Magyarország, 1915. július (22. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-04 / 184. szám

é­ d és Monasztir birtokán f­ordul meg, mert ez bolgár-macedóniai területhez tarto­zik. A népesség megfontolt és józan része helyesli a kormány, várakozó politikáját.­­­­ A semleges államok Olasz-magyar viszály Amerikában Luganó, július 3. Olasz lapok jelentik Chicagóból, hogy Eostonban a selyemfonógyár m­agya­r mun­kásai egy olasz munkavezető miatt sztrájkba léptek. A sztrájkoló munkások kijelentik, hogy az olasz munkavezető őket a munkaki­osztásnál a többi munkással szemben jelenté­kenyen háttérbe szorította. ( Búd. Tud.­) ,: Automobilon Lemberibs — június 27. ! (A Magyarország harctéri mun­katársától.) Reggel nyolc órakor megin­dult velünk a gépkocsi Szamborból. Kertes házak között térünk ki a városból arra az országútra, amely a Rutki felé vezet. Az utón már mindenütt találkozunk fölfelé menetelő katonákkal, a vonatok is állandóan szállítják az újabb és újabb emberanyagot, a lövésze­­teket, de jönnek új hírekkel felülről lovasok és gépkocsisok, ők mondják, hogy Lembergtől keletr­e utóvédcsaták folynak és az oroszok­nak komolyabb megállása nem lesz a Bugig. Az országút keresztül szeli a Dnyeszter mocsarainak a vidékét, nádas, fűzfák, elvétve­­néhány apró faházikós falu, hosszúhaju len­gyel parasztok ünnepi öltözékben járják az országutat, valamely szomszéd községben hallgattak misét. A hidakat, ahol keresztül haladunk, mindenütt felrobbantották, — a há­borúnak immár megszokott, régi képei, — még mindig járják a földmunkás-osztagok az erdőségeket, ahonnan előhozzák a holta­kat, hogy közös sírba temessék el. A síkokon két-három kilométeres távolságokban elvétve akad egy­,egy, lövészárok, rövid ideig tartó vé­dekezésre építették kisebb csapatok. Szám­bor és Rutki szögletében, kissé nyugat felé a dombos vidékekről ma hatalmas, egymás­hoz közel álló lövőárkok sorai fehérlenek erre. ,Vastetők, cement, drótsövény, cölöpök, az oro­szok remekeltek ezeknek a védővonalaknak kiépítésében és Szambor feladása után itt vet­ték fel a küzdelmet, erről a tájékról szorítot­ták őket fokozatosan Grodek és a Veresica vi­dékére. Rudidban, ebben az apró helységecs­­kében, leégett utcakezdődésben siklik tova a gépkocsi, jobbról és balról a sírok százai, hogy pillanatra megállunk, a lakosság mondja, hogy sokat elhajtottak közülük az oroszok, túszokat is vittek s mielőtt feladták volna a várost, a zsidók házait felgyújtották. Rutkiak beszélnek komarnói családok pusztulásáról is, ahol va­lóságos öldöklést vittek véghez az orosz ka­tonák. * Lövőárok, drótsövény, lövőárok, sok fris­sen ásott sír, elviselhetetlen hullaszag, leégett, porrá rombolt házak a Lemberg közelében eső községekben. Az utakon méteres mély gödrök, gránát, vagy akna rajta,­­ temetnek, állandóan temetnek, kisrrt szemű, még mindig kétségbeesett asszonyok állanak a portákon, sok katona, tömérdek írén a mezőségeken, friss csapatok, magyarok, magyar ének, Him­nusz és csárdás, — már a Grodek felől jövő országutra kanyarodunk és sildünk befelé Lembergbe. Egy hosszú utcán, melyen hosszú házak állanak, csupa zászlódisz, csupa forga­lom, sok katona, civilek, nők, gyermekek, mindenki kint van az utcán, még mindig él­jenzés, hod­olás, még mindig virág, szembe­tűnik egy­ péküzlet, melyen a