Magyarország, 1915. július (22. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-04 / 184. szám
é d és Monasztir birtokán fordul meg, mert ez bolgár-macedóniai területhez tartozik. A népesség megfontolt és józan része helyesli a kormány, várakozó politikáját. A semleges államok Olasz-magyar viszály Amerikában Luganó, július 3. Olasz lapok jelentik Chicagóból, hogy Eostonban a selyemfonógyár magyar munkásai egy olasz munkavezető miatt sztrájkba léptek. A sztrájkoló munkások kijelentik, hogy az olasz munkavezető őket a munkakiosztásnál a többi munkással szemben jelentékenyen háttérbe szorította. ( Búd. Tud.) ,: Automobilon Lemberibs — június 27. ! (A Magyarország harctéri munkatársától.) Reggel nyolc órakor megindult velünk a gépkocsi Szamborból. Kertes házak között térünk ki a városból arra az országútra, amely a Rutki felé vezet. Az utón már mindenütt találkozunk fölfelé menetelő katonákkal, a vonatok is állandóan szállítják az újabb és újabb emberanyagot, a lövészeteket, de jönnek új hírekkel felülről lovasok és gépkocsisok, ők mondják, hogy Lembergtől keletre utóvédcsaták folynak és az oroszoknak komolyabb megállása nem lesz a Bugig. Az országút keresztül szeli a Dnyeszter mocsarainak a vidékét, nádas, fűzfák, elvétvenéhány apró faházikós falu, hosszúhaju lengyel parasztok ünnepi öltözékben járják az országutat, valamely szomszéd községben hallgattak misét. A hidakat, ahol keresztül haladunk, mindenütt felrobbantották, — a háborúnak immár megszokott, régi képei, — még mindig járják a földmunkás-osztagok az erdőségeket, ahonnan előhozzák a holtakat, hogy közös sírba temessék el. A síkokon két-három kilométeres távolságokban elvétve akad egy,egy, lövészárok, rövid ideig tartó védekezésre építették kisebb csapatok. Számbor és Rutki szögletében, kissé nyugat felé a dombos vidékekről ma hatalmas, egymáshoz közel álló lövőárkok sorai fehérlenek erre. ,Vastetők, cement, drótsövény, cölöpök, az oroszok remekeltek ezeknek a védővonalaknak kiépítésében és Szambor feladása után itt vették fel a küzdelmet, erről a tájékról szorították őket fokozatosan Grodek és a Veresica vidékére. Rudidban, ebben az apró helységecskében, leégett utcakezdődésben siklik tova a gépkocsi, jobbról és balról a sírok százai, hogy pillanatra megállunk, a lakosság mondja, hogy sokat elhajtottak közülük az oroszok, túszokat is vittek s mielőtt feladták volna a várost, a zsidók házait felgyújtották. Rutkiak beszélnek komarnói családok pusztulásáról is, ahol valóságos öldöklést vittek véghez az orosz katonák. * Lövőárok, drótsövény, lövőárok, sok frissen ásott sír, elviselhetetlen hullaszag, leégett, porrá rombolt házak a Lemberg közelében eső községekben. Az utakon méteres mély gödrök, gránát, vagy akna rajta, temetnek, állandóan temetnek, kisrrt szemű, még mindig kétségbeesett asszonyok állanak a portákon, sok katona, tömérdek írén a mezőségeken, friss csapatok, magyarok, magyar ének, Himnusz és csárdás, — már a Grodek felől jövő országutra kanyarodunk és sildünk befelé Lembergbe. Egy hosszú utcán, melyen hosszú házak állanak, csupa zászlódisz, csupa forgalom, sok katona, civilek, nők, gyermekek, mindenki kint van az utcán, még mindig éljenzés, hodolás, még mindig virág, szembetűnik egy péküzlet, melyen a