Magyarország, 1915. július (22. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-05 / 185. szám

• *—-r"—rr-r ~","r—e"-~ .ett M'AIG YA R O R - Budapest, 1915. hétfő,“ julius 5. m'*­­Sx __________-­ Éjszaka az Éga Hetiiaraa Rodas M. L­., a «Messager dAthanes» tudósítója, ez idő szerint a görög szigeteket és a Dardlanellákat j­árja s Mytilenéből küldött lap­jának legutóbb­i tudósítást, amelyből a követ­kezőket vesszük­­át : A hatalmas teherszállító-gőzös fedélzetén teste felé dübörgés és csörgés támad, a hor­gonyait lazítja. A kémény száján sűrű füst fekete gomolya hömpölyög elé és óriás, ko­mor oszlopként emelkedik az égnek, — de én csak­­ gépiesen szemlélem és gondolom magam­ban : — hát még mennyire komor lehet a han­gulata azoknak a szánalomraméltó menekü­lőknek, akik most innen, a gőzös fedélzetéről egy utolsó pillantást vetnek elhagyott ottho­nuk felé, hosszú időre talán, avagy tán örökre­?... A gőzös az ázsiai partok mentén halad, akkora gyorsasággal, amelyet tiszte­letreméltó kora mellett aligha tételeztünk volna föl felőle, néhány óra alatt már körül­hajózta Kap Baba-fokát és immár Teiodosz­­szig­ete felé tart. Az égen milliónyi csillag ra­gyog, a tenger tükörsimán terül, csillog és szikrázik itt, mintha csak arannyal és drága­kővel hintették volna teli. S hog­y teljes legyen a fenséges kép: az­­anatóliai hegyek mögül vérpirosan bukkanik elő a hold korongja. A födélközön összezsú­­foltan guggoló öregek suttogva magyarázzák a gyermekeknek hogy valami igen nagy, erő­szakos szerencsétlenség fenyegeti az orszá­got, mert a hard ezrek vérétől ittas és tán még­ tízezrek is fogják szívük vérét ömlesz­teni bíborfényű tompa sugarainál. És igazuk van az öregeknek: mennél közelebb jutunk a Dardanellák bejáratához, annál hangosab­ban hallatszik az ágyuk dörgése és bömbölése.­­Éjféltájt lassítja futását a hajó, a mellett a kis sziget mellett siklunk el, amely, a Te­­nediosz és az ázsiai part közt lévő keskeny tengerszorosban fekszik. Az egyetlen, ami látnivaló rajta: a nappal a virágzó­torony mellett álló őrházikó, éjjel pedig a. roL­ fölvil­lanó vörös fény, amely mintegy, figyelmeztető­,­leg s­zól oda a hajósoknak: ..j­egyázat... s És jó utat, igen jó utat!... kül­d ' i Áfo­ n A hadiha­jók­ sötét tömegei sűrű csapatban csoportosulnak a Dardanellák torkolatánál és Gallipoli félszigeteinek partjainál. Mind­egyikük szakadatlanul tüzet és vasat oká­­dik. Sokszoros villanás, százszoros dörgés, majd néhány pillanat múltán óriási láng­­csóva csap föl a félszigeten. Az óriás gránátok robbanó fénye messzi körben világítja meg vakítón, csipkésen azt a helyet, ahol lecsap­nak és a még talpon álló facsoportok és­­ sziklatömbök kísértetiesen merednek ki a sö­tétségből.­­ A félszigetre, amely ellen ma tébolyító támadás intéződik, valóságos zápora hull a legnagyobb­ kaliberű lövedékeknek. De a tö­rökök­ azért egy pillanatra sem szűnnek meg arra törekedni, hogy talajt nyerjenek és hogy a szövetségesek ellenlálló erejét megtörjék. Ebből a célból aztán megpróbálkoznak min­den eszközükkel, amelyeket mi görögök túlon­túl jól ismerhetünk már. Sűrű dobpergés kö­zepette egész zászlóaljak rohannak elő fül­siketítő ordítással, mindenképpen azon igye­kezve, hogy minél bóditóbb lármát csapja­nak, hogy ezzel is zavarba hozzák az ellenség sorait. A törökök vad kiabálásába a franciák és angolok csatadalai vegyülnek, meg a feke­ték artikulálatlan­­üvöltése, a gépfegyverek­­ ketepelése, az ágyuk­ bömbölése, — a sebesül­tek hörgése és jajkiáltásai meg a szuronyok pengése. — — Az Őrület és borzalom éjszakája ez. Olybá tűnik­, mintha a hadihajók fedélzetein ve­zénylő lisztek, meg amazok is odaát — az eszüket vesztették volna, — valamennyi ágyú­­résből szakadatlanul csapkod elé a lángok sugara, át. Krithia magaslataira. Pityui áll­áskor aztán a felhőkből is tűz 'omlik' alá. Egy angol repülőgép néhányszor köörül kering a török lövészárkok fölött és bom­bákat vet alá azokra a helyekre, ahol a leg­hevesebben dúl a csata. A fényszórók hosszú fehér ujjai egész éjszakán­át tapogatódznak ■a füstölgő csatatéren, hogy