tulajdonos, len­gyel betűkkel feketesárga és piros-fehér-zöld gyes betűkkel fekete-sárga és piros-fehér-zöld szalagokból rakta ki nevét a jégtáblára. És aztán a fő-,útvonal, csupa zászló, csupa forgalom, erkélyek, paloták, melyeknek ab­lakaiból szövetek, virágok pompáznak. A Bernardini-­utcában szemközt állunk a kéttor­nyú templommal, mellette balról hatalmas pa­lota kapuján ki- és bejárnak tisztek, zsongó méhkashoz hasonló az utcatorkolat. Rövid pihenő után, melyet zsúfolt kávé­házban töltünk, hallgatjuk a csoportokba ve­rődött polgárok előadásait, hálálkodását. Meg­erősítik azokat a híreket, melyek kerülő, után érkeztek már Lemberg visszafoglalása előtt, hogy a városi polgármestert s általában az ott maradt osztrák magasabb tisztviselőket el­vitték az oroszok. Az ukranja állandóan fog­­dostatta össze a tekintélyesebb polgárokat, akik vagy, kétszázan ma is valahol Orosz­országban várják további sorsukat. Amint jelentettem már, a nagy pályaud­vart felgyújtották, az épület és a raktárak elhamvadtak, az üvegtető vasvázai azonban nem szenvedtek nagyobb pusztulást. A város külső részén, az, amely Grodek felé néz, több ház romokban fekszik. Ezek az ágyutüzelések alatt mentek tönkre. A pályaudvar égésekor hatalmas trombitaharsogás közben vonult ki a tűzoltóság.­ Ekkor még voltak orosz kato­nák ott, akik a tűzoltókra lövöldöztek. Ezeket az orosz katonákat a polgárok és a tűzoltók kergették el. A pályaudvari tüzet azonban nem lehetett elfojtani, mert az orosz katonák több helyen gyújtották föl, miután előbb pet­róleummal leöntöttek. Felgyújtották a város szélén épített barakkjaikat is. Lemberg visszafoglalásával sok vonat visszajutott a kezünkbe, melyeket Lemberg kiürítésekor az őszön otthagytunk. A kávéházak, vendéglők mind tömve, alig lehet helyet kapni. A kávéházasok és vendég­lősök mondják, hogy az orosz tisztek híres orgiái megszűntek attól a naptól kezdve, hogy Gorlicénél áttörtük az orosz frontot. Kezdet­ben még vigasztalták magukat, hogy friss erők harcba dobásával sikerülni fog föltartóztatni előretöréseinket, de hogy Przemysl is ke­zünkbe jutott, az orosz tiszteken valóságos búskomorság vett erőt. Nyilvánosan szidták felsőbb parancsnokságukat, amiért a kárpáti hadjárat alatt valósággal elvéreztette az orosz hadsereget. Úgy mondják a lembergiek, hogy a kárpáti harcokban, a gorlicei és szánmenti nagy ütközetekben elvérzett az orosz intelli­gencia szine-virága. A szánmenti nagy ütköze­tek idején naponként tiz-tizenöt menetezredet indítottak útnak Lembergből a harcvonalba, de oly nagy volt a tiszthiány hogy egy-egy, ezredben két tisztnél alig volt több, a tiszt­­hiányt őrmesterekkel és altisztekkel pótolták. Amikor pedig nyilvánvaló lett Lemberg fel­adása, melynek elkövetkezéséről már három héttel ezelőtt tudott a lakosság, az orosz tisz­tek kijelentették, hogy nem lesz erőhatalom, amely az orosz seregeket ismét úgy talpra­állítja, hogy gondolniuk lehessen új előre­nyomulásra. Az utóbbi hetekben az Oroszor­szágból érkező kereskedők meghozták a kievi­ és moszkvai zavargások hírét s nyugtalanító hírek érkeztek Szentpétervárról is. Az orosz cenzorok figyelme nemcsak a feladott leve­lekre, de az érkező levelekre is kiterjedt. Min­den érkező küldeményt felbontottak s ezért úgy a tisztek közül sokan, mint a polgárok kö­zül, akik