tulajdonos, lengyel betűkkel feketesárga és piros-fehér-zöld gyes betűkkel fekete-sárga és piros-fehér-zöld szalagokból rakta ki nevét a jégtáblára. És aztán a fő-,útvonal, csupa zászló, csupa forgalom, erkélyek, paloták, melyeknek ablakaiból szövetek, virágok pompáznak. A Bernardini-utcában szemközt állunk a kéttornyú templommal, mellette balról hatalmas palota kapuján ki- és bejárnak tisztek, zsongó méhkashoz hasonló az utcatorkolat. Rövid pihenő után, melyet zsúfolt kávéházban töltünk, hallgatjuk a csoportokba verődött polgárok előadásait, hálálkodását. Megerősítik azokat a híreket, melyek kerülő, után érkeztek már Lemberg visszafoglalása előtt, hogy a városi polgármestert s általában az ott maradt osztrák magasabb tisztviselőket elvitték az oroszok. Az ukranja állandóan fogdostatta össze a tekintélyesebb polgárokat, akik vagy, kétszázan ma is valahol Oroszországban várják további sorsukat. Amint jelentettem már, a nagy pályaudvart felgyújtották, az épület és a raktárak elhamvadtak, az üvegtető vasvázai azonban nem szenvedtek nagyobb pusztulást. A város külső részén, az, amely Grodek felé néz, több ház romokban fekszik. Ezek az ágyutüzelések alatt mentek tönkre. A pályaudvar égésekor hatalmas trombitaharsogás közben vonult ki a tűzoltóság. Ekkor még voltak orosz katonák ott, akik a tűzoltókra lövöldöztek. Ezeket az orosz katonákat a polgárok és a tűzoltók kergették el. A pályaudvari tüzet azonban nem lehetett elfojtani, mert az orosz katonák több helyen gyújtották föl, miután előbb petróleummal leöntöttek. Felgyújtották a város szélén épített barakkjaikat is. Lemberg visszafoglalásával sok vonat visszajutott a kezünkbe, melyeket Lemberg kiürítésekor az őszön otthagytunk. A kávéházak, vendéglők mind tömve, alig lehet helyet kapni. A kávéházasok és vendéglősök mondják, hogy az orosz tisztek híres orgiái megszűntek attól a naptól kezdve, hogy Gorlicénél áttörtük az orosz frontot. Kezdetben még vigasztalták magukat, hogy friss erők harcba dobásával sikerülni fog föltartóztatni előretöréseinket, de hogy Przemysl is kezünkbe jutott, az orosz tiszteken valóságos búskomorság vett erőt. Nyilvánosan szidták felsőbb parancsnokságukat, amiért a kárpáti hadjárat alatt valósággal elvéreztette az orosz hadsereget. Úgy mondják a lembergiek, hogy a kárpáti harcokban, a gorlicei és szánmenti nagy ütközetekben elvérzett az orosz intelligencia szine-virága. A szánmenti nagy ütközetek idején naponként tiz-tizenöt menetezredet indítottak útnak Lembergből a harcvonalba, de oly nagy volt a tiszthiány hogy egy-egy, ezredben két tisztnél alig volt több, a tiszthiányt őrmesterekkel és altisztekkel pótolták. Amikor pedig nyilvánvaló lett Lemberg feladása, melynek elkövetkezéséről már három héttel ezelőtt tudott a lakosság, az orosz tisztek kijelentették, hogy nem lesz erőhatalom, amely az orosz seregeket ismét úgy talpraállítja, hogy gondolniuk lehessen új előrenyomulásra. Az utóbbi hetekben az Oroszországból érkező kereskedők meghozták a kievi és moszkvai zavargások hírét s nyugtalanító hírek érkeztek Szentpétervárról is. Az orosz cenzorok figyelme nemcsak a feladott levelekre, de az érkező levelekre is kiterjedt. Minden érkező küldeményt felbontottak s ezért úgy a tisztek közül sokan, mint a polgárok közül, akik