az alkalmas cé­lokat keressék az ágyuk számára, vagy für­késszenek a netán némán előreosonó ellen­ség után, vagy kutassák a sötétben tévelygő sebesülteket és elugrasztottakat. s; * * És most — váljon ki a tulajdonképpen váló győztes ebben az elkeseredetten véres, holdas éjszakában? Úgy rémlik előttem, hogy áz egyedül a Halál! A hullák halmokká és­ dombokká tornyosulnak, fölismerhetetlen, sok tömegei, emberi agyvelő szerteföccsenve sziklán és földön. A támadók emberáldozatai egyszerűen hihetetlenek. Az egyik lövészárokban egy török és egy szenegáli néger szorosan egymás mellett he­­­ ver. Kölcsönösen keresztül döfték egymást szu­ronyaikkal és most rémülten meredt szem­mel néznek a semmibe, így feküsznek. A török erősen összevicsorítja a fogát, a feketé­nek széle-,vad nevetésben mered­ meg ez arra. Olybá tűnik, mintha odaát, a másvilágon is folytatnák a viaskodást. Vájjon szétválasztja-e bögre őket Mohamed, a próféta, avagy a fe­kete ott is büszkén fogja váltig kiabálni: — Én francia vagyok!!! A nap lassan kapaszkodik fölfelé. Az ágyú­­i tűz alábbhagy, a fényszórók kialszanak. A félszigeten hosszú sor dombocska vonul, a­­­melyekből füst emelkedik. A nappali csapatok váltásra érkeztek és — még mielőtt a nap­­ egészen fölkelt volna — máris megkezdik vé­­­­res munkájukat. Mikor Sedil-Bár kikötőjéből kifutottunk, egy angol kórházhajóval találkoztunk, amely­­ Mudros felé indult. Túl volt zsúfolva fekete­­ és ausztráliai sebesültekkel és a fejük körül lévő hófehér kötelék valami különös kitün­tetésként festett az elmúlt éjszaka küzdel­meiért. A könnyebb sebesültek sűrűn szorongtak a fedélzeten. És egyszer csak a csoport köze­pén az egyik szenegál-néger elkezd éne­kelni ... A rengeteg úszó temető, fölött bizarr afrikai dal hangjai úszkálnak, és nyersen tör­nek elő a fekete torkából, mígnem végül von­tatott, monoton hangokban enyésznek el. A néger pedig csak elmerengve áll és énekel. .., Ennek a pokolnak a közepén talán távoli, csöndes hazája jutott hirtelen eszébe?. Talán meglepte a vágy, hogy lázas tagjait az otthoni patak vizében hütögesse, — talán ezt jelenti a dala? — avagy tán afelől álmo­dik, hogy egy feketebőrü, hajlékony és karcsú asszonynak a keblén pihen, datolya pálmák árnyékában vagy a sivatag valamelyik fehér sátorában ... ? WWVWVWWO»I^VWV%VWWVW^WVS^IW napihirek: 1 Ä2 idő. - A Meteorológiai Intézet jelentése. — Jóslat: Melegebb és szárazabb idő vár­­y­ható. A Sürgöny progn.: Melegebb, száraz. Mai déli hőmérséklet Budapesten: 24,9 C. — A szultán meggyógyult. Konstantiná­polyból jelentik, hogy a szultán állapotáról ma kiadott orvosi jelentés igy szól: Hőmér­séklet és érvelés normális. Egészségi állapot kitűnő. — A róm­. kath. egyház köréből. A hivata­los lap mai száma közli, hogy a király, a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesz­tésére a szepesi székeskáptalanban, Zvada Ferenc székesegyházi főesperesnek az ének­­lőkanonokságra, Kub­inszky Antal dr. ár­vát .főesperesnek az Őrkanonokságra, Khe­de­rich Márton dr. liptói főesperesnek a székesegyházi főesperességre I?­irhált­a Márton dr., legidősb mesterkanonoknak az árvai főesperességre, és Rothy Fri­gyes dr. mesterkanonoknak a liptói főespe­­rességre való fokozatos előléptetését jóvá­hagyta s az ekként megüresedő utolsóelőtti mesterkanonokságot J­urik János dr. sze­­peshelyi papnevelő intézeti alkormányzónak, az utolsó mesterkanonokságot W­­­e­c­h­a Pé­ter címzetes prépost, alsók­ubi,ni esperes-plé­bánosnak. Tauber Sándor dr. vasvárszom­­bathelyi székesegyházi kanonoknak pedig a Szent Lászlóról nevezett somogyi­­címzetes prépostságot adományozta. . . — Nagy tüzek a vidéken. Gyergyófaluban julius 1-én, eddig ismeretlen óidtól az egyik lakos házánál tűz ütött ki, mely oly gyorsan terjedt, hogy rövid idő alatt hat székely gazda háza, a hozzátartozó melléképületekkel együtt teljesen leégett. A kár jelentékeny. .. Kolcsó szepes megyei községben pénteken délben ki­gyulladt egy csűr és a nagy szélben a tűz olyan veszedelmes arányokat öltött, hogy rövid idő alatt leége­tt 47.