükkel igen jó természetű akadályokat alkotnak. Ezen­felül a patakok, mint a Lúg és a Svírz, nagy kiterjedésű, tóvidéken mocsaras lapá­lyokon futnak át, amelyeken a támadó az ellenséges" ■' tűzben csak nehezen hatolhat keresztül. A csapatok rendkívüli telj­esítményeket mu­tatnak föl mind e pontokon. A Gala—Lipa-sza­­kasz széles völgy, melyen a folyócska­ a lem­­bergi útvonal mentén Przepiysl­anyn, Firlejo­­von, Rohatynon és Burstynon áthaladva Ha­­licsnál ömlik a Dnyleszterbe, a túlsó oldalon­ meredek magaslatok emelkednek. Az ellőfél­­nek, amely e meredek lejtőkön ássa be magát, az elképzelhető legszabadabb, légi jobb előtere nyílik azokról. A segítő had­test a Rohatyn—Burstyn-terepen t­ám­adott. A csapatok rohamokkal nyomultak előre, át­keltek a folyón és a mocsaras terepen be­ásták magukat. Lassan és az ellenség ré­széről, alig észrevehetően június utolsó nap­ján a hadtest egész tüzérsége belőtte magát­­az Obelnicánál lévő magaslatok egyik kes­keny helyén, ahol a falu és az erdős terep oltalma alatt remélték, hogy felkapaszkod­hatnak. Este fél hat órakor pokoli tüzelést kezdett tüzérségünk és hat órakor a kiszemelt­ hadosztály rohamra indult. Ekkor tüzérsé­günk mintegy varázsütésre nem csökkenti erejűi tüzét néhány száz méterrel hátrább­ irányította, úgy hogy­ az oroszok elől el volt vágva a visszavonulás útja. A hadtest vezér­, karának megfigyelő helyéről, egy dombról látható volt, amint az oroszok föltápászkod­­tak árkaikból és megadták magukat Ahol még némi ellenállást tanúsítottak, ott néhány­ jól irányított srapnell gyors­ hatást ért fel Ekkor egy másik divízió kihasználva a si­kert és az ellenfélnél észlelt pánikot, szintén előretört, felfelé a hegylejtőn. Ámde az orosz h­advezetőség se volt "rest Az erdők biztos oltalmat nyújtottak és a következő reggel Junaskova felől erő­s zászlóaljakat küldött harcba csapataink ellen, Obemicánál. Az oroszok ötven méternyire közeledtek felénk, ekkor tüzelésünk valósággal lekaszálta őket. Bátor ellenfeleink­­ azonban újból és Újból előretörtek, sokhelyütt elkeseredett kézi­­tusára került a sor és küzdelmes órák tör­ték el, míg az ellentámadást júliusi elsején, végül sikerült visszaverni.­­ A következő nap ellátogattam a csata-, térre, amelyen még izemetetlenül feküdtek az elesettek holttestei. Aztán elkerültem Zurav­­nóba, amelyet június elején történt vissza­vonul­ásunk­ után majdnem teljesen kifosz­tottak az oroszok, de amelynek házai még akkor állottak. Most már csupán füstös ké­mények merednek elől­ a romhalmazok közül. Rohatyn, Buhacovce megszűntek létezni, Cho­­dorov és sok más város és falu sem jutott sokkal jobb sorsra. ___ MAGYARORSZÁG1 Budapest, 1915. péntek, Julius 23/ Magyarország. 1919. augusztus he­tjével új előfizetést nyitunk lapunkra. Előfizetési árak: a magyar korona országaiba, Ausztriába ás az annektált tartományokba. Augusztus 1-től szeptember 10-ig 5 K 60 faj. „ december 31-ig 13 „ 60 „ Egyes szám ára: BxadapesteEB ás eidáSten 12 fillér ];<■' Sy... 1 ■

Next