tudni akartak orosz híreket, levelezésüket küldöncökkel és Oroszország békéjébe járó kereskedőkkel közvetítették. Ily módon aztán pontosan tájékozva voltak arról, hogy mi történt a világ csataterein s arról, hogy Oroszországban már a kárpáti sikertelen küzdelmek idején erős békesóvárgás lépett föl. * Az utca hullámzik, felzúg az éljenzés folytán folyvást. Katonák dalóinak, magyar zászlót visznek, erre lengetik a gyalogjáró felé, a zászlóra ez van fölirva: magyarok, mindig csak előre! Lemberg hölgyeinek virágai nem fogytak ki, még ma is hull az erkélyekről és ablakokból a magyar fiukra, az extázis ma is tart, ime, két hölgy sirva ölelgeti őket s csókjait osztja nekik. Most érkezik be Számtorból a parancsnokság még ottmaradt része, teherautók és személyszállítók, egy egy tábornok, két őrnagy, több vezérkari tiszt, két magyar képviselő, polgári biztosok, nem tudnak haladni, a nép elállja az utat, frissítőket adnak föl, mások autogrammokat kérnek és virágot adnak, megint mások a vendéglőből ételt hordanak ki a katonáknak. (Itt írom meg, hogy a lembergi vendéglők sokkal olcsóbbak, mint akármely magyar város vendéglői s hasonlóként a kávéházak. Egy sült korona 80, egy kávé 30 fillér, bár, igaz, hogy ma 40 fillérre szökött az ára.) Lembergben az orosz uralom alatt semmi nem volt drága, csak a ruhaféle... Ez azonban a lembergi elegáns hölgyeken igazán nem vehető észre. Öreg, szakállas kereskedő-formájú embert kísér a villamos sínek mentén nagy sereg közönség. A kereskedő boldogan lengeti a kalapját. Könyezik, mindenkivel kezet fog, mindenkit megölelget. Kaufman Sámuelnek hívják, most megy Szamborba, Bródyből jön, öt hét előtt vitték el tizenketted magával az oroszok túszul Szamborból. Darab ideig Lembergsben voltak, s amikor megindították őket Brodyba, a galíciai városokból összeszedett túszok száma háromszázon felül volt. Ő egy alkalmas pillanatban megszökött, keresztülvergődött az orosz csapatokon, jelentkezett Lembergben a parancsnokságon és most annak útlevelével megy vissza városába, Szamborba. Azon aggódik, hogy talán Szambárd felpörkölték, midőn azonban megnyugtatják, boldogan siet, hogy kocsi után nézzen, mely, haza vigye. ... És a pompás, tiszta, napsütéses, öntözött lembergi utcákon folyton-folyvást új színek, uj hangulatok jönnek, olyan ez az egész, örömteljes város, mint egy lebilincselő színpad valamely jelenetkor, mikor az ujjongó kórust fújják. d. g. MALYA SORSZÁG Budapest, 1915. vasárnap, julius 4. Magyarország. 1913. július hó 1-ével új előfizetést nyitottunk lapunkra. Előfizetési árak: a magyar korona országaiba, Ausztriába és az annektált tartományokba: Egy hóra 2 K 80 fill. Szegyed évre 8 „ — „ Fél évre 16 „ — „ Egy évre 32 „ „ Egyes szám ára: Budapesten és cédében 12 filter Kérjük azokat a t. c. vidéki előfizetőinket, akiknek előfizetése június 30-án lejárt, hogy a lap megrendelését minél előbb megújítani szíveskedjenek. Lakóhely változás esetén arra kérjük tisztelt előfizetőinket, hogy új címüket idejekorán közöljék velünk. Minden erre vonatkozó bejelentéshez szüksége van a kiadóhivatalnak egyúttal arra a címszalagra is, amelylyel az előfizetett példány a legutolsó tartózkodás helyére ment. Külföldre való költözködés esetén kérjük a portókülönbözet megtérítését is.