­­lakóház,­­sok melléképület, és számos háziállat is elpusztult. A kár jelenté­keny és a hajlék nélkül maradt lakosok nagy nyomorba jutottak. Merénylet Morgan ellen. Lan­, do n b­ó 1 táviratoztak. A Heute­r-ügy­­nökség jelenti Newyorkból: John Pier­­pont M­organ bankár ellen, aki Long Is­land szigetén nyaral, merényletet követ­tek el. A merénylő kétszer rálőtt rést mind a két golyó talált. Az egyik áthatolt karján és átfúrta mellét, a második f­e­l­s­ő combján ment át. A­ tet­test letartóztatták. A­ hatóságok megállapí­tása szerint a merénylő tegnap, este Mor­gan házában elrejtőzött. A merénylő kihallgatása alkalmával olyan zavarosan beszélt, hogy őrültnek tartják. A nevét vagy nem akarja vagy­ nem tudja megmondani, de azt gyanítják, hogy német származású és bosszút akart állani Morganon azért, mert 203 millió dollár kölcsönt adott Franciaországnak­.­ — A szegedi hadseregszállítója. Szegedről írják. A tízmilliós szegedi hadseregszállítási­ csalásban az­­első csoport vádlottjai, Schwarcz Henrik és társai ügyében már kitűzték a főtár­­­gyalást, még­pedig július 5-ére, hétfőre.. Ekkor kerülnek a vádlottak padjára: Beregi Lajos szegedi nagykereskedő, Sterczel Béla szegedi­ kereskedő, Mandl makói kereskedő és Schwarcz Henrik szegedi kereskedő. Pénteken tárgyalta a szegedi törvényszék Weisz Ignác és Böhm Sándor hódmezővásárhelyi gabonakereskedők bűnpörét. A két vádlott száz méter mázsa zabot szállított­ a hadseregnek. Az átvevő hatóság az átvétel alkalmával megállapította, hogy homok­ is van a rabszállítmányban. A törvényszék bi­zonyítékok hiányában fölmentette őket. Az ügyészség semmiségi panaszt jelentett be az ítélet ellen.­­*■’* ‘­? — Hős katonák. Köllő Tamás és B­e­­­z­e Lajos, a 82-ik gyalogezred közlegényei, amikor a Falkowtól délre fekvő hadállásokban figyelőőrök­­ként állottak a drótakadály mellett, ellenséges ősz­, tag gyülekezését jelentették, amely a sötétség ol­talma alatt egy átláthatatlan, mélyedésben tartott a mieink felé. Bátran maradtak őrhelyükön még akkor is, amikor az ellenség drótsövényeinkhez oly közel, ért,­hogy feléjük kézigránátokat dobott. Az ő révükön értesült századuk, lövésre készen,­ várta az ellenséget s ezt meglepő tüzelésével nagy veszteségekkel járó visszavonulásra kényszeritl tetten. Mindketten 2. o. ezüst vit. érmet kaptak. I­g­­nácz János, a 12-ik huszárezred őrmestere néhány, önként jelentkezővel az ellenség erejének kipuha­­tolására vállalkozott. Alig ért az ellenség közvet­len közelébe, járőrcsapatát erős fegyvertűz áraszt­­otta el, a derék őrmester azonban helyt állott embereivel együtt s ezzel a faluba való bejutást ki is erőszakolta, mert az ellenség az ellenállással felhagyott s meghátrált. Kis távolságra vigyázva tovább nyomult s a falu közepéig ért a kis csa­pat, amikor újra lőfegyverük használatára kény­szerültek. A helyzet most komolyabb volt, Ig­­náczczal szemben az övét többszörösen meghaladó erejű csapat állott, emberei közül 3-an már súlyo­san meg is sebesültek. A fogságba jutás veszélye kísértett arra az esetre, ha a parancsnok idejeko­rán s okosan nem vonultatja vissza csapatát. Az őrmester lassan-lassan abbahagyatta a tüzelést, a sebesülteket jól fedetten hátrább vitette s csak minden veszély­ elmúltával hagyta el utolsónak a helyét, még egy régebben ott elesett huszárunk holttetemének elvitelével is bajlódva. Merész cse­lekedetéért az 1. oszt. ezüst vitézségi éremmel ju­talmazták. Bibar György, a 72-ik köz­­gyűl.­ezred őrmestere, ellenséges gyalogsági tűzben rohamra vezette szakaszát A gyilkos tűzben szakasza élére ugrott s rákiáltott embereire, hogy kövessék. A’ halálmegvető hősiesség nagy hatást gyakorolt a legnéységre­s szakaszparancsnoka nyomában fel-, tartóztathatatlanul rohant előre, mig csak az ellenség fedezékébe nem sikerült behatolnia. Az őrmester jutalma az 1. oszt. ezüst vitézségi érem.­ — Eltűnt hivatalnokok. Klein Sándor huszon­ötéves magánhivatalnok Klauzál­ utca 1. számú, lakásáról eltávozott és levélben bejelentette ön-­ gyilkosságét. — Kulka László magánhivatalnok. i muít hó 14-én -Vilmos császár-ut 21. szám alatti la-' *

Next