tudni akartak orosz híreket, levelezé­süket küldöncökkel és Oroszország békéjébe járó kereskedőkkel közvetítették. Ily módon aztán pontosan tájékozva voltak arról, hogy mi történt a világ csataterein s arról, hogy Oroszországban már a kárpáti sikertelen küz­delmek idején erős békesóvárgás lépett föl. * Az utca hullámzik, felzúg az éljenzés foly­­tán­­ folyvást. Katonák dalóinak, magyar zász­lót visznek, erre lengetik a gyalogjáró felé, a zászlóra ez van fölirva: magyarok, mindig csak előre! Lemberg hölgyeinek virágai nem fogytak ki, még ma is hull az erkélyekről és ablakokból a magyar fiukra, az extázis ma is tart, ime, két hölgy sirva ölelgeti őket s csókjait osztja nekik. Most érkezik be Szám­­torból a parancsnokság még ottmaradt része, teherautók és személyszállítók, egy egy tá­bornok, két őrnagy, több vezérkari tiszt, két magyar képviselő, polgári biztosok, nem tud­nak haladni, a nép elállja az utat, frissítőket adnak föl, mások autogrammokat kérnek és virágot adnak, megint mások a vendéglőből ételt hordanak ki a katonáknak. (Itt írom meg, hogy a lembergi vendéglők sokkal ol­csóbbak, mint akármely magyar város vendég­lői s hasonlóként a kávéházak. Egy sült­­ korona 80, egy kávé 30 fillér, bár, igaz, hogy ma 40 fillérre szökött az ára.) Lembergben az orosz uralom alatt semmi nem volt drága, csak a ruhaféle... Ez azon­ban a lembergi elegáns hölgyeken igazán nem vehető észre. Öreg, szakállas kereskedő-formájú embert kísér a villamos sínek mentén nagy sereg közönség. A kereskedő boldogan lengeti a ka­lapját. Könyezik, mindenkivel kezet fog, min­denkit megölelget. Kaufman Sámuelnek hív­ják, most megy Szamborba, Bród­yből jön, öt hét előtt vitték el tizenketted magával az oro­szok túszul Szamborból. Darab ideig Lem­­bergsben voltak, s amikor megindították őket Brodyba, a galíciai városokból összeszedett túszok száma háromszázon felül volt. Ő egy alkalmas pillanatban megszökött, keresztülver­gődött az orosz csapatokon, jelentkezett Lem­bergben a parancsnokságon és most annak útlevelével megy vissza városába, Szamborba. Azon aggódik, hogy talán Szambárd felpör­költék, midőn azonban megnyugtatják, boldo­gan siet, hogy kocsi után nézzen, mely, haza vigye. ... És a pompás, tiszta, napsütéses, öntö­zött lembergi utcákon folyton-folyvást új szí­nek, uj hangulatok jönnek, olyan ez az egész, örömteljes város, mint egy lebilincselő szín­pad valamely jelenetkor, mikor az ujjongó kórust fújják. d. g. MALYA SORSZÁG Budapest, 1915. vasárnap, julius 4. Magyarország. 1913. július hó 1-ével új előfizetést nyi­tottunk lapunkra. Előfizetési árak: a magyar korona országaiba, Ausztriába és az annektált tartományokba: Egy hóra 2 K 80 fill. Szegyed évre 8 „ — „ Fél évre 16 „ — „ Egy évre 32 „­­ „ Egyes szám ára: Budapesten és cédében 12 filter Kérjük azokat a t. c. vidéki előfizetőinket, akiknek előfizetése június 30-án lejárt, hogy a lap megrendelését minél előbb meg­újítani szíveskedjenek. Lakóhely változás esetén arra kérjük tisztelt előfizetőinket, hogy új címüket ideje­korán közöljék velünk. Minden erre vonat­kozó bejelentéshez szüksége van a kiadó­­hivatalnak egyúttal arra a címszalagra is, amelylyel az előfizetett példány a legutolsó tartózkodás helyére ment. Külföld­re való költözködés esetén kérjük a portó­­különbözet megtérítését is.

Next